Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-07-08 / 27. szám

‘Evangélikus EletS evangélikus hetilap 72. évfolyam, 27. szám - 200/. július 8. - Szel 72. évfolyam, 27. szám - 2007. július 8. - Szentháromság ünnepe után 5. vasárnap Ára: 180 Ft „Nagyon hosszú szervezőmunka és ko­moly egyeztetések előzték meg azt, hogy ma elmondhatjuk: a katolikus egyház is magáénak érzi ezt a gondola­tot, és a Biblia éve megünneplésére buz­dítja híveit 2008-ban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Biblia évét kizárólag egyházi eseménynek tekintjük.” * * * .....a Biblia évében az egyházak végre az t mutathatnák fel, hogy ez alkalom­mal nem azért fogunk össze, hogy kér­jünk valamit a társadalomtól - megbe­csülést, társadalmi rangot, állami nor­matívát -, hanem azért, hogy abból adjunk, ami a lényegünk, és ami évszá­zadokon át megőrzött bennünket em­beri gyarlóságaink és hibáink ellenére.” * * * „A Biblia éve elsősorban nem az egy­ház népszerűségének a visszaszerzé­séről, hanem a Bibliáról fog szólni.” ► A Biblia éve 2008 - 8. oldal Ordináció Kiskőrösön és Répcelakon ► 3. oldal Keresztyén Csángó Ház ► 4. oldal Máriapócsi találkozás Szokolay Sándorral ► 5. oldal Paksi anziksz ► 6-7. oldal Az Éghajlatváltozás az ökumenében című írás visszhangja !► 8. oldal MM Sárszentlőrinc ünnepe Kétszázötven éve halt meg a falualapító Szeniczei Bárány György ► A Tolna megyei Sárszentlőrinc kü­lönleges hely Magyarországon és egyházunkban. A falu evangélikus gyülekezete egyidős a településsel: kétszáznyolcvanöt éve alapította meg Sárszentlőrincet és a helyi evangélikus közösséget Szeniczei Bárány György lutheránus lelkész, pietista bibliafordító és tanító. A Sárszentlőrinci Evangélikus Egy­házközségben az ő halálának két­százötvenedik évfordulója alkal­mából tartottak kétnapos megem­lékezést és jubileumi ünnepségso­rozatot június 30-án és július í-jén. A vasárnap 10 órakor kezdődő ün­nepi istentisztelet igehirdetői szol­gálatára a sárszentlőrinci gyüleke­zet Gáncs Pétert, a Déli Egyházkerü­let püspökét hívta meg. Az ünnepi megemlékezést szombaton 14 órakor nyitotta meg Demíny Károly polgármester, a Sárszentlőrinci Evangé­likus Egyházközség gondnoka. A szervezők rendkívül változatos és gazdag programot állítottak össze az ér­deklődők számára. Az ünnepségsorozat lantmuzsikával kísért irodalmi összeállí­tással kezdődött a templomban. Ezután került sor a Szeniczei Bárány György szolgálatához kapcsolódó környékbeli gyülekezetek találkozójára, amelyen Profile Gergely, egyházunk országos fel­ügyelője tartott előadást A múltunk köte­lez címmel. A délután folyamán a résztvevők gyer­mektáncházba látogathattak el, valamint a Rege együttes koncertjét hallgathatták meg a kultúrházban. A Lázár Ervin Könyvtár bemutatóját és kiállítását Lieb- hauser János könyvtárigazgató nyitotta meg. Beszédet mondott Kristóf Attila új­ságíró és Hajdú János, a Paksi Többcélú Kistérségi Társulás elnöke. A kiállításon irodalmi összeállítással és egy színpadi je­lenettel adóztak Lázár Ervin emlékének. Az esti program keretében a közössé­gi házban kávéházat rendeztek be, ezzel párhuzamosan pedig a kultúrház udva­rán nyílt lehetőség tábortűz melletti sza­lonnasütésre, a Rege zenekar kíséretével tánctanulásra, valamint népdalbemuta­tóra; aki kedvet kapott az énekléshez, népdaltanulásba foghatott. A kötött programok mellett végig nyitva álltak a közönség előtt a különfé­le kiállítások (egyháztörténeti, népmű­vészeti, fotó- és kádárkiállítás, helyi al­kotók műveinek tárlata, könyvbemuta­tó). Az érdeklődők emellett folyamato­san kóstolhatták a helyi süteménykü­lönlegességeket, illetve kézműves kira­kodó vásáron és sétakocsikázáson is részt vehettek, vagy sörsátorban hűsöl- hettek a nagy melegben. A vasárnapi program az egyháztörté­neti kiállítás megnyitójával kezdődött, amelyen ár. Kertész Botond egyháztörté­nész, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa foglalta össze az egyházközség történetét. Az ünnepi istentiszteleten Gáncs Pé­ter püspök hirdette Isten igéjét Ézs 55,10-iia és Mt 13,23 alapján, Kari Jánosné Csepregi Erzsébet helyi lelkésznek és Szabó Vilmos Bélának, a Tolna-Baranyai Egyház­megye esperesének a liturgiái szolgála­tával. A püspök kiemelte, hogy az előt­tünk járt magvetők emlékét csak akkor érdemes őrizni, ha a jelenben nem az emlékek, hanem Isten ma is élő, ható, tápláló igéje határozza meg a gyülekezet életét. A sárszentlőrinciek úgy tudnak meg a templomi közönség. Az ünneplő gyülekezet a templomból a temetőbe vonult át, ahol az egyházközség és az önkormányzat megkoszorúzta Szeni­czei Bárány György síremlékét. Az ebéd végeztével - amely négy helyszínen zajlott, és ötféle étel közül választhattak a résztvevők - került sor a „tanítók fájának” az avatására. Az avatás előtt Dinnyés József daltulajdonos adott megzenésített versekből összeállított koncertet. Renkecz József nyugalmazott iskolaigazgató ünnepi beszéde után a ta­nítók fájának megalkotója, Nagy Zoltán fazekasmester, a Sárszentlőrinci Evan­gélikus Egyházközség felügyelője be­szélt kerámiából készült alkotásáról, amelyet az elmúlt századokban a köz­ségben szolgáló tanítók munkásságának emlékműveként állítottak fel a templom udvarán. A Gáncs Péter püspök által vég­zett szentelési szolgálat után az emlék­mű megkoszorúzása következett. Délután sem volt hiány párhuzamos programokban. A Petőfi-ház udvarán, a Hőskertben népikézműves-foglalkozást tartottak a gyerekeknek, míg az iskola­udvaron a Felvidékről érkezett Badin Szeniczei Bárány György síremlékének megkoszorúzása - Szabó Vilmos Béla esperes, Gáncs Péter püspök, Csepregi Erzsébet lelkész, Demény Károly polgármester, az egyházközség gondnoka és Nagy Zoltán fazekasmester, a gyülekezet felügyelője ünnepelni és a múltra emlékezni, hogy közben a legnagyobb „megújuló ener­giaforrás”, Isten igéje áll a középpont­ban, amely ma is táplál, erősít, megtart. Az istentisztelet után dr. Csepregi Zol­tán, az Evangélikus Hittudományi Egye­tem rektora tartott előadást Szeniczei Bárány György életéről. Ezután Trajtler Gábor orgonaművész orgonajátékát és Halmai Tünde énekművészt hallgatta Ádám rozsnyói presbiter ízes nyelven előadott palóc meséit hallgathatták meg kicsik és nagyok egyaránt. A néptáncbe­mutatók is folytatódtak, a kultúrházban pedig a Cirkusz az erdőben című színielő­adást mutatta be az Esztrád Színház tár­sulata. A sárszentlőrinci ünnepségsoro­zat Mészáros Zsuzsa dzsesszkoncertjével ért véget. ■ Petri Gábor Népszavazás Végre nyugvópontra jutott az elmúlt hónapok egyik neuralgikus belpolitikai témája: az Országos Választási Bizottság (OVB) - eleget téve az Alkotmánybíró­ság állásfoglalásának - hitelesítette a leg­nagyobb ellenzéki párt három népsza­vazásra javasolt, korábban vitatott kér­dését. (A hat kérdésből hármat az OVB már hitelesített.) Jelen kérdések a vizitdíjra, a kórházi ápolási díjra és a felsőoktatási részhozzá­járulásra - egyszerűen kifejezve a tandíj­ra - vonatkoztak. Függőben van még egy magánszemélyek által benyújtott kérdés sorsa, amely a biztosítási rendszert, az üzleti biztosítók szerepvállalását, az úgy­nevezett több-biztosítós modell alapellá­tásban való engedélyezését érintené. A nehezen megszületett döntés alap­vetően a jogállamiság működését, győ­zelmét jelenti. Ismeretes, hogy az elmúlt ősszel, miután Gyurcsány Ferenc pozíciója kétségessé vált, a hatalmon lévő balolda­li koalíció parlamenti többsége végül megerősítette őt a miniszterelnöki szék­ben. Ekkor határozta el az ellenzék, hogy minden alkotmányos eszközt igénybe vesz annak bizonyítására, hogy a kormány elveszítette a választók bizal­mát, mert nem a választások előtt meg­hirdetett programja szerint működik. Kétségtelen, hogy parlamenti demok­ráciákban a népképviseleti elv alapján a honatyák hozzák meg a politikai dönté­seket. Ezért választották meg őket. De többnyire fönntartatik a népszavazás in­tézménye is, felismerve, hogy lehetnek olyan kérdések, amelyek olyannyira meg­határozóan érintik az embereket, hogy helyes róluk közvetlenül is megkérdezni őket. Általában Svájc a példa a népszava­zási gyakorlatra, ahol akár részletkérdé­sekben is kiírnak népszavazást. Nálunk most az okozta a feszültséget, hogy részben már elfogadott törvények­re irányulnak a kérdések. Magam örül­nék, ha a hetedik kérdést is népszavazás­ra bocsátanák, befolyásolva a parlamen­ti folyamatot, ebben ugyanis még a jog­alkotás előtt állunk. Helyes volna (nem utolsósorban olcsóbb is lenne), ha vala­mennyi kérdésről egyszerre nyilvánít­hatnánk véleményt. A népszavazás kiírásáig azonban né­hány hónap, esetleg fél-háromnegyed év is eltelhet. Ez legfeljebb annyiban elő­nyös, hogy van idő a kérdések szakmai tartalmának alaposabb megismerésére. Persze nem vehető rossz néven, ha a két nagy politikai oldal szimpatizánsai politikai hovatartozásuk alapján foglal­nak majd állást, mintegy próbaválasztás­ként alkalmazva a népszavazás intézmé­nyét. De mindenképpen korrekt, ha a választópolgárok értik a kérdések mö­götti alternatívák indokait. Csak a példa kedvéért említek egy-egy általam jól ismert egészségügyi, illetve felsőoktatási kérdést. A vizitdíj abból a megfontolásból szár­mazik - számos országban bevezették -, hogy a szolidaritási elv megtartásával az egészségügy növekvő kiadásaihoz sze­rény összeggel a szolgáltatást ténylege­sen igénybe vevők is járuljanak hozzá. A másik álláspont szerint ezt a megoldást ne alkalmazzuk; ha szükséges, akkor a költségvetés egészítse ki a járulékaink­ból fedezett egészségügyi kiadásokat. Személyes véleményem, hogy korai és nem elég átgondolt volt a vizitdíj be­vezetése, abból a szempontból viszont kedvező, hogy segít mindenkinek a dön­tésben. Jelesül, hogy melyik szempontot tartja fontosabbnak: a szolgáltatást igénybe vevők hozzájárulását vagy a já­rulékalap esetleges állami támogatását. A tandíj kérdése sem egyszerű. A jelen helyzet ugyanis nagyon igazságtalan. Az államilag finanszírozott képzési keretbe bekerülők tandíjmentesek, az önköltsé­gesek viszont akár milliós tandíjat is fi­zetnek egy szemeszterben. A részhozzá­járulás igazságosabbá teheti a rendszert, de itt is jogos lehet az ettől eltérő véle­mény. Talán a legfontosabb, hogy legyen ér­vényes a népszavazás. A választópolgá­rok érezzék át felelősségüket, és nyilvá­nítsanak véleményt. Az egyház, az egyházi közösségek, az egyházi gyülekezetek most - alapvető­en közéleti, közszolgálati témákról lé­vén szó - véleményem szerint bátrab­ban „politizálhatnak”, mint egy ország- gyűlési választási időszakban. Azaz nemcsak arra buzdíthatják a híveket, hogy éljenek állampolgári jogukkal, de az egyes kérdések megvitatását prog­ramjukba is iktathatják. Példát mutatva politikai kultúrából, szakmai alapon foglalkozva a különböző álláspontok tartalmával, segítve mindenkit vélemé­nye kialakításában. Nem feledve, hogy a nagy dolgokban egység, a közömbös dolgokban szabad­ság, mindenekfelett pedig - szeretet. ■ Frenkl Róbert Élő kövek temploma ► A Pestszentlőrinci Evangélikus Egyházközségben 2007 adventjének harma­dik vasárnapjáig több ünnepi eseményen is emlékeznek a gyülekezeti élet kezdeteire. Ezek sorában az első a július í-jei ünnepi istentisztelet volt, a hetvenöt esztendővel ezelőtti alapkőletétel évfordulóján. Az alkalom ele­jén Győri Gábor esperes meghirdette az élő kövek mozgalmát, vagyis a gyü­lekezeti élet még elevenebbé tételét célzó törekvést. Szabóné Mátrai Marian­na, a Déli Egyházkerület püspökhelyettese pedig az esemény kezdetén e szavakkal áldotta meg a szentírási idézet (íPt 2,4-5) alapján készült mészkő feliratot a templom bejáratánál: „Legyen áldott ez a templom, viselje mos­tantól az »élő kövek temploma« nevet.” Nevükhöz híven a templom lépcsőire álltak fel a helyi gyülekezeti énekkar, a Lőrinci Grádicsok tagjai. Miután dr. Korá­nyi András és Győri Gábor lelkészek kö­szöntötték a megjelenteket, és Szabóné Mátrai Marianna áldást mondott, a gyülekezet tagjai bevonultak a temp­lomba. Az istentiszteleten a Déli Egyházkerü­let püspökhelyettese íPt 2,1-6 alapján hirdette Isten igéjét. '!► Folytatás a 3. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents