Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-22 / 29. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2007. július 22. ► 7 n Van-e köze? Van-e köze a homoszexualitásnak a kereszténységhez? Visszakérdezek: miért volna köze? A kereszténység három dolgon múlik: hit, szeretet és erkölcs, és ezek egyikét sem fogja valaki másképp vagy rosszabbul gyakorolni pusztán attól, hogy homoszexuális. Először is: a hitnek nyilván nincs köze a nemi irányultsághoz. Én például hiszem, hogy Jézus a Krisztus, hogy van megváltás, bűn és bűnbocsánat, hogy minden ember egyenlő Isten előtt, és sok mást, amit az egyház tanít. E hitemnek nincs köze sem a foglalkozásomhoz, sem a bőröm színéhez, sem az anyanyelvemhez, sem a homoszexuális nemi beállítódásomhoz. Ha valaki engem gusztustalan féregnek tart (ami szíve joga), a hitemet nem vonhatja kétségbe: ez ugyanis lényegileg mondana ellent a kereszténységnek, mely a rabszolgák és a kicsinyek, a hátul álldogálók és a lenézettek vallása. Pont nekünk, buziknak való. Jézusnak nem derogált APEH-dolgozókkal, kurvákkal és megszálló katonákkal szóba állni, s közben nem szabta feltételül, hogy az illetők e botrányos tevékenységeiket azonnal szüntessék be. Téves tehát a kérdés, hogy lehet-e homoszexuális ember hívő keresztény. Az én testem is Isten temploma, és ki meri megmondani, hogy Isten templomának hány bejárata van, és hol? Bár hite nem mindenkinek van (nem is mindenki vágyik rá, mert nem is tudja, mi az), szeretetre mindenki vágyik, mert azt az ösztön követeli. A kereszténység nagy támasz abban, hogy a szeretetet ne csak kapni akarjuk, hanem elsősorban adni, a viszonzás reménye nélkül is. E téren a melegeknek nehéz dolguk van, mert rengeteget kell hazudniuk, éjjelnappal, s a hazugság alapvetően ellentétes a szeretettel (s így a keresztényi élettel is). A meleg ember - ügy tizenöt éves korától, amikor észreveszi, hogy „baj van vele”, mert nincs kedve meztelen nős honlapokon kalandozni, és fantáziáiban inkább férfikarok között látja magát - gyakran halála napjáig hazudni kényszerül. Pedig nehéz úgy a világot szeretni, ha nem vagyunk őszinték. Az anyánkat is nehéz. Belegondoltak már, micsoda fájdalmat takar az egyébként csattanós vicc: „Mi jobb, négernek lenni vagy buzinak?” Válasz: „Négernek, mert azt legalább nem kell az anyádnak megmondanod.” Az anyaszentegyházat is nehéz szeretni, ha hazugságot vár tőlünk, mint a túl szigorú szülő. Állítom, hogy Isten nem ilyen szülő, s ezt abból látom, hogy mennyi szeretetet, gyengédséget és odaadást tapasztalok a melegvilágban. Nem csak ezt; de ezt is, bőven. No de az erkölcs. A meleg életvitel a múltban automatikusan erkölcstelenséget, kicsapongást, prostitúciót jelentett (Szent Pál is így látta), hiszen az akkori társadalomban a homoszexualitásnak más helye nem volt. A huszadik századra megteremtődött a lehetősége annak, hogy két férfi (vagy két nő) együtt éljen, tartósan vállalja érzelmi és anyagi kapcsolatát, és mégis belül maradjanak a társadalmon, hogy lehessenek orvosok, asztalosok, rendőrök vagy óvónők, sőt lelkészek is. A keresztény erkölcs - hogy Jézust idézzem (ki mást, ha a begyöpösödött hagyománnyal kell szembemenni?) - nem valami szabályok betartásán múlik, hanem azon, hogy mit mondunk, mit gondolunk. „Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.” (Mt 15,u; Károli-fordítás) O persze a zsidó étkezési szabályok betartására gondolt, de engedtessék meg, hogy a szexuális szokásokra is ugyanezt gondoljam. Érdekli-e az Urat, hogy két pasi mit csinál egymással? Önmagában nem. Az Urat az érdekli, hogy erkölcsösen élnek-e, azaz rendesek-e, vagy becsapják a másikat, dolgoznak-e becsülettel, vagy élősködnek, odaadják-e a fél vacsorájukat, vagy önzők. Persze van, nem is egy, a melegek között, aki mindebben tökéletlen - de nem azért, mert meleg, hanem azért, mert gyarló és bűnös ember, mint bárki más. A szokatlan szexuális szokások követése önmagában nem erkölcsi kérdés. Elítéljük-e azt a heteroszexuálist, aki csak búvárruhában tud