Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-07-22 / 29. szám

io 2007. július 22.

KRÓNIKA

"Evangélikus Élet®;

HIRDFTÍS

Új főcímmel jelentkezik az evangélikus műsor a Magyar Televízióban

Nézőink bizonyára felfigyeltek rá, hogy nem csupán a címe változott meg az Örömhírnek, hanem a főcímként látható képsor is. A változásnak gyakorlati oka van. Az újságok műsorismertetései ugyanis csupán egy sorban közlik az adást, ezért az alcím, mely a felekezetre utalt, rendre lemaradt, így a nézők nem tudhatták, hogy melyik egyház műsora következik.

Műsorunk új címe: Evangélikus magazin, ugyanakkor megmaradt második feliratként az Örömhír, az eddigi cím is.

Az új főcím képeit úgy állítottuk össze, hogy evangélikusságunkra utaljanak. A páli üzenetnél kinyitott Biblia Sylvester Jánosnak, Luther tanait követő reformátorunknak az első magyar nyelvű teljes Újszövetség-fordítása: első képünkkel utalunk arra, hogy hitünk alapját a Szentírásban találjuk.

A második kép ifjabb Lucas Cranachnak a megfeszített Krisztust ábrázoló festménye. Hitünk középpontjában a megfeszített Megváltó áll. A kép Wittenberg- ben, a Luther Múzeumban található.

A következő a Luther-rózsa, melynek középpontjában a kereszt tűnik át Cranach festményéből. Ez a Luther-rózsa is Wittenbergből való. Erre íródik ki a cím: Evangélikus magazin. Luther címere a feltámadt Krisztust ábrázoló Grünewald- festménybe tűnik át. Hiszen ha Krisztus fel nem támadt volna, hitünk semmit nem érne. Erre íródik ki az, hogy Örömhír. A gyermekek arca az örömüzenet tiszta továbbadóira utal, majd a hittudományi egyetemünk kápolnájában található üvegablak, Mezősi Eszter alkotása zárja a tizenhat másodperces főcímet. Alatta Luther Jer, örvendjünk, keresztyének! kezdetű éneke hallható Finta Gergely feldolgozásában és előadásában.

mtv

Evangélikus műsorok ismétlése a Magyar Televízióban

• Július 22-én, vasárnap Mai hitvallások - Látogatóban Andorka Rudolfnál címmel a tíz éve elhunyt akadémikusra, zsinatunk világi elnökére emlékezünk a vele készült utolsó portréműsorral (mtv, 11.10; m2,13.55). Július 29-én, vasárnap a Német ajkú evangélikus gyülekezetek című, a kitelepítésről szóló, kétrészes műsornak mind a két részét megismétlik (mtv, 11.00; m2,13.55). Augusztus 26-án, vasárnap A költő álma című, Reményik Sándor verseit, gondolatait megszólaltató műsor ismétlésére kerül sor.

^«Ss^

ouno

A Duna Televízió Isten kezében című sorozatműsorának következő adásában, július 21-én, szombaton 12.05-kor a június 22-23-án Pakson rendezett 5. országos evangélikus találkozóról láthatunk képes beszámolót. A rendezvény mottója - „Békesség néktek!” - a megbékélés témáját állította a középpontba. Neves teológusok pódiumbeszélgetését követően a résztvevők szekcióbeszélgetések keretében cserélhettek eszmét a családon és a társadalmon belüli, valamint az egyházak közötti megbékélés lehetőségeiről. Az ünnepi záró istentiszteletre a paksi Duna-parton álló vízi színpadon került sor. Ismétlés: Duna Tv, július 24., kedd, 6.25 és Duna II. Autonómia, július 27., péntek, 9.40. Szerkesztő: Nevelés Zoltán, rendező: Horváth Tamás.

ISTENTISZTELETI REND / 2007. július 22. - Budapest

Szentháromság ünnepe után 7. vasárnap. Liturgikus szín: zöld.

Lekció: Róm 6,19-23; Mk 8, r—9. Alapige: zMóz 16,2-3.11-18. Énekek: 327., 459.

I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Holger Mánké; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Brebovszky Gyula; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanpvics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. Balog Eszter; VII., Városligeti fasor 17. de. u. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél

II. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekverses liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpádné: Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly: XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth- Szöllős Mihály; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Szloboda József; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. id. Zászkaliczky Pál; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. id. Zászkaliczky Pál; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Magassy Sándorné; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.

ISTENTISZTELETI REND / 2007. július 22. - Balaton

Alsódörgicse de. 11.; Balatonakali du. 2.; Balatonaliga (a Club Aliga területén levő református templom) du. 6.; Balatonalmádi du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonföldvár (városháza) du. 2.; Balatonfúred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus templom) du. 3.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 10. : Balatonszemes

de. fél 10.; Balatonszepezddé. 9.; Fonyód du. 4.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcsede. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Tapolca de. fél 9.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9.

NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10.

ISTENTISZTELETI REND / 2007. július 22.-Velencei-tó

Megemlékezés Andorka Rudolf sírjánál

Andorka Rudolf szociológusra emlékeztek június végén halálának tizedik évfordulója alkalmából a Farkasréti temetőben. A professzor a Deák téri gyülekezet tevékeny presbitere, egyházunk 1991-1997 közötti zsinatának nem lelkészi elnöke, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) Bizottságának elnöke volt.

Tíz éve a temetésén - társadalmi megbízatásainak is köszönhetően - nagy gyászoló tömeg búcsúztatta. A mostani megemlékezés a legszűkebb családi és gyülekezeti körben történt.

A reménység evangéliumát Gáncs Péter püspök hirdette Lk 19,10 alapján. Andorka Rudolf Krisztus által megtalált ember volt, halálával nem veszett el, hanem előrement. Tudós szociológusként maga is az elveszetteket, a szegényeket kereste, ügyüket képviselte. Közös sírban nyugszik Eszter lányával, aki a kallódókért áldozta életét. Mindketten megtapasztalhatták, milyen nehéz a kicsinyekkel és az elesettekkel foglalkozni. Igénk szerint az Emberfia nemcsak keresi, hanem meg is tartja az elveszetteket. Az ő megtartó kezében tudjuk Andorka Rudolfot, és szeretettel őrizzük emlékét és szellemi örökségét - mondta a püspök.

Cselovszky Ferenc lelkész az emberi életútra emlékezett. Csak utalt madridi nagykövetünk kisfiára, a családjával együtt kitelepített fiatalemberre, a forradalomban részt vevő egyetemistára, az ezért néhány hónapos börtönbüntetését töltő rabra, a tudományos pályán szárnyát bontogató szakemberre, az egyetemi oktatóra. Emlékezése személyessé vált, amikor a szociológiai kutatásokat is végző egyetemi rektorra gondolt vissza, aki a kilencvenes évek elején egy féléves tárgy előadásával a teológiai hallgatók figyelmét igyekezett ráirányítani a szociológiai szempontokra, ezzel is formálni világszemléletüket. Még a vizsgán is - rektori dolgozószobájában - a számonkérés után a tanítást tartotta fontosnak, amikor kedvesen kiegészítette a jelölt feleletét, bővítve ismereteit az adott témakörben.

A temetői emlékezés gazdagította az egybegyűlteket, s az előrementekkel való viszontlátás reménységével búcsúztak egymástól.

■ Zalán Péter

Bátor kiállás az egyházért

Brósz Jonatánra emlékezünk

Agárd (protestáns templom, Mátyás király u. 24.) du. 6.

Összeállította: Boda Zsuzsa

Brósz Jonatán egyházunkban és a közéletben is jelentős szolgálatokat végzett, nevét mégis csak kevesen emlegetik. Célszerű, hogy emlékezzünk reá.

1823. július 23-án született Felkán, Sze- pes megyében, és még aznap megkeresztelte Klein Sámuel lelkész. Apja építőmester és közmegbecsülésnek örvendő polgár volt. Elemi iskolai tanulmányait Felkán, a középiskolait a késmárki líceumban, jogi tanulmányait pedig az eperjesi kollégiumban végezte, ahol akkoriban Vandrák András és Csupka András professzorok jelentették a „különleges minőséget”. Brósz Jonatán kitűnt társai közül szorgalmával és ragyogó tehetségével.

Jogi tanulmányai befejezése után a Kubinyi család alkalmazta patvaristának és nevelőnek Liptóban. Amikor 1847- ben megszerezte ügyvédi diplomáját, ügyvédi irodát nyitott Szepesszomba- ton. A szabadságharc idején mint segédtiszt szolgált; közben hazáját szerető, áldozatkész, hűséges magyarrá formálódott.

A szabadságharc bukása után zaklatták, üldözték. El akarták tiltani ügyvédi munkájától. Erre az időszakra esik házasságkötése a tekintélyes földbirtokos, Bielek László leányával, Kornéliával. Felesége és gyermekei jelentették munkájához a harmonikus hátteret. Veje volt Ma'- gócsy-Dietz Sándor botanikus, egyetemi tanár és Szigethy Lajos, a fasori gimnázium tanára.

Csak sorozatos kérelmek és próbálkozások után, nehezen sikerült engedélyt kapnia ügyvédi gyakorlata folytatásához, de csak - mintegy száműzve - Beregszászra. Noha rövid idő alatt a számára teljesen idegen környezetben is népszerűvé és elismertté lett, mégis visszavágyott a neki oly kedves Felvidékre: 1858-ban Kassán megnyithatta ügyvédi irodáját.

1860-ban érdekes változás következett be pályafutásában. 1859. szeptember 11-én megjelent a szeptember i-jén kelt, úgynevezett protestáns pátens, amely

durva „belenyúlás” volt a protestáns egyházak életébe: erőszakkal szabályozta az állam és a protestáns egyházak viszonyát. Nemcsak a magasabb egyházi tisztségviselők, hanem a lelkészek és a falusi tanítók megválasztását is a kormányhatóságok megerősítésétől tette függővé. Veszélybe került magasabb fokú tanintézeteink nyilvánossági joga.

Egyházi szervezeteink, testületeink egymás után tiltakoztak a hagyományos protestáns autonómia durva megsértése ellen, például szeptember 27-én a tiszai egyházkerület késmárki gyűlése. Zsedényi Ede éles hangú felszólalását az akkor Sze- pesbélán lelkészkedő Máday Károly vette jegyzőkönyvbe, Pálkövi Antal sárospataki evangélikus tanár pedig kinyomatta, és gondoskodott szétküldéséről.

Ezért az egyértelmű, határozott, bátor kiállásukért mindhármukat vád alá helyezték. Az 1859. december 30-án megtartott törvényszéki tárgyaláson még maguk védekezhettek, de amikor i860, májusában a két perbefogottat bebörtönözték, Brósz Jonatán önként vállalta védelmüket. (Pálkövi betegségére való tekintettel négyheti halasztást kapott. Május 15-én a császár visszavonta a pátenst, így ő nem került börtönbe.) Magyarázható ez a spontán kiállása erős protestantizmusával, egyházszereteté- vel, de mind abszolutizmusellenessége, mind pedig magyarsága is indukálta határozott kiállását az igaz ügy mellett. „A protestánsok, midőn ősi alkotmányos presbyterialis szervezetük mellett síkra szállnak: a mindent központosító abszolutizmust támadták meg.” (Ballagj G.: A protestáns pátens és a sajtó, Homyánszky, Budapest, 1892. 4-6. o.)

Zsedényire különösen haragudott a bécsi kormányzat, mert - mint udvari tanácsost, a szabadságharc előtti, kormánytámogató párt vezérét - a pátenst támadó fellépéséért árulónak tartották. Nemessége, címei, nyugdíja elvesztésére és nyolc hónapi börtönre ítélték.

Mádayval kapcsolatban írta életrajzírója: „Érdekes volt akkor a közönség részvétele a fogoly iránt. Majdnem minden félórában jelentkezett egy látogató az elnöknél, hogy engedélyt nyerhessen Mádayhoz bocsáttatni. S e látogató férfiak és nők csemegét, pogácsát, tokaji bort csempésztek be a fogoly részére.” (Hörfe Az ev. Tisza-kerület püspökei. Super- intendensek. Kassa, 1888. 95-118. o.) Őt négyhavi börtönre és lelkészi állásának elvesztésére ítélték.

i860, január 10-én az uralkodó még elrendelte a pátensnek az érdekelt egyházak templomi szószékeiről történő kihirdetését (ezt csak 226 evangélikus és 25 református lelkész teljesítette), de május 15-én „legfelső kézirattal” - utalva az iránta mutatkozott elégedetlenségre - gyakorlatilag hatálytalanította, ám teljes visszavonása csak 1867-ben történt meg. Az elítélteket már i860 tavaszán szabadlábra helyezték és rehabilitálták. Fokozatosan helyreállt egyházunk törvényes rendje.

Brósz Jonatán népszerűsége tovább emelkedett. Rögtön Kassára kerülése után a magyar-német egyházközség jegyzője lett. Ugyanez a közösség 1861- ben teljes bizalommal felügyelőjévé választotta, és ebben a szolgálatában 1889- ben történt visszavonulásáig mindig újraválasztották. A tiszai egyházkerület is felfigyelt hasznos tevékenységére, és megválasztotta kerületi testületébe világi képviselőnek. Részt vett országos és külföldi rendezvényeken is, és eredményesen képviselte megbízóit.

Amikor a kassai egyházközség 1886- ban meg akarta ünnepelni huszonöt éves felügyelői jubileumát, elhárított minden ünneplést, és iskolaalapítványt létesített. Az iskolaépület elkészült.

Betegeskedés után, 1893. január i-jén hunyt el; 3-án temették el, Csiskó János és Stehlo János lelkészek szolgálatával.

Az egyháztörténet számon tartja Brósz Jonatán személyét és munkásságát. „Az igazak emlékezete áldott!" (Péld 10,7a)

■ BarczaBéla

Beperelte Istent - vesztett a bíróságon

„Szédelgés” és „bizalommal való visszaélés” is szerepelt abban a keresetben, amelyet egy temesvári rab nyújtott be Isten ellen, mert nem teljesítette azt, amit imáiban kért tőle. A bíróság elutasította a keresetet.

A negyvenéves Mircea Pavel az Evenimentul Zilei című bukaresti lap július 11-i beszámolója szerint jelenleg a gyilkosság miatt rá kiszabott húszéves börtönbüntetését tölti.

A férfi „az égben lakó és Romániában az ortodox egyház által képviselt” Istent azzal vádolta, hogy elkövette „a szédelgés, a bizalommal való visszaélés, a korrupció és a befolyással való visszaélés” néven ismert vétket. Mindezt a következőképpen indokolta: „Amikor megkereszteltek, a nevezet- 'tel szerződést kötöttem, amelynek értelmében megszabadít a gonosztól. Ő azonban nem tartotta tiszteletben a szerződésünket annak ellenére, hogy különböző javakat és számos imát kapott tőlem.”

A temesvári bíróság elutasította a keresetet, méghozzá a következő indokolással: „Isten nem jogalany, és nem ismeretes a címe.”

M MTI