Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-07-29 / 30. szám

2 200/. július 29. FORRÁS "Evangélikus ÉletS 88SS8SgS8S88SS«MÍ8g§ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP - Ézs2,i~5 Látjuk-e a jövendő valóságot? ÉLŐ VÍZ A hosszú élet garanciája Nemrégiben egy ismerősöm elvitt ma­gával egy termékbemutatóra. Egy ha­talmas teremben zajlott a szóakrobati- kai mutatvány, amelyet egy olyan em­berre bíztak, aki mára ebből és az általa forgalmazott különleges termékekből lett milliomos... Ő a milliomos po­rondmester. Na jó, könnyű úgy tőkét kovácsolni, ha az embernek amúgy is van alaptőkéje! Persze ez utóbbin kívül a nagyon jó anyagi körülmények kö­zött élő emberekkel való kapcsolattar­tás is fontos. Neki voltak s vannak ilyen ismerősei. Óriási show volt! Fergeteges, gördülé­keny, profi. A porondmesternek még csak-csak volt humora is, de amikor át­adta a mikrofont egyik üzlettársának, aki humoros termékbemutatót szándé­kozott tartani, az illető volt az egyetlen, aki térdét csapkodva nevetett a saját vic­cein. Azt akarta mindenáron elhitetni velünk, hogy ő milyen beteges volt hu­szonöt évesen, két gyerek szülése után (meg előtte is): mindenféle bajt-kínt kel­lett kiállnia a rossz fogaktól kezdve az ízületi gyulladáson keresztül az övsö­mörig, a gyomorfekélyen át az asztmati­kus problémákig, a cukorbetegségtől a kopaszodásig, de... De a bogyók meg a gélek sitty-sutty, néhány hét alatt meg­szüntettek minden problémát. Szóval a hölgy éppen csak halott nem volt még rövid élete során, minden más igen. És ráadásul nemrég volt egy elég súlyos balesete, sok helyütt zúzódott, sok csontja eltörött, de az ilyen kence meg az olyan bogyó talpra állította. Orvos??? Neki ugyan nem kell orvos, mert nem tud segíteni! Újra a porondmester vette át a mikro­font, újra felpörgette az egyik ámulatból a másikba eső népet, ők pedig tele szájjal nevettek, és persze csodálkoztak és tap­soltak. Kár, hogy már nekünk, magya­roknak is ez kell! Kiderült, hogy van ingyenes képzé­sük, de aztán az is, hogy a szállás vi­szont nem ingyenes. De hát ez semmi­ség egy háromcsillagos szállodában! - biztattak újdonsült „barátaim”. Azért lettem a „barátjuk”, mert egy új ember belépésével továbbléphetnek a ranglét­rán, így nagyon kedvesen viselkedtek velem. Nőttön-nőtt az ellenérzésem, és felváltva a nevető- és sírógörcs is gyö­törni kezdett: miként hihetnek el ennyi ostobaságot? Ekkor jött a következő képtelenség: csak belépek, és tulajdonképpen semmit sem kell csinálnom azonkívül, hogy vá­rom, jöjjön a pénz! De egy bizonyos: közben vigyáznom kell az egészségem­re, ezért mindenféle csodabogyót aján­lottak.' Jaj, hogy aggódnak értem az én drága barátaim! Vissza kellett tuszkolnom a könnycseppeket, melyek záporként akartak eleredni eme figyelem és őszinte szeretet láttán-hallatán. „Fiavi néhány tízezer forintot igazán költhetsz az egészségedre - akár százhúsz évig is él­hetnél. Ezt mi garantáljuk neked!” - mondták nekem többen is. „Na de még­is miért jók ezek a készítmények?” - kér­dezgettem. Csodálkozva néztek rám, hogy én még mindig nem értem a lénye­get. Fiiszen ezen készítmények fogyasz­tása a hosszú élet garanciája. Bennem még megfogalmazódott né­hány kérdés, miután eljöttem onnan. Például hogy vajon a cég fő profilja-e a mások helyett való gondolkodás? Mi­lyen alapon dönthet valaki egy, két, sok más ember életéről vagy haláláról? Mi