Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-08 / 27. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. július 8. 3 ‘Evangélikus ÉletSÉlő kövek temploma Lelkészszentelés Répcelakon ► Nagy ünnepe volt a Répcelak Csánigi Evangélikus Egyház- községnek június 30-án. Olyan, amilyen csak évszázados történelmi léptékkel mérhető egy gyülekezet életében: Kozma Anett végzett teológushallgatót lelkésszé szentelte az egyházkerület püspöke, Ittzés János. Ilyen esemény utoljára éppen huszonöt éve volt a Répce mentén, amikor a borászból lelkésszé lett Smidéliusz Zoltán indult el a szolgálat útján. 4H Folytatás az 1. oldalról Szabóné Mátrai Marianna arról beszélt, hogy Isten gyermekei vagyunk, akiknek a fejlődésre és a növekedésre a gyülekezetben, a testvérek közösségében van lehetőségük. Hangsúlyozta azt is, hogy jézus az élő kő, de mi magunk is azzá válhatunk, ha a feltámadott Krisztusra tekintünk. Az ünnepi istentisztelet utáni közgyűlésen „szót kaptak” az „egykor élt és ma élő kövek”, azaz a gyülekezet hajdani és jelenlegi tagjai is. Elsőként Korányi András tekintett vissza a kezdetekre, név szerint is említve a templomépítő lelkészt, Sokoray Károlyt és világi segítőtársát, Ku► „A szeretet nem egy hangulat, hanem egy út.” A szolgálatnak erre az útjára hívta el az egyház Ura a Déli Egyházkerület egyetlen idén végzett teológusát. Ponicsán Erzsébetet ünnepi istentisztelet keretében avatta lelkésszé az egyházkerület püspöke, Gáncs Péter június 30- án a kiskőrösi evangélikus templomban Szabó Lajosnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettesének és Szabóné Mátrai Mariannának, az EHE Gyakorlati Intézete vezetőjének a segédletével. Gáncs Péter a meghívón is olvasható igevers, iKor 13,13 alapján hirdette Isten igéjét. A hit, remény, szeretet hármasságáról szóló verset a szeretethimnusz ékszerének nevezte, s arról a jé- zusi lelkűiéiről beszélt, amely a tanítványokat arra ösztönzi, hogy mesterük követése során a szenda Lajos felügyelőt. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1932. július i-jén, pénteken döntöttek a templomépítésről, július 4-én, hétfőn pedig már meg is ejtették az első kapavágást. A BenkőJános szeretet útján járjanak. Ez a szeretet nem pusztán egy érzelem, hanem egy olyan személy által megnyilvánított spirituális tartalom, akit lehet követni, s akinek tanításait meg lehet valósítani az emberek között. A püspök az igehirdetése közben elővett és felmutatott egy nyakláncot, amelynek medálja egy keresztet, egy horgonyt és egy szívet ábrázol - a hit, remény, szeretet szimbolikáját. Ezt az ékszert az ifjú lelkésznő az édesapépítészmérnök tervei alapján készült templomot december 18-án szentelte fel Raffay Sándor püspök. A gyülekezet megemlékezett eddigi presbitereinek szolgálatújától kapta. Erzsébet lelkész nagyapja, Ponicsán Imre halála előtt családtagjai szívére helyezte, hogy ennek az ékszernek az üzenetét mindig hordozzák a lelkűkben. Ez a kis medál meghatározta Erzsébet mindennapjait a gimnáziumtól egészen a lelkésszé avatásáig. A kiskőrösi gyülekezet szerető közösségéből indult el a teológiai tanulmányok útján. Gyakorlati hatodévét a kecskeméti gyülekezetben töltötte, ahol a kisgyermekeket gyűjtötte maga köré a baba-mama klubban. Mindig a szívén viselte a fogyatékkal élők és az idősek sorsát. A németországi Hamburgban és Mindenben az időseknél, Neuen- dettelsauban a siketek és vakok intézetében tölthetett egy-egy évet, illetve féléves gyakorlatot. Itthon az első mozgássérült-passió szervezésében segítőként tapasztalhatta meg azt, hogy lelkiekben mi, „egészségesek" is nagyon sokszor korlátoltak, sérültek vagyunk. Az itt kötött barátságok és tapasztalatok elsősorban annak az alázatnak és feltétel ról is: a nevüket megörökítő, a templom falán elhelyezett emléktáblát Győri Gábor és Korányi András, valamint Horváth Miklós felügyelő koszorúzta meg. Megható volt az „élő kövek” köszöntése is, köztük Korányi Endrémé és Kelecsényi Istvánnéé, akik a harmincas években vezették a vasárnapi iskolát. „Tizennyolc évesen lettem a vasárnapi iskola vezetője. Két évig egyedül végeztem ezt a szolgálatot, negyven-ötven gyermek volt a kezem alatt” - mondotta Kelecsényi Istvánná. A közgyűlést közös ebéd követte, majd az ünnepélyes megemlékezés a Poézis együttes jó hangulatú koncertjével zárult. ■ Gazdag Zsuzsanna nélküli szeretetnek az elmélyítését segítették elő, amelyet édesapjától kapott „örökségül”. „Amikor most az avatás előtt felvettem a Luther-kabátot, úgy éreztem, hogy felvettem magamra az életet... mert minden egyes öltésben, hajtásban benne vannak az én halk imáim, küzdelmeim, könnyeim, és jelképesen benne van annak az útmutatása is, aki mindvégig segített, hogy megtaláljam a helyes utat...” - mondta köszöntőjében a fiatal lelkésznő. Erzsébet gondolatainak és cselekedeteinek vezérlő fonala gyermekkora óta a hit, a remény és a szeretet hármas egysége. Élete célja, hogy a lelkészi szolgálat során sugározhassa az emberek felé mindazt a szerete- tet, amellyel születése óta tölte- kezik. Augusztustól Pakson, a Tolna- Baranyai Egyházmegye beosztott lelkészeként folytathatja a hit, a remény és a szeretet terjesztésének a szolgálatát a megkezdett krisztusi úton. ■ P. G. A zsúfolásig megtelt templom jelezte: aki itt van, páratlan pillanatoknak lehet tanúja. Az ifjú lelkészt a gyülekezet presbitériuma, lelkészek és az ordináció szolgálatát végzők vezették a templomba. Ittzés János püspök szolgálatba indító igehirdetésében iThessz 5,16-17 alapján azt hangsúlyozta, hogy milyen nagy kincs birtokában vagyunk. Szívbe markoló megállapítása volt, hogy a lelkész sohasem a maga bőrét viszi vásárra, hanem mindig Jézusét. Azzal, amit mond, tesz, pusztán azzal, ahogy él. Sohasem a maga követségében jár a lelkész, hanem mindig Jézuséban. Az útra indítás bátorítása után Kozma Anett lelkészjelölt nyilvánosan megvallotta hitét az Apostoli hitvallás szavaival, majd ár. Szentpéteiy Péternek, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docensének és Verasztó János helyi lelkésznek a közreműködésével letette a lelkészi esküt. Az ősi confirmát meghatottan énekelte a gyülekezet és a jelen lévő lelkészek közössége. Az úrvacsora liturgiáját már a friss lelkész végezte felszentelő püspökével együtt. A répcelaki gyülekezetben rendszeresen és sokan úrvacsoráznak, de ezen az ünnepen még többen járultak a szentséghez. A fiatal lelkész népes családján látható volt az egészséges büszkeség: most már a mi famíliánknak is van lelkésze! Az ünnepi istentisztelet után a közöntések is erősítették a szolgálatba induló Kozma Anettet, aki itt tudta meg hivatalosan, hogy augusztus i-jétől a kaposvári gyülekezetben kezdi meg lelkészi munkáját. Érezhető volt, hogy a felnevelő gyülekezet sze- retetben bocsátja őt útjára, a foKozma Anett úrvacsorát oszt gadó gyülekezet pedig szeretettel várja új lelkészét. A köszöntések sorában a répcelaki Vekker együttes egy olyan dallal üdvözölte Anettet, amelyet maga is éveken át énekelt a missziói utakon. Az ünnepre érkezők egy óriási hajóval is találkozhattak a gyülekezeti ház udvarán. Hittanosok építették a kéthetes tábor alatt. Kozma Anett most ebből a hajóból kiszállt, de élete, szolgálata továbbra is Jézussal egy hajóban folytatódik. ■ Verasztó János A hit, remény, szeretet útján Ponicsán Erzsébet lelkésszé avatása Kiskőrösön Nyitott templomok éjszakája - és nappala E vek óta óriási érdeklődés kíséri a Múzeumok éjszakája című rendezvénysorozatot. Az eredeti ötletnek, a jó szervezésnek és a gazdag kínálatnak köszönhetően e késeinek hitt órákban olyanok is eljutnak egy-egy kiállításra, akik máskor talán nagy ívben elkerülik a kultúra csarnokait. A mind népszerűbb programot immár öt éve a nyári napfordulóhoz legközelebb eső hétvégére szervezik, így egy egészen különleges „Szent Iván-éji álom”-ban lehetett része a több százezernyi résztvevőnek, köztük feltűnően sok fiatalnak. Ezúttal korántsem csak vitrinben őrzött tárgyakat lehetett megszemlélni: a legtöbb kiállítás valósággal megelevenedett. A sok különleges ötlet csak fokozta az érdeklődést: a budai Vár mélyén végig lehetett járni a szerelmesek labirintusát, máshol Medici Katalin kedvenc fagylaltját kínálták, vagy éjnek évadján - teljesen legálisan - be lehetett jutni a Magyar Nemzeti Bank épületébe. Éjjel kettőkor is hosszú sor kígyózott a Szépművészeti Múzeum előtt, és fesztiválhangulat uralkodott a városban. A BKV múzeumi körjáratot működtetett ezen az éjszakán. Hatvan budapesti és mintegy száz vidéki helyszínen fogadták az éjszakai látogatókat. Remélni lehet, hogy idővel az Evangélikus Országos Múzeum is bekapcsolódik ebbe a programsorozatba. Európa számos nagyvárosában az egyházak is követik a múzeumok példáját, és a „nyitott templomok éjszakája” valóságos mozgalommá vált. Mindezt nem kötik össze a múzeumok éjjeli nyitva tartásával, hanem külön időpontot keresnek. Van, ahol advent idején, a vásárlási láz ellensúlyozására nyitják meg éjszakára a templomokat, máshol pedig, talán missziói megfontolásból, pünkösd ünnepéhez kapcsolva. Metropolisok belvárosaiban már korábban felismerték, hogy a hagyományos vasárnapi istentiszteletekre már csak azért is járnak kevesen, mert hétvégére elnéptelenednek ezek az utcák. Éppen ezért nyitják meg délidőben a templomokat, ahol a látogatók orgonamuzsikát, esetleg rövid igemagyarázatot hallgathatnak, vagy egyszerűen csak csendben lehetnek néhány percre. Örvendetes, hogy Budapesten a Deák téri templom is tárt kapukkal fogadja a hétköznap délutáni látogatókat. Külföldön sok templom oldalsó helyiségében kávét vagy üdítőt is kínálnak az oda betérőknek. Általános a gyakorlat, hogy az utca emberét a maga hétköznapi élethelyzetében is el akarják érni. Kétségtelen, hogy az egyháztól elidegenedett embereket újabb és újabb módszerekkel kell megszólítani - anélkül persze, hogy az örök evangéliumról lemondanánk. „Ez az éjszaka más, mint a többi” - olvasom a múzeumok éjszakájának szlogenjét. Nikodémus óta - aki „egy éjjel elment Jézushoz" (Jn 3,2) - tudjuk, hogy ezek a szavak a megtéréssel és a hitre jutással kapcsolatban elevenedhetnek meg igazán, így ez akár az egyház jelmondata is lehet. A „nyitott templomok éjszakája” az egyháztól már és még távol levőkre van ÉGTÁJOLÓ tekintettel, de alighanem összekovácsolja a helyi gyülekezetét és szolgálóit is. Hiszen korántsem elég a kapukat megnyitni. Folyamatos és színvonalas programot kell nyújtani, továbbá megoldandó az érkezők fogadása, irányítása is. Ez a csapatmunka egybeforraszthatja a híveket. Számos példa ismeretes arra is, hogy a gyülekezet régi tagjai is rácsodál- ■ koznak ilyenkor az általuk ismertnek vélt templomépület rejtett szépségeire. Érdemes ugyanis ilyenkor az épületet, ha lehetséges, a pincétől a templomtoronyig láthatóvá és bejárhatóvá tenni. A látogatók ezáltal sajátjuknak tekintik az addig talán csak tisztes távolból szemlélt templomot. A művészettörténeti tájékoztatást kiegészítheti a keresztény hit alapjait bemutató ismertetés. Egy templom megfelelő előkészítése esztétikai kérdés is. Külföldi beszámolók gyakran kitérnek arra, hogy ilyenkor nemcsak kívülről világítják meg az épületet, hanem belül is ízléses fáklyák és gyertyák égnek. Egy fénykép tanúsága szerint egy oltár mellett ez a középkori misztikusoktól származó mondat olvasható: „Az éjszaka közepén pillantjuk meg a fényt.” Alkalmanként sokatmondó lehet egy szakszerűen felépített installáció is, de egy-egy színes kendő vagy jól megválasztott felirat is hívogatónak bizonyulhat. Kiemelkedő szerepet kap a zene: orgonamuzsika mellett fuvolavagy hegedűjáték is fogadhatja az éjszakai látogatókat, a kórusok repertoárja pedig a gregoriántól a gospelig terjedhet. Sok helyen tematikus programokat is szerveznek erre az éjszakára. Előadásnak, vitafórumnak, pódiumbeszélgetésnek is helyet adhat a templom. De lehetőség nyílik ilyenkor alkalmi kiállításra is. Általános a tapasztalat, hogy ilyen kései órán szívesen veszik a látogatók, ha személyes hangon, testvéri szóval lépnek hozzájuk. Isten igéjét egyházias pátosztól, teológiai szakzsargontól és ke- gyességi tolvajnyelvtől mentesen, a maga jézusi természetességével lehet ilyenkor megszólaltatni. Sokfelé ilyenkor folyamatosan olvassák fel a Biblia szövegét, de megfelelő válogatással megszólaltatható akár a kortárs irodalom is. A még nem túl kései órákon érdemes gyerekprogramokat is kínálni. Egy barátságos játszósarok, rajzolási lehetőség a legkisebbek számára is otthonossá teheti Isten házát. Egy német templomban a templom egerének nyomait kereshették játékos formában az apróságok. Érdemes ennek kapcsán elgondolkodunk azon is, mennyire gyerekbarátok a mi templomaink és gyülekezeti termeink. Sok egyházi épületünkben nemhogy pelenkázóhelyiséget, de bizony még mosdót is alig találunk. És akkor még nem beszéltünk a rámpák hiányáról, amelynek következtében sok babakocsist vagy kerekes székest bizony kirekesztőnk templomainkból. A nyitott templomok éjszakájának ötlete, amikor többségükben talán nem a megszokott egyháztagok jönnek, ilyen természetes felismerésekre is eljuttathatja gyülekezeteinket. Szembesítheti a lelkészeket, presbitereket és a híveket azzal a kérdéssel, hogy nyitott vagy bezárkózó egyház vagyunk-e. A befogadás vagy a kirekesztés jellemző ránk? A farizeusi elkülönülés vagy a jézusi, tág ölelésű szeretet? Ez pedig már korántsem csak az éjszakára, hanem a nappalokra is vonatkozik. Megfelelő előkészítéssel egyszer majd talán nálunk is megvalósulnak ilyen újszerű alkalmak. A római katolikus egyház a 2007 szeptemberére tervezett budapesti városmisszió keretében szeretné hazánkban is meghonosítani a nyitott templomok éjszakáját. A mindennapok kérdése az evangélikus egyház számára is ilyen egyszerű: nyitott, befogadó, misszi- onáló, vendégszerető egyház vagyunk-e? Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
