Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-08 / 27. szám
2 <4 200/. július 8. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP - iMóz 12,1-4« Újrakezdésre hívó szó ÉLŐ VÍZ Mikor is van nyár? Állítólag van egy dán vicc, emígyen: „Nem tudod, mikor volt a tavalyi nyár? - Úgy emlékszem, hogy egy csütörtöki napra esett!” - A vicc már régen túlhaladott. Hovatovább nem tudjuk, hogy mikor is havazik Szicíliában, mikor tör ki a kánikula a Lappföldön, tájfun pusztíthat Kamcsatkában, vagy éppen jég veri el a dél-francia szőlőskerteket. Időjárásunk már egyáltalán nincs tekintettel a naptárunkra. Gyerekkoromban Alföldünkön csontfagyasztó volt a tél, szeszélyes, de meleget sejtető a tavasz, nagyon forró a július-augusztus, és gyümölcsérlelő, de gyakran elázott az ősz. Hol van ez már? S közben még azt is meg kellett tanulnunk, hogy egyik napról a másikra tíz-tizenöt Celsius-foknyi hőmérséklet-különbség zúdulhat bármikor ránk, gyötörve vérkeringésünket, lebénítva a szívünket... Panaszkodunk: nincs ránk tekintettel az időjárás. Miért is lenne? Talán mi tekintettel vagyunk rá? Robbantásaink, kipufogógázaink, ősi erdők barbár letárolása, vizeink elpazarlása és szennyezése, állataink kiirtása - mindmegannyi természetellenes tettünk, amelynek fizetsége valahol mégiscsak „be kell, hogy gyűrűzzék”?! * * * A Biblia földjén, Palesztinában tulajdonképpen nem is volt négy, hanem csak két évszaka az évnek. Eredetét a zsidók Isten Noéval kötött szövetségében látták. így mondhatja a zsoltáros is, hogy Isten alkotott nyarat és telet (lásd Zsolt 74,17). Az özönvíz elvonulása után ígérte meg Isten, hogy „amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka" (iMóz 8,22). — Nem csoda hát, ha Bibliánkban szó sincs költőket inspiráló tavaszról, s az annyiszor megénekelt aranyos, szőlőérlelő őszről. Október közepétől április közepéig tartott a főleg februárban bizony igen kemény tél. Erről szól Jézus reményteljes szava is, hogy tanítványainak az utolsó idők nagy zűrzavarában se szombaton, se télidőben ne kelljen menekülniük (Mt 24,20). Egyrészt mert ez a kiadós esők és viharok időszaka, de a vetés ideje is. Mégis inkább a nyár előnyeiről szólnak a bibliai iratok. Hiszen a nyár az aratás, a jövő évi kenyér betakarításának az ideje. Az Újtestamentum görög nyelve egyetlen szótőből származtatja a nyarat, az aratást (kaszálást) és a meleget jelentő szót, ezzel is jelezve, hogy szorosan együvé tartoznak. A nyár közeledtét a fügefa is jelzi: „...amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár” - mondta egyszer Jézus a tanítványainak (Mt 24,32). A Példabeszédek könyve a nyárnak mint tanulási és szorgalmas gyűjtési időszaknak a gyakorlati oldalát nézi. „Nem erős a hangyák népe, mégis beszerzik nyáron az eledelüket.” (30,25) Ezért: „Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való." (10,5) Vagyis jól teszi, aki a nyári bőség idején a tél hiányaira gondolva cselekszik. S még jobban, aki nem csak türelemmel „várja a föld drága gyümölcsét" (Jak 5,7), hanem meg is köszöni azt Istennek mint az ő ajándékát. Nehogy a próféta keserű mondatát kelljen ismételnie: „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!" (Jer 8,20) ■ Gémes István SEMPER REFORMANDA „Krisztus sem küldetett másra, mint az ige hirdetésére, és a papok apostoli, püspöki és általános rendje sem hivatott és rendeltetett másra, mint az ige szolgálatára.” M Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) Ki kalandvágyból, ki a j óbb élet, a magasabb életszínvonal, a nívósabb fizetés, az izgalmasabb munka reményében kel útra, ki egy párkapcsolat kedvéért. Korunk embere sokkal mobilisabb, mint elődei. Az európai uniós tagság szabályozottan és korrekt módon teszi lehetővé, hogy valaki áthelyezze „egzisztenciáját” egy másik országba. A média persze elrettentő eseteket is sorol: hamis ígéretekkel kecsegtető külföldi állások, hazug ígéretek emberi sorsokat tehetnek tönkre. Megbízni akármilyen tetszetős ígéretben nem szabad... A mobilitásra való hajlandóság évezredekkel, évszázadokkal ezelőtt korántsem volt ekkora. Volt, aki leélte úgy az életét, hogy nem lépte át faluja, városa határát... Az Ószövetség egyik legfontosabb történetének bevezető sorait olvassuk. Izrael mint nép a kiválasztottságát Ábrahám elhívásáig, a neki adott ígéretekig vezeti vissza. Az ősatyák, Ábrahám, Jákob, József története a Szentírás színes, fordulatos, lebilincselő anyaga. Irodalmi értéke megkérdőjelezhetetlen. Számos művészeti alkotás alapja. Hitről, engedelmességről, türelemről (hiszen az ígéretek nem azonnal s nem emberi várakozás szerint teljesülnek, amire Ábrahám élete is példa), bizalomról, Isten mélyséIsmerjük a történetet. Amikor Mózes „száműzetésben” Jetrónak, Midján papjának földjén a juhokat legeltette, megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában (2MÓZ 3). Itt kapja a küldetést, amelyre Isten maga készíti fel: szabadítsa ki népét Egyiptomból. Bár Mózes többféle isteni jelet kap, mégis húzódozik. A végső kifogás így hangzik: „Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű ember vagyok én." (2M0Z 4,10) Megértem Mózest. Harminckét évi igehirdetői szolgálat után is ezzel küzdők. Nem vagyunk egyedül... Próféták is vonakodtak, Pál is beszél arról, hogy nem ékesszólással, emberi bölcsességgel jött hallgatói közé. S azóta hányán és hányán élték át „szótehetségük” kicsiny ges és „kreatív" szeretetéről, generációkat átívelő, a világ üdvösségre jutásáért készített tervéről, Ábrahámnak adott és Jézus Krisztusban beteljesített ígéretéről ad kijelentést. Mindennek előzménye dióhéjban: teremtés, bűnbeesés, lázadás Isten rendje ellen, testvérgyilkosság, irigység, az erőszakosság elterjedése. Az emberi gonoszság megsokasodása, pusztulás, özönvíz. Büntetés, átok, sötét lapok az őstörténetben. De isteni gondoskodás is, fény, reménysugár: például a kiűzött emberpár felöltöztetése (3,21), Nóé megmentése. Az őstörténet a bábeli nyelvzavarral zárul, aminek az az oka, hogy az akkor élt nemzedék „nagy nevet” akart magának szerezni. Úgy tűnik, az ember(iség) reménytelen eset. Istentelen, gonosz és erőszakos. Menthetetlen. Menthetetlen? Mindezek után új történet kezdődik, Izrael története, amely Ábrahám kiválasztásával indul. Ekkor még Ábrám a neve. O ajándékba kapja Istentől mindazt, amit a lázadó nemzedék Bábel tornyánál érőszakkal akart megszerezni. Isten így szól hozzá: „.. .naggyá teszem nevedet, és áldás leszel." (2. vers) Ábrahám hetvenöt éves ekkor. Gyermektelen. Mit várhat még az élettől ő és a meddő Sára? Emberi ésszel: reménysugár gyakorlatilag már nincsen, ami újat, megvoltát, azt, mennyire alkalmatlan a beszédük, szavuk Isten igéjének a megszólaltatására. De hányszor történt meg a csoda, hogy Isten mégis megszólalt! Megismétlődött a jézusi csoda, hogy a némák beszéltek, s a süketek hallottak... A titok tehát valahol máshol keresendő. Fontos, hogy az igehirdető tanuljon beszélni (a jó pap holtig tanul). Lényeges, hogy mindent megtegyen azért, hogy érthető és befogadható legyen a beszéde: ennek érdekében alkalmazza a retorika szabályait. Elkerülhetetlen az alapos felkészülés utáni gyakorlás (ma is ismerek olyan lelkész testvért, aki több évtizedes szolgálat után is vasárnap hajnalban hangosan gyakorolja az aznapi prédikációját). De mindezek mellett és ezeken felül nem feledhetjük azt, ami az Úr válasza Mózesnek: „Ki adott szájat az lépőt hozhatna. Veszítenivalója sincs? Dehogynem: „földed, rokonságod, atyád háza” - ez nemcsak anyagi-egzisztenciális biztonság, kényelem, hanem érzelmi kötelék, gyökerek, kötődések, lelki szálak. (Öreg fát nem lehet átültetni, tartja a mondás.) Ábrahám mégis.....elindult, nem tudva, hova megy" (Zsid 11,8b). Nem kalkulál, nem töpreng azon, „mit nyerhetek, mit veszíthetek”. Isten hívó-indító szava, ígérete, áldása ott lüktet a fülében, a szívében, az ereiben, és a szeme előre tud tekinteni. Hisz és engedelmes. Nem: ő nem a mai értelemben mobilis. Nem kalandvágyó, hanem Isten szavának, igéjének erőterében hall, ért és cselekszik. Bizonyára volt, aki vakmerőnek tartotta ezért. S amikor elindult, az első megtett lépéssel mind az ő egyéni életének, mind a világ sorsának menetében elindult egy terv, valósággá ott kezdett lenni az, amiben ma mi részesedhetünk Jézus Krisztus által! Gondoljunk Lévire, azaz Mátéra, Simon Péterre, a többi tanítványra vagy Zákeusra. „Jöjj, és kövess engem” - szólt hozzájuk az Úr. Vagy: „...ma a te házadban kell megszállnom." Ma is szól hozzánk Ábrahám Istene, Jézus Krisztus Atyja, ott, ahol le vagyunk telepedve, és hív, hogy újat kezdjen velünk, bennünk. Hogy megáldjon, és taIGE+HIRDETŐ embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!" (2MÓZ 4,11-12) Ez az igehirdetés nagy titka: „Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!" Ezért szabad felmenni a szószékre, ezért a reménység, hogy szavunk nem üres, felszínes, elszálló beszéd. Ez bátorít engem: hogy bár nem tudok könnyedén és szabadon beszélni az emberek között, hogy ugyan nem vagyok briliáns rétor (nagy ritkán adatik az ilyen), mégis szólhatom az Úr igéjét. Sőt szólnom kell, hiszen ez a küldetésem és kötelességem. S a sokat, már-már refrén- szerűen hangoztatott igazság: nem azért szólunk, mert tudunk beszélni, hanem azért, mert nem tudunk hallgatni. A történet folytatása is tanulságos. Bár az Úr haragra gerjed, Mózes továbbra is ellenkezik: „Kérlek, Uram! Küldj mást, A VASÁRNAP IGÉJE nítvánnyá tegyen. Olyanná, aki maga is áldássá lehet, mert az ige az élő Istentől fakad, és bennünk is életet teremt, bennünket is feltölt, átjárás megmozdít. Közösségbe vezet, „földet mutat”, ahol rokonságra találunk. Az Ábrahámra helyezett áldás a miénk is: .....akik hitből való k, azok Ábrahám fiai.” (Gál 3,7) Úton vagyunk, még ha nem tettük is ki lábunkat a lakóhelyünkről.......nincsen it t maradandó városunk" (Zsid 13,14), még ha e világ arról akar is meggyőzni, hogy a kincsek itt vannak, hát a szívünk is legyen itt. Igazi otthonunk felé vagyunk útban, ahol Atyánk vár, aki helyet készített számunkra. Jézusban az út kész - ő erre az útra hív, ezen vezet, rajta járva megtart minket, az elesőt felsegíti, az elkóborlót megkeresi. És hit által tudhatjuk, „hova megyünk”. Hozzá. Mert Isten nemcsak ígéreteket adó, hanem ígéreteket beteljesítő Isten. ■ Kőháti Dóra Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, köszönöm, hogy megszólítasz, hívsz, áldást adsz életemre. Erősítsd hitemet, Szentlelked által tarts meg engem, hogy választ adjak hívó szavadra, és elinduljak az úton, amely igazi otthonomba vezet. Ámen. akit küldeni tudsz!” Ekkor kerül a képbe Áron, a beszélni jól tudó testvér. Vele kell beszélnie Mózesnek, az ő szájába kel! adnia a szavakat. „Én pedig a te száddal és az ő szájával leszek, és megtanítalak arra, hogy mit cselekedjetek." (2MÓZ 4,15) Hiába a vonakodás, hiába az ellenállás. Ha az igének hangzania kell, Isten gondoskodik róla. Ha mi nem szólunk, ha hárít az, akire az Úr az igéjét bízta, lesz más, aki majd megszólal. Csak hangozzék az ige. Csak szóljon az evangélium - tesszük hozzá újszövetségi folytatásként. Mózes is megszólalt, a próféta sem hallgatott, és Pál is hirdette a bolondságnak tartott és kikacagott evangéliumot a kereszt titkáról. Az igehallgatónak is jut feladat. Nem is könnyű. Meg kell különböztetni a műfajokat: mi az ékes, hízelgő (iThessz 2,5) emberi beszéd, amely eltakarhatja az isteni mondanivalót, s mi a gyenge emberi szavakban, néha dadogó erőtlenségben megszólaló ige - amikor Isten van a megszólaló szájával, s a nehéz beszédű ember ajkára saját igéjét adja. Ez az, ami izgalmas minden prédikációban! ■ Hafenscher Károly (ifj.) LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN. sr ■M Oratio oecumenica [Lelkész:] Drága mennyei Atyánk! Szóltál hozzánk igédben (és megterítetted asztalodat). Szereteted jele arra indít minket, hogy bizalommal forduljunk feléd imádságunkban. [Lektor:] Eléd visszük könyörgéseinkben mindenekelőtt egyházadat. Kérünk, áldd meg a nyári rendezvényeket, ifjúsági táborokat, konferenciákat, találkozókat. Add meg most is, ahogy ígérted, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a te nevedben, te is ott vagy. Különösen is szeretetedbe ajánljuk gyermekeinket, hogy amikor örülnek a szabadságnak, akkor se feledkezzenek meg parancsolataidról. Add, hogy testben, lélekben gyarapodva, hitben gazdagodva térhessenek majd vissza a nyári szünetről. Engedd, hogy egyházad ebben a csendesebb időszakban is betöltse küldetését, amelyet Péteren keresztül ránk is bíztál: mostantól emberek halásza leszel. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Áldd meg az országot, amelyben élünk. Mindenekelőtt adj békességet, a te békességedet. Kérünk, hogy győzedelmeskedjen a jó. Áldássá szeretnénk mi is lenni, hiszen arra hívattunk el. Adj jó időjárást, hogy a föld meghozza termését. Kérünk, hogy munkánknak legyen értelme; mindig az mozgasson bennünket, hogy másokért dolgozzunk, ahogy a te Fiadtól tanuljuk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kezedbe tesszük le egész világunkat. Mi, emberek nagyon sok kárt teszünk a bűn miatt a te csodálatosra megálmodott és megteremtett világodban. De te hatalmasabb vagy minden emberi bűnnél és rombolásnál. Neked hatalmad van arra, hogy helyreállítsd a rendet. Kérünk, te őrködj fölöttünk, hogy az utánunk jövők számára is élhető legyen itt az élet, ameddig te rendeled. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk minden emberért. Ábrahámmal az idők kezdetén szövetséget kötöttél, s ezt a szövetséget Jézus Krisztusban megújítottad, ezért kérünk, légy mindnyájunkkal. Az örülőknek benned legyen teljes az örömük. A szenvedőknek te adj enyhülést, vigasztalást. Engedd látnunk már itt a földön a te velünk kötött szövetséged célját, az örök életet. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Drága mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy kezedbe helyezhettük mindazt, ami fontos számunkra, amiért aggódunk, és azt is, ami hálára indít minket irántad. Szereteted jelét látva köszönjük neked, hogy te azt is jól látod, amit nem tudunk közösen szavakban kifejezni. Köszönjük neked, hogy ahol elfogynak emberi szavaink, Szentlelked könyörög érettünk, míg teljessé nem teszed országodat a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. AKI TITEKET HALLGAT. Nehéz beszédű ember vagyok ► Van, akiből ömlik a szó. Van, akire úgy mondja a költő: „zuhatag szájú ember”. Egykori falusi gyülekezetemben ez a fordulat járta: „nagy a szótehetsége”. Ki álljon, ki állhat a szószékre? Ki beszéljen Isten titkairól? Aki könnyen beszél. Vagy nem ez lenne a kritérium? Aki nem ijed meg a hallgatóságtól? Aki szabadon, tetszetősen, gördülékenyen fogalmaz? A tíz ige hirdetője, az Isten szavának egyik legfontosabb tolmácsa, Mózes nehéz beszédű ember volt.