magunk csak tervezhetjük, hogy med­dig akarunk élni, egyetlen bogyó sem garantálja a hosszú életet. Nem mon­dom, hogy nem kell óvnunk az egészsé­günket, de ennek nem a „csodaszerek” sokasága az alfája és ómegája. No és ami a legkézenfekvőbb: Isten dönti el, hogy kit meddig akar megtar­tani ebben a földi világban. Ilyen egy­szerű az egész - és ebben, e mögött nincs semmiféle halandzsa, mese, hát­só szándék. ■ Gergely Judit A próféta látó ember. Isten megengedi, hogy lásson. Lásson olyasmit, ami ember számára érzékelhetetlen, ami csak az Is­ten szemével látható. Láthatja, hogy a zű­rös, vesztébe rohanni látszó világ egyszer mégis megérkezik a céljához. Láthatja, hogy a felborult értékrend újra a talpára fog állni. Látja, hogy a nyugtalan ember és a békétlen világ újra békességet talál. Isten nagyvonalúsága, hogy látni enge­di a prófétát, nem öncélú, nem kivétele­zés, hanem arra való, hogy Isten embere azután megláttassa a néppel mindazt, ami rá tartozik. Ezért olvashatjuk és hallhatjuk Ézsaiás szavait. Életet meghatározó szó ez, hiszen nem mindegy, hogyan járjuk az utunkat. Hiszen másként megy a vándor, ha látja legalább az út egy szakaszát. S ere­je is egykettőre elfogy annak, aki úgy érzi, úttalan utakon halad, s valójában nincs is cél, nincs távlat, nem lesz megérkezés. Is­ten - a prófétán keresztül - olyan segítsé­get ad vándorló népének, amellyel van re­mény a haladásra, van remény az ember­hez méltó útra, van remény a megérkezés­re, sőt a hazaérkezésre. A prófétai ige azért is nélkülözhetet­len az élethez, mert nélküle csak a saját tapasztalatainkra hagyatkoznánk. Az a világ, amelyben élünk, minden szépsége ellenére gondokkal, bajokkal terhelt. Amit látunk, amit érzünk, s amit csak A cím akár szószaporításnak, pleonaz- musnak is tűnhet, hiszen az igehirdetés­nek, amennyiben az élő és ható igét köz­vetíti, mindig missziói karaktere, célja és hatása kell, hogy legyen. Az egyházról gyakran elhangzik, hogy ha nem misszi­ói, akkor valójában nem is egyház. En­nek analógiájára az igehirdetés is alapve­tő lényegét adná fel, ha lemondana missziói lehetőségéről és felelősségéről. Mit jelent mindez a gyakorlatban? A homiletika, az igehirdetés tudománya többféle igehirdetési típust különböztet meg. így többek között beszélhetünk ébresztő, evangélizáló, építő, tanító pré­dikációról. Félreértés, hogy csak az éb­resztő, evangélizáló igehirdetésnek kell missziói töltést sugároznia. Talán pró­báljuk először az alapkérdést tisztázni: mitől is lesz az igehirdetés missziói? Alapfeltétel a hallgatósággal összekap­csoló kommunikációs híd megépítése. Szimbolikus, hogy templomainkban sok helyütt a szószék és az igehallgató gyüle­kezet között jelenfos fizikai távolság, hogy ne mondjam, szakadék tátong. Köz­ismert, hogy a magas szószékek, szószék­oltárok eredendően az ige fontosságát, primátusát kívánták hangsúlyozni. Ma viszont gyakran kifejezetten megnehezít- hetik a közvetlen kapcsolat kialakítását igehirdető és igehallgató között. Hiány­zik a szemkontaktus, a nonverbális visszajelzés lehetősége. Nagy a kísértés, a veszély, hogy a szó szoros és átvitt értel­sejtünk, nem az optimizmus felé terel minket. Éppen ellenkezőleg. Azt sugall­ja, hogy valahogy próbálj a felszínen maradni, igyekezz a nagyobb megráz­kódtatásokat túlélni, mentsd a bőrödet, s ne is gondolj bele mélyen a jelen visszásságaiba. Ameddig csak lehet, éld túl a negatív eseményeket, viseld el az ér­tékek pusztulását, süsd a magad pecse­nyéjét, másokra úgysem nagyon számít­hatsz, hiszen ez a világ a vesztébe rohan. Igen, rossz tapasztalataink, szomorú élményeink vannak. Olykor azt érezzük, ez a világ csak úgy viselhető el, ha belesi­mulunk az egyébként nem kedvelt dol­gokba, alacsony szintre süllyedve. S ha realista vagy, sok jót ne remélj. Isten igéje, a próféta szava azonban segít, hogy ne csak a tapasztalataink alapján éljünk és ítéljünk, mert akkor re­ménytelenségbe esünk. Ha azonban az Isten szemével látó próféta elárulja a leg­fontosabbakat, más megvilágításba ke­rül minden, és átértékelődnek életünk kisebb-nagyobb dolgai. Isten embere láthatja, hogy a zűrös, vesztébe rohanni'látszó világ egyszer mégis megérkezik a céljához. Nem a gonosz kezé­ben, nem az emberfeletti rossz hatalmá­ban, hanem Isten kezében van a világ. O a történelem Ura. Luther a gonoszt csu­pán Isten láncos kutyájának tekintette, mében elbeszélünk a fejek felett. A ma­gyar mozikban is bemutatott Luther-film egyik legmegkapóbb jelenete, amikor a reformátor a padsorok között mozogva hirdeti az igét, szenvedélyesen, élet- és emberközelien. Talán ebben is érdemes lenne követni a példáját... Természetesen az egészséges kommu­nikáció, a misszió titka nem csupán az igehirdető és -hallgató fizikai közeledé­sében rejlik. Kulcskérdés a közös nyelv megtalálása, ami a missziótörténet tanul­sága szerint többnyire azt jelenti, hogy az örömhírt hozó misszionáriusnak kell megtanulnia a „bennszülöttek” nyelvét. Magyarul, azaz megmagyarázva: stílus­ban igényesen, de a hallgatóság szókin­cséhez, nyelvezetéhez igazodva kell „le­fordítanunk” a reánk bízott jó hírt. Ez kü­lönösen is fontos az esküvői és a temeté­si igeszolgálatoknál, amikor gyakran szinte „pogánymissziós” terepen kell megszólalnunk, illetve megszólítanunk a „messziről” érkezett hallgatóságot. A közös nyelv megtalálása mellett nélkülözhetetlen az a fajta empatikus készség, amellyel gondosan felmérjük az adott szekuláris kontextust: hol, mi­kor, milyen körülmények, összefüggé­sek között, kiknek hirdetjük az evangéli­umot. Tudnunk kell, milyen aktuális kérdésekkel és kétségekkel, gondokkal és örömökkel feltöltve érkeznek hallga­tóink a templompadokba. Mi van a leve­gőben? Ehhez komolyan kell vennünk a amely ugyan ugat, sőt csahol, de csak ad­dig ér, ameddig a lánca engedi. Az ember szeret a veszéllyel játszani, s egyre több­ször nem veszi komolyan, meddig ér a lánc. Incselkedik a rosszal, kihívja maga ellen a gonoszt. De az Isten hatókörét komolyan vevő ember tudja, hogy a dol­gok végső elrendezése Isten kezében van. A világ Isten felé tart. S ha mi Isten közelében élünk, akkor van esélyünk, hogy nem válunk a gonosz martalékává, hanem részünk lesz abban a szép világ­ban, amelyet Isten elkészített. Isten embere láthatja azt is, hogy a fel­borult értékrend helyreáll majd. Ma min­den érzékszervünkkel azt tapasztaljuk, hogy felborult az értékrend - ha egyálta­lán még beszélhetünk értékrendről. A jót ki­nevetik, elvetik, a rosszat elfogadják, sőt jónak tartják. Minden viszonylagossá vá­lik. Minden negatívumra van magyarázat, s az a közfelfogás járja, hogy semmin nem érdemes mérgelődni. Bele kell nyugodni, hogy ilyen a világ. Nem csupán ilyen vagy olyan tradicionális értékeket rúgnak fel, hanem az élet alapvető - a Bibliában is megfogalmazott - értékeit. Az élet alkotó­jától kapott használati utasítás is megkér- dőjeleztetik. Mire számíthatunk? A próféta arról beszél, hogy az utolsó napokban irányt vált a ma még elszo­morító folyamat. Újra helyreáll a rend, jól ismert tanácsot: a készülésnél a Biblia és a teológiai szakirodalom mellett le­gyenek előttünk az éppen aktuális újsá­gok is. A többes szám nem véletlen, hi­szen a mai hazai médiapiac pártos egy­oldalúságát ismerve csak több hírforrás­ból tájékozódva lehet némi esélyünk a valóság, az igazság (?) megsejtésére... Meggyőződésem, hogy minden prédi­kációra, de különösen is a missziói céllal elhangzó igehirdetésre igaz, hogy itt és most, a mában kell megtalálnia, eltalál­nia a hallgatóságot. Ami bárhol és bármi­kor elmondható - az garantáltan követ­kezmények nélküli, azaz missziói hatás nélküli kegyes közhelyparádé csupán. Friss mannát, aznapi kenyeret kell kér­nünk felülről, és azt kell továbbadnunk az éhezőknek. Ételben talán még el lehet viselni az előre gyártott, tartósított, lefa­gyasztott, konzervált ízeket, de a másna­pos lelki tápláléknak bizony már „szaga van”... Az igehirdetői szolgálat nagy ki­hívása, hogy immár két évezrede ugyan­azt hirdetjük, de mindig másként szerví­rozva, frissen tálalva és fűszerezve. A missziói igehirdetés sajátossága to­vábbá, hogy provokál, azaz előhív ben­nünket életünk kényelmes fedezékei mö­gül, és elindít Isten felé, valamint az ember­társ felé. Nem megnyugtató elmélkedés, nem szent beszéd csupán, hanem bűnbá­natra, megtérésre, új életre mobilizáló „energiabomba”. Ennek egyik prototípusa Péter pünkösdi igehirdetése, melynek nyo­A VASÁRNAP IGÉJE újra az élet Urának szava lesz a mérvadó, s arra kérik Istent, hogy tanítsa ösvénye­ire, útjaira az embert. A látó prófétától minderről tudomást szerző keresztény ember kiváltsága, hogy már most, a vilá­got megelőzve jó irányba haladhat, s Is­ten értékrendjét követheti. Végül azt is látja és láttatja a próféta, hogy a nyugtalan ember és a békétlen vi­lág újra békességet talál. Ma minden a fegyverkezésről, a gyűlölködésről, az egymást „lenyomó” versenyről szól. Ne­héz békességet keresni és lelni. Kívül is, belül is. Kevesen vannak a jézusi érte­lemben boldog békességteremtők. A világ mégsem efelé megy. A világ a békesség Istene felé tart, aki megteremti és megszilárdítja a békét. Abban az idő­ben még a fegyverek is átalakulnak, nem lesz többé szembefordulás, hadakozás. A nagy folyamat elkezdődött Jézusban. Ahogy Pál írja:.....ő a mi békességünk...” (Ef 2,14) Ő, a feltámadott Úr, aki nem megszokásból köszönt így tanítványai­nak: „Békesség néktek!” 8 Hafenscher Károly (ifj.) Imádkozzunk! Urunk, teremtsd újjá világodat, s add, hogy mi is részesei lehessünk. Vezess minket a te utadon, a te világosságodban, hogy hozzád megérkezhessünk. Ámen. IGE+HIRDETO mán felszakad a szíven talált emberek aj­káról a sokat ígérő kérdés: „Mit tegyünk?” Rádöbbenve mindarra, amit Isten tett ér­tük Jézus Krisztusban - ők is mozdulni, tenni szeretnének. Ebből születik meg az első gyülekezet, az egyház, a világmisszió. A missziói igehirdetés tehát feltételezi, sőt egyenesen kiprovokálja a visszakér­dezést, a dialógust. Remélt gyümölcse, hogy a szíven talált hallgató immár meg­szólal, kétségei és kérdései támadnak; biztosítani kell a lehetőséget a rájuk való válaszadásra. Ezért a missziói igehirdetés nem érhet véget a szószéki szolgálattal. Fontos, hogy az igehirdető az istentiszte­let után is elérhető, megszólítható le­gyen. Hála Istennek, egyre több gyüleke­zetünk próbál lehetőséget teremteni minderre egy csésze tea vagy kávé mel­lett, közvetlenül az igehirdetési alkalom után. De ilyenkor nem biztos, hogy jut elegendő idő komolyabb beszélgetésre. Sokat segíthet a visszacsatolásban a te­lefonos, internetes utógondozás is, amely természetesen nem pótolja a személyes találkozást, de előszobája lehet a mélyebb, hosszabb távú lelkigondozói kapcsolat ki­alakulásának. Vajon mennyire használjuk fel ilyen nemes, igazán pásztori célra a lel- készi hivatalok immár szinte mindenütt meglévő kommunikációs rendszerét: mo­bil, üzenetrögzítő, e-mail, honlap? A kor­szerű misszió nem nélkülözheti ezeket az interaktív segédeszközöket. ■ Gáncs Péter Oratio oecumenica [Lelkész:] Mindenható mennyei Atyánk! Benned bízó néped színed elé viszi most könyörgéseit; kérünk téged, hallgasd meg hálaadásunkat és kéréseinket kegyelmesen. [Lektor:] Istenünk, hálát adunk neked ezért a vasár­napért, megszólító szavadért: a hívásért, figyelmezteté­sért, hitünk megerősítéséért, a buzdításért, vigasztalá­sért. Köszönjük neked, hogy nem vagyunk egyedül a téged követésben, hanem testvéreink vannak itt közel és messze távolban is. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, eléd visszük embertársainkat, akikkel ugyanazon településen, ugyanannak a nemzet­nek tagjaiként egymás mellett élünk. Bocsásd meg ne­künk, ha önzésünk eddig gátat vetett annak, hogy kö­zösségekben gondolkozzunk. Imádkozunk azért, hogy közösségeink a te akaratodból szülessenek, a te áldásod alatt éljenek. Szentlelked által adj szívünkbe készséget és bölcsességet, hogy kitartóan fáradozzunk annak a településnek és annak az országnak a jobbításán, ahol élünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk! Imádkozunk nyomorúságban, baj­ban, szenvedések között élő testvéreinkért is; azokért, akik betegség, gyengeségükkel való küzdelem, tragédia, igazságtalanság, meg nem értés, indokolatlan gyűlölkö­dés terhét hordozzák. Sokféle kísértés ostromolja nap mint nap gondolatainkat, életünket. Sokféle erőpróba elé állítasz minket. Kérünk, add nekünk Szentlelked ve­zetését, hogy a kísértések ellen felvértezettek lehessünk, és hogy az erőpróbák megerősítsenek minket a benned való bizalmunkban! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, Istenünk! Imádkozunk e világért, benne minden teremtményedért. Add, hogy az emberi­ség egyre inkább felismerje, hogy te vagy a mi életünk gazdája, és semmit sem sajátíthatunk ki magunknak. Add, hogy azok a közösségek erősödjenek meg felelős és döntéshozó pozíciókban, amelyek az igazságosság és szeretet parancsát egyaránt követik. Hisszük, hogy ily módon nekünk is van feladatunk környezetünk megformálásában. Ehhez add nekünk Szentlelked ve­zetését! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk, kérünk, hallgasd meg né­ped könyörgését, és add meg nekünk mindazt, amit jó- . nak látsz, mert hisszük, hogy te még többet és jobbat is készítesz elő, mint amennyit mi kérni tudunk. Őrizz meg minket a te oltalmadban és a te békességedben, míg csak földi vándorlásunkat befejezzük, és akkor végleg hozzád térhetünk Jézus Krisztus, a mi Urunk által. [Gyülekezet:] Ámen. AKI TITEKET HALLGAT... Missziói igehirdetés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents