Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-08 / 27. szám
8 <41 2007- július 8. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS Éghajlatváltozás az ökumenében című írásával az EvÉlet június yi számában „lepte meg” olvasóinkat iá. ár. Hafenscher Károly. A Magyarországi Evangélikus Egyház ökumenikus tanácsadója az alábbiakban a dolgozatára reflektáló véleményeket foglalja össze. A szerkesztőségünk címére megküldött hozzászólásokat a wmv.evelet.hu címen teljes terjedelmükben közöljük, egyúttal ismét felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy lapunk internetes platformján bárki bármely íráshoz - még a hozzászólásokhoz is - hozzászólhat. - A szerk. Visszhang Az Éghajlatváltozás az ökumenében című írásomra érkezett vélemények Köszönöm mindazoknak, akik nemcsak elolvasták cikkemet, hanem válaszra is méltatták. Akik megküldték a szerkesztőségbe és/vagy címemre a véleményüket, akik reagáltak - ahogyan egyikük nevezte - „figyelmeztető jajkiáltásomra”. Előszóval Mivel ezt a témát különböző hallgatóság előtt, más és más hangszerelésben 2006. szeptember 15-től a mai napig szóba hoztam, az élőszó is visszhangnak számít ebben a keretben. „Engem is szíven ütött, amikor először olvastam a Dominus Iesus iratot és benne a történelmi egyházak, keresztény felekezetek kizárását az egyház közösségéből” - szólt egy neves római katolikus professzor. „A gyülekezetben nem ilyen rossz a helyzet, mint amiről hallottunk. Fiatalok, egyetemisták között őszinte testvériség-tapasztalataim vannak” - mondta egy református lelkipásztor, aki külföldön is jelentős szerepet vállalt az ökumené kereteiben. Egy ortodox pap testvérünk szerint az ő egyházában nem érzékelhetők az említett klímaváltozás jelei. A Fokoláre tagjai közül alakult csoport lakásomon hallgatta és vette fel magnószalagra véleményemet. Meglepetéssel hallották egészen új anyagként mondanivalómat. Majd értesülésem szerint más Fokolá- re-csoportokban is lejátszották és megvitatták a felvett anyagot. Telefonon Többen is - Budapestről és az ország más részeiből - beszámoltak saját tapasztalataikról, pozitív, illetve negatív jelenségekről egyaránt. Egyfelől tájékozatlanságról, másfelől csak a helyi gyülekezeti összefüggésekről tanúskodtak a megnyilvánulások, főleg a januári imahéttel kapcsolatosan. Helyeselték megállapításomat, hogy az ökumenikus kapcsolat sze- mélvfüggő, nagyrészt a helyi lelkészektől függ. Szolnoki gyülekezetünk egyik presbitere és lelkésze különösnek tartja, hogy míg a görög katolikusokkal jó viszony áll fent, addig a római katolikusokkal csak udvariassági szinten van közösség. Volt olvasóm, aki a Theologiai Szemlében megjelent, azonos tárgyú, de szakembereknek szóló cikkemre reagált. Kijelentette, hogy semmi rosszat nem mondtam, csupán tényeket soroltam fel. Az evangélikus- ságról mintegy a híd szerepét betöltő felekezetről tett említést, és örömének adott hangot, hogy mi, evangélikusok mind a római katolikusokkal, mind a reformátusokkal testvéri kapcsolatot tarthatunk fent. Levelek E cikkel kapcsolatban hozzám is - amint a szerkesztőségbe is - érkeztek levelek. Volt jogász szerző, aki egyházszeretetéről tett tanúságot, kifejezvén: „aggódom egyházamért”. Mint írja, nagy érdeklődéssel olvasta cikkemet. Bízik abban, hogy nálunk a Dominus Iesus irat nem vet további hullámokat. Sajnálja, hogy e tárgyban kevés az ismerete. Tudom róla, hogy jogtudós létére teológiai kérdések is érdeklik, és egyházunk mai állapota is szívügye. Egy lelkész özvegye írásában pesszimistának tartja megállapításaimat. Ugyan már évek óta ő is érzi az „éghajlatváltozást”, de nagyon sajnálja, hogy sem lelkészeink, sem gyülekezeti tagjaink nem elég tájékozottak ez ügyben. Különösen fáj a levélírónak a közös úrvacsora vételének hiánya. Helyesli a személyfüggés tényének megállapítását. A cikkben felvetett problémákkal kapcsolatban azt reméli, hogy gyülekezeti szinten népünk mit sem tud róluk, hiszen „tőlük nagyon messze van Róma”. Szeretettel fogalmazza meg: „A rómaiak kegyessé- gi formái nem ellenünk irányulnak, nem kell ezeket gátolni, csak hadd gyakorolják vallásosságukat.” „Ha az ökumené nem Istentől van, majd magától megszűnik, de ez nem fog bekövetkezni, mert Isten az egybegyűjtés Istene” - írja. Amint fogalmaz, Szentlélekért kell könyörögnünk, hogy eredményes legyen ökumenikus törekvésünk. Egy sokáig külföldön élő, már nyugdíjban lévő lelkész testvérünk a , következőképpen írt: „Lutheri bátorságot kell gyakorolni, hogy merjünk szembenézni akár a pápával is... Miért akarjuk mindenáron a rómaiak jóindulatát elnyerni?” így summáz: az evangélium tiszta hirdetése a mi dolgunk, így leszünk jó helyen, még ha vihar jön is. A levelek között a legszellemesebb talán egy nyugdíjasán is aktív, külföldön szolgáló lelkész testvérem hozzászólása: Tyúkszemre taposás sorozatban a címe. Szerinte Ratzinger bíboros pápává választása előtt sem szerette az ökumenikus barátkozást. Lehet, hogy nem helyeselte az 1999-ben született Közös nyilatkozatot sem. „Majd az egyház nevet is megtagadta tőlünk, és csupán egyház jellegű csoportosulásnak nevez minket” - írja. Levélírónk fájlalja továbbá a vegyes házasságban élők és az elváltak római katolikus fegyelmezését. Mint e témában otthonosan mozgó, egykor Brazíliában szolgáló lelkész, nem érti a pápa latinamerikai magatartását az őshonosokkal kapcsolatban. XVI. Benedek a spanyol és portugál hódítókat dicsérte, ezt pedig az őslakosok mai utódainak sokasága arrogáns magatartásnak értékelte. Az utolsó, említésre méltó levél egy Deák téri nőtestvérünk tanúságtétele. Vegyes házasságokban élő családtagjai nemcsak megtűrik egymást, hanem őszintén becsülik és szeretik a különböző vallású családtagokat - derül ki belőle. Névtelen levelekre nem szoktam válaszolni, de az egyiknek a tartalmát most mégis megemlítem. Szerzője az ökumenikus mozgalmakat a világ zsidóságának érdekeként említi, és ennek megfelelően politikai és üzleti befolyást sejt. Az ilyen hangú levelek nem ismeretlenek előttem. Néha óvnak, máskor támadnak. Ez hozzátartozik az újságíráshoz. A visszhangokról részletesebben is lehetne szólni, de az adott keretek nem alkalmasak erre. Ismét tanulhattam belőlük, csaknem hat évtizede gyűlő gyakorlati és elméleti ismereteim birtokában is. ■ Hafenscher Károly A Biblia éve 2008 Beszélgetés a magyar bibliatársulat főtitkárával ► Mostanában az egyházi és a világi sajtóban is egyre gyakrabban hallani arról, hogy az egyházak kezdeményezésére 2008 a Biblia éve lesz. Szerkesztőségünk Pécsük Ottót, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány (MBTA) főtitkárát kérdezte a rendezvény- sorozatról.- Honnan származik a Biblia bének alapötlete?- Európa német és francia nyelvű országaiban 2003-ban tartották a Biblia évét. A magyarországi evangélikus olvasók is hallhattak erről akkoriban, meglehetősen nagy publicitása volt. A kezdeményezés ott és akkor azt jelentette, hogy az egyházak, a tartományi bibliatársulatok, az azokat összefogó Német Bibliatársulat és a katolikus Bibelwerk együttesen és a munkát összehangolva szervezték a Biblia éve programjait. Ebben voltak a Biblia jobb megismerését elősegítő „ismeretterjesztő” programok, kiadványok, megjelenés a televíziós, rádiós, internetes és a hagyományos médiában, ugyanakkor az egyház belső életét is megelevenítő kezdeményezések, istentiszteletek, közösségi alkalmak. A Biblia éve gondolat kommunikálása olyan jól sikerült, hogy hamarosan a világi kulturális intézmények, múzeumok, könyvtárak, színjátszó körök, zenekarok, iskolák és egyetemek is bekapcsolódtak; mindenki a maga szemléletéhez, képességeihez és anyagi lehetőségeihez mérten vett részt saját programokkal a nagy kezdeményezésben. más és más eszközökkel kell megszólítanunk az egyházon belüli és az egyháztól elidegenedett embereket. A keresztény embereknek is nagy szükségük van arra, hogy megerősödjék bennük a tudat, hogy a Szentírás az életünk egyetlen hiteles zsinórmértéke, és még ma sem találni jobb eszközt az élet nagy kérdéseiben való eligazodáshoz, mint a Bibliát, mondjon bárki bármit. Az egyházaktól távol élő emberek esetében a nagy kérdés a vonzó és érthető kommunikáció. Ebben még nagyon sok ta- nulnivalónk van, de ideje ezt is elkezdenünk. A külföldi példa is azt mutatta, hogy egy ilyen programsorozat akkor lehet sikeres, ha el tudjuk érni, hogy minél többen tekintsék saját ügyüknek a Bibliától való beszélgetést, a Biblia alaposabb megismerését és másokkal való megismertetését. Ez a megközelítés és kommunikáció döntő módon különbözik az olyan kezdeményezésektől, amelyekben egy központi szervező testület vagy intézmény mondja meg, hogy ki mit csináljon. Meggyőződésünk, hogy a Biblia üzenetében és hatásában olyan felmérhetetlenül gazdag könyv, hogy mindenkire egyéni és egyedi módon hat. Ha valaki veszi a fáradságot, hogy megismerje, ráébred, hogy egészen sajátos módon, csak neki szólóan nyílik meg. Ezért mi sem szeretnénk senkinek megmondani, hogyan olvassa vagy hogyan értse a Bibliát. Régi protestáns örökségünk, hogy a Szentírás önmagát magyarázza. A Biblia éve arra is kiváló alkalom, hogy ezt a lutheri elvet a gyakorlatban is engedjük megvalósulni. A német bibliatársulati kollégák egyöntetű véleménye szerint hatalmas munka volt; óriási anyagi ráfordítást, ugyanakkor semmihez sem mérhető ismertséget, „újrafelfedezettséget” jelentett a Biblia, Isten igéje számára, ráadásul elsősorban azok között, akik egyébként valószínűleg közömbösek voltak az egyház és a Szentírás iránt. Talán elég annyit mondani, hogy az akkori közvélemény-kutatások szerint az európai mércével meglehetősen szekularizáltnak tekinthető német emberek közel fele tudta, hogy 2003-ban a Biblia éve van.- Milyen szándék vezette a magyarországi Biblia-b meghirdetőit?- Amikor az MBTA és tizenkét tagegyháza 2006 végén útjára bocsátotta ezt a kezdeményezést, szerettünk volna eljutni oda, hogy egyházakon belül és kívül mindenki magáénak érezze a Biblia évét. Természetesen ennek a kettősségnek megfelelően a kulturális és a szellemi élet képviselői is kihívásnak érezzék, hogy mit tudnak hozzátenni a Biblia évéhez, hiszen a Szentírás - ha más síkon is - az ő számukra is kiemelt jelentőséggel bír. A Biblia éve elsősorban nem az egyház népszerűségének a visszaszerzéséről, hanem a Bibliáról fog szólni. Ha a Biblia éve gondolat megerősödik és a „saját lábára áll”, a bibliatársulat csupán egyfajta koordinátor vagy juttatni az MBTA tagegyházainak minden gyülekezetébe. A Biblia éve talán legmaradandóbb jelének pedig azt a különleges Újszövetség-Zsoltárok-kiadást szánjuk, amely az „új olvasók” számára bevezetéseket is tartalmaz a bibliai könyvekhez.- A Biblia be 2008 jelmondatául a Jelenések könyve egy félmondatát választották: „Boldog, aki olvassa...” (jel 1,3). Miért éppen erre esett a választás?- Ha ennyire hangsúlyozzuk a Biblia be kezdeményezés szabad szerveződés jellegét, fontos egyáltalán, hogy kik a szervezők?- Az MBTA a maga tizenkét tagegyházával, benne az evangélikus és a református egyházzal - reméljük - már eleve jelentős társadalmi csoportot képvisel, ugyanakkor azt is láttuk már a kezdet kezdetén, nem utolsósorban a német és francia példából is, hogy egy katolikus többségű országban csak úgy lehet súlya egy ilyen kezdeményezésnek, ha a katolikus egyház is melléáll. Nagyon hosszú szervezőmunka és komoly egyeztetések előzték meg azt, hogy ma elmondhatjuk: a katolikus egyház is magáénak érzi ezt a gondolatot, és a Biblia éve megünneplésére buzdítja híveit 2008-ban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Biblia évét kizárólag egyházi eseménynek, az egyházak ügyének tekintjük. Határozottan azon szeretnénk dolgozni, hogy katalizátor szerepet tölthet be: nyomon követjük, hogy ki mit csinál a Biblia éve keretében, és ötletekkel, javaslatokkal, irodalommal segítjük azokat, akik ezt igénylik. Emellett természetesen minden egyház és azon belül minden gyülekezet szabadon tervezheti és szervezheti a maga sajátos hagyományain alapuló programjait. Lehetőség van a legkülönfélébb egyházközi összefogásokra is, mint ahogyan az például már a közös médiakampány ügyében körvonalazódik a három „nagy” egyház, a katolikus, a református és az evangélikus között.- Milyen saját tervekkel készül a Magyar Bibliatársulat Alapítvány a Biblia bére?- Javaslatunk szerint az év hivatalos megnyitása 2008-ban az ökumenikus imahéten, az egyházi vezetők közös bejelentésével történne. A tervek szerint három nagyobb közös katolikus-protestáns rendezvény lenne az év során. Az első egy biblikus szimpózium Esztergomban június vé,gén, külföldi és magyar biblikusoknak és más szakterületek tudósainak a részvételével. A szimpózium témája a Biblia jelenléte és hatása a mai szekularizált és mediatizált társadalomban lesz. A másik központi rendezvény egy bibliai tárgyú zeneműveket felvonultató hangverseny lesz, valamikor az ősz folyamán. A harmadik kiemelt rendezvény pedig terveink szerint az a bibliakiállítás lesz, amely 2008. november 21-én nyílik az Országos Széchényi Könyvtárban, bemutatva a magyar nyelvű Biblia kiadás- és hatástörténetét egyaránt. Tervezzük emellett egy központi honlap beindítását, amelyen minden, a Biblia évéhez kapcsolódó programot összegyűjtünk, s ahol az érdeklődők megbízható információkat és háttéranyagokat találnak. Előkészületben van egy ötlettár vagy programfüzet is, amelyben hasznos tanácsokat, javaslatokat, információkat gyűjtünk össze a Biblia éve gyülekezeti megünnepléséhez: ezt igyekszünk még az ősz folyamán ingyenesen el- Meggyőződésünk, hogy Biblia olvasása és az életünknek a Biblia alapján történő átalakítása - és ide a legelemibb erkölcsi normáktól az óemberünk levet- kőzésén át a hit által megigazított új ember felöltözéséig nagyon sok minden tartozik - boldogabb emberekké tehet bennünket. Ez az egyház missziójának alaptétele és több millió keresztény ember személyes tapasztalata egyaránt. Ennek a szélesebb társadalom számára való érthetőbb tolmácsolása és hitelesebb megélése révén a Biblia évében az egyházak végre azt mutathatnák fel, hogy ez alkalommal nem azért fogunk össze, hogy kérjünk valamit a társadalomtól - megbecsülést, társadalmi rangot, állami normatívát -, hanem azért, hogy abból adjunk, ami a lényegünk, és ami évszázadokon át megőrzött bennünket emberi gyarlóságaink és hibáink ellenére. Azt hiszem, hogy ez a jelmondat igazi értelme. Van azonban két másik érdekessége is, amely miatt különösen alkalmasnak találtuk. Az egyik a jelmondat „profán” üzenete: egy olyan korban, amikor az olvasás, legfőképpen pedig az értő olvasás kiveszőben van, egyre terjed a funkcionális írástudatlanság, a kultúra és az oktatás képviselőinek szent kötelességük csatlakozni egy olyan jelmondathoz és kezdeményezéshez, amely egy páratlan kultúrtörténeti érték, a Biblia olvasására és általában az olvasásra buzdít. A jelmondat másik érdekessége, amellyel a Biblia éve egyetemes keresztény jellegére is rámutat, hogy mind a Károli-fordítás- ban, mind a hagyományos - a Szent István Társulat által kiadott - katolikus fordításban pontosan ugyanúgy szól; az új fordítás már pontosítja és a gyülekezeti szituációhoz közelíti az igét: „Boldog, aki felolvassa...” Ki tudja, talán az összefogásban megvalósított Biblia éve 2008 és jelmondata ahhoz is erőt adhat, hogy egyszer elkészüljön egy közös katolikus-protestáns biblia- fordítás... ■ EvÉlet-interjú
