Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-22 / 29. szám
‘Evangélikus Éltó KULTÚRKÖRÖK 2007. július 22. 5 Várva várt a vár Huszonnyolcadik alkalommal rendezték meg a Kaláka fesztivált a diósgyőri várban ► Egy pár esztendővel ezelőtt divatos reklám szerint „soha nem felejted el az elsőt”. A szlogen ugyan egy bizonyos jégkrémre vonatkozott, de ugyanúgy igaz abban az esetben is, ha valaki első ízben vesz részt a diósgyőri várban rendezett Kaláka fesztiválon. Mindig emlékezni fog a varázsos hangulatra. Szívében magával viszi a muzsika hangját, a felszabadult és boldog hallgatóság látványát. Nem felejti a népművészeti vásár standjainak és a körülöttük fútkározó kisgyermekeknek vagy épp a kivilágított várnak a képét. Vele marad a református deszkatemplomban megrendezett jótékonysági koncerten vagy a miskolc-belvárosi evangélikus templomban tartott ökumenikus istentiszteleten érzett áhítat. És biztos benne, hogy ha teheti, a következő év július második hétvégéjén újra itt lesz. A Kaláka fesztivál történetére egy „tiszteletbeli miskolci”, Giyllus Dániel - a Kaláka együttes tagja, a fesztivál művészeti vezetője - így tekintett vissza: „Édesapám, idősebb Gryllus Vilmos miskolci származású, nem véletlen tehát, hogy az együttes sokat és szívesen utazott Borsod- Abaúj-Zemplén megye székhelyére. A városi művelődési központ szorgalmazta, hogy a diósgyőri várban - külföldi mintára - folkfesztivál legyen. A szervezés feladatait 1993-ig ők, attól kezdve a Kaláka Alapítvány vállalta magára. Az első ilyen alkalmat 1980-ban rendezték, azóta évről évre igyekszünk lehetőséget biztosítani magyar és külhoni előadóknak és együtteseknek a szereplésre.” Az első fesztivál még „csupán” kétnapos zenei programból állt, idővel azután kiállításmegnyitókkal, jótékonysági koncerttel és ökumenikus istentisztelettel bővült. Idén július 12. és 15. között várták az érdeklődőket a diósgyőri várba. A nyitókoncertet a miskolci városháza udvarán tartották, ahol a Kaláka és a Fonó zenekar muzsikált. A várbeli fellépések két helyszínen, a vár-, illetve az árokszínpadon zajlottak. Elsőként a pozsonyi és kassai tagokból álló Muzicka együttes tagjai léptek a várszínpad világot jelentő deszkáira. Mielőtt felcsendült volna a zene, és kezdetét vette volna a tánc, Gryllus Dániel és a Fonó zenekar egyik tagja és Agócs Gergely köszöntötte a vendégeket. A jelenlévőkhöz szólt még a rendezvény fővédnöke - a vendéglátó város, Miskolc polgármestere, Káli Sándor -, illetve Kassa főpolgármestere, Frantisek Knapik; előbbi kiemelte a zene nyelvi határokat átívelő A Muzicka együttes műsora a diósgyőri várban szerepének, valamint az egymás felé való nyitásnak és nyitottságnak, illetve a jövő közös építésének fontosságát. A következő napokban csaknem húsz hazai és határon túli művész, illetve együttes műsorát hallgathatta meg a mintegy hét-nyolcezer résztvevő. Fellépett többek között például Jeanne Caroll (USA), a Trebunie-Tutki (Lengyelország), a Cechomor együttes (Csehország) vagy a hazaiak közül a Besh-o-Drom, Gerendás Péter és a Napra zenekar; a táncos lábúak a Kolo, a Temipe és a Zurgó együttes éjszakai táncházában rophatták. Az embertől emberig vezető híd építésének egy másfajta módját jelentette a szombati jótékonysági koncert, valamint a vasárnapi ökumenikus istentisztelet. A jótékonysági koncertek sorában az elsőt 1997-ben, ugyancsak a miskolci református deszkatemplomban tartották. Az istenháza abban az esztendőben leégett, a Kaláka együttes fellépése az újjáépítés előmozdítását szolgálta. Az idei fesztiválon Gryllus Dániel és ifjabb Gryllus Vilmos ismét visszatért ide, ezúttal „...amikor az atyafiak együtt muzsikálnak" című, színvonalas műsorukkal örvendeztetve meg a szépszámú hallgatóságot, amelynek tagjai a jegyek megvásárlásával, mintegy negyedmillió forinttal támogatták a tető felújítását. Bár a zenei programok vasárnap délután és este is folytatódtak, a fesztivál egyfajta záróakkordját jelentette a vasárnapi ökumenikus istentisztelet. A szokott helyszínen, a miskolci evangélikus templomban tartott alkalmon a fesztivál néhány résztvevőjének „fellépése” is színesítette a hagyományos, keresztelői szertartást is magába foglaló evangélikus istentiszteletet. A vendéglátó gyülekezet nevében - a szabadságát töltő helyi lelkész, Sándor Frigyes helyett - laborczi Géza nyíregyháza-kertvárosi evangélikus lelkész köszöntötte a gyülekezet tagjait, az igehirdetés szolgálatát pedig dr. Korzenszky Richard végezte. A tihanyi bencés apátság pérjele Jn 20,i9-2ia és 24-28 alapján tartott, a hitetlen Tamásról szóló prédikációjában arról beszélt, hogy gyökereink különbözőek ugyan, de vannak. Embervoltunkban hasonlatosak vagyunk, amelynek lényegét az adja, hogy vágyódunk a végtelen után, a felfelé való növekedésre. Istennel birkózunk életünkben ki- mondva-kimondatlanul. Az igazságot keressük a mai világban, ahol a társadalmi érdekek és a politika elhomályosítani látszanak a valódi értéket, Isten valóságát. ■ Gazdag Zsuzsanna A Técsői Banda a miskolc-belvárosi evangélikus templomban tartott záró istentiszteleten Megjelent Bonhoeffer Követés című könyvének második kiadása „Amikor a Szentírás Jézus követéséről beszél, akkor azzal az ember felszabadítását hirdeti meg minden emberi rendelkezés, minden nyomasztó, lelkiismereti gyötrelmet okozó kényszer alól. A követésben az emberek saját törvényeik kemény igájából Jézus Krisztus könnyű igája alá kerülnek. Árthat-e ez Jézus parancsa komolyságának? Nem, sőt inkább csak ott válik lehetségessé az emberek teljes felszabadítása a Jézussal való közösségre, ahol megmarad Jézus teljes parancsa, a feltétlen követésre hívás. (...) Jézus parancsa kemény, embertelenül kemény annak, aki tiltakozik ellene. Jézus parancsa könnyű és nem nehéz annak, aki készségesen belenyugszik. Az őparancsai nem nehezek (íjn 5,3) Jézus parancsának semmi köze sincsen a lelki »erőszakkúrákhoz«. Jézus semmit sem követel tőlünk anélkül, hogy ne adna erőt a megtételéhez. (...) Hová vezeti a követésre szólító hívás azokat, akik engedelmeskednek? Ezzel a kérdéssel ahhoz kell fordulnunk, aki egyedül ismeri a választ. Egyedül a követést parancsoló Jézus Krisztus tudja, hová vezet az út. Mi viszont tudjuk, hogy egészen biztosan, minden mértéket meghaladóan kegyelmes út lesz. A követés - öröm.” (Részlet az előszóból) Második, javított kiadás. Luther Kiadó, 2007. 268 oldal, keménytáblás. Ara 1900 forint. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Fíuszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. Lovagkor az egyházmegyei táborban ► Elkezdődött a táborozási szezon a Győr-Mosoni és a Soproni Egyházmegye által közösen fenntartott ifjúsági centrumban, Rábcakapin. A szezont előkészítő, úgynevezett nulladik tábor után amelyen fogadóképes állapotba hozták az épületeket - az elmúlt héten már „élesben” vizsgáztak szervezők és vezetők. A júliusban és augusztusban végig „telt házzal” üzemelő ifjúsági központ első rendezvénye egy alkotótábor volt, amelyen ötvenkét gyermek vett részt. Az alkotótábort jóindulattal országosnak is lehetett tekinteni, hiszen érkeztek résztvevők Budapestről, Szentendréről, Tahitótfaluból és Szekszárdról is. Az ökumené sem sérült, mert voltak a gyermekek között reformátusok és katolikusok, sőt akadt olyan is, aki még meg sem volt keresztelve. A táborvezetők a két egyházmegye ifdik éve kisvezetőként segítem a szervezőket. Először egy barátommal jöttem, utána öcsémmel. A hangulat, a programok, a résztvevők és vezetők nagy hatással voltak rám, és én itt ragadtam. Most már minden évben alig várom ezt az alkalmat. Bár katolikus vagyok, ez itt, ebben a táborban egyáltalán nem jelentett problémát - mondja. Pócza Lilla szekszárdi, és ő sem először van Rábcakapin.- Először egy győri barátnőm hívott, hogy jöjjek el vele ide. Ez négy évvel ezelőtt történt. Azóta visszatérő résztvevője vagyok az alkotótábornak. Jó, hogy évről évre találkozhatok itt az ismerősökkel, barátnőkkel, hiszen Szekszárd elég messze van, és más lehetőségünk nemigen van a személyes kapcsolattartásra. Ez a tábor minden nyáron egy hét felhőtlen kikapcsolódást ad nekem értékes és tartalmas programokkal. A Győr-Mosoni és a Soproni Egyházmegye közös ifjúsági felelőse, Tubán József Csornáról naponta kilátogat a táborba. Tubán József lelkész a maga készítette városmakett segítségével vitte időutazásra a gyerekeket a középkorba júsági vezetői voltak: Tubán József, Karsay Lajos, Magassy Sándor és Horváth Anita. Segítőik pedig azok a „kisvezetők”, akik hosszú éveken keresztül rendszeres résztvevői voltak ennek a tábornak - most elérkezett az ideje annak, hogy lassan nagyobb feladatot vállaljanak. A rendezők hagyományosan egy-egy történelmi kor köré szervezték a programokat. Idén az Árpád-házi királyok ko- Természetesen nemcsak ezzel a táborral, hanem az utána következőkkel is az az egyik fő célunk, hogy minél több fiatalt elérjünk az egyház üzenetével. Hogy értékeket mutassunk fel ebben az érték nélküli világban, bizonyítsuk a gyermekeknek, hogy lehet jól és tartalmasán szórakozni televízió és számítógép nélkül is. Tudatosítani szeretnénk a fiatalokban azt, hogy büszkék lehetnek múltjukra, mára, illetve a lovagkor került terítékre. A hitelesebb hangulat érdekében a szervezők még egy lovagvárat is építettek az udvarba, felvonóhíddal és bástyával ellátva (képünkön). A napi négy kézművesfoglalkozás mellett reggeli és esti áhítatokat tartottak a lelki vezetők, amelyeken a személyes beszélgetéseken kívül evangélikus egyházunk liturgikus kincseivel ismerkedhettek a gyermekek. Kovalovszky Dávid Lébényből érkezett, és büszke arra, hogy ő már kisvezető.- Én hetedik éve vagyok résztvevője ennek az alkotótábornak, és már harmagyarságukra, arra, hogy honnan jöttünk, és mivé váltunk. Örülök, hogy más vallású résztvevőink is vannak, sőt olyan is, aki meg sincs keresztelve, hiszen a most elvetett mag reménység szerint egyszer majd szárba szökken - fejti ki a lelkész. Ezt az alkotótábort két másik követi, amelyekre az előzetes jelentkezések alapján mintegy száz gyermeket várnak. Utánuk a Mevisz bárkásai jönnek sérült, fogyatékos fiatalokkal, majd pedig gyülekezeti csoportokat is fogad a nyáron Rábcakapi. ■ Kiss Miklós
