Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-08-19 / 33-34. szám
6 2007- augusztus 19-26. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Felvidéki mozaikdarabkák ► Összesen ötvennégy, nyolc és tizenöt év közötti gyermek vett részt Gö- mörország evangélikus gyülekezeteiből a Kopár-hegyen (Krokava), egy elnéptelenedő falucskához tartozó üdülőben, hét-nyolcszáz méter magas hegyek között megrendezett táborozáson augusztus első hetében. Sajógö- mörben - ahonnan a legnagyobb lélekszámú csoport jött - a különbuszra várakozóktól hallottam a következő történetet: egy szlovák férfi szénaforgatásra hívott - szlovákul - egy asszonyt. „Ha nem mondja magyarul, nem megyek” - hangzott áz önérzetes válasz. Nem mondta. A magyar nyelv napszámtól elesett védelmezője egy cigány asszony volt... Táborunkban reggelente Gedeon harcias (hit)világa, esténként pedig a Lélek szelíd gyümölcsének különböző ízei hívogattak bátor, küzdelmes és szeretettel, örömmel teljes életre. Utolsó este Imi, egy tizenöt éves fiú kiállt a társai elé, és minden egyházias sallang nélkül, a maga érintetlen eredetiségével mondta el, miként született meg benne a döntés ezen a héten egy ilyen életre. Bizonyságtétele bőven fölé magasodott a felnőttek személyes vallomásainak... nak a szokott időben a szokott reggeli tornát - siker. A játékos kiértékelésből többek között kiderült: csak ketten nem vennének részt jövőre egy hasonló táborban. Elsöprő többség tanult valamit Istenről, és megy haza ismeretben, lélekben gazdagodva. Ugyanennyien hoztak valamifajta döntést arra vonatkozóan, hogy szeretnének változtatni életük egy vagy több szeletén. Mindenki szerzett új barátokat. Kétharmaduknak nagy volt a szigor. Egy gyerAz éjszakai túra közben megpihenve a hegyoldalon elterülve vártuk a hullócsillagokat. Nem jöttek, de a csillagok, a jövő reménységei ott hevertek körülöttünk, cseverésztek, kacarásztak, vagy épp a sötéttől féltükben hallgattak - mindezt úgy, ahogy a gyerekek tudják bárhol széles e világon (kivéve a csak itt használatos csodálatos gömöri tájnyelvet). A négyágyas szobák csapatai versenyeztek egymással - a rend és a napi eseményeket, tanultakat ismétlő kérdésekre adott válaszaik szolgáltak a pontozás alapjául (de aktív énekléssel is lehetett pontot szerezni). Illusztrálják az egyik kérdésre adott válaszok a szlovák konyhát és a gyerekek magyar nyelvi jártassámek kivételével túl hosszúnak ítélték (jogosan) a vasárnapi istentiszteletet. A záróáhítaton közös imára nyílt lehetőség. Nagy lapokon imádságkezdetek szerepeltek, saját szavakkal lehetett folytatni őket írásban. Egy rövidke válogatás: „Uram, köszönöm, hogy” szeretnek; megérintetted a szívemet; védelmeztél, pátyol- gattál és szeretsz; megtanítottál imádkozni. „Uram, bocsáss meg nekem, mert” csúnyán beszéltem néha; aludtam imádkozás közben; sokszor nem hallgatok a szüléimre. „Uram, kérlek, hogy” állj mellettem az életemben, ne hagyj el engem meg a családomat; Adrián járjon Edittel, és hogy járjon Orsi Kevinnel; nech dá do mojho srdce vieuru (adj a szívembe hitet). gát (gazdag szókinccsel, szépen beszélnek, de nem mindegyikük jár magyar iskolába): párán főtt lekváros gombóc csokiöntettel - így az egyik válasz, és imigyen a másik: buchty a párán. Az utolsó nap reggelén „magánáhítat” az erkélyen: a völgyben ködfoltok, a hegyoldalról legelésző marhák kolomp- jainak hangfoszlányai, és a soron következő zsoltárt olvasom: „Tekintetem a hegyek felé emelem, honnan jön segítségem? A segítség az Úrtól jön...” Szinte giccs, de mivel az Úrtól jön mind a világ, mind az ige, inkább kincs. Közben az erkély alatt két fiúcska önállóan megtartja önmagáAttilától, akinek a készségességért nem kellett a szomszédba mennie, aki egy minden lében kanál, a szeretetért remegő fiúcska volt, a búcsúzáskor testi-lelki útravalóul egy üdítőitalos flakont kaptam, rajta ákombákom, óriás betűivel írt cédula: „Az Isten mindig veled lesz. Barátod”. Egy mozaikkocka feltétlenül jár Rusz- nyák Dezső sajógömöri lelkész állhatatos és nélkülözhetetlen szervezőmunkájának. A hála és a dicsőség pedig a teljes képet összerakni, a tábor hiányosságait pótolni tudó Istenünké. ■ Bakay Péter Kit vinnél fel a bárkára? Ha Nóé lennél, felvinnél-e magaddal hatvannyolc gyereket a bárkára? És vinnél-e tizenöt vidám, a gyermeki jókedvet őrzó'fiatal felnőttet? Mivel töltenéd a hosszú várakozási időt a bárkán? Szerveznél-e az utasoknak sok-sok játékot, vetélkedőt, tartanál-e reggeli és esti áhítatokat, hirdetnél-e pontgyűjtő akciókat, és beszélgetnél-e velük életvezetési kérdésekről? A Magyarországi Evangélikus Egyház augusztus 5-11. között lezajlott országos gyermektáborában az imént sorolt kérdésekre igennel felelt valaki. Vagy Valaki... Hosszú évek óta tart már ez az igenlő válasz, de semmit sem veszített a lendületéből. A sűrű programok közepette egyre erősödik az összetartás, összetartozás érzése a résztvevők között, legyenek akár gyerekek, akár felnőttek. Valójában nem a „Fele sem igaz”-ról, a víziolimpiáról, a kézműves-foglalkozásról, az úszásról, a „Ki mit tud?"-ról, a szobaszemléről vagy az ír táncházról szól ez a tábor, bár sok energiába kerül mindezek megszervezése. Hanem mindezeken túl a fölülről megáldott közösségről, amely nem szűnik meg a búcsúáhítattal. A fentiekből sejthetően az idei tábor vezérfonalát Nóé története adta. A bárkaépítés, víz, várakozás, keresés és megérkezés címszavak nemcsak Nóé miatt voltak fontosak, hanem a saját életünkben is keresgéltük e fogalmak jelentését. Milyen alapanyagokból építsük fel az életünket annak érdekében, hogy a viharok ne tépázhassák meg? Milyen formáit ismerjük a víznek, és mit jelent a keresztség? Mi mindenre várunk, és mi az, ami megkönnyíti a várakozást? Milyen életcélokat keresünk? A megérkezés után milyen negatív tulajdonságainkat adjuk fel annak érdekében, hogy megköthessük a szivárvány szövetségét? Miközben minderről beszélgettünk, megérthettünk valamit abból is, hogy a tábor közösségében is áldozatot kell hoznunk egymásért, meg kell tanulnunk odafigyelni egymásra. Például amikor egy kilenc főből álló csapat napról napra együtt gyűjt vagy veszít pontokat, mindenki felelősséget visel az egész csapatért, és áldozatot vállal a többiekért. Közösségteremtő ereje volt az éneklésnek is. Időnként olyan sodró erejűvé nőtt a hetvennyolcvan ember által énekelt dal, hogy sehogy sem akart véget érni, a sokaság eggyé vált a zenében. Az esti áhítatok során a Bibliában található néhány heggyel ismerkedhettünk meg Kevehá- zi D. Sámuel jóvoltából. Mindannyiunknak igazi lelki élményt jelentettek ezek az alkalmak így az Istennel való közösségünk is megerősödhetett. Sok köszönet illeti mindezért Bence Zsófiát, a gyermektábor főszervezőjét is. m Mády Erzsébet Útra fel! Katolikus ifjúsági zarándoklat Mariazellbe Mariazell évszázadok óta jelentős zarándokhely nemcsak Ausztria, hanem egész Közép-Európa számára. A római katolikus kegyhely idén ünnepli megalapításának nyolcszázötvenedik évfordulóját. A jubileumi év egyik kiemelt eseménye a szeptember 8-i pápalátogatás, a másik pedig az augusztus 12-én kezdődött és lapzártánk után, 15-én véget érő ifjúsági zarándoklat, illetőleg találkozó, amelyre Ausztriából és Közép-Európá- ból mintegy háromezer, tizenöt és harminc év közötti fiatalt vártak. A találkozó a 2004 májusában szintén Mariazellben megrendezett Népek zarándoklatán (közép-európai katolikus találkozó) részt vevő országok azóta is gyümölcsöző együttműködésének következő állomásaként valósul meg. A fiatalok tehát ezúttal is Ausztriából, Bosznia-Hercegovinából, Csehországból, Horvátországból, Lengyelországból, Magyarországról, Szlovákiából és Szlovéniából érkeznek Mariazellbe - gyalog, kerékpárral, autóbusszal vagy vonattal. Az ifjúsági zarándoklatnak és a találkozónak az „Aufbrechen” mottót adták (útra kelni, új jövőt nyitni, akadályokat, határokat áttömi, kinyílni), amely magyarul így hangzik: „Útra fel!” A szervezők által megfogalmazott cél, hogy a térségben élő, különböző kultúrájú nemzetek fiataljai találkozzanak egymással, s így Európát mint közösséget megfogha- tóvá és megtapasztalhatóvá tegyék. A négynapos programban többek között beszélgetések, műhelyfoglalkozások, zene, koncertek, imádságok, fiatalos szentmisék, előadások és változatos szabadidős programok szerepelnek. A találkozó hangsúlyosabb témái: szolidaritás, hitbeli kérdések a gyakorlatban, ökológia, az európai egység gondolata, a keresztények jelenléte és tevékenysége a világban, emberi kapcsolatok, zarándoklat, az ember szabadsága, identitás. A műhelyek a következő témákban kínáltak, illetőleg kínálnak lehetőséget az együtt gondolkodásra: sport és mozgás, zene, tánc, színház, kreatív foglalkozások, internet, film, fotózás, kultúra, társadalom, teológia. A találkozóra, amelyen jelen kívánt len- ni-a 2008-as katolikus ifjúsági világtalálkozót rendező ausztráliai Sydney segédpüspöke, Anthony Fisher is, az osztrák püspökök hívják meg a nyolc ország fiataljait. A magyarországi részvételt ezúttal is a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága szervezte a Katolikus Ifjúsági Mozgalom támogatásával. A találkozón mintegy 350 magyar fiatal vesz részt, akik augusztus 12-én Celldömölkön gyűltek össze, hogy ünnepi szentmise és egy rövid gyalogos zarándoklat után együtt induljanak útnak. (Celldömölk más nevén Kiscell története a 18. századra nyúlik vissza, a búcsújáróhely megalapítása Koptik Odó bencés szerzetes nevéhez fűződik Kiscell azután vált ismertté, hogy elterjedt a mariazelli kegyszobor itt elhelyezett másolatának tulajdonított csodás gyógyulás híre. Történetéről az ifjúsági találkozó honlapján - http://mariazell2007.katolikus.net/ - olvasható bővebb információ.) H Forrás: Magyar Kurír
