Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-07-01 / 26. szám

2007- július r. KRÓNIKA ÍO ‘Evangélikus ÉletS Együtt Délen Jónás próféta nyomában KeszŐhidegkúton Ismét elindult a hittantáborok szezonja. Ezen a nyáron sok-sok gyerek lehet együtt régi és új ismerősökkel, és talán többen megérezhették, megérezhetik, hogy nincse­nek egyedül - akkor sem, amikor nincsenek körülöttük családtagjaik, szeretteik. Az otthontól való távoliét a legkisebbeknek, az első táborozóknak a legnagyobb kihívás; június 18-tól 22-ig megrendezett táborunkban éppen az ilyen gyerekekből volt a legtöbb. Sokan először ültek vonaton, először kellett beosztaniuk a kapott zsebpénzt, vagy éppen az volt egészen új élmény számukra, hogy hosszabb időt olyan gyerekekkel töltöttek el, akik az ország valamely távolabbi pontján élnek. A Gyönk és környéki, Tamási és környéki, valamit a Budapest-Fasori Evangélikus Egy­házközség alsós általános iskolás tanulói voltak együtt a Tolna megyei KeszŐhidegkúton. Harminckét gyerek hét segítővel töltött el egy hetet a rekkenő hőségben sok-sok vidám­ság közepette. Csokis keksz, vízi csata, óriás buborékfújó, „szívemben hála, hála”, Jónás... - csak egy pár bökszó a hét eseményeiből, amelyek mögött történetek, élmények, arcok vannak. Lelki mélységek és felszabadult vidámság együtt a csodálatos, dombos vidéken. A tábor nemcsak néhány - a Déli F pyházkerületben szolgáló - lelkész, hitoktató össze­fogásának eredményeképpen jött létre, hanem a környékbeliek áldozatos szeretetének is köszönhető. Az egyik szülő a számháború végén hatvan palacsintával várt minket; más­kor friss tehéntejet ihattunk a helyiek jóvoltából. A konyhai feladatokat néhány környék­beli fiatal önkéntes munkaként végezte. Ennek az összefogásnak köszönhetően a tábor részvételi díja egy átlagos táborénál jóval alacsonyabb lehetett (közel harmada volt). ■ BeSze HIRDETÉS A Luther Márton Szakkollégium felvételt hirdet a 2007/2008-as tanévre. Olyan evangélikus fiatalok jelentkezését várjuk, akik szeptembertől Budapest valamely felsőoktatási intézményében tanulnak, és nemcsak egyszerűen szálláshelyet ke­resnek, hanem szívesen tagjai lennének egy lendületes szakkollégiumnak! A jelentkezés határideje: augusztus 1. A jelentkezés feltételeiről a www.lmszk.hu oldalon a Felvétel linkre kattintva tájé­kozódhat, illetve a matula.zsuzsa@lmszk.hu címen vagy az 1/329-8614-es telefon­számon is lehet érdeklődni. ISTENTISZTELETI REND / 2007. július 1. - Budapest Szentháromság ünnepe után 4. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Rám 8,18-23; Lk 6,36-42. Alapige: iMóz 50,15-21. Énekek: 67., 474. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv ); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) D. Takácsné Kovácsházi Zelma; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kinczler Irén; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kinczler Irén; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (énekes liturgia, úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél ii. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. u. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly: XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Varga Gyöngyi: Rákospalota, XV.,Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. n. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Szabóné Mátrai Mariann; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél u. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. (úrv.) ISTENTISZTELETI REND / 2006. július 1. - Balaton Badacsonytomaj de. 9.: Balatonalmádi du. 4.; Balatonboglár de. 11. (úrv.); Balatonfenyves (refor­mátus templom) du. 6.; Balatonfúred de. 9.; Balatonfuzfő (református templom) du. fél 3.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 10.; Felsődörgicse de. 11.; Fonyód de. fél 10.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kőröshegy (református templom) du. fél 3.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. ti.; Nemesleányfalu du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.: Veszprém de. 10.; Zamárdi du. 4.: Zánka de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Szupervízió az egyházban és intézményeiben... A fenti cím, illetve szentírásbeli üzeneté­nek indíttatása, a „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett...” ige (Ap- Csel 20,28; Károli-fordítás) alapján tar­tott májusban két alkalommal konfe­renciát egy ökumenikus összetételű (ró­mai katolikus, evangélikus és reformá­tus), lelkészekből és teológusokból álló szupervizorcsoport Debrecenben és Ba- latonfüreden. Ennek a konferencianapokat előké­szítő ökumenikus szupervizori munka- csoportnak saját meggyőződéséből fa­kadó belső motivációja az volt, hogy megvizsgálja, miként használjuk egyhá­zaink javára azt a segítő lehetőséget, amely a pasztorális szupervízióban rej­lik, és egyelőre hazánkban kihasználat­lanul maradt. A kétszer egynapos konferencia a szupervízió elméleti (tudományos, teo­lógiai) és gyakorlati bemutatására hívta a különböző egyházakból érkező részt­vevőket. A szupervízió fogalmakban va­ló tartalmi meghatározása nem egysze­rű. Magába foglalja a hivatásgyakorlás elemzését, az arra való reflexiót, a saját munkánk tanulását annak érdekében, hogy azt jobban végezhessük. Elősegíti az emberben lévő erők felszabadítását a munkát végző személy és az intézmény egésze számára, ezzel támogatva a segí­tő foglalkozásúak eredményesebb hiva­tásgyakorlását, saját maguk belső „kar­bantartását”. Különösen is hangsúlyos egyházi ke­retekben a pasztorális szupervízió egye­di sajátossága, hiszen a hitből fakadó belső erők mobilizálása is fontos a lelké- szi szolgálat vagy más, az egyházi intéz­ményekben - különböző területeken - folyó munka jobb végzése érdekében. A pasztorális szupervízió - mint segí­tő lehetőség - az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már egyházi kö­rökben is nagy hagyományokkal bír. Ökumenikus szupervizori munkacso­portunknak a célja az, hogy egyrészt is­mertebbé tegyük a pasztorális-szuperví­ziót a hazai történelmi egyházakban, il­letve ezek különböző intézményeiben. Másrészt: átérezve az intézményvezetők felelősségét a rájuk bízottakért, a paszto­rális szupervízión keresztül ösztönöz­zük őket a hatékonyabb intézményi munkára és a munkavégzés jobb légkö­rének a kialakítására. Harmadrészt: se­gítsük a különböző egyházi munkaterü­leteken dolgozókat a saját munkájuk ad­ta tapasztalatokból való tanulásra és a mindennapi munkájukra való átfogó reflektálásra. A résztvevők visszajelzései alapján a konferencia két napja után összegezve elmondható, hogy a pasztorális szuper­vízió egyházi keretek között megvaló­sítható és szükséges, hiszen segíti az egyházukén dolgozókat hivatásuk jobb gyakorlásában. Sikerült a résztvevők számára be- és felmutatni ennek a segítő lehetőségnek sajátos értékét, hasznossá­gát és rendkívüli időszerűségét. Ugyan­akkor az egyházi keretek között való hasznosítása tekintetében még sok tisz­tázatlan kérdés maradt. így többek kö­zött szembe kell nézni az egyházszerve­zeti vezetők szemléletbeli, a pasztorális szupervíziót értelmező, annak hasznos­ságára vagy akár financiális vonatkozá­saira is irányuló tisztázó kérdéseivel. Ezen ellenállások legyőzése, a szuper­vízióról alkotott kép pozitív formálása az egyházak és intézményeik érintett ve­zetői és a szupervíziót kínálók közös, ki­tartó munkájának lehet az eredménye. Ezért úgy látjuk, hogy fontos a szuperví­zió további megismertetése és értékei­nek kibontása egyházi keretek között is. Önmagunktól kérdezve: miért ne hasz­nálnánk a pasztorális szupervíziót és an­nak lehetőségét, miközben világi szin­ten ez ma már magától értetődő és hasz­nált segítség a hivatás jobb gyakorlása érdekében? Mindezek ismeretében - mint a pasz­torális szupervízió meghonosítása ér­dekében szerveződött ökumenikus munkacsoport tagjai - reméljük, hogy azok az egyházi testületeket és intézmé­nyeket vezetők, akik ezen a két szuper­víziós konferencianapon részt vettek, átérezhették ennek értelmét, hasznos­ságát és szükségességét azokban az egy­házi vezetői és szervezeti keretekben, amelyekben emberek és az általuk vég­zett munka irányítása rájuk van bízva. Gyakorolva így is az egymásért való fe­lelősséget, továbbá érezve, hogy a pasz­torális szupervízió kínálta lehetőség ha­tékonyan segítheti egyházaink és a ben­nük fáradozók munkáját. Nem szabad ezt kihasználatlanul hagynunk, ugyanis ha így teszünk, csak saját magunknak árthatunk. Mint a találkozás szervezői hiszünk abban, hogy az ilyen formában való munkánk nem hiábavaló az Úrban, még akkor sem, há olyan utakat válasz­tunk, amelyek első hallásra ugyan ide­gennek tűnnek, mégis közösségeink jö­vőbeli hatékonyabb és egészségesebb működését szolgálják. A pasztorális szupervízió lehetőségének felkarolása, hasznosításának jó érzékkel való meg­találása egyházaink saját kérdése és ve­zetőinek felelőssége is. ■ Kocsev Miklós református lelkész, szupervizor ■ S zobl ilw . ,;it ,\ ■ [b ,,.ui L ‘ .í j . Carl Friedrich von Weizsäcker (1912-2007) Halála után néhány perccel, április 28-án a 20 órai hírekben minden német nyelvű rádióállomás méltatta a német nyelvte­rület utolsó polihisztorát, Carl Friedrich von Weizsäckert. Hasonló­an emlékeztek meg róla a különböző európai televíziós állo­mások angol, francia és német nyelvterületen. Württembergi protestáns családból származott. Amint mondta, filozófus volt a fizikusok között, illetve fizikus a filo­zófusok között. Édesapja Dániában, Svájcban volt követségi tanácsos; a második világháború alatt, a legnehezebb időkben pedig a Vatikánban teljesített szolgálatot. Weizsäcker tudományos életére, munkásságára Nils Bohr és Werner Heisenberg volt döntő hatással. Először fizikát hallgatott, majd az utóbbi tanácsára Lipcsébe ment elméleti és atomfizi­kát tanulni. Két emberi és tudományos példaképével szoros barátság fűzte össze. Hobbiként megmaradt számára a csilla­gászat, később jött hozzá a művészet, a metafizika és a távol­keleti bölcsességek tanulmányozása. Rendkívül szerencsésnek nevezte magát, mert korának legjelentősebb atomfizikusaival találkozott, illetve dolgozott együtt. Heisenbergnél habilitált Lipcsében. Világhírre tett szert az atommagfúzió, illetve a napenergia létrejöttével kapcsolatos elméletével. Életének következő állo­mása Berlin-Dahlem volt, ahol Luise Meitnerrel, Fritz Strassmannal és Ott0 Hahnnal dolgozott együtt. Felismerte az atommaghasa­dáskor felszabaduló nagy mennyiségű energia jelentőségét, il­letve óriási veszélyét. Részt vett a német uránprogramban, an­nak ellenére, hogy a fasizmussal nem értett egyet. Vehemensen tiltakozott egy esetleges német atombomba előállítása ellen, minden esetben egy tervezett atomreaktor építéséről beszélt. A programban való részvétele miatt 1945-ben Angliába in­ternálták. Hirosima és Nagaszaki tragikus példája vezette rá ar­ra, hogy megfogalmazza a tudomány - minden diszciplínára vonatkoztatott - óriási felelősségét. Minden területen, a bioló­giától a kémián át az atomfizikáig, illetve az embrionális őssej­tek kutatásáig fennáll ez a felelősség. 1957-ben tizennyolcán írták alá az úgynevezett göttingeni nyilatkozatot, melynek ő volt a szellemi atyja; a nyilatkozat­ban Németország atomfegyverekkel történő ellátása, illetve új- rafelfegyverzése ellen tiltakoztak, sikerrel. Mint filozófus a kvantumelméletet az élet minden területére vonatkoztatta. 1970-ben Jürgen Habermasszal együtt megalapította a Max Planck Intézetet, amely az életfeltételek kutatását tűzte ki céljá­ul a mai tudományos-technikai világban. Az intézetben szá­mos új elképzelés született a természet védelmével, a leszerelés kérdéseivel, az úgynevezett harmadik világgal, a béke megőr­zésének feltételeivel, illetve a konfliktusok kezelésével kapcso­latban. 1979-ben a szociálliberális kormánykoalíció államelnök­nek szerette volna jelölni, ezt azonban visszautasította. Ké­sőbb, a nyolcvanas években több úgynevezett világbéke-ta- lálkozót szervezett, amelyeken II. János Pál pápa és számos, a világ különböző részeiről érkezett felekezeti vezetők is részt vettek. 1992-ben jelent meg ezerkétszáz oldalas, Zeit und Wissen (Idő és tudás) című összefoglaló könyve, melyben a fizika filozófiai alapjait próbálta magyarázni. Külön fejezetben foglalkozott Werner Heisenberggel és Nils Bohrral, illetve a hozzájuk fűző­dő barátságával. Alternatív Nobel-díjat kapott. Minden konf­liktus békés úton történő megoldását hirdette, a 2001. évi afga­nisztáni háborút is ellenezte. Jól ismerte többek között Albert Schweitzert és Szentágothai Já­nos professzort, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnö­két. A második világháború előtt évekig dolgozott együtt Szi­lán! Leóval és Teller Edével a Heisenberg-csoportban. Számtalan akadémiának volt tagja vagy tiszteletbeli tagja, valamint több egyetem díszdoktora. Az oktatást nagyon ko­molyan vette. A doktori képzésben részt vevő és habilitáns ta­nítványait nemcsak a disszertáció megvédéséig segítette, ha­nem további útjukat is figyelemmel kísérte. Személyében a 20. századi Európa egyik legjelentősebb po­lihisztora, filozófusa, fizikusa, konfliktuskutatója távozott el közülünk. ■ Makovitzky József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents