Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-28 / 4. szám
2 4 200/. január 28. FORRÁS ‘Evangélikus Életéi VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP - Mii7,1-9 Nincs itt maradandó sátorunk ÉLŐ víz Életszemlélet Kicsoda vagy te - milyen az igazi éned? Mi határozza meg, hogy mit gondolsz, mondasz és teszel? Hogyan jutsz el a választásokig, mi alapján döntesz? Minden bizonnyal számos tényező befolyásolja gondolatainkat, szavainkat és tetteinket. Ugyanez igaz választásainkra és döntéseinkre is. Vannak, akik olyanok, mint a kaméleon; hagyják, hogy a környezetük (beleértve az embereket is) befolyásolja gondolataikat és viselkedésüket. A mondás szerint: „Az általad vezetett vállalat foglya vagy. ” Másokra nem hat oly erősen a környezetük. Az ő viselkedésük, döntéshozataluk határozottan következetes, legyen szó munkahelyről, családról vagy társadalmi környezetről. Van azonban egy tényező, amely bármi másnál jobban meghatározza, hogy kik vagyunk, és mit teszünk az életszemléletünk Az életszemléletünk az, ami igaz valójában mutatja meg, hogy miként látjuk a környező világot, és miként érzékeljük szerepünket benne. Alapvető fontosságú, hogy kinek-kinek milyen az életszemlélete: ez fogja meghatározni, hogy az illető emberbarát vagy terrorista, önzetlen szolga vagy önző manipulátor, optimista vagy pesszimista, lelkileg motivált személy vagy szabadgondolkodó, „adó ember” vagy olyan, aki csak elvesz. Ezért olyan nehéz személyiségbeli változásokat elérni, olyanokat, amelyek tartósak és alapvető átalakulást jelentenek. Megpróbálhatjuk megváltoztatni a viselkedésünket, de a belső életszemléletünket sokkal nehezebb „újrakódolni". Mint ahogy kívülről át lehet ugyan festeni egy ütött-kopott, rossz szagú szemetes- ládát, és a horpadásokat is ki lehet rajta kalapálni - kívülről jól fog kinézni, de ha a belseje nem változik, akkor ugyanaz a régi, lepusztult szemetesláda marad. Vagyis ha mélyen gyökerező, jellembeli problémákat fedezünk fel magunkban - például kapzsiság; túlzó anyagiasságra való hajlam; a karrierünkben, üzletünkben megvalósuló sikerhez való rögeszmés ragaszkodás; az iránti érzéketlenség, hogy nekünk vagy másoknak mibe kerül mindez; a munkatársak iránt érzett keserű, irigy érzésekhez való ragaszkodás -, ezek nem fognak csupán attól eltűnni, hogy úgy teszünk, mintha nem is léteznének. Az igazi változás belülről fakad, nem kívülről jön. Tanulmányozd, hogy az ősi, mégis bámulatosan időszerű Biblia mit mond az életszemléletről: aki belül vagy, az határozza meg azt, hogy milyen leszel kívül. Amit drágának tartasz, amit a legfontosabbnak gondobz - vagyis hogy milyen az élet-' szemléleted -, az határozza meg, hogy mi motivál, mi szabja meg alapvetően a dolgok fontossági sorrendjá a számodra, mi irányítja cselekedeteidet, mondatja ki szavaidat. .Mert a szívnek teljességéből szól a száj." (Mt 12,34b; Károli-fordítás) A csalfa cselekedetek megtéveszthetnek némelyeket, de nem mindenkit. Ha valamit nagyon akarsz, meg tudod indokolni (még magadnak is), hogy miért pont ezt vagy azt az eszközt vetted igénybe célod eléréséhez. De Istent, aki az emberi lélek teljességét, bonyolultságát mindenkinél jobban ismeri, a miértek érdeklik, amelyek cselekedeteid és szavaid mögött vannak. „Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az_ Úr.” (Péld 21,2; Károli-fordítás) Amit teszünk, nem olyan fontos, mint az, hogy miért tesszük. Még ha jót is teszel, lehet, hogy rossz indíttatásból teszed - hogy jól érezd tőle magad; hogy egyesek a lekötelezettjeid legyenek; hogy elnyerd mások elismerését... Számos egyéb indítékod is lehet. Míg mi másokat külső megjelenésük, megnyilvánulásaik alapján ítélünk meg, addig Isten a szívet vizsgálja, és cselekedeteink indítékait ítéli meg. „jól tudom, oh én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod és az igazságot szereted.”(iKrón 29,17a) ■ Robert J. Tamasy SEMPER REFORMANDA „Krisztus dicsősége rejtett dicsőség. Ezért aztán sokszor becsapják előtte az ajtót, és nem kívánják bebocsátani őt. A fel- sőbbség is elzárkózik előle, - de hiába. A kereszt hatalmas Királya ő, s éppen a kereszt alatt rejtőzik a dicsősége.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó józseffordítása) Belépek a templomba. Majdnem azt mondtam, a templomomba. Minden tárgyról tudnék valamit mondani benne. A padok, a szószék, oltár, képek, szobrok, fafaragványok, keresztelőkút - beszélnek hozzám. Otthonom lett, hétről hétre benne élek. Az én kezem is benne volt az építkezésben, a kialakításban, ebben, amit látok. Én találtam ki a faragványokat, amelyeket aztán a művész a fába vésett. Én tartottam meg a régi hagyományosat, és álmodtam meg az újat benne. Azóta hány és hány esemény színterévé lett! Emlékek, arcok, élmények kötnek ide. Sírás és nevetés, gyász és boldogság. Szószékéről beszélek, oltáránál imádkozom. Ez az én sátorom. Jézusnak, Mózesnek, Illésnek építettem. Furcsamód tényleg itt látom őket; a két faszobor: Mózes és Illés, a kép: Jézus. Az ősi oltárszerkezetből, amelyet a közeli pilisi gyülekezet ajándékozott a 18. század végén, már csak ez a két szobor van itt. A hozzáértők szerint éppen ezt a történetet ábrázolták a figurák. Talán volt még egy szobor, Jézusé, de az eltűnt. Helyette itt a dilettáns művész másfél századdal később készült festménye. A tanítványok szobrai is megvannak, távol, a budapesti múzeumban, helyettük most itt vagyok én, tanítványként, ► Rovatunk mostani cikke énekeskönyvünk cseh, lengyel és szlovák eredetű énekei legjavának a bemutatására vállalkozik. Ezen énekek nagy része - szemben a skandináv vagy az angolszász énekcsoport többségével, melyek később kerültek repertoárunkba - már az 1911-ben megjelent Dunántúli énekeskönyvben megtalálható, és vannak közöttük még régebbiek is. A békéscsabai és a szarvasi énekeskönyv vagy a nyíregyházi toldalék természetesen még inkább őrzi a Tranoscius-hagyományt, amelyből a legtöbb ének származik. A szlovák ajkú evangélikusság éneklését, ezen keresztül egész kegyességét meghatározta juraj Tranovsky (humanista nevén Georg Tranoscius) evangélikus lel- készi, énekszerzői, énekeskönyv-szer- kesztői tevékenysége. Az 1636-ban megjelent Cithara sanctorum (amelyet összeállítója után Tranosciusnak neveznek) a szlovák evangélikusság számára egészen a legutóbbi időkig a legfontosabb énekeskönyv, mely a magyar ajkú evangélikusok énekkultúráját is befolyásolta. Vietórisz József nyíregyházi gimnáziumPéterként, Jakabként, Jánosként: Uram, jó nekünk itt lennünk! Az evangélikus gondolkodásban ritkán jelenik meg Péter úgy, mint az egyház szavát kimondó egyedüli tanítvány. Itt azonban, talán éppen azért, mert olyan emberi és földhözragadt, a mi szavainkat, vágyainkat mondja ki: jó nekünk itt lennünk! Nem is csoda! A dicsőség mindent áthat, a fények káprázatosak, a színek nem is a szem, hanem az agy legmélyéig hatolnak. Nincs a szokott hétköznapi kapkodás. Csend van, méltóság van. A csendben végül megszólaló, mindent átható hang - „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” - ráadásul egyértelműséget is teremt. Mózes van itt, a törvény embere, és Illés, Isten üzenetének hordozója. És itt van Jézus, az Isten Fia. Nincs értelme a hitnek, tudás van. Nincs értelme a botorkálásnak, megérkeztünk. Jó nekünk itt lennünk. Bár meg lehetne őrizni a pillanatot! A dicsőségnek ezt az áradását. Az emlékek azonban eltűnnek, a szépség fakul, a dicsőség lehull. Vízkeresztnek is vége. Mára a legtovább megtartott karácsonyi díszletek is lekerültek már. Tavaszias télben vittem ki a kertbe a gyökeres karácsonyfát, hadd éljen kint, a társai között. András, a igazgató - látva, hogy a gyülekezet tagjai egyre kevésbé tudnak szlovákul - az 1910-es években elkezdte magyarra átültetni a szlovák Tranosciust. A hatalmas jelentőségű munka, a teljes énekeskönyv fordítása 1935-ben jelent meg, gazdagítva a magyar nyelvű énekkincset. De haladjunk történeti sorrendben. Az Itt a drága idő (EÉ 134) adventi ének dallama (EÉ136) az Ave hierarchia kezdetű középkori kancióból alakult ki, német területen korállá is vált. Szövege huszita eredetű, utal a várakozásra, a próféciákra, a megtérés szükségességére. A Krisztusunk ma született (EÉ 160) arányosan kialakított huszita dallama sugallja a gyermeki, játékos karácsonyi örömöt. A szöveg a Tranosciusból származik; a versszakok végi refrén Jézust szólítja meg. A Hirdetek tinéktek (EÉ 159) szövege az angyal örömhír-bejelentését idézi. Dallama - mely egy vízkereszti énekünkhöz (EÉ 186) is kapcsolódik - Michael Weiße 1531-es énekeskönyvében található. Ez a gyűjtemény a huszita mozgalomból származó, a cseh irodalom fejlődésére jelentős hatást gyakorló, majd szülőföldjükről menekülni kényszerülő és Poroszországban új hazát találó vallási közösségnek, a Cseh Testvéreknek (Böhmische Brüder) a nagy jelentőségű, első német nyelvű énekeskönyve. helyi erdőmémök lep meg vele minden évben. Egyszer csak ott áll a kis, vödrös fenyő az ajtóban; az ajándékozót nem is látom. A karácsony elmúltával aztán kikerülnek a kertbe. Már egész kis erdőt alkotnak, életem karácsonyai. Megnőnek, változnak, hatalmas fává nőnek. Most itt állok, kezemben az ásóval, süt a nap, mélyül a gödör. Hány karácsonyom van még? Jó lenne megállni, megőrizni valamit az elmúlóból! De Jézus nem enged sátrat építeni! A fény eltűnése a mondanivaló. Nem lehet megőrizni semmit abból, ami volt. Lehet hordozni a szépet magunkban, de nem lehet benne elvesznünk, megpihennünk. A Törvény köré épített sátor bírósággá vált, az Üzenet köré épített sátor dogmává. Jézus nem enged megpihenni. Amikor felnéztek, már csak őt látták. Egyszerű, kopott, emberi a ruhája, már nem ragyog. Se Mózes, se Illés. Az ég bezárult. Tanítványként kell indulnunk együtt vele! Az úton széttörik a dicsőség, besározódik a szent, megaláztatik a magasztos. Az úton való elindulás mégis mindenből megmentő, halálból életet teremtő, örökkévaló. A délutáni nap fénye millió szivárványként törik szét a csillár prizmáin keresztül a fehér templomfalon. Sokszor láttam már, mégis elkápráztat megint. A A Béke legyen a nap alatt (EÉ 465) is a Cseh Testvérek dallama. Szövege a karácsonyi evangéliumból (Lk 2,14) kiinduló Glória-parafrázis, mely a Szentháromság jelentőségét is kiemeli. A Mi Urunk, édes Atyánk (EÉ 233) Kliment Bosák cseh lelkész Szentháromság-éneke Ri- may János fordításában. A pünkösdi fejezetben található, de még inkább alkalmas istentiszteletet kezdő fohászéneknek. Az Isten nékem erőm, bizodalmám (EÉ 338) a Prágaigraduálból került a Tranosciusba. Az Áldj meg minket, Úristen (EÉ 323) eredeti, több passiós szöveghez is kapcsolódó koráldallama (EÉ 204) szintén a már említett WeiSe-énekeskönyvben jelent meg. Bensőséges szövege a lengyel Jakub Lubelczyknek és a 16. század kiemelkedő magyar költőjének, Balassi Bálintnak a nevéhez köthető. A Jézus, Istennek Báránya (EÉ 194) - Micha! Grodzki verse - a nagypénteki eseményeket és következményeiket tárja elénk. Lépegető, motívumismétlő, refré- nes dallama egy himnusszerű dallamcsoporthoz tartozó lengyel variáns. Ezzel az énekkel gondolatmenetében rokon a Dicsőítünk, Krisztus, aki szenvedtél (EÉ 199). Szövege a Kyrie-refrénnel záruló Laus tibi Christe fordítása; dallama a Rex A VASÁRNAP IGÉJE nap leszáll, a szivárványos csodának vége. Kezemben megcsördül a kulcs, ki kell innen mennem. A sűrű lombú fák közül felnézek az égre. Este lesz megint, aztán újra reggel. ■ Koczor Tamás Imádkozzunk! Számolod-e boldog pillanatainkat, Urunk? Azt tudjuk, hogy sokszor terhelünk panaszainkkal, hiszen olyan sok a völgy, a bénultság a könny, a halál. De számolod-e boldog pillanatainkat, Urunk? Azokat, amikor szerettük volna megállítani az időt. Egy szép csendes délután. Egy békés, nevetős beszélgetés az asztal körül. Egy repülőgép az égen. Egy jó kávé. Egy hirtelenfelfedezés. Egy jól sikerült nap. Mindezek a te ajándékaid. Jó lett volna megtartani valamit belőlük, de azt mondod, tovább kell mennünk Újabb csodáid várnak ránk Azt szeretnéd, ha oda mennénk ahol a te dicsőséged másképp mutatkozik meg, ahol jobban illeszkedik világunkhoz. Ahol dicsőséged a kereszt. Nincs elég erőnk lemondani a szépségről, dicsőségről. Nincs erőnk elindulni. Adj erőt követni téged, Urunk1 Ámen. CANTATE fEinfrit* bnrg ifi vufcr (Rótt Christe factor omnium himnusz refrénes kibővítése, mely Lukas Lossius Psalmodia című, 1561-ben kiadott gyűjteményében jelent meg. Végezetül még néhány ének, melynek dallama és/vagy szövege a Tranoscius kétszáz év alatt megjelent, egyre bővülő kiadásaiból származik: Dicsértessék, Uram (EÉ 61; szövege megtalálható a szintén mérföldkőnek számító énekgyűjteménynek, a Zengedező mennyei karnak az első kiadásában); Ékes dolog ismerni (EÉ 67); E nagy nap fájdalmát (EÉ 211); Teremtő Istenünk (EÉ 345); Fordítsd el rólunk, Urunk, haragodat (EÉ 411), valamint az igen népszerű Előtted állok, drága Jézusom (EÉ 417) és a Jézusom, Krisztusom, én ' szerelmesem (EÉ 381). Kívánom, hogy minél többen megismerjük e kincseinket, és énekeljük Krisztus dicséretét, mert „ő ama világosság: / Hirdessétek! / Nyomában a boldogság: / Kövessétek!” (EÉ 160,3) ■ Ecsedi Zsuzsa Oratio oecumenica [Lelkész:] Urunk, Istenünk, aki minden fáradtságunk és gyengeségünk ellenére ma is biztatsz minket, hogy kö^ nyörgéseinkben bátran és kitartóan forduljunk hozzád, hallgasd meg imádságunkat, és add meg mindazt, ami közelebb visz hozzád! [Lektor:] Könyörgünk a világért, amelyet egykor szépnek és jónak teremtettél, és amelyet kezdünk véglegesen tönkretenni. Kérünk, adj még nekünk esélyt, hogy a természetben is a te dicsőségedet fedezzük fel, és így jobban védelmezzük környezetünket, mindazt a kincset, amellyel megajándékoztál minket. Áldj meg bennünket, hogy felfedezzük a természet megóvásának legapróbb, hétköznapi lehetőségeit is, hogy a föld még sokáig lakható maradjon! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, aki Jézusban a legteljesebben mutattad meg dicsőségedet, add, hogy hit által megértsük üdvözítő akaratodat. Kérünk, add meg nekünk is a fényesség és a ragyogás élményét, hogy Fiad dicsőségével feltöltekezve szembe tudjunk nézni a sötétség, a kilá- tástalanság és a fásultság bennünk és körülöttünk lévő hatalmával. Nem szégyelljük kimondani: nekünk is szükségünk van Fiad ragyogására és fényességére. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Atyánk, segíts bennünket, hogy amint Jézus a megdicsőülés hegyéről tanítványaival együtt visszatért az emberek közé, mi is megtaláljuk az utat embertársaink felé. Adj nekünk bátorságot és kitartást, hogy a hétköznapokban, az emberi feszültségek közepette is meg tudjuk élni a veled való találkozás felemelő örömét. Add, hogy életünkkel tovább tudjuk adni Fiad ragyogását és fényességét. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, könyörgünk azokért, akik távol vannak tőlünk, és akiket csak az imádságon keresztül érhetünk el. Legyen megvilágosító áldásod a felelős vezetőkön, akik a kormányzás feladatát kapták. Légy országunk, lakóhelyünk választott vezetőivel. Légy azokkal is, akikre az egyház felelős pásztorolását bíztad. Add, hogy egyházad sóvá és világossággá tudjon válni a téged kereső emberek között. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, könyörgünk gyülekezeti közösségünkért. Te nálunk is jobban látod kishitűségünket, amely megakadályoz bennünket abban, hogy igazán benned bízzunk, és tőled várjuk a segítséget. Gyógyíts bennünket igéddel és az úrvacsora ajándékával, hogy hitünkben megerősödjünk. Add meg nekünk az álmodozás, a tervezés és az építkezés felelős, de örömteli ajándékát. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Atyánk, könyörgünk a betegekért, a szenvedőkért és mindazokért, akik nélkülözések közepette élnek. Légy a magányosokkal, a gyászolókkal és mindazokkal, akiknek az életére sötétség borult. Hadd legyünk feléjük is követeid. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mindenható Isten, hallgasd meg könyörgésünket, és hozd el országodat Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön- örökké. [Gyülekezet:] Ámen. ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 18. Húsztól Tfanovskyn át Vietóriszig
