Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-07-29 / 30. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. július 29. 3 ‘Evangélikus Élet®> Zselici kerekezés ► Összesen százhúsz kilomé­tert kerekeztek Somogybán, a zselici tájakon azok a fiata­lok, akik részt vettek a július 15. és 21. között zajlott orszá­gos evangélikus biciklitúrán. A Kézdy Péter és Németh Zol­tán evangélikus lelkészek ve­zette, mintegy húszfős csa­pat legfiatalabb tagja tízéve­sen vágott neki az egyhetes kerékpáros tábornak. A napok áhítattal kezdődtek és zárultak, s a tekerés közben fris­sítőül hatott a strandolás vagy a szennai skanzenben tett látoga­tás. Az egyik résztvevő néhány mondatban így foglalta össze az élményeit: „Negyven fok árnyékban. A kerék az aszfaltba ragad. A sze­münkbe csörgő izzadságtól alig látni az utat. Végre elérjük az er­dőt. A hűvös kellemes, de az öröm nem tart sokáig. A felfelé vezető ösvény a kidőlt fáktól szinte járhatatlan. Kerékpár és ke­rékpáros helyet cserél: Bringát vállra. Kitartás, a hegy túloldalán ott a tó. A csapat hősei: Luca és Bori, tizenkét és tízévesek. Végig­csinálják ők is, ahogy a kamasz nagyfiúk. Csak néha kell nekik se­gíteni egy kicsit tolni felfelé. A Zselic szépsége kínjaink mögé férkőzik, és rabul ejti a lelkünket. A hegy túloldalán a tó elénk sza­lad, és magához ölel minket. Azt hiszem, ez a pillanat kitörölhetet­lenül részévé vált az életemnek.” ■ - NÉZ­Etikai kérdésektől az íjászatig ► Országos íjász-hagyományőrző tábor­ként hirdették meg ez évben a szügyi if­júsági tábort. A július 15. és 22. között tartott együttlétre negyvennégy fiatal résztvevő jött el. A szügyi táborra korábban főleg a környék­ről, Nógrád megyéből érkeztek fiatalok, illet­ve néhányan a Balaton mellől. Idén azonban a korábbi évekhez mérve jóval többen voltak a messzebbről érkezők: Ipolyszögtől Pécsig, Tatabányától Lengyeltótiig jó néhány gyüle­kezet ifjúsága képviseltette magát. A tábor vasárnap délután ismerkedéssel, sok énekléssel - amely egyébként is hangsú­lyos volt egész héten valamint az evangéli- zációs sorozat első esti alkalmával vette kez­detét. A továbbiakban minden egyes nap reg­geli áhítattal kezdődött: ezt a délelőtti elő­adás követte, mely naponta egy etikai kérdés­kört tárgyalt az ige fényében, Győri Péter Benjá­min lelkész szolgálatával. Szó esett a lelkiis­meretről, a szeretetről, a közösségről, illetve a politikai felelősségről. Ebéd után, a szabadidős blokkban volt le­hetőség szervezetten az íjászkodásra, illetve ehhez kapcsolódva mindennap egy-egy ma­gyarsággal kapcsolatos beszélgetős előadás, kirándulás, valamint kereszténységünkhöz kapcsolódó film vetítése kapott helyet több vendég szolgáló közreműködésével. A fiata­lok Achs Károly tanár előadása nyomán né­hány, sajnos Magyarországra is jellemző „be­tegségről” (egykézés, válás, népességfogyás, kivándorlás stb.) hallhattak, beszélgethettek a hazai szempontok alapján. Meghallgathatták Ra'cz Jenő református lelkésznek, ötvösrestau­rátornak a magyarság hagyományos építke­zéséről tartott vetített képes előadását, illetve ugyanaznap betekintést kaphattak a szuszék- és tulipánosláda-készítés rejtelmeibe is. Más­nap e sorok írója, a tábor vezetője a magyar­ság hagyományos öltözködésének alakulásá­ról szólt, képekkel illusztrálva mondandóját. A tábor minden napja evangélizációval zá­rult: Fűke Szabolcs lelkész Dán 3 alapján tartott igehirdetés-sorozatot. Szombaton rendezték meg a keresztény íjásznapot, melynek keretében Bakay Péter gyülekezeti munkatárs beszámolt a gyimesi csángók között pásztorkodással eltöltött egy évéről, a közben szerzett tapasztalatairól. Es­te a hagyományos tábortűzi morzsaszedés alkalmával a résztvevők összegezték az egy­hetes együttlét élményeit, tapasztalatait. Előtte a M.Is.K.A. zenekar adott nagy sikerű koncertet. A tábor utolsó két napján minden egyes fi­atalt egyenként személyes beszélgetésre és közös imádságra hívtak a szervezők, megkér­dezve, hogy mi az, amire külön is imádságot kérnek. Nagyon jó tapasztalattal zárult ez a próbálkozás. A tábor zárónapján, 25-én, va­sárnap a helyi gyülekezet négy istentiszteleti helyén a táborozok közreműködésével tar­tottak istentiszteleti alkalmakat. Az