Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-22 / 29. szám
6 2007- július 22. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Homoszexualitás ► Ellentüntetés a budapesti melegfelvonuláson, államtitkári önvallomás, az egyik kormányzó párt törvénymódosító javaslata - az utóbbi hetekben ismét a figyelem középpontjába került a homoszexualitás kérdésköre. Hetilapunk az utóbbi években többször is foglalkozott már a témával, de úgy véljük, most sem mehetünk el szó nélkül a kérdés mellett, hiszen előbb-utóbb akár családunkban, akár szűkebb vagy tágabb ismeretségi körünkben, netán gyülekezetünkben is kapcsolatba kerülhetünk vele. Összeállításunkban egyebek mellett szerepelnek a Lutheránus Világszövetségnek a kérdésben kiadott teológiai irányelvei; ismertetjük, miként nyilatkozott az Egyházak Világtanácsának főtitkára. Részletet közlünk a Fabiny Tamás püspökkel készült, az El Mondo című keresztény folyóirat legutóbbi számában - amely több szempontból járja körül a témát - megjelent interjúból, továbbá közöljük Nádasdy Adómnak az ugyanott megjelent elgondolkodtató publicisztikáját. Indulatos ítélkezés A Magyar Hírlap című napilap július 2-i számának 2-3. oldalán megjelent összeállításában többek között megkérdezte a három keresztény történelmi egyház képviselőit, hogy egyházuk milyen álláspontotfoglal el a homoszexuális párok házasságkötésének lehetőségével kapcsolatban. Az evangélikus álláspontot Hafenscher Károly fogalmazta meg. Az evangélikusoknak a Szentírás a döntő, az elvi alap, amelyre építünk. Elvi állásfoglalásunk alapja a teremtésbeli rend: Isten az embert férfinak és asszonynak teremtette. Éppen ezért bűn az, amikor a létezés bármely területén elszakad Istentől mint az élet forrásától. Egyházunk szerint nem elfogadható az azonos neműek házassága, mivel a Szentírás a homoszexuali- tást nem tartja a teremtés rendjével egyezőnek. Bár vannak olyan evangélikus egyházak a világon, ahol valamilyen mértékben elfogadják az ilyen párok együttélését, ám ez sehol sem azonos a hagyományos házassággal. A Magyarországi Evangélikus Egyház ragaszkodik véleményéhez, és egyértelműen helyteleníti az azonos neműek kapcsolatának legitimálását. Látni kell azonban az érem másik oldalát is: ha bárkivel atrocitások történnek, a bántalmazást szenvedett emberek mellé állunk. „Nem jó, ha az egyház mindent csak kontrázik” helyett higgadt teológiai dialógus Nyilvánvaló, hogy a homoszexualitás, illetve a homoszexuális emberek problematikáját sem polgárpukkasztó, provokatív melegparádékkal, sem pedig az ezekre agresszíven reagáló tojás- és sö- rösüveg-dobálással nem lehet megoldani. A kérdéskör indulat- és ítélkezésmentes, komplex megközelítésére számos komoly teológiai kísérlet született már világszerte. Ezek közül kiemelkedően fontos számunkra a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) ez év márciusában Lundban elfogadott, Házasság, család és szexualitás című dokumentuma. A széles körű nemzetközi teológiai munka gyümölcseként megfogalmazott anyag - melyhez egyházunk is hozzájárult - szerényen a következő alcímmel jelent meg: Javaslat a tiszteletteljes párbeszéd irányelveire és lépéseire. A Lelki- pásztor című folyóirat júliusi számában teljes terjedelmében publikált anyagból a homoszexualitás kérdését valódi súlyának megfelelő arányban érintő bekezdéseket, irányelveket lapunkban is közöljük. Az LVSZ-hez hasonlóan bölcs hangon foglalt állást a kényes ügyről a közelmúltban Samuel Kobia, az Egyházak Világtanácsának főtitkára. Felelős párbeszédet szorgalmazó nyilatkozatának fordítását is közkinccsé tesszük az alábbiakban. A világkereszténység, azon belül az evangélikusság nagy családjának közös gondolkodásába és útkeresésébe szervesen illeszkedik az augusztus 22-25. között Vadstenában tartandó második magyar-svéd lelkészkonferencia, melynek egyik főtémája a „mássággal” való találkozás teológiai és gyakorlati kérdéseinek megvitatása, tít-tíz magyar, illetve svéd lelkész részvételével. A nem kevés izgalommal várt tanácskozás remélt eredményeiről, sejthető feszültségeiről természetesen majd igyekszünk frissen és őszintén tájékoztatni olvasóinkat. ■ Gáncs Péter Az Egyházak Világtanácsának vezetője sürgeti a homoszexualitásról folytatandó dialógust Az Egyházak Világtanácsának (EVT) vezetője a homoszexualitás témájáról folytatandó felelős párbeszéd megkezdésére hívott fel, és azt nyilatkozta, hogy az egyházaknak pasztorális kötelességük, hogy meleg tagjaik felé forduljanak. „Az egyházaknak felelősségteljesen kell megközelíteniük a homoszexualitás kérdését” - mondta Samuel Kobia, az EVT főtitkára az Ecumenical News Intemati- onalnek (ENI) adott interjúban Nairobiban, ahol július 4-től 7-ig a HIV-vírus és az AIDS témájában megrendezett találkozón vett részt. „Nem kétséges, hogy ez az egyik leginkább megosztó kérdés - mondotta -, de nekünk foglalkoznunk kell vele.” „Az egyházaknak pasztorális felelősségük van, amellyel oda kell fordulniuk a homoszexuális emberek felé, különösen akkor, ha a saját gyülekezeteik tagjairól van szó” - nyilatkozta Kobia. „Nem dobhatjuk ki gyülekezeteink meleg tagjait” - tette hozzá. A homoszexualitás témája 2003 óta szakadással fenyegeti a világméretű anglikán közösséget: ekkor az Amerikai Episzkopális (Anglikán) Egyház egy férfival párkapcsolatban élő lelkészt szentelt püspökké. Sok afrikai, ázsiai és latinamerikai anglikán vezető erősen kritizálta az amerikai felekezet akcióját mint bibliaellenes cselekedetet, és néhányuk megszakította kapcsolatait az episzkopális egyházzal. Kobia megjegyezte, hogy a globális Délen található egyházaknak szintén vannak homoszexuális tagjaik. Mint kifejtette, az EVT igyekszik pozitív mintákat nyújtani az egyházaknak a kérdés megközelítéséhez annak érdekében, hogy úgy tudjanak beszélni a homoszexualitásról, hogy az ilyen emberek ne érezzék magukat elítéltnek, marginalizáltnak vagy megtagadott- nak. „Ezért mondom azt, hogy ez pasztorális téma, amelyet ekképpen is kell megközelíteni. Az egyházak nem menekülhetnek el a tagjaik iránti pasztorális felelősségük elől" - hangsúlyozta az EVT főtitkára. „Mi még azoknak az anglikánoknak is, akik például a meleg emberek ordiná- lása ellen vannak, azt mondjuk, hogy felkészültnek kellene lenniük az olyanokkal való párbeszédre, akik az ordiná- lás mellett vannak. Dialógus nélkül kettészakítjuk az egyházat, és végül el fogjuk pusztítani" - mondta Kobia. Az EVT-t 1948-ban alapították, 347 tagegyháza van a legtöbb keresztény tradícióból. A római katolikus egyház nem tagja a szervezetnek, de néhány EVT-testületben vannak képviselői. H Forrás: Ecumenical News International Fordította: Petri Gábor Fabiny Tamás evangélikus püspök egyházi kommunikációról, tiltakozásokról és homoszexualitásról (...)- A homoszexualitás társadalmi efogadottságáért folytatott küzdelem világszerte erősödik. Hazánkban például a napokban melegszépségversenyt rendeznek. Egy ilyenfolyamatban mi lehet az egyház mondanivalója azonkívül, hogy tiltakozik?- Bár magáról a szépségversenyről nem hallottam, a meleg büszkeség napjáról és hasonló programokról viszont természetesen igen. Ezeket a programokat nem azért tartom károsnak, amiért általában az egyházak szokták, azaz hogy megbotránkoztató, hanem mert lejáratja a homoszexuálisokat. Fáj nekem, hogy ezzel az exhibicionizmussal egy olyan torz képet rajzolnak a homoszexualitásról, ami szerintem legkevésbé sem érdeke a melegeknek. Nem azt mondom, hogy titkolni kell - ahogyan évtizedeken vagy évszázadokon keresztül volt -, de ez a durva exhibicionizmus nemcsak lejáratja a melegeket, de azokat is elriasztja, akik pozitívan, segítő szándékkal meg tudnának nyilvánulni a dologgal kapcsolatban, akik felismerik, hogy ez egy valós társadalmi probléma. Számomra a homoszexualitás lelkigondozói kérdés, és úgy vélem, hogy a kérdéssel az egyházaknak szembesülniük kell. Hibás és bűnös dolog, ha nem beszélünk a témáról, mert - már csak statisztikai alapon is - ha a társadalomban van valamennyi homoszexuális, akkor számolhatunk azzal, hogy az egyházban is vannak. Elképzelhető, hogy arányaiban egy kicsit kevesebben, de nem is biztos. Valószínűleg sokan meglepődnének, ha