Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-01-28 / 4. szám

2 4 200/. január 28. FORRÁS ‘Evangélikus Életéi VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP - Mii7,1-9 Nincs itt maradandó sátorunk ÉLŐ víz Életszemlélet Kicsoda vagy te - milyen az igazi éned? Mi ha­tározza meg, hogy mit gondolsz, mondasz és teszel? Hogyan jutsz el a választásokig, mi alapján döntesz? Minden bizonnyal számos tényező befolyá­solja gondolatainkat, szavainkat és tetteinket. Ugyanez igaz választásainkra és döntéseinkre is. Vannak, akik olyanok, mint a kaméleon; hagy­ják, hogy a környezetük (beleértve az embereket is) befolyásolja gondolataikat és viselkedésüket. A mondás szerint: „Az általad vezetett vállalat foglya vagy. ” Másokra nem hat oly erősen a kör­nyezetük. Az ő viselkedésük, döntéshozataluk határozottan következetes, legyen szó munka­helyről, családról vagy társadalmi környezetről. Van azonban egy tényező, amely bármi más­nál jobban meghatározza, hogy kik vagyunk, és mit teszünk az életszemléletünk Az életszemlé­letünk az, ami igaz valójában mutatja meg, hogy miként látjuk a környező világot, és miként érzékeljük szerepünket benne. Alapvető fontos­ságú, hogy kinek-kinek milyen az életszemlélete: ez fogja meghatározni, hogy az illető emberba­rát vagy terrorista, önzetlen szolga vagy önző manipulátor, optimista vagy pesszimista, lelki­leg motivált személy vagy szabadgondolkodó, „adó ember” vagy olyan, aki csak elvesz. Ezért olyan nehéz személyiségbeli változá­sokat elérni, olyanokat, amelyek tartósak és alapvető átalakulást jelentenek. Megpróbál­hatjuk megváltoztatni a viselkedésünket, de a belső életszemléletünket sokkal nehezebb „újra­kódolni". Mint ahogy kívülről át lehet ugyan festeni egy ütött-kopott, rossz szagú szemetes- ládát, és a horpadásokat is ki lehet rajta kala­pálni - kívülről jól fog kinézni, de ha a belseje nem változik, akkor ugyanaz a régi, lepusztult szemetesláda marad. Vagyis ha mélyen gyökerező, jellembeli problémákat fedezünk fel magunkban - példá­ul kapzsiság; túlzó anyagiasságra való hajlam; a karrierünkben, üzletünkben megvalósuló si­kerhez való rögeszmés ragaszkodás; az iránti érzéketlenség, hogy nekünk vagy másoknak mibe kerül mindez; a munkatársak iránt érzett keserű, irigy érzésekhez való ragaszkodás -, ezek nem fognak csupán attól eltűnni, hogy úgy teszünk, mintha nem is léteznének. Az iga­zi változás belülről fakad, nem kívülről jön. Tanulmányozd, hogy az ősi, mégis bámulato­san időszerű Biblia mit mond az életszemléletről: aki belül vagy, az határozza meg azt, hogy milyen leszel kívül. Amit drágának tartasz, amit a legfon­tosabbnak gondobz - vagyis hogy milyen az élet-' szemléleted -, az határozza meg, hogy mi motivál, mi szabja meg alapvetően a dolgok fontossági sorrendjá a számodra, mi irányítja cselekedeteidet, mondatja ki szavaidat. .Mert a szívnek teljességé­ből szól a száj." (Mt 12,34b; Károli-fordítás) A csalfa cselekedetek megtéveszthetnek né­melyeket, de nem mindenkit. Ha valamit na­gyon akarsz, meg tudod indokolni (még ma­gadnak is), hogy miért pont ezt vagy azt az esz­közt vetted igénybe célod eléréséhez. De Istent, aki az emberi lélek teljességét, bonyolultságát mindenkinél jobban ismeri, a miértek érdeklik, amelyek cselekedeteid és szavaid mögött van­nak. „Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az_ Úr.” (Péld 21,2; Károli-fordítás) Amit teszünk, nem olyan fontos, mint az, hogy miért tesszük. Még ha jót is teszel, lehet, hogy rossz indíttatásból teszed - hogy jól érezd tőle magad; hogy egyesek a lekötelezettjeid le­gyenek; hogy elnyerd mások elismerését... Számos egyéb indítékod is lehet. Míg mi máso­kat külső megjelenésük, megnyilvánulásaik alapján ítélünk meg, addig Isten a szívet vizs­gálja, és cselekedeteink indítékait ítéli meg. „jól tudom, oh én Istenem, hogy te a szívet vizsgá­lod és az igazságot szereted.”(iKrón 29,17a) ■ Robert J. Tamasy SEMPER REFORMANDA „Krisztus dicsősége rejtett dicsőség. Ezért aztán sokszor becsapják előtte az ajtót, és nem kívánják bebocsátani őt. A fel- sőbbség is elzárkózik előle, - de hiába. A kereszt hatalmas Királya ő, s éppen a ke­reszt alatt rejtőzik a dicsősége.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó józseffordítása) Belépek a templomba. Majdnem azt mondtam, a templomomba. Minden tárgyról tudnék valamit mondani ben­ne. A padok, a szószék, oltár, képek, szobrok, fafaragványok, keresztelőkút - beszélnek hozzám. Otthonom lett, hétről hétre benne élek. Az én kezem is benne volt az építkezésben, a kialakítás­ban, ebben, amit látok. Én találtam ki a faragványokat, amelyeket aztán a mű­vész a fába vésett. Én tartottam meg a régi hagyományosat, és álmodtam meg az újat benne. Azóta hány és hány ese­mény színterévé lett! Emlékek, arcok, élmények kötnek ide. Sírás és nevetés, gyász és boldogság. Szószékéről beszé­lek, oltáránál imádkozom. Ez az én sá­torom. Jézusnak, Mózesnek, Illésnek építettem. Furcsamód tényleg itt látom őket; a két faszobor: Mózes és Illés, a kép: Jézus. Az ősi oltárszerkezetből, amelyet a kö­zeli pilisi gyülekezet ajándékozott a 18. század végén, már csak ez a két szobor van itt. A hozzáértők szerint éppen ezt a történetet ábrázolták a figurák. Talán volt még egy szobor, Jézusé, de az eltűnt. Helyette itt a dilettáns művész másfél századdal később készült festménye. A tanítványok szobrai is megvannak, távol, a budapesti múzeumban, helyet­tük most itt vagyok én, tanítványként, ► Rovatunk mostani cikke énekes­könyvünk cseh, lengyel és szlovák eredetű énekei legjavának a bemu­tatására vállalkozik. Ezen énekek nagy része - szemben a skandináv vagy az angolszász énekcso­port többségével, melyek később kerül­tek repertoárunkba - már az 1911-ben megjelent Dunántúli énekeskönyvben meg­található, és vannak közöttük még ré­gebbiek is. A békéscsabai és a szarvasi énekeskönyv vagy a nyíregyházi tolda­lék természetesen még inkább őrzi a Tranoscius-hagyományt, amelyből a legtöbb ének származik. A szlovák ajkú evangélikusság ének­lését, ezen keresztül egész kegyességét meghatározta juraj Tranovsky (humanista nevén Georg Tranoscius) evangélikus lel- készi, énekszerzői, énekeskönyv-szer- kesztői tevékenysége. Az 1636-ban meg­jelent Cithara sanctorum (amelyet összeál­lítója után Tranosciusnak neveznek) a szlovák evangélikusság számára egé­szen a legutóbbi időkig a legfontosabb énekeskönyv, mely a magyar ajkú evan­gélikusok énekkultúráját is befolyásolta. Vietórisz József nyíregyházi gimnázium­Péterként, Jakabként, Jánosként: Uram, jó nekünk itt lennünk! Az evangélikus gondolkodásban rit­kán jelenik meg Péter úgy, mint az egy­ház szavát kimondó egyedüli tanítvány. Itt azonban, talán éppen azért, mert olyan emberi és földhözragadt, a mi sza­vainkat, vágyainkat mondja ki: jó ne­künk itt lennünk! Nem is csoda! A dicsőség mindent át­hat, a fények káprázatosak, a színek nem is a szem, hanem az agy legmélyéig ha­tolnak. Nincs a szokott hétköznapi kap­kodás. Csend van, méltóság van. A csendben végül megszólaló, mindent át­ható hang - „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” - ráadásul egyértelműséget is teremt. Mózes van itt, a törvény embere, és Illés, Isten üze­netének hordozója. És itt van Jézus, az Isten Fia. Nincs értelme a hitnek, tudás van. Nincs értelme a botorkálásnak, megérkeztünk. Jó nekünk itt lennünk. Bár meg lehetne őrizni a pillanatot! A dicsőségnek ezt az áradását. Az emlékek azonban eltűnnek, a szépség fakul, a di­csőség lehull. Vízkeresztnek is vége. Mára a legto­vább megtartott karácsonyi díszletek is lekerültek már. Tavaszias télben vittem ki a kertbe a gyökeres karácsonyfát, hadd éljen kint, a társai között. András, a igazgató - látva, hogy a gyülekezet tagjai egyre kevésbé tudnak szlovákul - az 1910-es években elkezdte magyarra átül­tetni a szlovák Tranosciust. A hatalmas je­lentőségű munka, a teljes énekeskönyv fordítása 1935-ben jelent meg, gazdagít­va a magyar nyelvű énekkincset. De haladjunk történeti sorrendben. Az Itt a drága idő (EÉ 134) adventi ének dallama (EÉ136) az Ave hierarchia kezdetű középkori kancióból alakult ki, német területen korállá is vált. Szövege huszita eredetű, utal a várakozásra, a próféciák­ra, a megtérés szükségességére. A Krisz­tusunk ma született (EÉ 160) arányosan ki­alakított huszita dallama sugallja a gyer­meki, játékos karácsonyi örömöt. A szö­veg a Tranosciusból származik; a verssza­kok végi refrén Jézust szólítja meg. A Hirdetek tinéktek (EÉ 159) szövege az angyal örömhír-bejelentését idézi. Dalla­ma - mely egy vízkereszti énekünkhöz (EÉ 186) is kapcsolódik - Michael Weiße 1531-es énekeskönyvében található. Ez a gyűjtemény a huszita mozgalomból szár­mazó, a cseh irodalom fejlődésére jelentős hatást gyakorló, majd szülőföldjükről me­nekülni kényszerülő és Poroszországban új hazát találó vallási közösségnek, a Cseh Testvéreknek (Böhmische Brüder) a nagy jelen­tőségű, első német nyelvű énekeskönyve. helyi erdőmémök lep meg vele minden évben. Egyszer csak ott áll a kis, vödrös fenyő az ajtóban; az ajándékozót nem is látom. A karácsony elmúltával aztán ki­kerülnek a kertbe. Már egész kis erdőt al­kotnak, életem karácsonyai. Megnőnek, változnak, hatalmas fává nőnek. Most itt állok, kezemben az ásóval, süt a nap, mélyül a gödör. Hány karácso­nyom van még? Jó lenne megállni, meg­őrizni valamit az elmúlóból! De Jézus nem enged sátrat építeni! A fény eltűnése a mondanivaló. Nem lehet megőrizni semmit abból, ami volt. Lehet hordozni a szépet magunkban, de nem lehet benne elvesznünk, megpihen­nünk. A Törvény köré épített sátor bíró­sággá vált, az Üzenet köré épített sátor dogmává. Jézus nem enged megpihenni. Amikor felnéztek, már csak őt látták. Egyszerű, kopott, emberi a ruhája, már nem ragyog. Se Mózes, se Illés. Az ég be­zárult. Tanítványként kell indulnunk együtt vele! Az úton széttörik a dicsőség, besározódik a szent, megaláztatik a ma­gasztos. Az úton való elindulás mégis mindenből megmentő, halálból életet teremtő, örökkévaló. A délutáni nap fénye millió szivár­ványként törik szét a csillár prizmáin ke­resztül a fehér templomfalon. Sokszor láttam már, mégis elkápráztat megint. A A Béke legyen a nap alatt (EÉ 465) is a Cseh Testvérek dallama. Szövege a kará­csonyi evangéliumból (Lk 2,14) kiindu­ló Glória-parafrázis, mely a Szenthá­romság jelentőségét is kiemeli. A Mi Urunk, édes Atyánk (EÉ 233) Kliment Bosák cseh lelkész Szentháromság-éneke Ri- may János fordításában. A pünkösdi fe­jezetben található, de még inkább al­kalmas istentiszteletet kezdő fohász­éneknek. Az Isten nékem erőm, bizodal­mám (EÉ 338) a Prágaigraduálból került a Tranosciusba. Az Áldj meg minket, Úristen (EÉ 323) ere­deti, több passiós szöveghez is kapcso­lódó koráldallama (EÉ 204) szintén a már említett WeiSe-énekeskönyvben je­lent meg. Bensőséges szövege a lengyel Jakub Lubelczyknek és a 16. század kiemel­kedő magyar költőjének, Balassi Bálint­nak a nevéhez köthető. A Jézus, Istennek Báránya (EÉ 194) - Mi­cha! Grodzki verse - a nagypénteki esemé­nyeket és következményeiket tárja elénk. Lépegető, motívumismétlő, refré- nes dallama egy himnusszerű dallam­csoporthoz tartozó lengyel variáns. Ez­zel az énekkel gondolatmenetében ro­kon a Dicsőítünk, Krisztus, aki szenvedtél (EÉ 199). Szövege a Kyrie-refrénnel záruló Laus tibi Christe fordítása; dallama a Rex A VASÁRNAP IGÉJE nap leszáll, a szivárványos csodának vé­ge. Kezemben megcsördül a kulcs, ki kell innen mennem. A sűrű lombú fák közül felnézek az égre. Este lesz megint, aztán újra reggel. ■ Koczor Tamás Imádkozzunk! Számolod-e boldog pillanatain­kat, Urunk? Azt tudjuk, hogy sokszor terhelünk panaszainkkal, hiszen olyan sok a völgy, a bé­nultság a könny, a halál. De számolod-e boldog pillanatainkat, Urunk? Azokat, amikor szerettük volna megállítani az időt. Egy szép csendes dél­után. Egy békés, nevetős beszélgetés az asztal kö­rül. Egy repülőgép az égen. Egy jó kávé. Egy hir­telenfelfedezés. Egy jól sikerült nap. Mindezek a te ajándékaid. Jó lett volna megtartani valamit belőlük, de azt mondod, tovább kell mennünk Újabb csodáid várnak ránk Azt szeretnéd, ha oda mennénk ahol a te dicsőséged másképp mu­tatkozik meg, ahol jobban illeszkedik világunk­hoz. Ahol dicsőséged a kereszt. Nincs elég erőnk lemondani a szépségről, dicsőségről. Nincs erőnk elindulni. Adj erőt követni téged, Urunk1 Ámen. CANTATE fEinfrit* bnrg ifi vufcr (Rótt Christe factor omnium himnusz refrénes kibővítése, mely Lukas Lossius Psalmodia című, 1561-ben kiadott gyűjteményében jelent meg. Végezetül még néhány ének, mely­nek dallama és/vagy szövege a Tranosci­us kétszáz év alatt megjelent, egyre bő­vülő kiadásaiból származik: Dicsértessék, Uram (EÉ 61; szövege megtalálható a szintén mérföldkőnek számító ének­gyűjteménynek, a Zengedező mennyei kar­nak az első kiadásában); Ékes dolog ismer­ni (EÉ 67); E nagy nap fájdalmát (EÉ 211); Teremtő Istenünk (EÉ 345); Fordítsd el ró­lunk, Urunk, haragodat (EÉ 411), valamint az igen népszerű Előtted állok, drága Jézu­som (EÉ 417) és a Jézusom, Krisztusom, én ' szerelmesem (EÉ 381). Kívánom, hogy minél többen megis­merjük e kincseinket, és énekeljük Krisz­tus dicséretét, mert „ő ama világosság: / Hirdessétek! / Nyomában a boldogság: / Kövessétek!” (EÉ 160,3) ■ Ecsedi Zsuzsa Oratio oecumenica [Lelkész:] Urunk, Istenünk, aki minden fáradtságunk és gyengeségünk ellenére ma is biztatsz minket, hogy kö^ nyörgéseinkben bátran és kitartóan forduljunk hozzád, hallgasd meg imádságunkat, és add meg mindazt, ami közelebb visz hozzád! [Lektor:] Könyörgünk a világért, amelyet egykor szépnek és jónak teremtettél, és amelyet kezdünk végle­gesen tönkretenni. Kérünk, adj még nekünk esélyt, hogy a természetben is a te dicsőségedet fedezzük fel, és így jobban védelmezzük környezetünket, mindazt a kin­cset, amellyel megajándékoztál minket. Áldj meg ben­nünket, hogy felfedezzük a természet megóvásának leg­apróbb, hétköznapi lehetőségeit is, hogy a föld még so­káig lakható maradjon! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, aki Jézusban a legteljesebben mu­tattad meg dicsőségedet, add, hogy hit által megértsük üdvözítő akaratodat. Kérünk, add meg nekünk is a fé­nyesség és a ragyogás élményét, hogy Fiad dicsőségével feltöltekezve szembe tudjunk nézni a sötétség, a kilá- tástalanság és a fásultság bennünk és körülöttünk lévő hatalmával. Nem szégyelljük kimondani: nekünk is szükségünk van Fiad ragyogására és fényességére. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Atyánk, segíts bennünket, hogy amint Jé­zus a megdicsőülés hegyéről tanítványaival együtt visszatért az emberek közé, mi is megtaláljuk az utat embertársaink felé. Adj nekünk bátorságot és kitartást, hogy a hétköznapokban, az emberi feszültségek köze­pette is meg tudjuk élni a veled való találkozás feleme­lő örömét. Add, hogy életünkkel tovább tudjuk adni Fi­ad ragyogását és fényességét. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, könyörgünk azokért, akik távol vannak tőlünk, és akiket csak az imádságon keresztül érhetünk el. Legyen megvilágosító áldásod a felelős ve­zetőkön, akik a kormányzás feladatát kapták. Légy or­szágunk, lakóhelyünk választott vezetőivel. Légy azok­kal is, akikre az egyház felelős pásztorolását bíztad. Add, hogy egyházad sóvá és világossággá tudjon válni a téged kereső emberek között. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, könyörgünk gyülekezeti közös­ségünkért. Te nálunk is jobban látod kishitűségünket, amely megakadályoz bennünket abban, hogy igazán benned bízzunk, és tőled várjuk a segítséget. Gyógyíts bennünket igéddel és az úrvacsora ajándékával, hogy hitünkben megerősödjünk. Add meg nekünk az álmo­dozás, a tervezés és az építkezés felelős, de örömteli ajándékát. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Atyánk, könyörgünk a betegekért, a szen­vedőkért és mindazokért, akik nélkülözések közepette élnek. Légy a magányosokkal, a gyászolókkal és mind­azokkal, akiknek az életére sötétség borult. Hadd le­gyünk feléjük is követeid. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mindenható Isten, hallgasd meg könyör­gésünket, és hozd el országodat Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön- örökké. [Gyülekezet:] Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 18. Húsztól Tfanovskyn át Vietóriszig

Next

/
Thumbnails
Contents