Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-08-05 / 31. szám
4 2007- augusztus 5. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Éltó A MÉDIUMOK TÁLALTÁK Az egyházak ismét pénzt kaptak... Miből lesz hír, és miből nem? Véletlenül vagy céltudatosan? Az elmúlt napokban több hírforrás is tudtul adta, hogy a református és az evangélikus egyház ismét pénzhez jutott, méghozzá kormányzati forrásból. Arról nem szólt a fáma, hogy az illetékes minisztériumok ebben a hónapban is kifizették az aktuális közüzemi számlát az A visszakapott aszódi kastély... irodaépületük víz- vagy gázfogyasztása után, vagy hogy elvégezték a napi adminisztrációs feladatukat. Pedig mindkettő egyaránt a dolgok megszokott, napi menetének része. Mi történt? Miről szól a hír? Az egykor államosított ingatlanok egy része (töredéke!) után - a rendszerváltást követően elkezdett és 2011-ig tartó folyamatban - kártalanítást fizet a magyar állam. Ennek többféle technikája van. Volt, aki - kormányzati biztatásra - pénzintézettel hiteleztette meg előre az összeget, a református és az evangélikus egyház pedig tartotta magát az eredeti megállapodásban rögzített folyamathoz, amelynek az ez évre megállapított első részösszegét fizeti most ki a kincstár. (Volt olyan év, amikor nem került sor a törvénybeli kötelezettség kifizetésére.) Arról sem szól a híradás, hogy nem az egész összeget kapja az egyház. Ott ugyanis, ahol természetben történik a kártalanítás (az elvett épületet kapjuk vissza), az önkormányzatot illeti meg a pénz. (Persze arról is érdemes lenne egyszer írni, hogy a természetben visszakapott épületek túlnyomó részét szinte használhatatlan, lepusztult állapotban kapjuk vissza, de úgy látszik, ez nem hírértékű.) Az illetékes szerv csupán a napi munkáját, törvényben előírt feladatát teljesítette. A hír tehát nem hír. Vagy mégis? Aki olvassa, mit gondol? Az egyházak ismét valamiféle előnyhöz jutottak, megint pénzt kaptak az államtól. A hír igaz, csak a hangsúly, az időzítés, az adagolás tendenciózus. Már szomorúan várom az őszi folytatást, amikor - mint már évek óta - menetrendszerűen megkezdődik az iskolafinanszírozási csatározás, amelynek során kiderül, milyen jó és kedvezményezett is az egyházi iskolák helyzete. Ha mégis - bárcsak így lenne! - elmarad a pengeváltás, akkor megjelenik-e majd valamilyen újságban a jó hír: „Idén zökkenőmentesen, egyetértéssel zajlott a finanszírozási feladatok végrehajtása”? Közben meg azon töprengek, vajon lesz-e elég fedezet iskoláink gázszámlájára, ha netán télen tél lesz. Az egyházak ismét pénzt kaptak... Érdemes a hírek mögé nézni! ■ H. K. Kulcsszerepben a diaszpóra Kisebbségi egyházak lelkészeinek tanácskozása ► A németországi Fekete-erdő festői szépségű fürdőhelyén, Bad Herre- nalbban rendezte meg a Lipcsei Egyetem Teológiai Kara mellett működő Diaszpórakutató Intézet immár második tanulmányi hetét elsősorban kisebbségi egyházakban szolgáló protestáns lelkipásztorok számára. A mintegy ötven résztvevő tizenöt ország tizenkilenc egyházából érkezett Baden- Württembergbe, hogy nyolc napon keresztül - július 18. és 25. között - ismerkedjék Európa protestáns egyházainak történetével és mai helyzetével, különös tekintettel a diaszpóraproblémára. Nem véletlen, hogy a konferencia résztvevőinek majdnem fele - huszonegy fő - magyar anyanyelvű volt: a Magyarországi Evangélikus, illetve a Magyarországi Református Egyház, valamint az erdélyi és felvidéki egyházkerületek képviselői között egyfajta „magyar-magyar" lelkésztalálkozó is létrejött a konferencia keretében. A németországi vendéglátókon kívül francia, olasz, portugál, osztrák, szlovén, cseh, lengyel, litván és észt lelkipásztorok is részt vettek a tanulmányi héten. A két magyarországi történelmi protestáns egyházat kilencen képviselték: evangélikus részről Koskai Erzsébet, Kősze- ghyné Raczkó Zsuzsanna és Thuránszky István lelkészek, illetve Verebics Petra teológiai hallgató. Részt vett még a tanulmányi hét munkájában Kondor Péter keletbékési evangélikus esperes is, aki a 2006. januári lipcsei diaszpórakonferencia által ihletett informális munkacsoport tagjaként oroszlánrészt vállalt az ez év márciusában Berekfürdőn megrendezett Kárpát-medencei szórványkonferencia megszervezésében is. A tanulmányi hét vezetője Karl-Chris- toph Epting lipcsei teológiai professzor volt. Nagy ívű nyitó előadásában azt vizsgálta, hogy mivel járultak hozzá az európai protestáns egyházak az európai gondolathoz, és hogy merre vezet a protestantizmus útja ma Európában. Rámutatott, hogy az egyre inkább kisebbségben, diaszpóra létformában élő protestantizmus ma is kulcsszerepet játszhat a kontinens erkölcsi megújulásában és az egyre súlyosbodó társadalmi kihíváKarl-Christoph Epting sok megoldásában. A hazánkban is jól ismert professzor a protestantizmus jövőjét toleráns, ökumenikusán nyitott, szociálisan érzékeny, ám határozottan evangéliumi profilú missziói magatartásban határozta meg, amely a történelmi folyamatosságot és az európai műveltség összefüggéseit komolyan véve egészséges alternatívát tud kínálni a ma gyorsan terjedő evangelikál és fundamentalista missziói mozgalmak mellett. A konferencia résztvevői szinte egybehangzóan úgy vélekedtek, hogy a hét egyik kimagasló eseménye volt Paulo Ricca olaszországi valdens teológiai professzor előadása. Az idős lelkipásztor nagy lendülettel és szenvedéllyel elmondott előadásában nemcsak a valdens egyház lebilincselő történetét ismertette hallgatóival, hanem a valdens teológia prioritásain tájékozódva érvelt a radikálisan elkötelezett Krisztus-követő életforma mellett, és az evangéliumi szegénység mai értelmezését állította szembe a jelenkor anyagelvű fogyasztói kultúrájával. Előadása elgondolkodtató elemeket tartalmazott a római katolikus egyház legújabb egyháztani megnyilatkozásainak az ökumenikus folyamatokra gyakorolt hatását illetően is. A résztvevők a kényelmes és modem Evangelische Akademie vendégeiként nemcsak az egyes országok (Lengyelország, Ausztria, Magyarország, Szerbia, Franciaország, Portugália, Csehország és Szlovákia) protestantizmusát ismertető előadásokat hallgathatták meg, hanem alkalom nyílt minden résztvevő személyes bemutatkozására, élénk plenáris vitákra és a hűvös (!) württembergi éjszakába nyúló kötetlen beszélgetésekre, találkozásokra is. A lipcsei Diaszpórakutató Intézet által kezdeményezett konferenciasorozat immár második állomása kitűnő lehetőséget biztosított a feltöltekezésen és a pihenésen túl a még ma is élő kölcsönös előítéletek lebontására a személyes találkozásokon keresztül; inspiráló légköre megerősítést jelentett a résztvevők számára abban, hogy az európai történelmi protestantizmus minőségi kisebbségként ma is fontos küldetést teljesít a sok tekintetben a válság tüneteit mutató európai kontinensen. ■ Gonda László Jonathan Edwards Európában Megkésett tudósítás egy igen jelentős egyháztörténeti konferenciáról Az amerikai egyesült államokbeli Yale Egyetem Jonathan Edwards Központja és a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerülete szervezésében a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara adott otthont annak a nemzetközi konferenciának május 8-9-én, amelynek célja az volt, hogy „Amerika teológusa” (Robert Jenson kifejezése), sokak szerint a valaha is élt legnagyobb amerikai teológus: Jonathan Edwards (1703-1758) végre bemutatkozhasson „az öreg Európának”. Furcsa ellentmondás, hogy amíg manapság az amerikai kontinens teológusai nemzetközi konferenciákon sokkal jelentősebbnek, eredetibbnek bizonyulnak, mint a hagyományos európai (főleg német) iskolák, a 18. századi Jonathan Edwardsról, Amerika legjelentősebb teológusáról Európában mind ez idáig nem rendeztek konferenciát. Éppen ezért Magyarországot, Budapestet s azon belül is a Károli Gáspár Református Egyetemet különösen is nagy megtiszteltetés érte, amikor otthont adhatott ennek az egyedülálló eseménynek. A konferencia fővédnöke dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyház- kerület püspöke volt, aki már korábban tS behatóan foglalkozott Jonathan Edwards életművével (például az Evangélikus Hittudományi Egyetemen 2003-ban elhangzott angol nyelvű habilitációs előadását is Edwardsról tartotta). A konferencia ötlete az Edwardsról több könyvet is publikáló Gerald McDermott-tól, a Virginia állambeli Roanoke College teológusprofesszorától származik, aki két évvel ezelőtt átutazóban Magyarországon járt, s ekkor vetette fel a püspöknek egy ilyen sok szempontból izgalmas konferencia rendezésének gondolatát. McDermott professzor egyik célja az volt, hogy Amerikából idehívja a legrangosabb Edwards-kutatókat, s az ő előadásaikhoz referátumot kérjen európai előadóktól. Két előadó személye volt kivétel: az egyik az évtizedek óta Francia- országban élő, magyar származású római katolikus filozófus, Vető Miklós, aki franciául publikált Edwardsról egy komoly monográfiát; a másik a jelen sorok szerzője, aki szintén már két évtizeddel ezelőtt közzétette Edwardsnak a bibliai tipológiáról szóló néhány írását (Tipológiai szimbolizmus, Ikonológia és műértelme- zés 4., Szeged, 1988), ám Edwards életművével beható módon csak 2006 őszén ismerkedett meg, amikor McDermott meghívására a Roanoke College vendégeként professzor barátjának a szemináriumát is látogathatta, s az életmű egy szeletét alaposabban megismerhette. Tudatosan írom, hogy az életmű „egy szeletét”, mert Edwards munkáinak a tudományos, úgynevezett kritikai kiadása mintegy huszonhét vastag kötetet tesz ki, ám még ennél is több anyag férhető hozzá a Yale Egyetem Jonathan Edwards Központjának internetes honlapján (https://edwards.yale.edu/archive). A konferencia programjának ismertetője, amely szintén megtekinthető az interneten (http://www.jonathanedwardsineurope.com/), Edwardsot szellemesen a világhírű magyar származású iparművész, Breuer Marcell nevéhez fűződő székben ábrázolja. A szervezők másik célja az volt, hogy e rendkívül sokoldalú 18. századi polihisztor (teológus, filozófus, esztéta, bibliatudós, történettudós, igehirdető, ébre- désimozgalom-vezető, indiánok misszionáriusa) jelentőségét egyszerű és érthető módon hozza közelebb a magyar érdeklődőkhöz. Sajnálatos, hogy erre a törekvésre sem teológiáinkon, sem hazai gyülekezeteinkben nem figyeltek fel; evangélikus egyházunkat is e sorok íróján kívül mindössze egy személy (nevezetesen az édesapja) képviselte. Mindazok számára, akik a talán nem eléggé hangos hírverés ellenére mégis eljöttek (főleg református teológiai hallgatók), a konferencia igazi „beavatás" volt. Ezt nagyban elősegítette, hogy McDermott fáradhatatlan amerikai pénzgyűjtő tevékenységének (és nem utolsósorban kitartó imádságainak) köszönhetően jólelkű amerikai adakozók támogatásával a konferencia idejére Edwardsnak két könyve magyarul, egy pedig csehül is megjelenhetett. Ez utóbbi azért fontos, mert a környező közép-európai országok (Szlovákia, Csehország, Szerbia, Lengyelország, Románia), valamint Nyugat- Európa egyes országai (Hollandia, Franciaország, Németország, Anglia) is képviseltették magukat. A legszínvonalasabb hozzászólásokat egyébként a szomszédos régiókból érkező női előadók tartották. Jonathan Edwards az amerikai „nagy ébredésének volt az egyik vezéralakja, annak a néhány év alatt az amerikai keleti parton végigsöprő lelki, megújulási mozgalomnak, amely a világi s nem hívő történészek szerint is annyira jelentős volt, hogy az egymástól etnikailag is idegen gyarmatokból egységes nemzetet kovácsolt, amelyek így 1776-ban kivívták Európától való függetlenségüket. Edwardsnak eddig magyarul csak egy könyve jelent meg az erdélyi Koinónia Kiadónál (Ébredés az egyházban), ám a konferencia időpontja környékén két új fordítás is napvilágot látott: a Helikon Kiadó Az igaz erény természete című, főleg filozófusoknak szánt művét adta ki, a Gondolat Kiadó pedig az ébredési mozgalom pozitív és negatív tapasztalatait összegző, biblikus alaposságról és racionális higgadtságról tanúskodó munkáját, amelynek címe: Értekezés a vallási indulatokról. Mindkettő Pásztor Péter fordításában, Boros Attila nyelvi s e sorok szerzőjének teológiai lektorálásával jelent meg több hónapos intenzív és izgalmas szellemi koprodukció gyümölcseként. A kötet címében a magyar fülnek kicsit idegenül csengő indulat szó az angolban affection, amelyet korábban csupán „érzésének fordítottak, de ez félrevezető, mert Edwards szerint a keresztény hit a fej és a szív, az értelem és az érzelem egysége, egyfajta beállítódás (diszpozíció), gondolkodásmód, amelyet a görög eredeti a fronein igével fejez ki, amikor Pál apostol Krisztus példájára hivatkozik: „Az az indulat legyen bennetek..." (Fii 2,2: Fii 2,5; Róm 12,16; Róm 15,5) Jézus és a Szentlélek által megérintett ember „elindul” a hit útján, s „megindul” a szenvedők láttán, vagyis a valódi hit elválaszthatatlan annak gyümölcseitől, a gyakorlattól. S egyedül a mi Főpapunk tud „megindulni” a mi gyarlóságainkon (Zsid 4,15). Edwards ebben a könyvében különbséget tesz tizenkét olyan jel között, amelyek nem bizonyítják egyértelműen, de nem is cáfolják, hogy valódi, üdvösséges indulatról van szó, és tizenkét olyan jel között, amelyek egyértelműen bizonyítják azt. A 21. század elején élő, Istent őszintén kereső emberek számára Edwardsnak ez a könyve (amelyet egyébként William James a vallási pszichológia egyik klasszikus előfutárárnak tartott) igen nagy segítséget nyújt eligazodni a tarka vallási mozgalmak sokszor hangos piacán. Klaus Douglass Új reformáció című könyvéhez hasonlóan bibliaórákon is fel lehetne dolgozni ezt a könyvet; az egyes fejtegetéseket érdemes lenne hangosan is felolvasni, hogy a Lélek munkája egy 18. századi lélek munkáján keresztül eljusson a mai lelkekig. A Lélek ugyanis nem ismer sem földrajzi, sem időbeli határokat. Őszintén kívánom, hogy legyen sok áldás e 18. századi amerikai gondolkodó mai magyar nyelvű olvasóin! ■ Fabiny Tibor (ifj.) Jonathan Edwards: Értekezés a vallási indulatokról. Gondolat Kiadó, Budapest, 2007. Ara 4200 forint. Jonathan EDWARDS Értekezés a váltási indulatokról
