Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-07-22 / 29. szám

6 2007- július 22. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Homoszexualitás ­► Ellentüntetés a budapesti melegfelvonuláson, államtitkári önvallomás, az egyik kormányzó párt törvénymódosító javaslata - az utóbbi hetekben is­mét a figyelem középpontjába került a homoszexualitás kérdésköre. He­tilapunk az utóbbi években többször is foglalkozott már a témával, de úgy véljük, most sem mehetünk el szó nélkül a kérdés mellett, hiszen előbb-utóbb akár családunkban, akár szűkebb vagy tágabb ismeretségi körünkben, netán gyülekezetünkben is kapcsolatba kerülhetünk vele. Összeállításunkban egyebek mellett szerepelnek a Lutheránus Világszö­vetségnek a kérdésben kiadott teológiai irányelvei; ismertetjük, miként nyilatkozott az Egyházak Világtanácsának főtitkára. Részletet közlünk a Fabiny Tamás püspökkel készült, az El Mondo című keresztény folyóirat legutóbbi számában - amely több szempontból járja körül a témát - meg­jelent interjúból, továbbá közöljük Nádasdy Adómnak az ugyanott megje­lent elgondolkodtató publicisztikáját. Indulatos ítélkezés A Magyar Hírlap című napilap július 2-i számának 2-3. oldalán meg­jelent összeállításában többek között megkérdezte a három keresztény történelmi egyház képviselőit, hogy egyházuk milyen álláspontotfoglal el a homoszexuális párok házasságkötésének lehetőségével kapcsolatban. Az evangélikus álláspontot Hafenscher Károly fogalmazta meg. Az evangélikusoknak a Szentírás a döntő, az elvi alap, amely­re építünk. Elvi állásfoglalásunk alapja a teremtésbeli rend: Is­ten az embert férfinak és asszonynak teremtette. Éppen ezért bűn az, amikor a létezés bármely területén elszakad Istentől mint az élet forrásától. Egyházunk szerint nem elfogadható az azonos neműek házassága, mivel a Szentírás a homoszexuali- tást nem tartja a teremtés rendjével egyezőnek. Bár vannak olyan evangélikus egyházak a világon, ahol valamilyen mér­tékben elfogadják az ilyen párok együttélését, ám ez sehol sem azonos a hagyományos házassággal. A Magyarországi Evangélikus Egyház ragaszkodik véleményéhez, és egyértel­műen helyteleníti az azonos neműek kapcsolatának legitimá­lását. Látni kell azonban az érem másik oldalát is: ha bárkivel atrocitások történnek, a bántalmazást szenvedett emberek mellé állunk. „Nem jó, ha az egyház mindent csak kontrázik” helyett higgadt teológiai dialógus Nyilvánvaló, hogy a homoszexualitás, illetve a homoszexuális emberek prob­lematikáját sem polgárpukkasztó, pro­vokatív melegparádékkal, sem pedig az ezekre agresszíven reagáló tojás- és sö- rösüveg-dobálással nem lehet megol­dani. A kérdéskör indulat- és ítélkezés­mentes, komplex megközelítésére szá­mos komoly teológiai kísérlet született már világszerte. Ezek közül kiemelke­dően fontos számunkra a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) ez év márciusá­ban Lundban elfogadott, Házasság, csa­lád és szexualitás című dokumentuma. A széles körű nemzetközi teológiai mun­ka gyümölcseként megfogalmazott anyag - melyhez egyházunk is hozzá­járult - szerényen a következő alcím­mel jelent meg: Javaslat a tiszteletteljes párbeszéd irányelveire és lépéseire. A Lelki- pásztor című folyóirat júliusi számában teljes terjedelmében publikált anyagból a homoszexualitás kérdését valódi sú­lyának megfelelő arányban érintő be­kezdéseket, irányelveket lapunkban is közöljük. Az LVSZ-hez hasonlóan bölcs han­gon foglalt állást a kényes ügyről a kö­zelmúltban Samuel Kobia, az Egyházak Világtanácsának főtitkára. Felelős párbe­szédet szorgalmazó nyilatkozatának fordítását is közkinccsé tesszük az aláb­biakban. A világkereszténység, azon belül az evangélikusság nagy családjának közös gondolkodásába és útkeresésébe szer­vesen illeszkedik az augusztus 22-25. között Vadstenában tartandó második magyar-svéd lelkészkonferencia, mely­nek egyik főtémája a „mássággal” való találkozás teológiai és gyakorlati kér­déseinek megvitatása, tít-tíz magyar, il­letve svéd lelkész részvételével. A nem kevés izgalommal várt tanácskozás re­mélt eredményeiről, sejthető feszültsé­geiről természetesen majd igyekszünk frissen és őszintén tájékoztatni olvasó­inkat. ■ Gáncs Péter Az Egyházak Világtanácsának vezetője sürgeti a homoszexualitásról folytatandó dialógust Az Egyházak Világtanácsának (EVT) vezetője a homoszexualitás témájáról folytatandó felelős párbeszéd megkez­désére hívott fel, és azt nyilatkozta, hogy az egyházaknak pasztorális köte­lességük, hogy meleg tagjaik felé for­duljanak. „Az egyházaknak felelősségteljesen kell megközelíteniük a homoszexualitás kérdését” - mondta Samuel Kobia, az EVT főtitkára az Ecumenical News Intemati- onalnek (ENI) adott interjúban Nairobi­ban, ahol július 4-től 7-ig a HIV-vírus és az AIDS témájában megrendezett talál­kozón vett részt. „Nem kétséges, hogy ez az egyik leginkább megosztó kérdés - mondotta -, de nekünk foglalkoznunk kell vele.” „Az egyházaknak pasztorális felelősségük van, amellyel oda kell for­dulniuk a homoszexuális emberek felé, különösen akkor, ha a saját gyülekezete­ik tagjairól van szó” - nyilatkozta Kobia. „Nem dobhatjuk ki gyülekezeteink me­leg tagjait” - tette hozzá. A homoszexualitás témája 2003 óta szakadással fenyegeti a világméretű ang­likán közösséget: ekkor az Amerikai Episzkopális (Anglikán) Egyház egy fér­fival párkapcsolatban élő lelkészt szen­telt püspökké. Sok afrikai, ázsiai és latin­amerikai anglikán vezető erősen kriti­zálta az amerikai felekezet akcióját mint bibliaellenes cselekedetet, és néhányuk megszakította kapcsolatait az episz­kopális egyházzal. Kobia megjegyezte, hogy a globális Délen található egyházaknak szintén vannak homoszexuális tagjaik. Mint kifejtette, az EVT igyekszik pozitív mintákat nyújtani az egyházaknak a kérdés megközelítéséhez annak érde­kében, hogy úgy tudjanak beszélni a homoszexualitásról, hogy az ilyen em­berek ne érezzék magukat elítéltnek, marginalizáltnak vagy megtagadott- nak. „Ezért mondom azt, hogy ez pasz­torális téma, amelyet ekképpen is kell megközelíteni. Az egyházak nem me­nekülhetnek el a tagjaik iránti paszto­rális felelősségük elől" - hangsúlyozta az EVT főtitkára. „Mi még azoknak az anglikánoknak is, akik például a meleg emberek ordiná- lása ellen vannak, azt mondjuk, hogy felkészültnek kellene lenniük az olya­nokkal való párbeszédre, akik az ordiná- lás mellett vannak. Dialógus nélkül ket­tészakítjuk az egyházat, és végül el fog­juk pusztítani" - mondta Kobia. Az EVT-t 1948-ban alapították, 347 tagegyháza van a legtöbb keresztény tradícióból. A római katolikus egyház nem tagja a szervezetnek, de néhány EVT-testületben vannak képviselői. H Forrás: Ecumenical News International Fordította: Petri Gábor Fabiny Tamás evangélikus püspök egyházi kommunikációról, tiltakozásokról és homoszexualitásról (...)- A homoszexualitás társadalmi efoga­dottságáért folytatott küzdelem világszerte erő­södik. Hazánkban például a napokban meleg­szépségversenyt rendeznek. Egy ilyenfolyamat­ban mi lehet az egyház mondanivalója azonkí­vül, hogy tiltakozik?- Bár magáról a szépségversenyről nem hallottam, a meleg büszkeség nap­járól és hasonló programokról viszont természetesen igen. Ezeket a programo­kat nem azért tartom károsnak, amiért általában az egyházak szokták, azaz hogy megbotránkoztató, hanem mert lejáratja a homoszexuálisokat. Fáj ne­kem, hogy ezzel az exhibicionizmussal egy olyan torz képet rajzolnak a homo­szexualitásról, ami szerintem legkevés­bé sem érdeke a melegeknek. Nem azt mondom, hogy titkolni kell - ahogyan évtizedeken vagy évszázadokon keresz­tül volt -, de ez a durva exhibicionizmus nemcsak lejáratja a melegeket, de azokat is elriasztja, akik pozitívan, segítő szán­dékkal meg tudnának nyilvánulni a do­loggal kapcsolatban, akik felismerik, hogy ez egy valós társadalmi probléma. Számomra a homoszexualitás lelki­gondozói kérdés, és úgy vélem, hogy a kérdéssel az egyházaknak szembesülni­ük kell. Hibás és bűnös dolog, ha nem beszélünk a témáról, mert - már csak statisztikai alapon is - ha a társadalom­ban van valamennyi homoszexuális, ak­kor számolhatunk azzal, hogy az egy­házban is vannak. Elképzelhető, hogy arányaiban egy kicsit kevesebben, de nem is biztos. Valószínűleg sokan meg­lepődnének, ha napvilágra kerülnének adatok arról, hogy a keresztények kö­zött milyen számban vannak melegek. Fontos, hogy az egyháznak legyen hoz­zájuk pozitív szava: hogy ők is keresz­tény emberek, akiknek Isten igéjére és ir­galmára van szükségük. Nem a tiltás, ha­nem a szeretet felől lehet hozzájuk kö­zeledni. Azt viszont már nem tudom el­fogadni, hogy a lelkészek között lehes­sen valaki nyilvánosan homoszexuális. Ezt - kimondom - egy olyan szakmailag kizáró oknak érzem, amivel egy lelki- pásztor nem tudja a hivatását betölteni, így ha az én egyházamban egy lelkészről megtudnám, hogy meleg - és tulajdon­képpen erre előbb-utóbb sor kerülhet -, akkor azt tanácsolnám, hogy ne dolgoz­zon tovább lelkipásztorként.- Akkor is, ha a cölibátust választja, azaz nem gyakorolja homoszexualitását?- Nagyon nehéz a határvonalat meg­találni gyakorlás és nem gyakorlás kö­zött. Ha van valakinek társa, és elmennek együtt moziba kézen fogva, az cölibátus, vagy sem? Más az, ha valakiben megvan a hajlam, és ez ellen kezdettől fogva fel­lép. Valószínűleg vannak is olyanok az egyházban, akik kénytelenek titkolózni, elzárkózni. Nekik ez óriási lelki terhet je­lenthet. De nem tudom elfogadni, hogy a homoszexuálisok házasságban éljenek, pláne nem az egyház által megáldottban, ahogyan ez egyre jobban terjed Nyugat- Európában. Azt viszont igen, hogy a hí­veink között vannak melegek. Nem zár­nám ki őket az egyház közösségéből, még az úrvacsorából sem - ugyanúgy bűnös emberek vagyunk mindannyian. Lehet homoszexualitásban és heterosze- xualitásban is bűnözni, képmutatás len­ne tehát csak őket sorolni a bűnös kate­góriába. A lelkészi szolgálatban azonban nem tudnám őket elfogadni. ■ Gyura Gábor Részlet az El Mondo - underground ke­resztény folyóirat 2007. június-júliusi szá­mából. (Kiadja a Magyar Evangéliumi Keresz­tyén Diákszövetség. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában - Budapest VIII., Üllői út 24. -, a Huszár Gál papír- és könyvesboltban - Budapest V., Deák tér 4. -, valamint meg­rendelhető a www.elmondo.hu honlapon.) „A homoszexualitás halál - én az életet választom” Az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb „homoaktivistája” maga mögött hagyta életformáját, és keresz­ténnyé lett. Michael Glatze, a Young Gay America („Fiatal Meleg Amerika”) maga­zin alapítója és főszerkesztője nemrég úgy nyilatkozott, hogy a homoszexuali- tásból való szabadulása „a legfelszaba- dítóbb, legszebb és legcsodálatosabb” dolog, amit életében valaha is átélt. A homoszexualitás kizárólag a szexu­ális élvezetre irányul, ezért soha nem töltheti be az életet - írja Glatze a World- NetDaily információs szolgálatnak írt kommentárjában (Medford, Oregon ál­lam). A homoszexualitás „neurotikus”, „nem természetes”, és megakadályozza, hogy az ember megtalálja igazi énjét. A magazintól való megválásakor azt írta internetes naplójában: „A homoszexuali­tás halál - én az életet választom.” Erre a felismerésre tizenhat évnyi ho­moszexuális életforma után jutott - írja a harmincéves Glatze, aki tavaly októ- 'berben még homoaktivistaként szere­pelt a Time hírmagazin címlapján. Gyer­mekkorában édesapjának és édesanyjá­nak halála következtében elbizonytala­nodott. Tizennégy éves korban voltak először meleg érzelmei, húszévesen vállalta nyilvánosan szexuális irányult­ságát, és huszonkét évesen kezdődött karrierje a Young Gay America magazin­nal. A lap nagy elismerést aratott, mert mellőzte a kemény pornót. Glatzét azonban belülről kétségek kínozták, amelyekkel nem tudott senkihez for­dulni - Istent kivéve. Ő nyitotta meg a szemét, hogy meglássa: „a bűn és a romlottság" mozgalmát támogatja. Ezért elhatározta, hogy megtér, és éle­tét Jézusra bízza. Glatze nem az egyedüli homoszexuá­lis újságíró az Egyesült Államokban, aki elfordult eddigi életvitelétől. Előzőleg már a Venus című leszbikus magazin ki­adója, Charlene E. Cothran is megtért. Most egy új magazint szerkeszt melegeknek és leszbikusoknak, amelyben a Jézusban való hitre hívja őket. Mint mondja, felismerte, hogy a ho­moszexualitás bűn - „nem nagyobb, mint bármely más bűn, de mégis bűn”. M Az idea.de hírportálon megjelent írást fordította Balicza Iván

Next

/
Thumbnails
Contents