Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-29 / 30. szám
8 2007- július 29. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS CSILLAGPONT Égre nézők Harmadik református ifjúsági találkozó Képzeljék csak el: ülnek a résztvevők a tűző napon, sehol egy felhő az égen, amely egy percre eltakarná az izzó golyóbist, sehol egy kis árnyék, amely alá behúzódhatnának, és akkor az ötnapos Csillagpont református ifjúsági találkozó június 17-i nyitó istentiszteletén Kis Klára miskolci vallástanár azt mondja nekik, hogy a hőgután túl is van élet... Nem tudni, hogy ezt hallva hányán pillantottak kérdő tekintettel a szomszédjukra, hányán mosolyodtak el magukban, és hányán mormolták el az orruk alatt azt a megjegyzést, hogy jó-jó, most már lassan itt az alkonyat, és kezd egészen elviselhetővé válni az idő, de mi lesz holnap... Aztán amikor másnap kora délelőtt újra kiültek a sárospataki Tengerszem kemping bejáratával szemben elterülő sportpálya általában minden bizonnyal élettől duzzadó és ragyogóan zöld, de a tartósan harmincöt fok feletti hőmérséklet és a perzselő napsütés következtében most egy kissé kókadtabb gyepére (felső képünkön), talán a korábban idézett kijelentés igazságában addig kételkedők is elismerték, hogy egy ilyen alkalom valóban eltereli a figyelmet a napszúrással és hőgutával fenyegető hőségről. Már a Csillagpont Band zenei szolgálata és a közös éneklés is felemelő érzéssel tölthette el a „csillagpontozókat”, de Horsai Ede evangélizációs előadása aztán végképp lekötötte a gondolataikat. A debreceni vallástanár az élet legalapvetőbb kérdéseivel — ki vagyok én, mire várok, miben reménykedem és így tovább - szembesítette az őt hallgatókat, hogy aztán egy nappal később még inkább a találkozó témájára összpontosítva adjon útmutatást a fiataloknak. Ez a téma pedig - a.....miért álltok itt az ég felé nézve?" (ApCsel 1,11) igeverset mottóul választva - a várakozás és a remény volt. Mégpedig azért, mert - ahogyan Rozgonyi Emőke, a Csillagpont 2007 koordinátora e sorok írójának kifejtette - ma nem tanítják arra a fiatalokat, hogy vára-* kozni is lehet és érdemes, és arra sem, hogy van remény a reménytelenségen túl. „A keresztény reménységet és a református egyház sokszínűségét próbáljuk megjeleníteni” - mondta a zsinati iroda ifjúsági irodájának munkatársa. Megjeleníteni mind saját maguk, mind a külvilág felé. Ezért is fögadták a szervezők nagy örömmel azt a tényt, hogy míg a korábbi - bodajki és debreceni - Csillagpontok helyszíne kívül esett a település határán, addig a mostani találkozónak otthont adó kemping a város határain belül van, ilyenformán nemcsak a résztvevőket, de az ott élőket is megszólíthatták. Többek között ezért állították a nagyszínpadot a sportpályára - így mind a délelőttönkénti evangélizációs előadásokat, mind pedig az esti koncerteket bárki meghallgathatta —, és ezért szerveztek a kisváros főbb nevezetességeit érintő zarándokutat az arra vállalkozóknak. (Sárospatakot egyébként ár. Hörcsik Richard, a város - lelkészi oklevéllel is rendelkező - polgármestere a magyar reformátusok „lelki édesanyjának” tartja.) Pontos adat nincs arra vonatkozóan, hogy végül hányán csatlakoztak a menethez, az azonban biztos, hogy a csütörtök esti áhítatnak otthont adó - ma katolikus, de korábban egy darabig református kézben lévő - vártemplom (középső képünkön) teljesen megtelt az alkalomra. Itt Virágh Sándor sárospataki református lelkész Lorántfjy Zsuzsanna alakját idézte fel a fiataloknak. Összességében egyébként több mint kétezren - az utólagos becslések szerint köztük több mint ötven határon túli magyar és mintegy kétszáz fogyatékkal élő - vettek részt a Csillagponton, körülbelül hatvan fő a mecénásprogramnak köszönhetően. Ennek keretében a támogatók nemcsak tárgyi, természetbeni felajánlásokkal segíthették a szervezőket, hanem - idén először - a rászorulók részvételi díjának finanszírozását is átvállalhatták, így olyanoknak is lehetőségük volt eljönni a „találkozások pontjára”, akik ezt egyébként nem engedhették volna meg maguknak. És ha már a számoknál tartunk: a Csillagpont szervezésében összesen háromszáz önkéntes működött közre. Az általános szervezési feladatokat ellátókon kívül közülük kerültek ki a találkozó gerincének tekinthető kiscsoportos - általában tíz-tizenöt fős - beszélgetések vezetői is, vagyis ők feleltek azért, hogy a nagy tömegben ne vesszen el az egyes ember, hogy mindenkinek legyen lehetősége az elmélyülésre, az ismerkedésre, a gondolatok kicserélésére. (Hogy a Csillagponton mennyire volt fontos az egyes ember, azt mutatja az is, hogy a kiscsoportvezetőknek is szerveztek beszélgetéseket. Tíz-tíz kiscsoportvezetőre jutott egy-egy tizedes, vagy ahogyan a szervezők mondják, csillagszóró.) Az elcsendesedésre adtak lehetőséget a reggeli áhítatok is. A kilencféle alkalom között mindenki megtalálhatta az egyéniségéhez illőt, illetve „kipróbálhatott” olyat, amilyenben korábban még nem volt része. Míg a lelki alkalmaknak - a reggeli és esti áhítatoknak, az evangélizációs előadásoknak és a kiscsoportos beszélgetéseknek - nem volt alternatív programjuk, addig a fennmaradó időben a bőség zavarával szembesülhettek a találkozó résztvevői. A pszichológiai, illetve közéleti témájú előadásoktól a táncházakon és a kézműves-foglalkozásokon át a komoly- és könnyűzenei koncertekig - olyan neves előadók és zenekarok léptek fel, mint például Molnár Ferenc Caramel vagy a Budapest Ragtime Band - csupa színvonalas programot kínáltak a szervezők. A Csillagpont ünnepélyes úrvacsorás istentisztelettel (alsó képünkön) fejeződött be, amelyet a televízió élőben közvetített. Az alkalomra meghívták a július 19. és 21. között ugyancsak Sárospatakon ülésező Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent tagjait. A gyülekezetét ár. Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke üdvözölte, köszönetét mondva azért, hogy a Csillagpont lehetőséget nyújtott arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és egymáshoz. Az igehirdetés szolgálatát Lovas András, a budapest-gazdagréti református gyülekezet lelkipásztora végezte. ApCsel 1,4-11 alapján tartott prédikációjában arról beszélt, hogy Jézus nem a tanítványok elvárásai szerint cselekedett: nem a világ győzedelmes uraként lépett fel, és nem jutalmat adott nekik szolgálatukért, hanem elküldte őket, hogy adják tovább a róla szóló örömhírt. Krisztus mai követőinek is a bizonyságtétel a feladatuk; a megvalósítást a Lélek segíti. A Csillagpont a résztvevők számára lehetővé tette, hogy szavaikkal, tetteikkel az élő Úrról tanúskodjanak kortársaiknak vagy a „sárospataki külvilágnak”. Akik ott voltak, bizonyára egyetértenek azzal a megállapítással is, hogy teljesült a házigazda Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökének, Csomós Józsefnek a megnyitó keretében megfogalmazott kívánsága-vágya: a Csillagpont résztvevői a nagy kánikulában is érezték és élvezték Isten szeretetének és a testvéri közösségnek a melegét! ■ Vitális Judit A Politikai pártok versus politikai ideológiák címmel július 20-án, pénteken tartott fórum - amelyet ár. Bölcskei Gusztáv püspök (képünkön középen), a zsinat lelkészi elnöke vezetett - azt kívánta elősegíteni, hogy a fiatalok jobban megértsék a mai magyar közéletben zajló eseményeket. Ezt a célt elsősorban politikai alapfogalmak - liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus - tisztázásával igyekeztek elérni. Egy-egy irányzat eredetét, illetve legjellemzőbb sajátosságait ismertették a kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Tóth Csaba (képünkön jobbra), a Szabó Miklós Szabadelvű Alapítvány igazgatója, Horkay Horcher Ferenc (képünkön balra), a Heti Válasz című hetilap főmunkatársa, valamint Tamás Gáspár Miklós filozófus. Ő ugyan váratlanul jött betegsége miatt az utolsó pillanatban lemondta a részvételt, elektronikus úton azonban továbbította mindazokat a gondolatokat, amelyeket meg kívánt osztani hallgatóival. Levelének rövidített változatát Csorna Áron református lelkész olvasta fel a jelenlévőknek. Az már a hallgatóság tagjaira bízatott, hogy eltűnődjék azon, a pártok vajon mindig az általuk képviselt ideológia szellemében jámak-e el, a mindennapokban világnézetüknek megfelelően cselekednek-e... A válaszkeresésben mindenesetre iránymutatónak tekinthetők Bölcskei Gusztáv szavai: a püspök a résztvevőktől búcsúzva azt hangsúlyozta, hogy a legnagyobb realitás az élő Úr, iránymutatónk pedig Isten igéje. E szerint „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (iThessz 5,21). ■ Gazdag Zsuzsanna A találkozó résztvevői a hőségben az El Mondo kávéház mellett a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ) kávéházába is betérhettek egy-egy frissítőre. Itt lehetőség nyílt kötetlen eszmecserére és társasjátékra is. Emellett ez volt az a helyszín, ahol két ízben evangélikus lelkészeknek - Lupták György esperesnek, a KIÉ elnökének (képünkön), valamint Laczi Rolandnak - a szolgálatával tartottak reggeli áhítatokat. ■ GaZsu Jöttem, láttam - maradnék Mi ragadhatta meg az embert egy villámlátogatás alkalmával a Csillagponton1? Már a személyes meghívólevél is kedves és értékelendő gesztus volt, amely az újdonsült evangélikus ifjúsági referenst, aki még sosem kapott ilyet, igen meghatotta. Tartalmas és komoly lelki programok, áhítatok, kiscsoportos és fórumbeszélgetések várták a feltöltődni vágyókat. A délre beálló negyvenkét fokos hőségben aztán az El Mondo kávéház tűnt a fiatalok egyik kedvenc helyszínének, ahol folyamatosan rendkívül jó zenék szóltak (külön e célra válogatták össze a retro- és mai számokat). Jeges szörp és medence adott enyhet az itt hűsölőknek, jókedvű, fiatalos hangulatot kölcsönözve a fesztiválnak. A krónikás Csillagpontos táskáját vállára véve nekiindult felfedezni a találkozó színhelyéül szolgáló kempinget. Megcsodálta és kipróbálta az ötletes mászófalat, a gyermekeknek berendezett, varázslatosan hívogató Tündérkertet, valamint sétálhatott és nézelődhetett a Lehetőségek piacának standjai között. Ha megszomjazott, szolgálatkész református ifjak behűtött ásványvízzel kedveskedtek neki. Találkozhatott a református ifjúság határon innen és túlról érkezett különböző csoportjaival, és sok kedves ismerősre lelhetett köztük. Rajtuk kívül örömmel köszönthetett néhány evangélikus teológus résztvevőt, illetve az Ökumenikus Ifjúsági Iroda munkatársait, akik a Közös Pont Missziót népszerűsítették. Július 19-én, csütörtökön a kisszínpa- don a Megacsend lépett fel, amelynek vannak evangélikus tagjai is. A zenekar versfeldolgozásokat és saját verseket játszik komolyan-könnyeden. A Sárospatakon tett látogatás találkozásokban, zenében, mondanivalóban gazdag, mosolyra derítő élmény marad, melyre az egyszeri villámlátogató szívesen gondol majd vissza. ■ Frenyó Anna
