Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-15 / 28. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2007. július 15. 7 Jubileumi tanév - új módszertannal Beszélgetés Tar Jánosáéval, nyíregyházi gimnáziumunk igazgatójával Egyházi levéltárosok az egykori árvaházban ► A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatóját, Tar Jánosáét a 2006-2007-es tanévben az oktatási és kulturális miniszter, ár. Hiller István, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház is elismerésben részesítette. A tantestületnek, az egész iskolának is szóló elismerés a jubileumi tanévet különbözteti meg a megelőző százkilencvenkilenctől. Az igazgató 1982-ben kezdte pályáját a Bessenyei György Tanárképző Főiskola gyakorlóiskolájában még pedagógiaorosz szakosként, de 1991-ben a Vasvári Pál Gimnáziumban már orosz- és franciatanár volt. Ezután a nyíregyházi evangélikus Luther Márton Kollégium igazgatójaként működött 1995-től, míg 1999-ben át nem „költözött” a Szent István út másik oldalára, a Kossuth Lajos Gimnázium igazgatói szobájába. A nyíregyházi bokortanyákban nevelkedett, ősi evangélikus tirpák családban gyökerezik identitása. Magára nézve is jellemzőnek tartja azokat a tulajdonságokat, amelyekkel a Nyíregyházára betelepült „ágostai hitvallású, tót ajkú telepeseket” jellemezni szokták: türelem, szívósság, kitartás, az újrakezdés képességeTar Jánosnéval az országos evangélikus pedagóguskonferencia után beszélgettünk.- Ez is tanév bizonyára az igazgató számára sem volt átlagosnak mondható...- Egyáltalán nem. Élményekben, eseményekben gazdag és persze munkával telített. De nagyszerű volt!- Körültekintően szerveztek Figyeltek arra, hogy a kétszázadik évforduló ünnep legyen a mai diákoknak, a velük törődő pedagógusoknak, a régieknek, az evangélikus közösségnek és a városnak egyaránt.- Ez valóban tudatos volt. Ennek az iskolának a városban, de a megyében is meghatározó jelentősége van, hisz az első legmagasabb fokú oktatási intézmény volt, s ezáltal a legnagyobb hagyományokkal rendelkezik, a legnagyobb neve van. Az ünnepet nem tekinthettük csak a magunkénak. A tirpák ősök jelentősége mind a város, mint az intézmény életében megkérdőjelezhetetlen. Egyházunk mindig is jó kapcsolatokat ápolt Nyíregyházával. Noha manapság már az evangélikusok kisebbségben élnek a megyeszékhelyen, azt fontosnak tartottuk, hogy a jubileum minden rendezvénye nyitott legyen a város számára. Az öregdiákok szeptemberi találkozóján kifejezetten koncentráltunk is erre: itt a hatvanöt és hatvan éve végzettek jelentették a legidősebb generációt; nekik valódi kötődésük van a múltunkhoz, s az emlékezést, megemlékezést ezzel kellett kezdeni. De hogy a maiaknak is élményszerűvé tegyük, hogy a jubileum esztendejében ők épp e padokat koptatják, szeptember végén következett a diákfesztivál, amelyre mind az evangélikus testvériskolákat, mind pedig a határon túli partnerintézményeinket meghívtuk. Tavasszal azokat vártuk közös ünneplésre, akikkel a névadó köt össze bennünket, illetve ekkor tartottuk a hajdú-szabolcsi régióban működő keresztény iskolaközösség tagjainak találkozóját. Az Úr érkezése elnevezésű szavalóversenyünk egyidős az újrakezdéssel: 1992-ben lett ismét evangélikus az iskola az államosítás után. Ezt a hagyományos rendezvényünket azzal különböztettük meg a többitől, hogy intézményünk hajdani diákjának, tanárának és igazgatójának, Vietórisz Józsefnek az istenes verseit kínáltuk a versenyzőknek előadásra, adózva ezzel az évfordulónak. És a végén gondoltunk magunkra, itt dolgozó tanárokra: a mi ünnepünket az evangélikus tanárok konferenciája jelentette.- Ünnepnapnál mégis sokkal több szürke hétköznap jutott erre az esztendőre is, amikor a tanulók tanultak, a tanárok pedig tanítottak Mégpedig új módszerekkel, melyeknek a meghonosítását az Európai Unió támogatja. Épp a jubileum esztendejében vezették be a kompetencia- alapú oktatási projektet, megelőzve ezzel a hazai közoktatás derékhadát. Miért van erre szükség?- Annak ellenére, hogy a magyar közoktatás színvonala világszerte elismert, az elmúlt években a PISA-felmérések - nemzetközi tanulói tudásszintmérések - eredményei megdöbbentették a közvéleményt. Mi magunk is tapasztaljuk, hogy a mai diákok másképp tanulnak, más a viszonyuk az ismeretszerzéshez, s az eddigi módszereinkkel nem tudunk olyan eredményesek lenni, mint korábban. Ezért adtuk be a pályázatunkat a humán erőforrás fejlesztésére, s így esett, hogy épp a jubileum évében ezt a nehéz feladatot is magunkra kellett vállalnunk, mert nyert a pályázatunk. Nehezebb volt, mint gondoltuk, de most már nem bánjuk, hogy a kezdetektől részesei lehetünk ennek a fejlesztő munkának, rájöttünk ugyanis, hogy szükség van erre a megújulásra. Ez főleg szakmai, módszertani megújulást jelent, a diákoknak és a tanároknak egyaránt. Az új módszertan révén motiváltabbá tehetjük a gyerekeket: aktív részesei lehetnek a tudásszerzésnek. Mi már látjuk ennek az első gyümölcseit. A nehézséget az jelentette, hogy a projekt némi késedelmet szenvedett, a kompetenciaalapú oktatásra felkészítő tanártovábbképzések csúsztak egy kicsit, de mára összhangba kerültünk az idővel. Ebben az évben három alapvető területen, a szövegértés-szövegalkotás, a matematikalogika és a német-, illetve angoltanításban, négy osztályban próbáltuk ki az új programcsomagokat, a következő tanévben pedig tíz osztályt vonunk be a projektbe, és tizenhat tanár kapcsolódik be. Az evangélikus oktatási rendszerben a tizenkét közép- és öt általános iskola közül négy intézmény nyert. Ezekkel az egész tanévben együttműködtünk, mint ahogyan a mostani rendezvényen, a szekcióüléseken is közösen osztottuk meg tapasztalatainkat a többiekkel.- Az európai uniós pályázatok sajátossága, hogy éveken át tartó csendes előkészítő munka előzi meg a látványos periódust. Ezt a projektet is 2005-ben készítették elő, amikor - a PISA- felmérés eredményeinek napvilágra kerülésén kívül - semmi nem indokolta a változtatást. Nem voltak kényszerítő körülmények. Miért tartotta fontosnak, hogy a pályázati kiírásra reagáljon, belekezdjen ebbe a nagy munkába?- Itt nálunk valóban én voltam a kezdeményező, de nem tudom megmondani az okát. Sokszor nekifutottam a pályázati kiírásnak, megrettentem a feladat nagyságától, félretettem, majd újra elővettem, míg aztán nyár végén cselekvésre szántam el magam. Volt, akit a megnyerhető tizennyolcmillió forint lelkesített - engem a pályázat szakmai része. Látjuk, hogy nem tudnak a gyerekek önállóan tanulni, baj van a szövegértéssel, a matematikával, az idegen nyelvben is el tudnánk képzelni jobb eredményeket... Végül is nyolc kollégával közösen, csapatmunkában írtuk meg a pályázatot.- Volt-e mindehhez köze annak a kívülről is látható törekvésnek, hogy a Kossuth-gimnázi- um- a diákjai kiválasztásakor - nem egyszerűen a legjobb osztályzatú tanulókat keresi?- Mi valóban nem a legjobb tanulókat célozzuk meg. Az értelmiségképzésben látjuk a feladatunkat: olyan fiatalok ne- veléséhez-képzéséhez szeretnénk hozzájárulni, akik majd valahol vezetők lesznek, valamilyen csoportban, közösségben meghatározó szerepbe kerülnek, s előre viszik azt. Erre egyrészt nem csak a legjobb tanulmányi eredményt produkáló diákok alkalmasak, másrészt mind a pedagógusi hitvallásunk, mind pedig a keresztény meggyőződésünk arra kötelez bennünket, hogy ne csupán a legkiválóbbakkal, hanem egyáltalán a felnövekvő nemzedék nevelésével, oktatásával törődjünk, s a ránk bízottakból hozzuk ki a legjobbat. Ehhez egy bizonyos szintet nyilván el kell érnie a hozzánk jelentkezőnek, alapokra szükség van. De nem a toplistán elfoglalt helyünk minősít csak bennünket, hanem a hozzáadott érték is - s ebben nincs szégyenkeznivalónk, sőt a legjobbak között vagyunk. A megújulás képessége ennek a kornak a legnagyobb kihívása, erre csak akkor tudjuk felkészíteni a jövő értelmiségét, ha magunk is képesek vagyunk rá, s mi képesek vagyunk rá. ■ Veszprémi Erzsébet ► Három napon át tartott a Magyar- országi Egyházi Levéltárosok Egyesületének (MELTE) idei konferenciája. A július 2. és 4. között zajlott rendezvény házigazdája az Evangélikus Országos Levéltár, a téma pedig az egyházak szociális tevékenysége volt. Illeszkedett ehhez a helyszín is: az egykori Országos Protestáns Árvaház Rózsák terei épületében működő evangélikus középiskolai kollégium. A konferencia résztvevői - levéltárosok, történészek és egyháziak - aktuálisabb témát talán nem is választhattak volna. A 19-20. századi liberalizmus és szekularizáció következtében az egyházak szerepe háttérbe szorult. Elsőrendűen fontos munkaterületté vált az egyházak számára a kapitalista fejlődés során a társadalom szélére szorultak, a betegek gyengék, árvák elesettek, esetleg üldözöttek támogatása, védelme. Az elhangzott előadásokból az derült ki, hogy a keresztény egyházak a fontosabb területeken igenis megtalálhatják a közös hangot és közös feladatot. A szegények és betegek ápolásának kötelezettsége benne található a katolikus és a protestáns tanításban is. A szociális munka múltja és az e téren szerzett tapasztalat ma éppolyan fontos, mint régen. A negyvenévnyi szocializmus egyházakat nyomorgató rendszere, a rendszerváltás visszásságai, kudarcai további összefogásra, egymásra figyelésre intik az egyházakat. Előadás taglalta a katolikus egyház szociális tanításait (Janka György). Hallottak a résztvevők a határon túl is működő katolikus szociális nővérekről, de a katolikus egyesületi és társadalmi munkát koordináló Actio Catholicáról is (Bella Lászlódé, Gianone András). A hallgatóság ezután megismerkedhetett a protestáns ébredésnek és egyesületi életnek a 19-20. században zajlott kibontakozásával (Gént Eleonóra). Esetleírások ismertettek meg az evangélikus Fébé-diakonisszák, a kolozsvári református diakonisszakórház és a kolozsvári unitáriusok Dávid Ferenc Egyletének munkájával (Czenthe Miklós, Sipos Gábor, Molnár B. Lehel). A szociális munka magával hozta az egyházakban a nők szerepének növekedését: ahol áldozatos segítőkészségre volt szükség, ott a hívő nők, asszonyok bevonása nélkülözhetetlen volt. A konferenciát nemzetközivé két németországi előadó tette: Helmut Baier, a bajor evangélikus egyházi levéltár volt igazgatója egy készülő németországi egyháztörténeti atlaszról számolt be, kollégája, Michael Diefenbacher nürnbergi városi levéltárvezető pedig a Német Lovagrend nürnbergi lerakatáról és Erzsé- bet-kórházáról beszélt. A világi levéltárosszakma képviselői aktuális kérdésekről, gondokról tájékoztattak kerekasztalfórum keretében: legfőképp a levéltárügy finanszírozási problémái, gazdátlansága került elő, de szóltak a levéltárak informatikai fejlesztéséről, a személyiségi jogok és az adatvédelem kérdéseiről is (Oktatási és Kulturális Minisztérium levéltári részlege, Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Levéltárosok Egyesülete). A konferenciát kísérő programokon a résztvevők megismerkedhettek az evangélikus egyház budapesti intézményeivel. A rendezvénynek helyet adó volt protestáns árvaház történetét a megőrzött emléktáblák, festmények tették jól érzékelhetővé. A fasori templomban Kertész Bo- tond szervezésében és kántorizálásával ökumenikus áhítat volt. A fasori gimnáziumot az iskolai gyűjtemény alapítója, Szabó István mutatta be. A díszteremben az evangélikus egyház által a konferencia résztvevőinek tiszteletére adott fogadást Korányi András egyháztörténész, a zsinat alelnöke nyitotta meg. A vendégek megnézhették az evangélikus gyűjteményeket: a százéves Üllői úti egyházi központban elhelyezett Evangélikus Országos Könyvtárat, a Podmaniczky-gyűj- teményt és az Evangélikus Országos Levéltárat is. A tanácskozás zárónapján a Deák téri evangélikus múzeum megtekintése nyújtott élményt a résztvevőknek Kertész Botond szakavatott bemutatásában. Aznap ezenkívül volt alkalom a Magyar Országos Levéltár várbeli épületeinek megtekintésére is: a Bécsi kapu téren a középkori gyűjteményt, a Hess András téren pedig az Állami Egyházügyi Hivatal iratait tartalmazó raktárakat keresték föl a levéltárosok. A program része volt a MELTE egyesületi közgyűlése is, melyen a jelen levő negyvenöt résztvevő meghallgatta a tisztviselők beszámolóit, és módosította az alapszabályt. A magyarországi és erdélyi magyar római és görög katolikus, református, evangélikus, unitárius és baptista levéltárakat egyesítő MELTE találkozója fontos szakmai fórum, melyen e nem nagyon ismert, de az egyházak múltjának kincseit őrző szakma a külvilág előtt is bemutatkozhatott. ■ Cz. M. A konferencia résztvevői a fasori gimnázium könyvtárában Kertész Botond, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa, a konferencia egyik házigazdája (balra) tárlatvezetést tart
