Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-07-29 / 30. szám

IO 2007. július 29. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Bach elvesztett szeme világa téhez ragaszkodó, mélyen vallásos Bach glaukómában szenvedett, és az 1740-ben kezdődő betegség miatt idővel elvesztet­te a látását. Szinte egész életén át éjszaka kompo­nált. A sötétben, gyertyafény világa mellett rótta a kottajeleket a papírra, hi­szen nappal ezernyi más teendője volt a Tamás-templom karnagyaként is emle­getett zeneszerzőnek. A baj tünetei ap­ránként jöttek. Eleinte csak apró szúrá­sokat érzett a szemében, majd karikák kezdtek cikázni előtte, később aztán a szemgolyójába égő, tüzes lüktetés nyi­lallt. A látása is megromlott. De a mes­ter ezzel mit sem törődve dolgozott to­vább hosszú éveken keresztül. Orvos­hoz csak azt követően fordult, hogy már a kottavonalakat is nehezen észlel­te. A fizikai kínnal mit sem törődött, de a kottavonalak eltűnésével igen. A kor legjobb szemésze, John Taylor kezelte, aki később Händel szembaját is kúrálta. Bach mesteren 1749 márciusában két si­kertelen hályogműtétet is végzett, de akkor már késő volt, a betegséget nem lehetett megállítani. A medicina mesterei a glaukómát még napjainkban is az egyik legsúlyo­sabb szembajként tartják számon, amely­nek jellemzője, hogy a látóidegrostok lassan, ám megfordíthatatlanul elpusz­tulnak. A glaukómás betegeknél a szem folyamatosan termeli a csarnokvíznek nevezett, tápanyagot szállító folyadékot, amely nem tud normális arányban el­folyni, és ez a szemnyomás emelkedésé­vel jár. Ez viszont károsítja a látóideget, és a látás elvesztését okozza. Térjünk vissza a nagy zeneszerzőre, akinek a Lipcsében 1750. július 28-án be­következett haláláról így számolt be Em­manuel J. F. Agricola: „Halála előtt tíz nap­pal úgy látszott, a szemének javul az álla­pota. (...) Néhány órával később azonban szélütés érte, erre forróláz következett, amely miatt a legügyesebbek közé tarto­zó két lipcsei orvos által tanúsított legna­gyobb gondoskodás ellenére is este kilenc és egynegyed órakor életének hatvanha­todik évében, Megváltójának dicsőségére, békében és üdvözülten távozott.” ■ -JEZSÓ­ISTENTISZTELETI REND / 2007. július 29. - Budapest Szentháromság ünnepe után 8. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Róm 8,12-17; Mt 7,15-23. Alapige: Ézs 2,1-5. Énekek: 442., 238. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre: de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. u. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Missura Tibor; 11., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Vári Krisztina; Óbuda, 111., Dévai Bíró M. tér de. to. Szirmai Zoltán; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) id. Pintér Károly; du. 6. (orgonazenés áhítat) Cselovszky Ferenc: VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelen­föld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Arpádné; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Szloboda József; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere xo-tx. de. 10. Böröcz Enikő; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János: Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. ifj. Zászkaliczky Pál; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. ifj. Zászkaliczky Pál; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Lackner Pál. ISTENTISZTELETI REND / 2007. július 29. - Balaton Alsódörgicse de. 11.; Balatonalmádi du. 4.; Balatonboglár de. 11.: Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonfúred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 10.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcsede. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshelyde. 11.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de. 3/410.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Balatonboglár de. fél 10.: Hévíz de. fél 10. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa A test világa a szem. Ha a szemed ép, az egész tested világos - tanítja a Biblia. Jo­hann Sebastian Bach jól ismerte ezt az idé­zetet, és öregkorában gyakorta emleget­te is, hiszen élete alkonyán bizony meg­vakult. Glaukóma, vagyis zöld hályog támadta meg a szemét. Hatalmas életművének mindössze a fele maradt az utókorra, a többi elve­szett vagy megsemmisült. Műveinek jegyzéke még így is lenyűgöző, hiszen több mint ezeregyszáz címet tartalmaz. A zeneszerző életével foglalkozó tudós könyvekben vélhetően ezért található kevés adat arról, hogy az evangélikus hi­Férfiak Piliscsabán ► Amikor az év elején a rendezők az első férfikonferencia szervezésébe fogtak, Piliscsaba mint helyszín el­sőként merült fel, és ez - mint utó­lag bebizonyosodott - jó választás volt. Itt gyülekeztek össze a főleg Dunántúlról érkező résztvevők, idősebbek és fiatalok, lelkészek és gyülekezeti tagok június közepén. A szombathelyi férfikor küldöttsé­ge volt a legnépesebb. E sorok írója nyitóáhítatában a konfe­rencia vezérfonalát kijelölve arról a fe­szültségről beszélt, amely a férfiakra jel­lemző módon a szabadságvágy és a megszokás, illetve a magány és a közös­ség iránti vágy között húzódik. Ezután a Blatniczky János Dániel kerületi missziói lelkész által vezetett, már szinte elma­radhatatlan íjászbemutató és vetélkedő következett, nagy sikert aratva. Dr. Garádi Péter biológus, budaörsi fel­ügyelő a férfiak helyzetét és magatartás- formáit mutatta be sziporkázó előadásá­ban. Mindenki felismerhette a másikat és persze magát is egy-egy karakterben, olykor jót nevetve az emberi esendősé- gen. Az előadó szerint a fő gond a krea­tivitás visszaszorításából származik, amely többnyire a depresszió kiváltó oka. Ettől nem tekinthet el az egyház - és persze a férfimisszió sem. Bakay Péter hittantanárként dolgozott Békéscsabán, amikor úgy döntött, hogy egy évre elmegy a gyimesi havasokba a pásztorok közé; ők elismerték kitartá­sát, és bojtárként maguk közé fogadták. Képekkel illusztrált beszámolója után hosszú, őszinte beszélgetés alakult ki a résztvevőkkel. Széli Bulcsú kispesti lelkész a férfimisszió bibliai alapjairól szólva elmondta, hogy ma sok férfi nem találja meg a szerepét a családban, az egyházban. Mint kifejtette, ebben segíthetnek a bibliai példák. Dr. Ritoók Pál mérnök (képünkön) a Ma­gyar Református Presbiteri Szövetség el­nökeként nagyon alapos statisztikát kö­zölt az egyházban aktív férfiakról. Meg­állapítása az volt, hogy a felnőttkereszt- ség nagy odafigyelést érdemel, mert akik így kerültek a presbitériumokba, azok bizonyultak később a legaktívabbaknak. Zöldy Pál, a római katolikus FérfiSátor mozgalom vezetője elmondta, hogy kez­detben vallásos témák nélkül kezdtek összegyűlni a hasonló gondolkodású ke­mény férfiak a sümegi ferenceseknél. Ké­sőbb kialakult bennük a szolgálatra való indíttatás, hogy fiatal férfiakat, fiúkat gyűjtsenek össze nyaranként, segítve őket az életben való szerepük megtalálásában. Kézdy Péter helyi lelkész és ijj. dr. Fabiny Tibor egyházmegyei felügyelő könnyű túra keretében bemutatta a környék ne­vezetességeit, köztük a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. Szombaton este a Magyar Evangéli­kus Kultúra Alapítvány képviseletében Kis Ferenc Balázs látogatott el a konfe­renciára. Egy nagyon sok tanulságot hozó kérdőívet töltetett ki a jelenlévők­kel a gyülekezeti élettel kapcsolatos el­várásokról. Ezután következett az Apák és fiák a gyülekezetekben című fórum, amelyen a jelenlévők hazai és külföldi véleményeket és tapasztalatokat ismer­hettek meg. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő - mondta Szeverényi János, az Or­szágos Misszió Központ vezetője -, de a férfimisszió mindig számíthat a köz­pont támogatására, mert fontos ügyről van szó. Vasárnap a konferencia résztvevői a helyi gyülekezet istentiszteletén szolgál­tak, ahol mód volt az elindult férfi­missziói munka bemutatására is. Nagyon nehezen ment a búcsúzko­dás, többen még a befejező ebéd után is maradtak, olyan jól érezték magukat, ami elsősorban Varga Gábor otthonveze­tő vendégszeretetének volt köszönhető. ■ Koháry Ferenc Egy magyar vonatkozású kisbolygó nyomában Oswald Thomas emlékezete ► A csillagászat tudományának művelői és népszerűsítői között kevesen van­nak olyanok, akiknek szakmai tevékenysége szélesebb körben is ismert. Magyarországon a 20. században Kulin György volt ilyen személyiség, de az osztrák sógoroknak is megvolt a maguk „Gyurka bácsija”. A múlt század Ausztriájának legismertebb csillagásza, az asztronómia nagy hatású isme­retterjesztője azonban nem csak a közös történelmi múlt miatt kapcsolódik hazánkhoz. Oswald Thomas magyar földön, magyar állampolgárként szüle­tett erdélyi szász családban. Nevéhez az ausztriai csillagászati ismeretter­jesztés szellemi, tárgyi és intézményi feltételeinek megteremtése, több ér­dekes felfedezés, valamint származása révén - kevéssé ismert módon - az egyik magyar vonatkozású kisbolygó-elnevezés fűződik. És amiért lapunk számára különösen érdekes személye: evangélikus volt, és igen jelentős lu­theránus gyökerekkel rendelkezett. írásunkban születése 125. évfordulójá­nak alkalmából emlékezünk rá. Oswald Thomas Magyarországon, Er­dély legjelentősebb szász településén, az ódon Brassóban látta meg a napvilágot 1882. július 27-én Carl Thomas és Josefine Cloos gyermekeként; 1882. szeptember 9-én evangélikus szertartás szerint ke­resztelték meg szülővárosában. Apja jól ismert személyiség volt az ország keleti védőbástyáját jelentő városban. Évtize­deken át működött a brassói szász le­ányiskola igazgatójaként, igen tisztelt és elismert pedagógus hírében állt. A ké­sőbbi csillagász gyermekkorát is itt töl­tötte, hiszen a család szolgálati lakása az iskola felsővárosi, 1546-os számmal je­lölt épületében volt. Később ő is közismert lett Brassóban: tanulmányait Heidelbergben, Jénában és Berlinben folytatta, szakcsillagász végzettséget szerzett, majd 1907-ben csillagászati irodát hozott létre a város­ban. 1913-ban költözött Bécsbe - az or­szágot azonban nem kellett elhagynia, mivel akkor Magyarország és Ausztria Osztrák-Magyar Monarchia néven kö­zös államszövetséget alkotott, uralko­dóként a Habsburg császárnak és ma­gyar királynak is megkoronázott I. Fe­renc Józseffel. 1915 és 1922 között az asztronómia népszerűsítését végző, az égitesteket és csillagászati jelenségeket a nagyközön­ségnek bemutató bécsi Uránia Csillag- vizsgálónak volt az igazgatója. 1923-ban Salesianer utcai lakásán hozta létre a Bé­csi Csillagászati Irodát. 1924-ben megala­pította az Osztrák Csillagászati Egyesüle­tet. 1927. május 7-én - a mai értelemben vett modern planetáriumok sorában Né­metországon kívül elsőként - a bécsi Pra­ter területén az ő vezetésével kezdte meg működését a városi planetárium. Kutatómunkája során elsősorban me­teorokkal foglalkozott. Jeles csillagásza­ti ismeretterjesztő volt, valamint ő te­kinthető az osztrák amatőrcsillagász- mozgalom atyjának; egyetemi profesz- szorként is működött. Számos könyv, publikáció és cikk szerzője. Fő művei: Das Wiener Planetarium (1927), Himmel und Weltall (1930), Astronomie (1934), Wiener Stemabende (1942), Atlas der Sternbilder (R. Teschnerrel közösen) (1945), Stemzeiger (1958). Szakmai pályafutásának fontos ered­ménye, hogy Astronomie című könyvé­ben sikerrel azonosította az „elveszett­nek” hitt, Messier-katalógusbeli M48 nyílthalmazt az NGC-katalógus 2548-as objektumával. A felfedezést 1959-ben T. F. Morris, a Royal Astronomical Soci­ety of Canada munkatársa erősítette meg, amikor megállapította, hogy a hí­res francia üstökösvadász hibásan adta meg az objektum pozícióját. (Néhány csillagászattörténeti forrás a szintén „hi­ányzó” M47-es nyílthalmaz azonosítását tulajdonítja Oswald Thomasnak.) Egyike volt azoknak az asztronómu- soknak, akik elsőként adtak nevet a nyár három legfeltűnőbb csillaga, a Vega, az Altair és a Deneb alkotta alakzatnak az 1920-as évek végén, Nagy Háromszög­nek titulálva őket. Az ő nevéhez fűződik továbbá az osztrák tűzgömbmegfigyelő hálózat megszervezése, mely más német nyelvterületek bekapcsolódósával (Né­metország, Svájc) később európai di­menziót is kapott. A joviális megjelenésű, szemüveges férfiú barátságos ember volt, de a mun­kával összefüggő részletekben igen szi­gorú. Jellemző történet, hogy neveltje, későbbi utóda, Hermann Mucke a táblával jelzett, 11-től 15 óráig tartó ügyfélfogadá­sára néhány perccel korábban érkezett a csillagászati irodába. Az ideges Thomas a táblát erélyesen megigazítva jelezte a rend kérlelhetetlen betartásának szüksé­gességét. A kényszerű sétával töltött vá­rakozás után a megadott ügyfélfogadási időben visszatérő Muckét már nyájasan, baráti váll-lapogatással fogadta. Thomas egyébként minden esetben nagy hang­súlyt helyezett a fiatal csillagászgenerá­ció nevelésére, a tehetséges műkedvelők és a csillagász szakos egyetemisták tá­mogatására - általános volt, hogy könyvtárából rendszeresen adományo­zott kiadványokat számukra. Oswald Thomas Nyugat-Németor- szágban, az akkori Német Szövetségi Köztársaság fővárosában, Bonnban hunyt el 1963. február 7-én. Emlékére a bécsi Zeiss planetárium előtti teret róla nevezték el, illetve nevét viseli a plane­tárium egyik előadóterme is. A magyar vonatkozású kisbolygó-elnevezéseket is gyarapította, mivel az 1997. március 7-én a linzi E. Meyer által felfedezett, 1997 EJU ideiglenes jelölésű aszteroida a ke- resztségben az (29427) Oswaldthomas elnevezést kapta. ■ Rezsabek Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents