Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-07-01 / 26. szám
‘Evangélikus ÉletS 5. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TALÁLKOZÓ 2007. július I. 7 au : békességszerzők 'kelés teológiájáról hogy mit tanított az egyház az elmúlt kétezer évben az Isten és ember közötti megbékélésről és Krisztus megváltó kereszthaláláról. Varga Gyöngyi a kereszt teológiájának gondolatrendszeréből - amelyet Luther dolgozott ki - azt emelte ki, hogy a megbékélés Istentől induló folyamat, melynek során Krisztus keresztje révén újra összeköti Istent a mélyre bukott emberrel. Hogyan ver hidat a megbékélés fogalma a dogmatika és az etika között? - tette fel a következő kérdést Fabiny Tibor. A kereszt teológiájának hitbeli és erkölcsbeli tartalma nem választható szét egymástól - adta meg elsőként a választ Kránitz Mihály. Ennek nyomán a résztvevők mindannyian alátámasztották azt a nézetet, hogy az Isten értünk való cselekedetének dogmatikai tanításán túl annak hatása is meg kell, hogy mutatkozzon az ember életében. Isten békessége tovább akar áramlani rajtunk - tette hozzá Szűcs Ferenc s ezt a keresztény ember a gyakorlatban nem szavakkal, hanem sokkal inkább személyes példával tudja kinyilvánítani. A megbékéltek alkotják az egyházat, más szóval a szentek közösségét, de vajon az egyház valóban szentek közössége-e? Fabiny Tibor kérdésére a beszélgetőpartnerek a bűnös ember megszentelődésének a témáját járták körül. A bűnbocsánatot elfogadó és abból élő ember személyes életét Istennel rendezi, s ebben az értelemben ő a Krisztus szentségéből élő bűnösök közösségének tagja lesz. A beszélgetés záró kérdésére - miként segíthetik az egyházak a társadalmi szembenállás és megosztottság megszüntetését? - ökumenikus egyetértésben fogalmazták meg gondolataikat a keresztény felekezetek képviselői. Elsődlegesen fontos, hogy az egyházak saját berkeiken belül elkerüljék a mesterségesen generált megosztottságot, és olyan közösségi modellt legyenek képesek felmutatni a társadalom számára, amely az. önfelmagasz- talás helyett a kölcsönös megbocsátásra és a más nézetet vallók toleráns elfogadására épül - a ki- engesztelődés és az egymással való megbékélés jegyében. ■ Petri Gábor Ha csíp a leves... „Ha a leves, amit most eszünk, csípi a nyelvünket, főzzünk újat - közösen.” A Duna Televízió volt bemondója, Horváth Kálmán hozzászólásában ezzel a metaforával foglalta össze az elhangzottakat, és adott tanácsot a jövőre nézve a Megbékélés a romákkal című szekcióbeszélgetés végéhez közeledve. A helyenként emelkedettebb hangnemben folyó, a „cigány- kérdés" megoldatlan voltát igazoló alkalmat Kari Jánosné Csepregi Erzsébet sárszentlőrinci evangélikus lelkész személyes hangvételű beszámolója vezette fel. Vallomása szerint a cigánysággal való találkozásai - bármely életkorban, élethelyzetben került is rájuk sor - mind-mind gazdagították az életét. Ugyanezt, pontosabban a nem cigányokkal való találkozásainak emlékét a szekcióbeszélgetés másik meghívott résztvevőjének, ignácz János tanárnak hazánk egyik legnagyobb társadalmi problémájának egynémely vetületéről, így ő - sajnos - csak egy-egy neki szegezett kérdés erejéig, főként a szegregált oktatással kapcsolatban jutott szóhoz. A beszélgetésben fel-felbuk- kantak a cigányokkal kapcsolatos előítéletek, azonban a roma résztvevők „önvédő” - a tudósító szerint jogos - hozzászólásai (például hogy a magyarok között éppúgy vannak piszkos, rendetlen, bűnöző emberek, mint a cigányok között), úgy tűnt, többnyire süket fülekre találtak. Az alkalmat végül az a hozzászóló terelte vissza a témának megfelelő mederbe, aki arra kérdezett rá, hogy általánosságban hídépítőnek tekinthető-e az egyház a cigányok és a nem cigányok között. Csepregi Erzsébet szerint önvizsgálatot kell tartanunk a tekintetben, hogy menynem volt lehetősége elmondani. Még mielőtt a Duna-Sió Közi Kistérségi Roma Egyesület elnökéhez került volna a képzeletbeli mikrofon, élénk vita alakult ki nyíre foglalkoztatnak bennünket, evangélikusokat a cigányság problémái, és változtatnunk kell a hozzáállásunkon: ha ők nem közelednek felénk, nekünk kell elmennünk hozzájuk. Ignácz János pedig úgy véli, ahhoz, hogy a romák és a nem romák közötti kapcsolat jobb legyen, mindkét félnek szüksége van arra, hogy az élet lehető legtöbb színterén találkozzanak. S hogy milyenek legyenek ezek a találkozások? Jézus ismer és elfogad bennünket. Nekünk is törekednünk kell a másik megismerésére és elfogadására. Nem leereszkedésre, hanem szeretetre van szükség. Meg kell látnunk a másik emberben, hogy ő is az Úristen teremtménye, és nyitott szívvel kell közelítenünk felé. Csak így főzhetünk új levest... ■ - VITÁLISHol van a határon innen és a túl? a hazaiak, aztán a tőlük elszakítottak és végül a róluk önszántukból leváltak” - kezdte a Megbékélés határon innen és túl című szekcióbeszélgetés felvezetését Gémes István Németországban élő nyugalmazott evangélikus lelkész. A körülbelül egyórás, felettébb élénk diskurzus további lelkész vendége volt Nagy Olivér Szlovákiából, Köncze G. Árpád és Mátyás Attila Romániából, valamint Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész Magyarországról. A diskurzusnak Gémes István előzetesen összeállított kérdéssora szabott izgalmas irányt. A vitavezető szerint külön-külön kérdések várnak megválaszolásra a föntebb említett három „hovatartozási kategória” esetében. A hazai egyház számára ilyen például, hogy kereste-e a kapcsolatot a 19-20. század folyamán hazájukat különböző okokból (kivándorlás, Trianon-trauma, 1956) elhagyókkal. Az elszakítottak által megválaszolandó pedig például az, hogy ha igénylik a megbékélést, akkor készek-e a múlt hibáira és mulasztásaira való hivatkozás helyett a megbékélésen munkálkodni segítségnyújtással és elfogadással. A résztvevők megállapították, hogy a hazaiak és a határon túliak közötti egyházi megbékélés kérdése (ha egyáltalán van ilyen) természeténél fogva egyben mindig politikai gyökerű. A beszélgetés során többször is fájó sebként került szóba a trianoni békeszerződés, illetve a 2004. december 5-i népszavazás. Mint elhangzott, az előbbi esetben Magyarország polgáraiszakított területeken élők magyar állampolgárságának megszavazása mellett - lényegében nem tudták kellő számban mozgósítani a híveket. A referendum eredményének nemcsak az a következménye, hogy a határon túliak a mai napig kirekesztettnek érzik magukat (és nevezik sokan közülük az anyaországot „mostohaanya-országnak”), hanem az is, hogy a hazai közéletben nyilvánvalóvá vált az egyházak gyenge érdekérvényesítő képessége. A beszélgetés „határon túli” résztvevői ugyanakkor két örömteli egyházi kezdeményezést is kiemeltek. Fontos előrelépésnek minősítették a Maek (Magyar Evangélikus Konferencia) tavaly októberi zászlóbontását, valamint - ennek összefüggésében - azt a folyamatot, amelynek jegyében (például az Evangélikus Elet hasábjain) a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház már jó ideje úgy jelenik meg, mint a magyar evangélikusok negyedik egyházkerülete. ■ Boda Zsuzsa Békesség a közéletben ► Mi a szerepe és a feladata az egyháznak egy olyan társadalomban, amely a megosztottságnak, a széthúzásnak, a különféle érdekcsoportok és szekértáborok szembenállásának a negatív, romboló következményeivel küszködik? Hogyan szolgálhatja az egyház a társadalmi csoportok megbékélését a demokratikus államrenden belül? A paksi találkozónak A megbékélés távlatai összefoglaló címmel megrendezett szekcióbeszélgetései közül sokan várták nagy érdeklődéssel a társadalmi megbékélésről folytatott eszmecserét, amelyen Próhle Gergely, egyházunk országos felügyelője és ár. Csepregi András lelkész, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) egyházi kapcsolatokért felelős főtanácsadója osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Mindkét beszélgetőtárs a téma definiálásával kezdte hozzászólását. Prőhle Gergely több szempontból próbálta megvilágítani és széles társadalmi összefüggés- rendszerbe igyekezett helyezni a megbékélés témakörét: a megbékélés igénye nemcsak a politika szféráját érinti, hanem olyan, a legkülönfélébb társadalmi csoportokban meglévő problémából - az ellenségeskedésből, a megosztottságból - ered, amelynek ellentmondásos jelenségeitől maguk az egyházak sem mentesek. Csepregi András - önmagát közéleti kérdések iránt érdeklődő teológusként jellemezve - a megbékélés témakörét elsősorban a társadalom politikai megosztottságának az összefüggésében értelmezte, különös tekintettel arra, hogy mit tehetnek az egyházak ennek a szétszakí- tottságnak a gyógyításáért. Az, amit összefoglaló néven közéletnek hívunk, értékek, gondolatrendszerek és ideológiák versenyének az eredményeképpen jön létre. Hol a határ az egészséges verseny és a kirekesztő ellenségeskedés között? Azok a vágyak és törekvések, amelyek előbbre juttatnak bennünket, meghatározott minták alapján alakulnak ki. Hol a határ a tettre sarkalló vágy fejlődést szolgáló ereje és aközött, hogy a más mintákat követőket megpróbáljuk kiiktatni a közéleti mozgástérből? Csepregi András teológiai reflexióval válaszolt a kérdésekre: az, hogy a más értékeket valló ember tűnjön el a közéletből, Isten ellen irányuló gondolat. Prőhle Gergely ehhez kapcsolódva a demokratikus állam értéksemlegességének az elvére hívta fel a figyelmet, és azt a kérdést fogalmazta meg, hogy valóban azok mentén az értékek mentén szerveződik-e a közélet, amelyeknek az állam helyet biztosít. Ezen a ponton válik rendkívül hangsúlyossá, hogy az egyház képes-e hitelesen képviselni a közéletben azokat az értékeket, amelyeket hirdet. Mindkét beszélgetőpartner egyetértett abban, hogy az egyházaknak napi szintű, felelős hozzászólásokkal, kompetens véleményalkotással kell részt venniük a közéleti kérdések alakításában. Az OKM főtanácsadója a „fesztelen hozzászólások” kifejezéssel próbálta érzékeltetni, hogy a nyugati demokráciákban miként vannak jelen az egyházak a közéletben. Abban is egybehangzó véleményt fogalmaztak meg, hogy vannak működő demokráciák, és a svájci, a német és az angol példákat elemezve azt mutatták be, hogy a szerteágazó társadalmi jelenségekre való kompetens reagálások mi módon járulnak hozzá a demokratikus államberendezkedés „ajándékának" a hiteles és hatékony működtetéséhez. Csepregi András szerint a 21. század közéleti kultúrájában már nem az a kérdés, hogy miként találunk irgalmas felebarátra, hanem az, hogy felfedezzük-e Istent az ellenségünkben, s ez a közéleti-politikai megbékélés teológiai alapvetéseként is értelmezhető. Az evangélikus egyház országos felügyelője pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a demokratikus játékszabályokat az egyházban akkor is be kell tartani, ha a közéletben nem ezt látjuk. A protestáns hagyományok szellemében jobban kellene érvényesíteni a transzparencia, az átláthatóság kultúráját, mert a közéletben való részvételnek ez az a felelősségteljes magatartásformája, amely elősegítheti a társadalmi megbékélést. ■ P. G. nak nem adatott meg a választás lehetősége, míg az utóbbiban igen, ám az egyházak - bár többségükben nyíltan kiálltak az el„A »határon innen és túl« igen viszonylagos megjelölés, hiszen minden csoport innen és túl van. Az egyszerűség kedvéért: vannak