Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-08-19 / 33-34. szám
‘Evangélikus ÉletS MOZAIK 2007. augusztus 19-26. 9 Oxfordi hatástörténet „Evangélikus harangtorony” ■ Fabiny Tibor (ifj.) E cikk nem arról fog szólni, amire címe alapján az első látásra gondolunk. Szólhatna természetesen arról a hatásról is, amelyet ez a méltán híres angol egyetemi város - az angolszász tudományos élet fellegvára - minden magyar turistára gyakorol. Szólhatna arról a hatásról és kisugárzásról is, amelyet az itt élt és szolgált keresztények jelentettek a világnak: eszünkbe juthat például az egyik oxfordi college-ban tanult bibliafordító, William Tyndale (1484-1536; róla lásd: id. Hafenscher Károly: Két hiánypótló publikáció, Evangélikus Elet, 2006/6.; Pdtkai Róbert: Adalék az angliai evangélikusság történetéhez, Evangélikus Élet, 2006/42.). Szólhatna arról a hatásról és kisugárzásról is, amelyet az itt élt és szolgált keresztények jelentettek a világnak: elég, ha például a reka- tolizáló Véres Mária uralkodása alatt (1553-1558) Oxfordban nyilvánosan elégetett Thomas Cranmer érsekre (1489- 1556) és a reformátor mártírtársaira (Ridley, Latimer) gondolunk. Szólhatna a 18. századi lelki megújulásról, arról, hogy a metodizmus atyjai, John Wesley (1703- 1791) és Charles Wesley (1707-1788) itt diá- koskodtak, és alakították meg a „szentek klubját” („holy club”). Szólhatna továbbá a John Henry Newman (1801-1890) nevével fémjelzett „Ox- ford-mozgalomról”, amelyik a 19. századra ellaposodó anglikán kereszténységet akarta felrázni. Szólhatna a cikk a Gyűrűk ura és a Namia sorozat immár idehaza is népszerűvé tudós szerzőiről: J. R. R. Tolkienről (1893-1972) és C. S. Lewisról (1898-1963), akik az angol irodalom népszerű oxfordi professzorai, hitvalló keresztények és életre szóló barátok voltak; arról, hogy hetente az Oxford egyik főutcáján lévő Eagle and the Child (A Sas és a Gyerek) nevű fogadóban pipafüstös borozgatás közben adták elő egymásnak újabb és újabb mitologikus történeteiket, és itt vitatták meg személyes hitük kérdéseit is. Végezetül szólhatna a 2007 augusztusában itt zajló izgalmas kulturális eseményekről, például az oxfordi várban esténként bemutatott Shakespeare-dara- bokról és a legújabbról: az Oxfordi passiójátékról, amelyet Lizzie Hopley írt egy oxfordi jezsuita, Nicholas King legújabb bibliafordítását felhasználva... Nem. A cikkben nem ezeknek a hatásoknak a történetéről lesz szó, hanem arról a hatástörténetről, amelyet néhány éve a bibliatudomány egyik legígéretesebb ágának tartanak. Lapunk 2003/12. számában Bácskai Károly számolt be arról a konferenciáról, amelyet az akkor nyugalomba vonuló berni Újszövetség-kutató professzor, Ulrich Luz tiszteletére rendeztek. (Luz három könyve, köztük az igen olvasott Evangélium és hatástörténet a Hermeneutikai Füzetek sorozatában jelent meg.) A berni konferencia óta a - szintén oxfordi - Blackwell Kiadó egy szemléletében radikálisan új bibliakommentár-sorozatot indított, amely éppen az egyes bibliai könyvek által gyakorolt teológiai, művészi, irodalmi hatást kívánja bemutatni. A berni konferenciáról is ismert oxfordi professzor, Christopher Rowland egy Judith Kovács nevű társszerzővel például a Jelenések könyvéről állított össze kommentárt ebben a sorozatban. Oxford egyik kollégiuma, a St. Anne’s College több évtizede otthona a Vacation Term for Biblical Study (nyári bibliatanul- mányi kurzus) elnevezésű nyári egyetemnek. Az 1903 óta működő kurzus évente hívja az érdeklődő lelkészeket és világiakat. Minden alkalommal neves oxfordi és angol előadókat hívnak meg, s az intenzív kurzusokon kívül a héber és a görög nyelvet is lehet tanulmányozni - minden szinten. Míg a huszadik század első évtizedeiben kizárólagosan a női hallgatóság számára szervezték a kurzusokat, a negyvenes évek vége óta mindenki számára nyitottak. Egy még ma is aktív tanárnő 1945 (!) óta folyamatosan oktatja a bibliai görög nyelvet, s a társaság jelenlegi elnöke, ár. Barbara Spensley is harminchét éve aktív. A 2007. évi nyári egyetemnek ha nem is kizárólagos, de mindenképpen főszereplője a „hatástörténet”, a Biblia értelmezésének története volt. Nem kizárólagos, mert például John Muddiman professzor a Lukács evangéliumában található példázatokról tartott előadásokat, s minden második este vacsora után görög szövegolvasást tartott a jelenlevőknek. A neves ószövetségkutató, John Roger- son tartotta a nyitóelőadást, amelyben az értelmezéstörténet jelentőségéről szólt, arról, hogy miért is vált ez a sokáig elhanyagolt terület napjaink egyik legizgalmasabb irányzatává. Susan Gillingham professzor asszony a Zsoltárok könyvének hatástörténetéről szólt délelőtti előadásaiban. Az elmúlt kétezer évben a zsoltárokat párhuzamosan olvasták, fordították és értelmezték zsidó és keresztény tudósok, sokszor egymással is élesen vitatkozva. A kereszténység ugyanis a zsoltárok nagy részét kezdettől fogva Krisztusra vonatkoztatta. Luther is közismerten „krisztocentri- kusan” olvasta a zsoltárokat. Gillingham öttípusú befogadásról beszélt: 1. fordítások (és revíziók); 2. magyarázatok (kommentárok): 3. építő olvasmányok (erkölcsi és áhítatos könyvek); 4. liturgikus alkalmazások; 5. esztétikai (zenei, művészeti, költői) feldolgozások. A hatástörténet tehát arról szól, hogy a bibliai szövegről, annak jelentéséről többet tudhatunk meg, ha a szöveg utóéletét követjük nyomon, mintsem a keletkezésre vonatkozó, sokszor spekulatív elméletekből. Amíg a keletkezéstörténet („prehistória”) inkább a régészeti és történettudományi érdeklődésű kutatók számára nélkülözhetetlen, addig a hatástörténet („poszthistória”) azt vizsgálja, hogy a régi szövegek miként keltek életre a későbbi korok közösségeiben a hívő olvasók által. Gerhard Ebeling mondta, hogy az igazi egyháztörténelem a Szentírás értelmezésének a története. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a bibliakutatásban milyen óriási paradigmaváltást jelent a hatástörténet jelentkezése. Az úgynevezett „prekriti- kai” korszak (patrisztika, középkor, reformáció) írásmagyarázatát a felvilágosodás óta az úgynevezett „kritikai” paradigma: a történetkritikai írásmagyarázat váltotta fel, amely a szövegeket úgymond „objektív”, laboratóriumi módszerekkel vizsgálta. A történettudomány vált tehát az „igazi”, meghatározó tudománnyá, amelyhez legfeljebb csatlakozhatott a teológia. A „posztkritikai” hatástörténet azonban tudatosan olvasóbarát: a szövegekre nem halott és semleges „dokumentumként”, hanem élő „monumentumként" tekint, amelyek különböző korokban, különféle embereknek különféle módokon szóltak, de szóltak, mért Isten Szentlelke ihlette őket. Szóltak továbbá azért is, mert olvasóik is a Lélek által megérintett emberek. Tehát a Lélek az, aki „olvas” (ezt mondta Luther is!); a bennem lévő Lélek siet segítségemre a megértéshez (vö. Ulrich Körtner: Az ihletett olvasó, Hermeneutikai Füzetek 19.). A mindenkori hívő olvasó tehát „rekreálja”, újra életre kelti a szöveget. Amíg a történetkritikai megközelítés haszontalan és fölösleges időtöltésnek tekintette az egyházatyák és a reformátorok írásmagyarázatának tanulmányozását, addig a posztkritikai hatástörténet rehabilitálja és újra izgalmas olvasmánnyá avatja őket. A hatástörténet, mint ezt 2003-ban Bernben is tapasztalhattuk, igazi ökumenikus kutatási módszer: a Szentírás egyes iratai különböző korokban különféle keresztény közösségekben keltek életre. A kétezer év egyháztörténete olyan, mint egy korokon átívelő nagy kórus, amelyhez mi is csatlakozhatunk, ha nyitott szívvel hallgatjuk a hitben előttünk jártak - Tyndale, Cranmer, a Wesley testvérek, Newman kardinális, Tolkien, Lewis, az Oxfordi passiójáték mai szereplőinek - tanúságtételét. De nemcsak hallgatjuk, hanem a régi partitúrát (a Szentírást) kezünkben tartva a magunk helyén velük együtt mi is zengjük a Bárány énekét. Az „oxfordi hatás” 2007 nyarán így válik mégiscsak a tudományos hatástörténet részévé. A Balaton-felvidéken, a Művészetek Völgyében járva akadt meg a szemem az információs térképen, amely a Kapolcshoz közeli Vigántpe- tend községben „evangélikus harangtomyot” is feltüntetett. Elsétáltam a jelzett utcába, és egy igazi ritkasághoz értem. A házak között egy körülbelül háromszor három méter alapterületű, mintegy kétemeletnyi magas barokk harangtorony áll az út mellett. Hamarosan előkerült az egyik szomszéd házból a harangozó is: Rüll Zoltán. Beszélgetésbe elegyedtünk, és sok érdekes dolgot mesélt. Az 1700-as évek végén