együttlét hagyományosan nagyon jó hangulatban, baráti közösségben és az igére való komoly figyeléssel telhetett el ebben az esztendőben is. A tábor megszervezését nemcsak a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház támogatta, hanem szívügyüknek tekintették a helyiek is: a szügyi gyülekezet ingyen bocsátotta rendel­kezésre imatermét, nyújtott sátorhelyet, illet­ve a gyülekezeti tagok komoly anyagi áldo­zatvállalással és személyesen is közreműköd­tek. Hasonlóképpen segítőkész volt az ön- kormányzat: ugyancsak térítés nélkül enged­te át az iskola zuhanyzóit, sporteszközeit. ■ Blatniczky János Dániel Hagyományőrzés Kőszegen ► Fonatolás, bőrözés, gyöngyszövés, nemezelés, fafaragás, foci­zás, bibliaismereti verseny és persze egy remek társaság volt megtalálható a július 15. és 22. között Kőszegen megrendezett evangélikus kézműves hagyományőrző táborban. Hét nap alatt hét hónapot érin­tett a tábor, felelevenítve és kéz­műves-foglalkozásokkal kiegé­szítve minden hónap népszoká­sait. Persze nem maradt el az igé­vel való foglalkozás sem; Márk evangéliumát olvasták a résztve­vők, a napi igeversekből pedig mindennap totó készült. Az evan­gélium végére érve pénteken ki­ki bibliaismereti versenyen bizo­nyíthatta, mennyire figyelmes, il­letve kreatív. Az új és régi táborozóknak is lehetőségük volt Kőszeg és kör­nyéke felfedezésére. Ezt elősegí­tette az írott-kőhöz tett kirándu­lás, illetve a városismereti verseny, Az esti áhítatokat Vladika Zsó­fia teológushallgató, valamint a kőszegi evangélikus lelkész há­zaspár, Baranyay Csaba és Bara- nyayné Rohn Erzsébet tartotta; az utóbbiak emellett jókedvű zené­léssel járultak hozzá a tábor re­mek hangulatához. A kézmű­ves-foglalkozásoknak és a tábor alapjainak megszervezéséről pe­dig Mártonná Némethy Márta gon­doskodott. Az utolsó napon a táborozok a gyülekezeti ház nagytermében elhelyezett rajztáblán látható szőlőfürtábra szemeibe írhatták bele véleményüket, a táborról megfogalmazott kritikájukat. amelyen két kategóriában - régi és új résztvevők - indultak a csa­patok. Feladatként bizonyos épü­leteket kellett beazonosítaniuk térkép segítségével, illetve meg kellett keresniük a város öt olyan pontját, amely a közelmúltban épült, illetőleg újult meg. Az egyhetes együttlét nagy él­mény volt mindazoknak, akik részt vettek rajta. A szőlőfürt szemeibe írt minden hozzászó­lásban (a „kevés volt a foci”-n kí­vül) megtalálható volt a „jövőre ugyanitt”... ■ Tóth Cseperke Hőség - riadó! A mikor ezeket a sorokat írom, ép­pen az idei nyár legforróbb nap­jait éljük. Naponta születtek a melegrekordok; a napi időjárás-jelenté­sekben olyan magas számok szerepel­nek, amilyenekre eddig még alig vagy egyáltalán nem volt példa. Az illetékes hatóságok elrendelték a hármas fokoza­tú hőségriadót. És ráadásul a kilátások sem a legmegnyugtatóbbak, hiszen a meteorológusok csak néhány fokos enyhülést prognosztizálnak a követke­ző napokra. De ha nagy változás nem is várható - és ha ismét pontos lesz az elő­rejelzés -, amikor hetilapunknak ez a száma a kedves Olvasók kezébe kerül, azért már túl leszünk a csúcson. A ma­gam részéről azonban tartok a kánikula végétől is, hiszen gyakran előfordult az elmúlt években is, hogy a nagyon meleg napoknak heves zivatar, felhőszakadás és jégeső vetett véget... Naponta növekvő együttérzéssel hall­gatom, olvasom a híreket a kórházban fekvő betegekről, akik légkondicionáló készülékek nélküli kórtermekben külön harcot vívnak a hőséggel, meg az orvo­sokról, akik olykor már a műtéteket sem merik vállalni. Aggódom a gyermeke­kért, a kismamákért és a legyengült szer­vezetű idősekért, a lakótelepi házak be­tonfalai mögött éjszaka is álmatlanul forgolódókért, a munkahelyükön még külön hőterhelésnek kitett embertársai­mért. Milyen fizikai és pszichés megter­helést jelenthet a hőség, ha még több­nyire épületben, temperált irodában tar­tózkodva is egyre jobban érzi az ember, mennyire igénybe veszi szervezetét az extrém meleg!? Velünk együtt szenved a természet is. A kiégett fű, a mind gyakrabban lángra lobbanó erdők, az összesodródott leve­lű, „pikuláló” kukoricatáblák, a száraz­ságtól, hőségtől szenvedő kertek, szán­tóföldek látványa elszomorító. És mind­ehhez az egyre többször felhangzó fi­gyelmeztetés a városok és különösen is a főváros már egészségre ártalmas levegő­jéről. De hát minek is soroljam tovább, hiszen mindannyian látjuk, tapasztaljuk mindezt, és szenvedünk tőle. Eközben pedig kontinensünk más országaiból pusztító árvizekről, katasztrofális esőzé­sekről érkeznek a hírek... Közel öt hónappal ezelőtt „Bekötött szemmel egy közepes forgalmú úton’? címmel írtam már ebben a rovatban az úgyneve­zett globális felmelegedés egyre bizonyo­sabb jeleiről és a velük kapcsolatos aggo­dalmakról, kérdésekről. De ebben a hosszú, fprró nyárban megint előtörnek a nyugtalanító gondolatok, és megérezhet- jük Isten ránk nehezedő kezének súlyát. Semmiképpen sem szeretnék rövidzárla- tosan teologizálni, de azt sem gondolom, hogy ennek a hosszú, forró nyárnak, en­nek az embert és természetet szikkasztó kánikulának ne lenne teológiai olvasata, és ne lenne üzenete számunkra. ÉGTÁJOLÓ Egyre világosabban látszik, hogy a ter­mészet, amelyet Isten a növény- és állat­világgal együtt az emberre bízott, és szol­gálatára rendelt (iMóz 1,28-31), a vele ön­ző módon bánó ember ellenségévé lett. A növekvő számú és egyre intenzívebb természeti katasztrófák, a pusztító árvi­zek, a letarolt erdők miatt sivárrá lett hegyoldalakról lezúduló sárlavinák, az egyre gyakoribb időjárási anomáliák mintha mind-mind támadások lennének a csak a maga hasznával, önző érdekeivel törődő rossz gazda, az ember ellen. Hiszem, hogy ezt a folyamatot csak a mindenható, teremtő Istenre figyelő hit­tel értheti meg igazán az ember. Igaz, ő megígérte Noéval kötött szövetségében, hogy saját jogos haragjával szemben is megőrzi a természet rendjét (iMóz 8,21-22), de mit tegyen, ha mi elherdálói, nem pedig megőrzői vagyunk a ránk bí­zott értékeknek, és nem védjük, hanem egyre gyorsuló tempóban pusztítjuk azt, amit Isten jónak és szépnek teremtett és ránk bízott?! A helyzet komolyságára mutat az is, hogy a természet rendje sar­kaiból kifordulni látszik - az évszakok határa és körforgása már-már felismer- hetetlen. Miközben örvendetes módon ma már itt is, ott is felgyulladnak a felelős gondol­kodás őrtüzei, sajnos még mindig na­gyon sokan vannak, akik nem akarják belátni, hogy e változások mögött min­denekelőtt az értelmét, technikáját, tudo­mányát felelőtlenül használó ember bű­nének árnyéka sötétlik. A multinacioná­lis cégek mindent letaroló profitéhsége meg a reklámok által megszédített, az ak­tuális divathóbortok szerint lázasan vá­sárló, eladósodva is felelőtlenül fogyasz­tó milliók osztoznak a felelősségben. Szinte az apokalipszis képei villannak fel előttünk (vö. Jel 18,4). Mintha senki nem lenne hajlandó okulni a másik ká­rából, és esztelenül a saját bőrén is ki akarná próbálni, hogy a szennyezett fo­lyó, az agyonszemetelt környezet, a „vegyszerrel dúsított” kerti és szántóföl­di termény, az adalékanyagokkal gyors hízásra kényszerített állatok húsa való­ban veszélyes, és tán még betegséget is okoz. A fogyasztás növelésének kevese­ket dúsgazdaggá tévő, minden más ésszerű célkitűzést felülíró parancsa dik­tál. A helyzet aggasztó, a trend megfor- díthatatlannak látszik. Mi kell még, hogy értsük a jeleket, és helyesen olvassuk Isten világos üzene­teit? Tudom, tapasztaltam: még mindig vannak, akik elhessegetik a nyugtalaní­tó kérdéseket, jelentéktelennek hazud­jék a gondokat, és nem akarják tudo­másul venni, milyen nagy a veszély. Nem is elsősorban önmagunk és kor­társaink, hanem főként utódaink bőrét visszük a vásárra. Mit adunk át nekik, mit kapnak tőlünk? Az atyák bűnét harmad- és negyedízig következmé­nyekkel sújtó Isten szava nem elég fi­gyelmeztetés, hogy belássuk végre, ez így nem mehet tovább? Ha lassan vagy veszedelmes gyorsa­sággal véget ér is majd a hőség, és az il­letékes szervek azt mondják is, elmúlt a veszély, a címben szereplő második szó továbbra is aktuális marad: riadó! Mert veszélyben van a teremtett világ, és ve­szélyben van a mai és az eljövendő ge­nerációk élete! És mert felelősségünk át- ruházhatatlan, ne másra várjunk, ha­nem igyekezzünk jó sáfárok lenni, tud­va, hogy mindannyian Istennek adunk majd számot. /tízes János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents