Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-08-12 / 32. szám
'Evangélikus ÉletB EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. augusztus 12. 3 Istentiszteletek hegyen és tóparton ► Az Evangélikus Élet hűséges olvasóinak bizonyára már korábban is „szemet szúrt”, Hogy a tizedik oldalon található istentiszteleti rendben nyaranta nem csak a budapesti istentiszteletekről szerezhetnek információkat. A néhány éve kialakult gyakorlatnak megfelelően tavasztól őszig a mátraszentimre-bagolyir- tási, illetve júliusban és augusztusban a Balaton parti és - idéntől - az agárdi alkalmak időpontját is megjelentetjük. Az ok roppant egyszerű: úgy véljük, lapunk olvasói között (is) vannak, akik a szünidő egy részét a Mátrában vagy éppen a magyar tenger partján, avagy a közelében töltik, és a pihenés ideje alatt is szeretnének részt venni evangélikus istentiszteleten. Nekik igyekszünk segíteni. De vajon valóban új arcokkal telnek meg vasárnaponként ezek a templomok? Összeállításunkban erre is válaszolnak az érintettek. Magaslaton Hazánk legmagasabb pontjának közelében, Mátraszentimre-Bagolyirtáson áll a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Názáret üdülőtelepe, illetve temploma, ahol május elejétől október végéig minden vasárnap délelőtt van istentisztelet. Sok gyülekezet választja az üdülőtelepet kirándulásának, csendeshetének helyszínéül (még a budahegyvidéki egyház- község finn testvérgyülekezete is évről évre itt tartja a konfirmandustáborát!), és ha csak vasárnap délután hagyják maguk mögött a telepet, akkor velük - és néhány kirándulóval - egészül ki az öthat fős törzsgárdából, főként helyiekből, de nem csak evangélikusokból álló „nyári gyülekezet”. Mint Herzog Csaba Fébé- lelkésztől megtudtuk, az istentisztelet megtartására gyakran az éppen ott tartózkodó gyülekezeti csoport lelkipásztorát kéri meg. Ha ő nem tudja elvállalni a szolgálatot, akkor egy nyugalmazott vagy egy környékbeli lelkész hirdeti az igét. „Tengerparti” körkép Közép-Európa legnagyobb tava vagy ahogyan előszeretettel nevezik, a „magyar tenger” sok nyaralót-turistát vonz - és a főszezonban sokaknak ad munkát. Ebből adódik, hogy nyáron az istentiszteletek egyébként rendszeres látogatói közül többen (különösen a vendéglátás- sal-üdültetéssel foglalkozók) el-elmara- doznak, és a helyi közösség megfogyatkozott létszámban van jelen az alkalmakon. (Ez a megállapítás természetesen nem mindenhol érvényes. így például az Isó Zoltán veszprémi lelkész által pásztorolt balatonalmádi leánygyülekezetben a helyiek ilyenkor is ugyanolyan arányban járnak az istentiszteletekre, mint máskor.) Hogy a nyaralók mennyire tudják „pótolni” a hiányzókat, az nagyon változó. Van, ahol alig-alig érződik a hatásuk - ezt az információt kaptuk például Keszthely és Balatonszemes esetében -, és van, ahol komoly változást hoz a gyülekezet életébe a nyári szezon. Ez a helyzet a déli parton fekvő Balatonfenyve- sen, ahol év közben csak húsvéthétfőn, pünkösdhétfőn és karácsony második napján, júliusban és augusztusban azonban minden vasárnap van istentisztelet. Zsíros András balatonboglári lelkész beszámolója szerint az évközi alkalmakon A balatonfenyvesi istentiszteleten Zsíros András lelkész szolgál a helyben lakó öt evangélikus közül hárman tudnak részt venni, nyáron azonban hétről hétre szép számban gyűlnek össze az evangélikusok a református templomban: előfordul, hogy többen vannak, mint a bogiári istentiszteleten. Általánosságban elmondható, hogy a rendszeresen az adott településen nyaralókat sok helyen régi ismerősként üdvöz- lik a gyülekezetekben, a tavasztól késő őszig a Balaton partjára leköltözők pedig akár egy fél éven keresztül aktívan bekapcsolódnak a helyi gyülekezetek életébe. A már említett balatonalmádi példához az is hozzátartozik, hogy míg télen hat-tíz fő részvételével tartják az istentiszteleteket, addig nyáron nemhogy megduplázódik, de akár meg is triplázódik a létszám. Révfülöpön is hasonló a helyzet. Gyakran négyszer-ötször többen vannak, mint máskor - tudtuk meg Veress Istvántól, a Kővágóörs-Révfülöp-Kapolcsi (Sión) Evangélikus Egyházközség lelkipásztorától. Ugyanerről számolt be Riczinger József balatonfüredi lelkész is. Mint elmondta, a hozzá tartozó gyülekezetek közül a füredire és a dörgicseire is az jellemző, hogy nyáron megduplázódik a hívek száma. Előbbi esetében ez nem csak az üdülővendégek megjelenésével magyarázható; a szívkórházban és a szanatóriumokban gyógyulok közül is sokan eljönnek az alkalmakra, köztük egyházi vezetők és lelkészek is, akik egyúttal igehirdetéssel is szolgálnak a templomban. Az üdülővendégekkel tehát „köny- nyebb” dolguk van a lelkészeknek, a turistákat azonban már nehezebb megszólítaniuk, hiszen közülük sokan csak épületként tekintenek a templomra. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a legtöbb helyen nem szerveznek „vendégcsalogató” programokat, bár például a balatonfüredi evangélikus templom viszonylag gyakran fogad be nem kifejezetten egyházi rendezvényeket, a siófokiban pedig - mint Lampért Gábor lelkipásztortól megtudtuk - kéthetente orgonakoncertre várják az érdeklődőket. (Ugyanő a turistákkal kapcsolatban felelevenítette egy körülbelül négy évvel ezelőtti emlékét, amikor is a vasárnapi istentiszteleten egy ismeretlen fiatalember egyszer csak előkapott egy trombitát a hátizsákjából, és azzal kísérte a gyülekezet énekét...) Gondolva a németekre Kisebb számban ugyan, mint korábban - ezt a megkérdezettek is megerősítették de még mindig sokan érkeznek a Balatonhoz német nyelvterületről. Számukra három településen, Balatonbogláron, Siófokon és Hévízen tartanak német nyelvű istentiszteleteket. Előbbi két helyszínen Karin Wdsswange hazánkban letelepedett nyugalmazott német lelkésznő látja el a szolgálatot. A siófoki alkalmat - Lampért Gábor tájékoztatása szerint - sajnos kevesen látogatják (ezért is alakult úgy, hogy ettől az évtől a német evangélikus egyház nem küld helyben lakó lelkészt a városba a nyári hónapokra), a balatönboglári azonban - ahogy azt Zsíros András kifejtette - népszerű az érintettek körében. Ez utóbbihoz valószínűleg az is hozzájárul, hogy a lelkésznő a német nyaralókat az istentiszteleten kívül is összehívja, és saját, Balatonboglár melletti otthonába invitálja őket kötetlen beszélgetésre. Hévízen speciális a helyzet, hiszen a német egyház által - a városban letelepedett, valamint a gyógyfürdőt felkereső németek nagy számára való tekintettel - ide delegált lelkésznek köszönhetően itt egész évben van német nyelvű istentisztelet. Nagyné Szeker Éva keszthelyi lelkész úgy tudja, hogy a nyári alkalmakon megjelenők háromnegyede az év többi részében is aktívan részt vesz a gyülekezet életében. Teológushallgatók szolgálatával A Kötcsei Evangélikus Egyházközséghez tartozó Balatonszárszón csak kéthetente vasárnap délutánonként van evangélikus istentisztelet. Hogy a településen található Evangélikus Konferencia- és Tóth Szilvia teológushallgató hirdeti Isten igéjét a balatonszárszói evangélikus konferencia-központban Missziói Otthonban üdülőknek mégse kelljen lemondaniuk az Úr igéjének hallgatásáról, a központban hetente-kéthe- tente váltják egymást a teológushallgatók. Ok gondoskodnak a reggeli és esti áhítatokról, valamint a gyermekalkalmakról, vasárnap délelőttönként pedig istentiszteletre várják a nyaralókat. Amint Végh Szabolcs igazgató elmondta, a lelkészek pihenni érkeznek hozzájuk, ezért nem közülük kérnek fel valakit igehirdetőnek. A kántori szolgálatba azonban bárki besegíthet. A Balaton árnyékában A „kistestvér” Velencei-tó partján fekvő Agárdon kéthetente vasárnap délután a székesfehérvári gyülekezet valamelyik lelkésze lép fel a protestáns templom szószékére. Bencze András szomorúan számol be arról, hogy nyáron az istentiszteletek egyébként állandó résztvevői is kisebb létszámban képviseltetik magukat az alkalmakon, és a Fehérvárról kilátogatok, valamint az ország más pontjairól érkezők sem élnek a lehetőséggel. Hogy ennek oka a megszólítottak számára rossz időpontválasztásban vagy a templom „elrejtettségében”, netán valami másban rejlik-e, azt ő is szeretné tudni... ■ Összeállította: Vitális Judit Szabadtéren Legénden „Adatik új név, új élet..- ezzel a címmel tartotta meg augusztus 5-én a Nógrád megyei evangélikusság idei szabadtéri evangélizációját Legénden. Maguk a legéndiek kérték, hogy ők rendezhessék meg az együttlétet, hiszen ebben az évben adnak hálát kétszáz éves templomukért. Az igét Bojtos Attila sárbogárdi gyülekezeti munkatárs hirdette Jákob története alapján a mintegy ötszáz fős gyülekezetnek. Énekekkel szolgáltak a galgagutai, a lucfalvi és a szügyi gyülekezet énekkarai, könnyűzenei együttesei, valamint a vanyarci zenei tábor fiataljai. ■ Sz.A. Közéleti hőségriadó Amikor e sorokat írom, Közép-Európá- ban harmad- és negyedfokú hőségriadó van érvényben. Az elmúlt napok esőzései, viharai után újra visszatért a szokatlan intenzitású kánikula. Állítólag - ez akár hírlapi kacsa is lehet - a Román Hírszerző Szolgálat a pánik elkerülése érdekében államtitokká nyilvánította a meteorológiai jelentések adatait. Államtitok ide, államtitok oda, az előrejelzési adatok nyilvánosságra kerültek - és az állt bennük, hogy a hegyvidékkel megáldott Erdélyben is 40 Celsius-fokos csúcshőmérsékletre lehet számítani, a délen elhelyezkedő Bukarestben pedig 50 fokot is mutat majd a hőmérő. Ez - szakemberek véleménye szerint is - a meggondolatlan, önző emberi tevékenység okozta klíma- változásnak a kétségtelen jele. Sajnos úgy néz ki, hogy nemcsak a természetben tombol a trópusi jellegű hőség, de egyfajta veszélyes klímaváltozás látszik bekövetkezni erdélyi magyar közéletünkben is. Itt is igencsak felforrósodtak a dolgok, és jó ideje érezzük, hogy amíg józan eszünket és ítélőképességünket el nem veszítjük, sürgősen el kellene rendelni a közéleti hőségriadót. Semmi más nem történik szűkebb pátriánkban, mint amit Varnus Xavér sztárorgonista és népszerű író hét évvel ezelőtt megírt magyarországi vonatkozásban: „Magyarország sem rosszabb, mint a legtöbb nyugati ország, csupán nem tanultunk meg különbséget tenni a demokrácia és a hülyeségek szabad terjesztése között.” Hát valahol nálunk is ez történik - mivel az alma nem esik messze a fától eredeti demokráciánk ötvözetet kezd alkotni a hülyeségek szabad áramlásával. „Dögunalom, uszítás, intolerancia és csúsztatás: ezek a kellékeik” - folytatja Varnus. Bár a turáni átok mítoszában nem hiszek, mégis el kell ismernem, hogy a sorsdöntő vagy kritikus történelmi pillanatokban mi, magyarok gyakran nem voltunk a helyzet magaslatán. Sokszor saját jól felfogott érdekből sem voltunk képesek megoldani a helyzetet. Ilyen volt a Mohácsot követő másfél évtizedes esély eljátszása, az L világháborút lezáró események tragédiája vagy a II. világháborús kiugrási kísérlet kudarca. És persze lehetne sorolni és elemezni a megtörténteket és használni a történészek által oly helytelennek tartott feltételes módot. Erdély magyar népe komoly, sorsfordító, esélyteremtő helyzet előtt áll: idén európai parlamenti választások, majd jövőre országos és helyhatósági választások következnek. És mit ad Isten, vezető köreinkben éppen ebben a pillanatban csúcsosodik ki legerőteljesebben a ÉGTÁJOLÓ politikai válság, melynek morális, stratégiai, személyes és egyéb okait hadd ne említsem. Hogy válság van, és a lehető legrosszabbkor, az még hagyján. Hogy jelölt és önjelölt, legitim, féllegitim szervezetek és személyek kizárólag értünk tüsténkednek, az is elmegy. De az, hogy a legkritikusabb pillanatban, a huszonnegyedik órában a minket féltő és szerető, értünk áldozatosan tevékenykedő közéleti és politikai vezéreink miért nem tudják megtalálni a kényszerítő, szükséges megoldást, számomra már érthetetlen. Talán nehéz valami kis következtetést levonni tanulságként történelmünkből? Talán nehéz felismerni a történelmi pillanat kényszerítő erejét? A napisajtóban egyebet sem olvasok, mint hogy mind Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, mind Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke találkozni és megegyezni szeretne a másikkal. Természetesen mindez a mi érdekünkben, a választókért, az erdélyi magyarságért történik - hivatkoznak is ránk eleget -, mégis ez valahogy nagyon nehezen jön össze, mert ez a történészek által gyűlölt „ha” feltételes mód mindig odaszemtelenkedik. Releváns megállapítások a sajtóból: „továbbra is bizonytalanság övezi a hosszú ideje tervezett Markó-Tőkés-ta- lálkozó helyszínét és időpontját”, „ma bizonyosan nem kerül sor a megbeszélésre”, „kérdéses, hogy milyen körülmények között tarthatják meg a kétoldalú eszmecserét”... Egyébként mindkét fél kész a tárgyalásra, és egyebet sem akar, mint az erdélyi magyar nemzetközösség jövőjét megoldani. Az is lehetséges, hogy nem a reflektorfényben megejtett egyetlen találkozás lesz a megoldás kulcsa. Eközben azonban az időszerelvény észrevétlenül kigördül a pályaudvarról, és félek, hogy igaz lesz a mondás: ahol az oroszlánok egymást marcangolják, ott a hiénáké lesz a zsákmány. Hőségriadó van erdélyi közéletünkben. Jézus csodálatos szavai jutnak eszembe: „De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: »Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja vakságul sokakért.»” (Mt 20,25-28) Varnus Xavérról olvasom, hogy tizenhét évesen, nem bírva a politikai légkör fojtogatását, kiugrott Kanadába, azután hazajött, majd újra menni kényszerült. Most megint itthon van. Amikor azt kérdezték tőle, hogy nem akar-e újra Kanadába költözni, ezt válaszolta: „Azt a luxust már nem akarom tovább folytatni, hogy bugyuta politikusok miatt üljek rendszeresen repülőgépre. Én háromszor emigráltam ebből az országból a hülyék miatt. Most szeretném, hogyha egy kicsit ők mennének el.” Lehet, hogy ez hoz majd lehűlést a kánikulában? Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