emelt épületben egy harang található, és régebben naponta megkongatták - még ő is. Kiss János lelkész anno kiA sikeres munkavégzés nélkülözhetetlen tényezője a jó hírnév. Egy manapság készült tanulmány megállapította, hogy a legsikeresebb és az átlagos teljesítményű eladók közti különbség nem a tehetségüknek, hanem a jó hírnevüknek volt köszönhető. Az embereknek nagyobb bizalmuk volt azokhoz az eladókhoz, al^ik csúcsteljesítményt értek el - az ő tevékenységük részben a kivívott bizalmat tükrözte. Senki sem szeret üzletet kötni olyasvalakivel, akit nem tisztelnek. A Biblia szerint „többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál" (Péld 22,1). Más szavakkal önmagad értéke - azaz ahogyan mások értékelnek téged - fontosabb, mint a vagyonod. Általános tévedés, hogy az emberek úgy gondolják: a hírnév imázs (valakiről kialakított összkép) kérdése; hogy az számít, miként ítélik meg, miként látják őket mások a külső tényezők alapján. Vagyis az érdekli őket, hogy „Hogy nézek ki?” vagy „Jót mondtam?”. Az azonban, hogy valaki jó hírnevet szerez-e, és meg is tudja-e tartani hosz- szabb távon, karakter, jellem kérdése, és nem a külsőségektől, nem az imázs- tól függ. A tiszteletet ki kell vívni. A példabeszédek és A zsoltárok könyve hat olyan jellemvonást nevez meg, amely kivívja mások tiszteletét. Feddhetetlenség. Az üzleti életben a tiszteletet idővel lehet csak kiérdemelni, vagyis úgy, hogyha valakinek a szavai és a cselekedetei'hosszú távon fedik egymást. A tiszteletet nem lehet megvásárolni vagy adományozni. „Aki feddhetetle- nül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla.” (Péld 10,9) Alázat. Amikor az emberek érzékelik valakiben az alázatot - mert az illető hajlandó háttérbe szorítani a saját céljait és érdekeit, a többiek céljait és érdekeit fontosabbaknak tartva a magáéinál -, sokkal szívesebben dolgoznak vele. „Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést.” (Péld 13,18) „Megalázza kevélysége az embert, járt még a szomszéd faluból ide a házakhoz istentiszteletet, bibliaórát tartani, imaterme sem lévén ennek a szórványnak. Nem messze a harangtoronytól állt a „gyülekezeti kamra”, ahol a gyülekezeti szőlőből készült bort tartották. Ezt a kurátor kezelte. Valószínűleg nem volt ez nagy mennyiség, de közös volt, és ezért közösséget formált. Aztán elmúlt a borozós-beszél- getős világ, meg az evangélikusok isfogyogat- tak Vegyes házasságok, elvándorlás... Mostanában pedig már csak akkor kondul meg a harang, ha evangélikus halott van a községben. És evangélikus már csak két ember él itt. Vajon kifog az utolsónak harangozni? m Ifj. Káposzta Lajos az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi.” (Péld 29,23) Megbízhatóság. Ha az emberek azt tapasztalják, hogy megtartod a szavadat - még akkor is, ha ez netán kellemetlenséggel jár a számodra, vagy sokba kerül neked -, kivívod a tiszteletet. „Felhőés szél eső nélkül: ilyen az, aki meg nem adott ajándékkal dicsekszik”‘(Pélcl 25,14) ......akifeddhe tetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz^ nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az Urat félik Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha." (Zsolt 15,2-5) Prioritások szerinti élet. Alkalmazottaid, munkatársaid, vevőid és szállítóid tisztelnek, ha biztosak lehetnek benne, hogy alaposan mérlegelted szándékaidat és céljaidat. „Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt haj- hásszá.” (Péld 11,27) „Tévelyegnek, akik rosszat akarnak, a szeretet és a hűség pedig jót akar.” (Péld 14,22) Bőkezűség. Aki gondol másokra, és komolyan veszi igényeiket és szükségleteiket, kivívja mások tiszteletét. A jó ember „bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik” (Zsolt 112,9). Ha Isten áll az első helyen az életedben. Kit szolgálsz a munkádban és a személyes életedben? Mi az alapja mindannak, amit teszel, és mi alapján hozod meg döntéseidet? Azt, hogy mások mennyire tisztelnek téged, nagyban befolyásolni fogják az ezekre a kérdésekre adott válaszaid. ,A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld 3,3-6) ■ Rick Warren Forrás: Monday Manna A Saint Anne’s College könyvtárának egyik olvasószobája ^VÍGANTPETENDJ ]P Hogyan tudjuk kivívni mások tiszteletét?
