Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-28 / 4. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ELET 200/. január 28. 3 Urnatemető-szentelés Budafokon Múltértékelő ► A templom szakralitását és az örök élet valóságát az észak- és nyugateurópai evangélikusok évszázadok óta egybekapcsolják úgy, hogy a templom kertjét temetkezési helyként is használják. Hazánkban egyre gyakoribb a templom vagy a hozzá kapcsolódó épületek alatti helyiségek kolumbári- ummá alakítása. E célból létesítették az épülő budafoki gyülekezeti centrum alatti termeket is. Az urnatemető szentelését Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese végezte január 21-én. Az igét dr. Fa- biny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke hirdette. A Sándy Gyula által tervezett templom melletti gyülekezeti ház, valamint parókia átépítését és bővítését már régóta tervezte a Solymár Gábor által pásztorolt gyülekezet Krizsán András építésszel együtt, anyagi lehetőségeik azonban csak 2005-ben tették lehetővé, hogy elkezdjék a munkát. A beruházás alapját egy olyan hagyaték képezi, amely a két világháború között szállt a budafoki közösségre. Az államosítás azonban megfosztotta a gyülekezetei a nagy értékű ingatlanok és a föld tulajdonjogától; értéküknek csupán a töredékét kapták vissza a kárpótlás során. A Róm 12,17 alapján tartott igehirdetésben hangzott el a következő történet; egyszer egy derék festő ki akarta javítani a lelkészt, aki azt kérte tőle, hogy „az Isten szeretet” feliratot fesse a templom bejárata fölé. Azt mondta: „Tisztelendő úr, azt úgy kell írni, hogy »az Isten szeretett«, hiszen a múlt idő jele két t...” Ám Isten szeretete nem áll múlt időben. „Általános tapasztalatunk, hogy a meg nem érdemelt szeretet, a megbocsátás az ember egész életét megváltoztathatja. Isten irgalmára kérlek tehát titeket, budafokiakat, hogy szeressétek egymást és azokat, akik másképp gondolkodnak, akikkel együtt éltek, azoknak az emlékét, akik már előrementek, hogy a krisztusi szeretet legyen közöttetek” - hangzott a kérés Fabiny Tamástól. Az ezerkétszáz urnát befogadó három terem megáldásánál jelen volt Szabolcs Attila, Budafok-Budatétény evangélikus polgármestere, valamint Benczúr László, az egyházkerület felügyelője. Az istentisztelet után a gyülekezeti teremben püspöki fórumbeszélgetésre került sor, mely alkalmat teremtett arra, hogy megismerje egymást az egyházkerület elnöksége és a gyülekezet. ■ Horváth-Hegyi Olivér Solymár Gábor, Bence Imre, Fabiny Tamás és Schultz Jenő Ülésezett az országos presbitérium ► Rövid ülést terveztek - nem így alakult. Január 18-án, csütörtökön az országos presbitérium „öreg estébe” nyúló ülésén nem csupán aktuális témák, hanem alapkérdések is napirendre kerültek... A testület hosszan tárgyalta a Luther Kiadó ügyét. Bár az eredménytelennek nyilvánított pályázat után az igazgatótanács két évre szerette volna megbízni az intézmény vezetésével Kendeh K. Pétert, a saját törvényeink által szűkre szabott keret nem hagyott mozgásteret a döntéshozóknak, így most csak egy további esztendőre szólhat a mandátum. Hasonlóképpen jogi kérdések sora vetődött fel a diakóniai munkaágvezető személyének megválasztásával kapcsolatban is. Az új vezetőt március i-jén nevezik ki. Ehhez a munkaághoz további segítőket választott a grémium: négy új tagot bízott meg a diakóniai bizottságban való részvétellel. Az országos irodai beszámoló tájékoztatta a presbitereket a legutóbbi - december 8-i - ülés óta eltelt időszak eseményeiről, elvégzett munkáiról. Az anyagi kérdésekben való döntések után Gáncs Péter illetékes püspök terjesztette elő a Szita István ügyének rendezésére vonatkozó tervet. Az egykori cinkotai segédlelkészt a múlt rendszerben „saját kérésére” távolították el a lelkészi állományból. Az országos presbitérium most egyhangúlag döntött Szita István teljes erkölcsi rehabilitációjáról. A testület továbbra is támogatja, hogy a Luther Otthon épületcsere révén jobb környezetben, korszerűbb feltételek között működjön tovább. Ennek sikeres lebonyolításához az oktatási, valamint az építési bizottság előkészítő munkáját kérte. A határon túli testvéreink támogatására szolgáló keretből az országos presbitérium 1,2 millió forintot ítélt meg az erdélyi Hosszúfalu-Felszeg gyülekezetében épülő magyar ház építéséhez. Az ülés meghatározta a presbitérium működésének medréül szolgáló ügyrendet. A jelenlevők kifejezték abbéli reményüket, hogy az új és részletes rend segít elkerülni a parttalan vitákat és a megalapozatlan döntéseket. Szükség is van erre a fegyelmezettségre, hiszen az új törvényi szabályozás nehéz feladatok sorát rója az országos presbitériumra. A legközelebbi ülés február 22-én lesz, mikor is egész évi munkatervét tárgyalja meg a grémium. ■ Ol/H. K. Az egyháztörténeti szakcsoport találkozója ► Nyoma sem volt még akkor az elektromos írógépnek, a számítógépnek vagy a világhálónak. Néha még a könyvtár is messze volt tőlük. Ám ők, a negyven esztendővel ezelőtt, 1967-ben idősebb dr. Fabiny Tibor kezdeményezésére létrejött egyháztörténeti szakcsoport tagjai - teológushallgatók, lelkészek - mégis vállalták, hogy tanulmányaik, illetve gyülekezeti szolgálatuk mellett kutatják a múlt írásos emlékeit. A jubileum jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy a január 17-én hittudományi egyetemünkön rendezett egész napos találkozó keretében felidézzék munkálkodásuk eredményeit, és előretekintsenek a jövőre. „A fiatalokkal kívánjuk megszerettetni az egyháztörténetet, szeretnénk felhívni a figyelmüket a régi korok értékeire. Szeretnénk, ha megismernék munkásságunkat, és átvennék tőlünk a stafétabotot” - mondotta köszöntőjében dr. Fabiny Tibor. A teológia nyugalmazott egyháztörténész professzora a kezdeteket felidézve arról beszélt, hogy közösségük több lényeges feladatot végzett: számos egyházi folyóiratot feldolgoztak cédulakatalógus formájában szerző, illetve téma szerint. Két fontos dolgozat született: az Evangélikus egyház a magyar államban című, mely az állam és az egyházak között 1948-ban létrejött egyezmény huszadik évfordulójára íródott, valamint az Egyházunk huszonöt éve 1945-1970 című tudományos munka. A szakcsoport tagjai gyülekezeteink történeti névtárának létrejöttéért fáradoztak, a teljesség igényével kísérelték meg összeállítani egy-egy egyház- község lelkészeinek, tanítóinak és felügyelőinek névsorát. A programban a visszatekintés részét képezte a főhajtás két lelkész-egyháztörA jövő felé fordulás jegyében az anké- ton Veres Emese-Gyöngyvér néprajzkutató az evangélikus Vallási Néprajzi Munka- csoport tevékenységéről, terveiről és kiadványairól számolt be. A Gyűjteményi Tanács feladatait az elnök, ár. Hubert Gabriella tudományos munkatárs ismertette. Az idén megalakítandó Evangélikus Országos Gyűjtemények zsinat által kijelölt vezetője, Harmati Béla László arról szólt, hogy az eddig külön intézményként működő országos könyvtár, levéltár és múzeum alkot majd működési egységet. Az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója ezután 2017 felé címmel a tervekről beszélt. Céljuk, hangzott el, a gyűjteményi infrastruktúra javítása és bővítése, múzeumi kiállítóhely, illetve gyűjteményi raktárak létrehozása. Elképzeléseik szerint egyházművészeti kézikönyv foglalkozna a templomokkal, a néprajzzal és az egyházzenével, továbbá kiadnának egy egyháztörténeti kézikönyvet, valamint felmerült egy protestáns lexikon megírásának ötlete is. Az egyháztörténeti tanszék vezetője, dr. ténész, néhai idősebb Bencze Imre, valamint néhai idősebb Magassy Sándor előtt. Életükről és munkásságukról ifjabb Bence Imre és Bencze Imréné, valamint ifjabb Ma- gassy Sándor és Keveházi László emlékezett meg. Csepregi Zoltán rektor a reformáció ötszázadik évfordulójának megünneplésére készülvén arra hívta fel a figyelmet, hogy csak a megvalósítható és minőségi projekteken érdemes gondolkodni. ■ GaZsu . .minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr.. ÉGTÁJOLÓ Sokszor próbáltunk meg választ adni arra a sürgető kérdésre, hogy miként lehet a 21. században hatékony és sikeres a keresztény misszió, miként lesz újra láthatóan és érezhetően „élő és ható”, dinamizáló valóság a hit és a hitből élő közösség, az egyház. A legegyszerűbb válasz erre az, hogy akkor, ha a mi életünk és szolgálatunk, szavaink és tetteink hitelesek; hitelesek, mert igazak. A hitelesség egyik kritériuma pedig a kereszténység egysége. Amíg az egység fogalma nem válik közhellyé, szánalmas klisévé, és a megvalósítására irányuló tettek és rendezvények nem torkollnak valamiféle egyház- politikai indíttatású színjátékba, addig híve vagyok a „látható egyházban” történelmi formában megnyilvánuló felekezeti egységtörekvéseknek. Ezen belül hangsúlyosan elkötelezett híve vagyok a lutheránus-református, illetve a protestáns egységnek. Amikor egységről beszélek, akkor nem elsősorban egyfajta szervezeti, szerkezeti egységre, közös adminisztratív struktúrára gondolok - bár a szervezeti egység gondolatát sem tartom mellékesnek. Egység alatt elsősorban a lelki, a hitbeli kommuniót értem. Azt, amit világszinten vallanak ma a reformáció egyházai, ami egyre inkább kifejeződik: a teljes szószéki, úrvacsorái közösséget, az imádság, a hitvallás, a misszió közösségét. A hitbeli egység azonban nem zárja ki az önazonosság megőrzését, mely sokszínűséget teremt. Teológiai kifejezéssel élve úgy épülünk be az anyaszentegyház- ba, a látható Krisztus-testbe, hogy ki-ki - megőrizve saját jellegzetességeit -, gazdagítja, építi, erősíti azt. Az anyaszentegyház egységének a gondolatánál maradva elmondhatjuk, hogy sem Luther, sem Kálvin nem ismer, sem reformátoraink általában sem ismernek több egyházat. A késő középkor emberének gondolkodásában és hitében nem létezett a „több egyház” fogalma. Mert Jézus, a mi Üdvözítőnk egy! Jézus titokzatos teste egy! Isten üdvözítő szeretete egy! Annak történelmi megvalósulása Jézusban egy! A Lélek egy! Azt is ki kell mondani bátran és világosan, hogy az egyház megoszlása bűnös állapot. A mi bűnünk, az enyém, a tiéd. Egy olyan állapot, amelyet meg kell szüntetni, amelybe nem szabad soha beletörődni, mert ez botrányt okoz a világban, és hátráltatja Isten országának az építését, rontja missziónk hitelét, akadályozza az evangélium terjesztését és terjedését. Ha nem tudjuk együtt megvallani, hogy Krisztus az Úr, ha nem tudunk közösen tanúságot tenni róla, akkor hűtlenek vagyunk Jézushoz. Bűnbánattal kell bevallanunk, hogy igenis hűtlen sáfárok vagyunk. Olyan Krisztus-követők, akik nagyon, de nagyon rászorulunk Isten bűnbocsátó kegyelmére. Mégis, a látható, szomorú tényeknek ellentmondva valljuk, hogy minden történelmi, nyelvi, kulturális, földrajzi, politikai és felekezeti megosztottság ellenére egy egyetemes anyaszentegyház van. Mi mindnyájan ennek részei vagyunk, és igaz, amit mi, protestánsok hangsúlyosan vallunk: az egyház teljessége benne van a részegyházakban. Az anyaszentegyház egységéről teljesen egybehangzóan tanítanak hitvalló atyáink. Melanchthon Fülöp így fogalmaz az Ágostai hitvallás VII. pontjában: „Azt is tanítják, hogy egy minden időre kiterjedő anyaszentegyháznak kell léteznie. Az egyház pedig: a szentek gyülekezete, melyben az evangélium helyesen hirdet- tetik, és a szentségek helyesen szolgáltatnak ki. S az egyház igazi egységéhez elegendő az evangéliumi tanban és a szentségek kiszolgáltatásában való megegyezés, és nem szükséges, hogy a külső szokások, szertartások vagy emberek által megállapított ceremóniák mindenütt hasonlóak legyenek...” Az egyház egysége nem egy sikeres emberi vállalkozás eredménye; szükséges azt is elmondani, hogy a tényleges egység nem rajtunk múlik, nem az emberek szándéka, képessége, törekvése valósítja meg. Nem a papok, teológusok, püspökök, zsinatok, struktúrák az egység és a kommunió zálogai. Az egység, a valódi egység Isten kegyelmi cselekedete. Az anyaszentegyház egyetlen Ura Jézus Krisztus. O a feltámadott, az élő, dicsőséges Úr, az egység alapja, fundamentuma, akié az egyház, akinek a kegyelmi szövetségében él az egyház. O az egész keresztény élet, keresztény lét középpontja. És ez ma nem közhely, bár sokszor annak hat, hanem életbevágóan fontos igazság. Ő az alfája és az ómegája a keresztény egzisztenciának, annak az új létnek, új életnek, amely a benne kapott megiga- zulásnak és újjászületésnek a következménye. Ő az alap, melyre az egyház épül. O a hit tárgya, és a benne való hit az üdvözítő hit. Benne és általa van célja, értelme az egész emberi, sőt kozmikus létnek. Ő Isten legjelentősebb kinyilatkoztatása a teremtett világ számára, ő Isten képmása, benne jelenik meg Isten a véges világban. Elvontabban fogalmazva benne vállalja a végtelen Isten a véges lét teljes ellentmondásosságát, kétértelműségét. Benne veszi magára a Teljes és Tökéletes a véges és részes formáját. Isten benne veti alá magát a létezés feltételeinek. Benne, Krisztusban van az új lét - melyben általa mi is részesülünk. Ahogyan Paul Tillich evangélikus teológus fogalmaz: a lényegi lét, a létezés feltételei között. Jézus Krisztus mindenképpen az emberiség szellemtörténetének legnagyobb próbaköve, egészen a mai napig. Próbakő - egyesek számára botrány, bolondság, értelmetlen és érthetetlen paradoxon, mások számára azonban a hit, az imádat, a tisztelet tárgya, az élet forrása. Ma is sokszor a gyűlölet, a vita, a gúny, tagadás tárgya, de ez nem is csoda, hiszen benne a legnagyobb logikai képtelenség történt: a véges befogadta a végtelent. Isten a maga végtelen, átfoghatatlan teljességéből Krisztusban belép a múlandó, a véges lét emberi, korlátolt kategóriáiba, hogy átemeljen a töredékesből a tökéletesbe. Nehéz, tömör fogalmak, melyeket próbálunk értelmezni, lényegükben megragadni - s végül általuk leszünk mi magunk megragadottak. Krisztus hatalma pedig egybegyűjti az anyaszentegyház népét és megtartja egységben a világ végezetéig. O az egyház Ura, róla szól a mi bizonyságtételünk, neki szól imánk és dicsőítésünk. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