napvilágra kerülnének adatok arról, hogy a keresztények között milyen számban vannak melegek. Fontos, hogy az egyháznak legyen hozzájuk pozitív szava: hogy ők is keresztény emberek, akiknek Isten igéjére és irgalmára van szükségük. Nem a tiltás, hanem a szeretet felől lehet hozzájuk közeledni. Azt viszont már nem tudom elfogadni, hogy a lelkészek között lehessen valaki nyilvánosan homoszexuális. Ezt - kimondom - egy olyan szakmailag kizáró oknak érzem, amivel egy lelki- pásztor nem tudja a hivatását betölteni, így ha az én egyházamban egy lelkészről megtudnám, hogy meleg - és tulajdonképpen erre előbb-utóbb sor kerülhet -, akkor azt tanácsolnám, hogy ne dolgozzon tovább lelkipásztorként.- Akkor is, ha a cölibátust választja, azaz nem gyakorolja homoszexualitását?- Nagyon nehéz a határvonalat megtalálni gyakorlás és nem gyakorlás között. Ha van valakinek társa, és elmennek együtt moziba kézen fogva, az cölibátus, vagy sem? Más az, ha valakiben megvan a hajlam, és ez ellen kezdettől fogva fellép. Valószínűleg vannak is olyanok az egyházban, akik kénytelenek titkolózni, elzárkózni. Nekik ez óriási lelki terhet jelenthet. De nem tudom elfogadni, hogy a homoszexuálisok házasságban éljenek, pláne nem az egyház által megáldottban, ahogyan ez egyre jobban terjed Nyugat- Európában. Azt viszont igen, hogy a híveink között vannak melegek. Nem zárnám ki őket az egyház közösségéből, még az úrvacsorából sem - ugyanúgy bűnös emberek vagyunk mindannyian. Lehet homoszexualitásban és heterosze- xualitásban is bűnözni, képmutatás lenne tehát csak őket sorolni a bűnös kategóriába. A lelkészi szolgálatban azonban nem tudnám őket elfogadni. ■ Gyura Gábor Részlet az El Mondo - underground keresztény folyóirat 2007. június-júliusi számából. (Kiadja a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában - Budapest VIII., Üllői út 24. -, a Huszár Gál papír- és könyvesboltban - Budapest V., Deák tér 4. -, valamint megrendelhető a www.elmondo.hu honlapon.) „A homoszexualitás halál - én az életet választom” Az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb „homoaktivistája” maga mögött hagyta életformáját, és kereszténnyé lett. Michael Glatze, a Young Gay America („Fiatal Meleg Amerika”) magazin alapítója és főszerkesztője nemrég úgy nyilatkozott, hogy a homoszexuali- tásból való szabadulása „a legfelszaba- dítóbb, legszebb és legcsodálatosabb” dolog, amit életében valaha is átélt. A homoszexualitás kizárólag a szexuális élvezetre irányul, ezért soha nem töltheti be az életet - írja Glatze a World- NetDaily információs szolgálatnak írt kommentárjában (Medford, Oregon állam). A homoszexualitás „neurotikus”, „nem természetes”, és megakadályozza, hogy az ember megtalálja igazi énjét. A magazintól való megválásakor azt írta internetes naplójában: „A homoszexualitás halál - én az életet választom.” Erre a felismerésre tizenhat évnyi homoszexuális életforma után jutott - írja a harmincéves Glatze, aki tavaly októ- 'berben még homoaktivistaként szerepelt a Time hírmagazin címlapján. Gyermekkorában édesapjának és édesanyjának halála következtében elbizonytalanodott. Tizennégy éves korban voltak először meleg érzelmei, húszévesen vállalta nyilvánosan szexuális irányultságát, és huszonkét évesen kezdődött karrierje a Young Gay America magazinnal. A lap nagy elismerést aratott, mert mellőzte a kemény pornót. Glatzét azonban belülről kétségek kínozták, amelyekkel nem tudott senkihez fordulni - Istent kivéve. Ő nyitotta meg a szemét, hogy meglássa: „a bűn és a romlottság" mozgalmát támogatja. Ezért elhatározta, hogy megtér, és életét Jézusra bízza. Glatze nem az egyedüli homoszexuális újságíró az Egyesült Államokban, aki elfordult eddigi életvitelétől. Előzőleg már a Venus című leszbikus magazin kiadója, Charlene E. Cothran is megtért. Most egy új magazint szerkeszt melegeknek és leszbikusoknak, amelyben a Jézusban való hitre hívja őket. Mint mondja, felismerte, hogy a homoszexualitás bűn - „nem nagyobb, mint bármely más bűn, de mégis bűn”. M Az idea.de hírportálon megjelent írást fordította Balicza Iván