nemi életet élni, ha talál partnemőt, és vígan együtt szörcsögnek? A kereszténység nem arról szól, hogy ki mit csinál a farkával, úgyhogy kérem, szálljanak le erről. Inkább követeljék meg a melegektől (szexualitásukat nem bolygatva) ugyanazt a teljesítményt hit, szeretet és erkölcs terén, mint bárki mástól. Most úgy érzik, nem kellenek, hát elbitangolnak - talán kicsit terelgetni kéne őket, nem fanyalogni. A meleg embernek fokozottan kell kérdeznie Istent: miért teremtette, hiszen számára nem adódik a vulgárvá- lasz: hogy a létet továbbadja és így fönntartsa. Ám ne feledjük: a keresztény tanítás nem ezt tartja az élet céljának, hiszen Isten minden embert egyedi, önálló személynek teremt, s mindegy, hogy az illető egy lánc végpontja vagy közbülső pontja-e. Sokak szerint a meleg életforma rossz, mert családtalan - értelmes életet pedig (úgymond) csak családban Nádasdy Adám 1947-ben született Budapesten. Angol-olasz szakos diplomát szerzett az ELTE-n. Tanított nyelviskolában és gimnáziumban; 1972 óta az ELTE Angol Tanszékén tanít. Kutatási területe az angol és a magyar hangtan. Több angol nyelvkönyv, gyakorlókönyv szerzője. Újságokba is ír ismeretierjesztő cikkeket a nyelvészetről. Emellett több verseskötete jelent meg, és számos színdarabot fordított angolból (köztük Shakespeare- műveket is). lehet élni. A melegeket tehát meddőségükért bírálják, abban a hiszemben, hogy ők saját elhatározásukból választják ezt az életet, s így felelőssé tehetők döntésükért. Csakhogy a nemi beállítódás nem választás kérdése. A melegséget az ösztönök diktálják, ugyanolyan erősen, mint a heteroszexualitást. A fene se akar meleg lenni, ki volna olyan bolond, hogy magát megvetés, gúny és kiközösítés tárgyává tegye? A meleg embernek hosszú küzdelmébe kerül, hogy elfogadja: vagy így lesz boldog és kiegyensúlyozott, másokat szerető ember, vagy sehogy. Figyelem: nem a melegséget vállalja, mert az ösztönszinten adva van neki, hanem az életformát, hogy lehetőleg hazugság nélkül éljen, hogy megszokja: legalábbis maga és a sorstársai előtt nincs mit szégyellnie. Egyébként a családféltők talán maguk se látják, hogy nem a meddőséggel van bajuk, hanem a szentség hiányával. Hiszen egyfelől (a melegeknél) hevesen ellenzik, hogy némely emberek tartózkodnak a családos élettől, másfelől (a katolikus hivatásoknál) ugyanezt nem kifogásolják. Ez csak úgy oldható fel, ha nyíltan kimondják: a meddő életet csak a szexuális életről való lemondással együtt tartják erkölcsösnek. Ezt hirdeti az egyház is: felnőtt életet csak szentségben szabad élni, vagy a házasság szentségében (ami családdal jár), vagy a papság-szerzetesség szentségében (ami meddőséggel). Komoly tanítás, de túllépett rajta az idő, mint az ószövetségi többnejűségen. A polgárosodás óta a család mellett más életkeretek is elfogadást nyertek, s ezeket dőreség volna mind erkölcstelennek tekinteni. Ilyen volt a huszadik század elején a független, gyermektelen nő megjelenése, és ilyen az utóbbi évtizedekben a meleg életformát vállalók sokasága. Ezért választhatott meleg polgármestert két világváros, Berlin és Párizs sok millió lakója. Az emberek nem hülyék: látták, hogy ezek konszolidált, tartós kapcsolatban élő, megbízható férfiak. Én sokáig nagyon haragudtam a Jóistenre, hogy melegnek teremtett, mert én szabványos, jó fiú akartam lenni, nem ilyen méltatlansággal küszködni a fél életemen át. El-eljárok misére, de hátul állok. Néha odamegyek áldozni, jólesik. Gyónni nem megyek, büszkeségből, mert letagadni nem fogom, nyakaskod- ni meg nem akarok, hogy „atya kérem, értse meg, ez nem bűn”. Néha úgy érzem: Robin Hood vagyok, alapvetően derék fickó, aki csak a nottinghami seriff szemszögéből bűnöző. Egyszer majd úgyis oda kell állnom a bíró elé. ■ Nádasdy Ádám Az írás az El Mondo - underground keresztény folyóirat 2007. június-júliusi számában jelent meg. Irányelvek a párbeszédre és annak lépéseire A következő irányelveket ajánljuk a tagegyházak figyelmébe a házasság, a család és a szexualitás kérdéseinek megvitatása során:- Vegyük észre, hogy a gyakorlat és az életvitel kérdéseiben tapasztalt sokféleség apostoli abban az értelemben, hogy a sokféleség már az Újszövetség idejében és az első keresztények korában is nyilvánvaló volt (lásd ApCsel 15).- Vegyük figyelembe az ökumenikus színtéren megtalálható többi véleményt, a lutheránus álláspontot pedig a többi egyház és szervezet viszonylatában, valamint saját lutheránus teológiai örökségünkkel összhangban fogalmazzuk meg.- Ne felejtsük el, hogy a kérdésben összeegyeztethetetlen nézeteket, különbségeket és eltéréseket tapasztalunk abból adódóan, hogy a család, a házasság és a szexualitás a különböző kultúrákban eltérő megítélés alá esik.- Gondoljuk végig, milyen mértékben jelenthetnek a család, a házasság vagy a szexualitás területén alkalmazott egyes gyakorlatok vagy elemek akadályt az üdvösségünk vagy a közösségként való együttélésünk számára annak fényében, hogy hitünk szerint mindannyian bűnösök vagyunk, akik számára a megváltást a Jézus Krisztusba vetett hit jelenti. További javaslataink:- Fogadjuk el, hogy a szexualitás Isten jó ajándéka. Ennek megfelelően továbbra is szükség van annak átfogó és árnyalt értelmezésére, hogy hogyan lehet ezt az ajándékot felelős módon megőrizni egy felelősségteljes kapcsolat keretein belül.- Vegyük figyelembe azokat a tudományos eredményeket, amelyek relevánsak általában a szexualitás, konkrétabban pedig a homoszexualitás megértéséhez.- Fontoljuk meg azt az állítást, hogy a szexuális irányultság nem feltétlenül személyes vagy morális döntés eredménye, hanem esetleg olyan feltételektől függ, amelyek már a döntés előtt is adottak.- Fogadjuk el, hogy a szexuális (és a családi) kapcsolatok kialakításának és megélésének alapja a felelősségvállalás és a kölcsönösség. Bátorítsuk az egyházakat, hogy fordítsanak több figyelmet a szexualitással való visszaélés különböző formáira, például a prostitúcióra, a pornográfiára, a promiszkuitásra, az emberkereskedelemre vagy a vérfertőzésre, és ne kizárólag a homoszexualitásra koncentráljanak.- Gondoljuk végig, hogy egy azonos nemű személlyel megélt felelősségteljes és-állandó kapcsolat mennyiben egyeztethető össze a bibliai értékekkel.- Ösztönözzük azokat az egyházakat, amelyekben a homoszexualitás nem kérdés vagy nem beszédtéma, hogy vegyék észre: a keresztény melegek és leszbikusok jelenlétével a világon minden egyháznak szembe kell néznie.- Ismerjük el, hogy szexuális irányultságától függetlenül minden ember Isten képmására teremtetett. Ösztönözzük az egyházakat a világ minden táján, hogy gondolják végig, kizárnak-e bárkit is azok köréből, akikre így tekintenek.- Bátorítsuk az egyházakat, hogy emeljenek szót azok jogai és méltósága érdekében, akiket az a veszély fenyeget, hogy szexuális irányultságuk miatt kriminalizálják őket.- Folytassuk a nyitott, őszinte és önkritikus párbeszédet a család, a házasság és a szexualitás kérdéseiről. Tegyük fel a kérdést, mennyiben járultak hozzá az egyházak ezeknek a kérdéseknek az elfojtásához és elhallgatásához, megnehezítve ezzel egy nyitott hozzáállás kialakulását. Fontos, hogy az egyházak továbbra is teret adjanak a kérdések lelkigondozói környezetben történő megvitatásának.- Bátorítsuk az egyházakat, hogy gondolják tovább lelkigondozói felelősségüket azoknak a személyeknek az esetében, akik házasságkötés nélkül, de egy szertartás keretében kívánják megerősíteni elkötelezett párkapcsolatukat.- Tekintve a homoszexualitás kérdésének komolyságát, bátorítsuk az egyházakat arra, hogy ne hagyják figyelmen kívül sem a problémát, sem a homoszexuális férfiak és nők jelenlétét az egyházban. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy egyik egyház se erőltesse saját meglátását a többiekre a közösségen belül, hanem folytassuk a véleménycserét. Részletek a Lutheránus Világszövetség által Házasság, család és szexualitás címmel kiadott dokumentumból Megjelent a Lelkipásztor című evangélikus lelkészi szakfolyóirat 2007/7. számának 265-266. oldalán.
