Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-29 / 30. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 72. évfolyam, 30. szám - 2007. július 29. - Szentháromság ünnepe után 8. vasárnap Ára: 180 Ft „A Luther születése előtt néhány évvel készült kép ma számomra valamiképpen a reformáció lényegét fejezi ki. Csendes jel az ember »tökéletességét« fényesen demonstráló kollekció darabjai között.” !► Szubjektív képtár - 6-7. oldal „A tusnádfürdői beszélgetésen kívánságként elhangzott, hogy az egyház rendelkezzen állandó média-közszolgálattal, amely képes a közjó szolgálatára, és amelynek minden közérdeklődésre számot tartó témához - például az egészségügy átalakításához is - legyen szakértő és hittel szolgáló tagja.” ► Keresztény szerepvállalásról, példamutató emberekről Bálványoson - 4. oldal „Ez a téma pedig - a».. .miért álltok itt az ég felé nézve?* (ApCsel 1,11) igeverset mottóul választva - a várakozás és a remény volt. Mégpedig azért, mert - ahogyan Rozgonyi Emőke, a Csillagpont 2007 koordinátora kifejtette - ma nem tanítják arra a fiatalokat, hogy várakozni is lehet és érdemes, és arra sem, hogy van remény a reménytelenségen túl.” ► Csillagpont - 8. oldal SEMPER REFORMANDA „Aki tehát keresztyén fejedelem akar lenni, annak valóban meg kell változtatnia felfogását, hogyha uralkodni és erőszakkal eljárni akar. Mert kárhozott és átkozott minden élet, amelyet valaki a maga hasznára él és keres. Atkozott minden tett, amely nem szeretetből való. Szeretetből valók pedig a tettek akkor, hogyha nem az egyéni kívánságból, haszonból, tiszteletből, kényelemből s boldogságból fakadnak, hanem teljes szívből mások hasznára, dicsőségére és boldogságára irányulnak.” M Luther Márton: A világi felsőbbségről (Mayer Endre fordítása) A sárszentlőrinci cigánykonferencia egyik résztvevője huszárrá avanzsált a szekszárdi múzeumban A cigányság teher vagy ajándék? A karaván négy szekérrel indult négynapos, rövidke, de messzire ható útjára. Az egyiken a test cselekedetei - amint a Galata levélben áll: házasságtörés, paráz- naság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók - utaztak; a másikon a Lélek gyümölcsei, úgymint szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek a reggeli és az esti áhítatokon kerültek kifejtésre, ha tetszik, „terítésre”. A harmadik szekérről egy bibliatanul- mány-sorozat került elő Én és a házam népe (felelősség), Én és az ellenségem (átok-bosszú), Én és a főnököm (engedelmesség) címmel. A negyedik szekér szellemi rakománya a cigányság kultúráját volt hivatva közelebb hozni az utazókhoz - tábortűz mellett autentikus népzenével, mesemondással (kár, hogy a mesemondónak a hatvanfős hallgatóság láttán inába szállt a bátorsága) és előadások formájában. „Honnan jöttek, merre tartanak?” címmel dr. Kovalcsik Katalin népzenekutató elsősorban a zenén keresztül próbálta felvázolni a cigányság hallatlanul változatos kultúráját, önkifejezését, a múltból a jelenbe való érkezését, egyben felmutatva az alkalmazkodni tudásban a jövőt, majd dr. Say István, a Tolna Megyei Általános Művelődési Központ Pedagógiai, Kulturális Intézetének igazgatója széles látókörrel, bölcsességgel felépített és főképp szeretettel átitatott előadása vizsgálta végig külön a cigányság és külön a többségi lakosság szempontjából, hogy teher avagy ajándék-e a cigány lét, illetve jelenlét a társadalomban. A szellemi, lelki ekhós szekerek zegébe-zugába belefért még kézművesség, egy szekszárdi múzeumlátogatás és egy orgonahangverseny is. Kik voltak a vándorlás résztvevői? Az ország több gyülekezetéből vártak a szervezők cigány és nem cigány testvéreket, sőt még Kárpátaljáról is, végül „csak” Nógrád, Szabolcs-Szatmár megyéből és Budapestről érkeztek. Természetesen megmozdult a helyi és a környékbéli cigányság is. A jelenlévők közt volt kétdiplomás cigány asszony, nevelőotthonban felnőtt festőművész, néhány osztályt végzett háztartásbeli, tizenkét gyermeket becsületben felnevelő, kisimult arcú, békességet és jóságot sugárzó egyszerű asszony, aki a világ legtermészetesebb módján vágta rá egy Babits-idézettel kapcsolatban a szerző kilétét tudakoló kérdésre a helyes feleletet, merthogy „szeret olvasni”! És elhangzott sok megrendítő bizonyságtétel az élő Jézus munkálkodásáról, szabadító erejéről, szívesen és hosszan dicsérték a résztvevők az Urat gitár-, kanna- és szájbőgő-kísérettel (új idők új jeleként keresztény cigány énekekkel - horribile dictu: még a templomban is!), és a fekete szemekben sokszor hol könny, hol az öröm fénye csillogott... A szolgálattevők a következők voltak: Csonka József cigánymissziós lelkész - maga is cigány -, Győrfi Mihály, Kari Jánosáé Csepregi Erzsébet, Sefcsik Zoltán, Sze- verényi János evangélikus lelkészek; e sorok írója mint alapítványi munkatárs, valamint Orián Géza szociális munkás. A „vándortábor” Közös asztalként volt megnevezve, ennek megfelelően Jézus ült az asztalfőn, körös-körül pedig ro- mungró, oláh és beás cigányok, valamint nem cigányok - mind megajándékozottak. A jelenlévők a legnagyobbat kapták: közösséget vele és egymással. Mindez történt július 17. és 20. között egy valamikor színtiszta magyar evangélikus faluban, püspöki székhelyen, a falu alapításának 285., alapító lelkésze, Szeniczei Bárány György halálának 250. évfordulóján Sárszentlőrincen. Bizony, a korok változnak, Isten viszont kortalan, és szeretete korlátlan. A címbéli kérdés leszögezhető kijelentéssé vált a felszögeit Jézusban: a cigányság ajándék... ■ Bakay Péter Áhítat a helyi templomban Az OVB mint zugügyvéd Salamoni döntést hozott a múlt a héten az Országos Választási Bizottság (OVB). Akár ezt is mondhatnánk, hiszen mindkét tábor nekiállhat az aláírásgyűjtésnek, kiírhatják a népszavazásokat, győzzön a jobb. Ám nem ez történt. A múlt héten az OVB-nek két, ugyanabban a témában benyújtott, egymással ellentétes ügydöntő népszavazási kezdeményezésről kellett döntést hoznia. Az egyiket a Fidesz-KDNP nyújtotta be, a másikat pedig egy nyelvész, bizonyos Kálmán László. A választási bizottság mindkettőt hitelesítette, a jogorvoslati határidő lejártával mindkét kezdeményezés ügyében megindulhat tehát az aláírásgyűjtés. A Fidesz-KDNP népszavazási kezdeményezése - önhibáján kívül - hosszú múltra tekinthet vissza. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke tavaly október 23-án jelentette be, hogy pártja és annak szövetségese referendumot kezdeményez, mert a kormánypártok úgy nyerték meg a választási küzdelmet, hogy hazudtak a választópolgároknak. Ennek bizonyítéka Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hírhedt őszödi beszéde, amely először zárt körben hangzott el az MSZP-frakció májusi kihelyezett ülésén, majd szeptember közepén máig nem tisztázott körülmények között nyilvánosságra került. A Fidesz-KDNP ezért azt kezdeményezte, hogy referendum döntsön a kormány választások óta hozott döntéseiről, mint például a vizitdíj vagy a kórházi napidíj, illetve tandíj bevezetése. Azt most hagyjuk, hogy a kormány- párti többségű Országos Választási Bizottság eddig mindent elkövetett azért, hogy késleltesse annak a népszavazásnak a kiírását, amely végső soron a kormány politikájáról szól. Ami azért is érdekes, mert a modem demokráciához nemcsak a négyévenkénti ország- gyűlési választások, hanem a népszavazás intézménye is hozzátartoznak. Az embereknek joguk van ahhoz, hogy két választás között is véleményt nyilvánítsanak fontos kérdésekben. Vajon fontos kérdés-e, hogy a kormány éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit a választási kampányban megígért? Fontos kérdés-e, hogy a kormányzat éppen az ellenkezőjét teszi annak, amivel a választásokon elnyerte a választópolgárok többségének bizalmát? Kétségkívül az. A probléma az, hogy Kálmán László nyelvész kezdeményezése csak azért születhetett meg, mert a Fidesz-KDNP úgy döntött: a jelenlegi politikai, gazdasági és társadalmi (vagy ahogy Sólyom László államfő fogalmazott: erkölcsi) válság feloldása érdekében közvetlenül az emberekhez fordul. Kálmán bevallottan azért adta be kérdéseit, hogy az ellenzéR pártok törekvését akadályozza. Az OVB ennek a törekvésnek pedig nem állt ellen. A testület azzal értei, hogy neki erre jogi lehetősége sem lenne. Azt persze már elfelejtik a kormánypárti delegáltak, hogy jogilag nem volt szabályos a Fidesz-KDNP kezdeményezésének akadályozása sem. Az Alkotmánybíróságnak kétszer kellett rendreutasítania az OVB-t, és ezzel rávenni arra, hogy legyen szíves végre hitelesíteni a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról szóló kérdéseket. Másrészt a testület eddig még nem szentesített két ellentétes kezdeményezést ugyanabban a témában. Nos: vagy akkor tévedtek, vagy most. De ha most, akkor mi okuk van erre? Nem is beszélve arról, hogy a nyelvész úrnak alkalma sem lett volna arra, hogy kiforgatott kérdéseivel előáll- jon, ha az Országos Választási Bizottság nem ragad meg minden lehetőséget az eredeti kérdések népszavazásra bocsátásának hátráltatására. A gyógyszerárusításról, a termőföldtulajdonról és az önkormányzatok egészség- ügyi feladatainak ellátásáról szóló három Fidesz-KDNP-kérdést ugyanis a testület már eredetileg hitelesítette, ám az ellenzéki pártok meg szerették volna várni, hogy rendeződjön a többi kérdésük sorsa is, és egyszerre lehessen róluk megkezdeni az aláírásgyűjtést. Az elsőség kérdése tehát nem ott kezdődik, hogy Pokomi Zoltán 16 órakor, Kálmán László pedig 16 óra egy perckor adta be a kérdéseit (utóbbiakat az MSZP is támogathatónak véli). Kálmán úr persze megteheti, hogy megcéloz egy joghézagot, mert neki bevallottan nem szimpatikusak a Fidesz-KDNP kérdései. De az, hogy ezzel megpróbálta megakadályozni, hogy a többi állampolgár is véleményt nyilvánítson ezekről, már több mint elgondolkodtató. Mi vezeti a kormányt és a kormány- párti értelmiséget akkor, amikor zugügyvédhez illő jogi csűrés-csavarások- kal kísérli megtorpedózni azt, hogy a választópolgárok közvetlenül kinyilvánítsák akaratukat? Mi vesz rá embereket, intézményeket arra, hogy a megtépázott jogállamiság kereteit feszegető lépésekkel igyekezzenek elszabotálni a demokrácia egyik alapintézményét? Tekintet nélkül arra, hogy ezzel tovább erodálják az ország intézmény- rendszerét, aláásva stabilitását. Az egyik ok az, hogy megtehetik. A jogállamiság egyik pillére, az OVB például minden lehetséges kifogást megfogalmaz egy kezdeményezéssel szemben, a másikat pedig úgy engedi át, mintha ő tulajdonképpen ott sem lenne. Másrészt ha a Fidesz-KDNP által kezdeményezett „hatigenes” népszavazás érvényes és eredményes lesz, az kétségkívül komoly presztízsveszteség a Gyurcsány-kabinet számára. Sőt egy igazi demokráciában ennek komoly következményei lennének, hiszen világossá válna, hogy az állam polgárainak a közössége nem szeretné a jelenlegi politika folytatását. Nem csoda, hogy a kormány mindent bevet a népszavazás akadályozása, zavarása érdekében. Jogilag erre lehetőségük van. De biztos, hogy ez nem úriemberhez méltó magatartás. ■ CzirjákImre A szerző' a Protestáns Újságírók Szövetségének tagja
