Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-07-08 / 27. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2007. július 8. 5 Az egyházi kulturális örökség őrzőinek és szolgáltatóinak találkozója Szombathelyen ► Június utolsó hetében - immáron tizenharmadik éve - konferenciára gyűl­nek össze az egyházi könyvtárosok. Idén ár. Sill Aba OFM vezetésével a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár látta vendégül a résztvevőket. A ta­nácskozás az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének (EKE) közgyűlésével kez­dődött. Az elkövetkezendő három évben protestáns elnök vezetheti az egyesülést: az evangélikus könyvtárakban folyó munka elismeréseként a közgyűlés ár. Mányoki Jánost, az Evangélikus Országos Könyvtár igazgatóját választotta meg az EKE új elnökének. A konferencia előadásai két nagy téma kö­ré (Műhelymunka az egyházi könyvtárakban és Kultúra - kultusz - hagyományőrzés) csopor­tosultak. A többnyire kis létszámmal dol­gozó egyházi könyvtárak sok esetben kül­ső segítséggel tárják a világ elé kincseiket. A jelenlévők értesülhettek arról, hogy egy újabb ősnyomtatvány-katalógussal gyara­podhatnak az egyházi könyvtárak; a köte­tet dr. Rétfalvi Gábor (Berzsenyi Dániel Főis­kola) készítette a Szombathelyi Egyház- megyei Könyvtár incunabulumairól. Dr. Velenczei Katalin (Országos Széchényi Könyvtár) a Székesfehérvári Püspöki Könyvtár ősnyomtatványainak és antik­váinak történetéről, a feldolgozás szépsé­geiről és nehézségeiről tartott előadást. A Pápai Református Gyűjtemények­ben folyó iskolatörténeti kutatásokat és a vele kapcsolatos értékes, sokak mun­káját megkönnyítő adatbázist dr. Köblös József mutatta be. A Ráday-örökség gon­dozásának sokszínű lehetőségeiről szá­molt be dr. Berecz Agnes, Borvölgyi Györgyi és Csenki Éva (Ráday Könyvtár), akik rész­letekben gazdag könyvleírásokat, for­ráskiadványokat, kiállításokat, kötéstör­téneti adatbázist készítenek. Az evangélikus könyvtárakban folyó műhelymunkát két előadás képviselte. Dr. Mányoki János azokról a szerkesztői szempontokról beszélt, amelyeket a Credóval kapcsolatos munkája során kö­vet. Szólt arról, hogy az evangélikus történeti-kulturális folyóiratok szellemi lehetőségei miért szűkösek, akár a kíná­lat, akár az igény felől nézve. Előadását számos tanulságos példával tette érzék­letessé. Dr. Hubert Gabriella a Podma- niczky-Degenfeld-könyvtár őrzéséről, feltárásáról és szolgáltatásairól számolt be. Vázolta az eredetileg Kiskartalon lé­vő gyűjtemény kialakulásának történe­tét, a Podmaniczky és a Prónay család sze­repét az Evangélikus Országos Könyv­tár kialakulásában. Példákkal illusztrál­va beszélt a különgyűjtemény régi és mai megőrzésének eredményeiről és nehézségeiről. A kultusz-hagyomány témakörben a konferencia résztvevői megismerked­hettek a szombathelyi Szent Márton- tisztelet ápolásával (Dobri Mária); az egri érsek, Pyrker János László művészetpárto­lásával és az egri vár kultuszában betöl­tött szerepével (dr. Löffler Erzsébet); Debre­cennek a magyar művelődésben betöl­tött sajátos helyével (dr. Gáborjáni Szabó Botond); az 1848-as forradalom és sza­badságharc emlékének pápai gondozá­sával (Mezei Zsolt); a készülő Ravasz László-emlékkiállítással (dr. Fogarasi Zsu­zsanna, Kecskemét); a régi könyveknek a Debreceni Református Kollégium Nagy­könyvtárában folyó számítógépes fel­dolgozásával (Oláh Róbert). Az előadások témáinak felsorolása is jól mutathatja, hogy milyen komoly tudományos mun­ka folyik az egyes gyűjteményekben. A majd három napig tartó szakmai programot változatos egyházi és kultu­rális események tették még emlékezete­sebbé. A kőszegi és a jáki kirándulás mellett a könyvtárosok megismerked­hettek Szombathely római kori és ke­resztény emlékeivel, a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárral, melyet az első püspök, Szily János 1791-ben alapí­tott. Részesei lehettek a székesegyház­ban tartott közös ökumenikus imád­ságnak. Az evangélikus templomban Greger- sen Lábossá György lelkész és a szombat- helyi evangélikus gyülekezet fogadta a résztvevőket, akiknek tiszteletére a Szombathelyi Madrigálkórus és Laborczi Erzsébet orgonaművész adott színvona­las hangversenyt. Köszönet illeti a fő szervezőt, a Szombathelyi Egyházme­gyei Könyvtár munkatársát, Dobri Má­riát, aki folyamatosan gondoskodott ar­ról, hogy a résztvevők lelki és szellemi élményekben gazdagon élhessék meg az együttlétet. ■ H. H. G. „Szolgálni kell!” Máriapócsi találkozás Szokolay Sándor zeneszerzővel 1696 telén Pócs község görög katolikus fatemplomának ikonja, ki tudja mi ok­ból, könnyezni kezdett. Ennek hírét hallva a képet I. Lipót - a helyiek tiltako­zása ellenére - Bécsbe vitette, és a Stephansdom déli oldalhajójában he­lyeztette el. Pár hónappal később a császáriak Zentánál megverték a törököket, s ezzel véget ért a másfél százados hódoltság. Lipót bullában tanúsította, hogy a győ­zelem a pócsi Mária csodatévő erejébe vetett hitnek köszönhető. A képről szá­mos másolat készült, de sem az eredeti, sem a másolatok nem könnyeztek töb­bé, kivéve azt a másolatot, amely ma is látható a máriapócsi kegytemplomban. Ez a kép kétszer is könnyezett: 1715-ben és 1905-ben. Az utolsó „könnyezés” szá­zadik évfordulójának megörökítésére a Hajdúdorogi Egyházmegye pályázatot írt ki Ady Endre A pócsi Mária című versé­nek megzenésítésére. A pályázatra öt zenemű érkezett. A Szőhyi Erzsébet által vezetett nemzetközi zsűri három első díjat osztott ki: leány­kari kategóriában Szokolay Sándornak, férfikari kategóriában Mohay Miklósnak, vegyes kari kategóriában Daróczi Bárdos Tamásnak. A zeneművek ősbemutatója június 15-én a máriapócsi bazilikában volt. A nyíregyházi Pro Musica leánykar és egy férfi duó előadásában a koncert befejezéseként csendült fel - Szabó Dé­nes Kossuth-díjas karnagy vezényletével - a Szokolay-mű, amelynek teljes címe: A pócsi Mária - Himnikus ének - Szekven­ciaszálakból szőtt poetikus metaforák Ady Endre versére, bariton-basszus duettínóra, női karra és orgonára (Op. 179). A szintén Kos­suth-díjas zeneszerzőt a koncert után kérdeztük.- Mi késztette arra, hogy evangélikus létére részt vegyen a katolikus Mária-kultusszal kap­csolatos pályázaton?- Először is a verset Ady írta, s ő az egyik legkedvesebb költőm. Tőle zenésí- tettem meg a legtöbb verset, vagy har- mincat-negyvenet. Szeretem az ellent­mondásait. A végletek embere. Például Utálnak, de csodálnak című verséből árad a gőg: „Nem bánok semmit, mit cseleked­tem, / Szent, kényes dolog volt minden tettem...” Az Alázatosság langy esője című versében viszont bűntudat mardossa: „Nézd, ahogyan fejem lehajtom, / Szá­nom minden dölyföm, Uram...”. Ütkö­zik benne kelet és nyugat, hit és hitetlen­ség is. Szerb Antal ez utóbbi kapcsán írja róla a Magyar irodalomtörténet című mun­kájában: „Híd lévén hívők és hitetlenek között, vallásos versei mindkét emberfaj­tához szólnak..s ezt is ő írja: „Hídszerű Ady vallása is, a magyar kálvinizmus... a legnagyobb istentávolság korszakában is megmaradhatott hű kálvinistának.” Ellentmondás Adynál az is, hogy A pócsi Mária című versével egy időben írt publicisztikájában elmarasztalja a kato­likus Mária-kultuszt, versében viszont a csodatévő Máriától reméli a külső és bel­ső békét. „Egy Mária, még hogyha pócsi is, / Pogányokkal is tudhat jól beszélni.” A versben több felekezet liturgikus esz­köztára fedezhető fel. Engem is érdekel, hogy mit csinál a többi vallás jobban. Például nem pakol­tam volna ki a templomokból a művészi tárgyakat, hiszen azok nem bálványok, hanem a mennyország szépségét voltak hivatva megidézni. Lelkem színpada olyan, mint a katolikusoké. Ami Szűz Máriát illeti, én sem imádom, de Krisztus anyját és legjobb tanítványát tisztelem benne, és tisztelem az anyaságot. Luthe­ránus létemre ezért írhattam öt vagy hat Ave Mariát. Most bemutatott művemben a női kar képviseli az anyaságot, a nőiséget, az égieket, a férfi kétszólamúság pedig a földieket, a keserűséget. Olvasmányaim szerint Szűz Mária tisztelete más, ma­gukat protestánsnak valló költőknél is előfordul, még lelkészeknél is, mint pél­dául Szabolcska Mihály vagy Szász Károly. Vachott Sándor, az evangélikus költő, Pe­tőfi barátja a szabadságharc leverése után így fohászkodik hazánk „véd­asszonyához”: „Mint egykoron kebled­nek szent fiát, / sírasd most a mennyek­ben Hunniát.” 1996-ban, a hatvanötödik születésna­pom alkalmával egy előadásom kapcsán interjút közölt velem az Evangélikus Elet. Akkor elmondtam, hogy a Margit, a ha­zának szentelt áldozat című operámat az ihlette, hogy amikor eltakarodtak az or­szágból a tatárok, a magyarok azt pusz­tították, ami megmaradt: egymást. A történelem aktualizált, mert ma ugyan­ezt tapasztaljuk. Ilyen értelemben A pócsi Mária a Margit-opera szerves folytatása: könnyezés és hídépítés. Kételkedés nélküli hitemet evangéli­kusként gyakorlom, de itt és odaát elkü­lönítés nélküli és felekezetek fölötti „egyetemességű” emberi és művészi hit­vallás igyekezetével élem az életemet: az örökkévalóság bizonyosságával! Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom: szolgálni kell, nem csak „ön­megvalósítani”. Új Adyra és Berzsenyire lenne szükség. ■ Kérész Gyula „A szeretet nélküli élet értelmetlen” Egy az ország címmel a közelmúltban meg­jelent, nagy érdeklődéssel és szeretettel fo­gadott könyvében Orbán Viktor idézi dr. Fa- biny Tamás püspökünk gondolatait is. Egy történelmi értékű, a mindenna­pokhoz is kapcsolódó mű megjelenése­kor sok olvasó már lapozgatás közben keresi, hogyan jelenik meg benne a múlt és a jelen kapcsolata, és miként mutat a jövő felé vezető útra. Ezt tettem én is. Az alig százoldalas, a szerző beszédeiből, előadásaiból válogatott, igen szép kiállí­tású kötet pontosan mutatja az új politika programját, azt, hogyan látja a szerző egy erős Magyarországon „a szabadság és jó­lét, munka, otthon, család” biztosítását. „Csak azt a hitet nem szabad felad­nunk, csak azt kell hangosan és közösen kimondanunk, hogy mi, magyarok nem azért jöttünk a világra, hogy elszenved­jük az életet, hanem azért, hogy értelmet adjunk neki” - mondja, írja Orbán Vik­tor. Mindezt alátámasztja a könyv Túl a politikán című, ötödik fejezetében a Fabi- ny-idézet: „Mert a szeretet nélküli rend kicsinyes. A szeretet nélküli hatalom kí­méletlen. A szeretet nélküli igazság ke­mény. A szeretet nélküli kötelességtudat kedvetlen. A szeretet nélküli felelősség figyelmetlen. A szeretet nélküli okosság gőgös. A szeretet nélküli birtoklás fös­vény. A szeretet nélküli hit vakbuzgó. A szeretet nélküli remény fanatikus. A sze­retet nélküli élet értelmetlen.” „Ez az, ami soha el nem múlik” - folytat­ja a gondolatot Orbán Viktor. „Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas. Erre a civilizációra érdemes kultúrát, társadalmi rendet, álla­mot és politikát építeni. De mi az, amit mi ezért tehetünk? Atváltható-e mindaz, amit mondtunk, politikai minőséggé? Ez a könyv nem egyéb, mint felkérés minden olyan barátunkhoz, akire számíthatunk, és ígéret minden magyarnak, aki figyel ránk. Az erős Magyarországot a szeretet civilizá­ciójára, a tisztelet kultúrájára és a kölcsö­nös felelősségvállalás társadalmi rendjére fogjuk felépíteni. Ez az Új Politika prog­ramja.” Hisszük, reméljük, hogy a két gondo­lat elválaszthatatlanságát a jövő igazolja! ■ SCHELKEN PÁLMA Orbán Viktor: Egy az. ország. Helikon Kiadó, Budapest, 2007. Ara: 2950 forint. Itt is, ott is szeretett vezető ,A férj vagy a feleség főnökké válása olyan kala­pács legyen, amely összekovácsolja a házasságot. ” Az idei tavaszi könyvfesztiválra immár második, vezetőknek szóló tanácsadó könyvecskéjével rukkolt elő Pulay Gyula közgazdász és menedzser, munkaügyi vezető, volt államtitkár, kilencgyerekes apa, a Nagycsaládosok Országos Egyesü­letének alapító tagja, a Keresztény Veze­tők és Üzletemberek Társaságának nép­szerű előadója. Az első kötet (A szeretett vezető; ára 1200 Ft) a munkahelyi főnökről szólt: vajon el- nyerheti-e beosztottai szeretetét? Annyit elárulhatunk, hogy jó, ha a vezetőt szere­tik a beosztottai - de ez nem a célja, ha­nem vezetői magatartásának a következ­ménye kell, hogy legyen. Hogy mindez miként érhető el, azt megtudhatjuk a könyvecske egymásra épülő fejezeteiből, közben pedig sokat okulhatunk a szerző saját tapasztalataiból, továbbá elmereng­hetünk a színes illusztrációkon. Igen ám, de mi a helyzet otthon? Ott­hon is népszerű a főnök, vagy kiskirály, esetleg morózus, netán láthatatlan? A szerző közelmúltban megjelent, má­sodik könyvében ahhoz ad tanácsokat, hogy miként válhat a házasság összeková­csoló erejévé, ha a férj vagy a feleség a munkahelyén főnöki kinevezést kap. Könyvében pozitívan értékeli a karriert, az ambíciót, a vezetői és üzleti sikert - ami sok keresztény számára talán önmagában is újszerű lesz, és ösztönző erővel hathat. Figyelembe veszi, hogy a hagyományos modell mellett, ahol általában a férfi karri­erjét támogatja a család, ma már sokszor a feleség is vezetői kinevezést kap, és a pár- kapcsolatban ezt is fel kell dolgozni. Alaptétele, hogy a házastársaknak kölcsönösen meg kell erősíteniük egy­mást alkalmasság, elfogadottság és érté­kesség tekintetében. A könyv közvetlen hangvételű, érződik a szerző szakszöve­gekhez szokott, rendszerező tolla, de el­méletének kifejtése közben számos pél­dán is bemutatja, hogyan oldhatja meg férj és feleség a szeretet mindennapos feladatát. Pulay Gyula nem kíméli ön­magát sem: készségesen mesél saját fő­nöki baklövéseiről is, ha azok tanulsá­gosak lehetnek az olvasó számára. Mindkét könyvet ajánlom munkahe­lyi vezetőknek és párjuknak, munkaügyi dolgozóknak, lelkészeknek és gyüleke­zeti vezetőknek - akár ajándékba is. ■ Branyitskai B. Pulay Gyula: Az otthon is szeretett vezető. Har- mat-KEVE, Budapest, 2007. Ara: 1500 forint. HIRDETÉS Megjelent az Evangélikus Iskola című folyóirat legújabb száma, amelyben oktatási intézményeink múltjáról és jelenéről kaphatunk áttekintést. Interjú készült Gáncs Péter püspökkel. Köszöntjük az iskoláinkért kiemelkedően tevékenykedő kollé­gáinkat, és bemutatjuk életútjukat. Módszertani útmutatást közlünk a hittan ta­nításához. Iskoláink diák-cserekapcsolatairól a Szemezgető-Kitekintő rovatban ol­vashatnak. Szeretettel ajánljuk figyelmükbe! A szerkesztőség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents