Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-07-01 / 26. szám

2 41 2007- jÚlillS I. FORRÁS ‘Evangélikus Élet®> SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP - iMóz 50,15-21 Hogy „sok nép életét megtartsa” ÉLŐ VÍZ Ha Jézus kérdez Mindig különös jelentősége van annak, amikor Jézus valamit kérdez valakitől írásomban há­rom dolgot szeretnék aláhúzni, amelyek megfi­gyelhetők Jézus kérdéseiben. Ha Jézus kérdez, sokszor mást és valami újat mond. Éppen nem azt mondja, amit vár­tunk A Biblia olvasásakor mi szeretjük beleol­vasni a saját gondolatainkat a Szentírás szövegé­be. Ézs 55,8 azonban arra figyelmeztet minket, hogy a mi gondolataink nem Isten gondolatai... Az igéből mindig éppen azt kell elfogadnunk ami nekünk új, ami más, mint amit vártunk Ezt tapasztaljuk a tenger lecsendesitésének történeté­ben is. A viharban a tanítványok félnek Mi úgy érezzük hogy okuk van rá. Jézus azonban meg­lepetésünkre azt kérdezi tőlük „Mit féltek ti ki- csinyhitüek?" (Mt 8,26) Jézus nem fél velük együtt. Sőt szelíden inti őket: miért féltek? A hit legyőzi, elűzi a félelmet. Ha Jézus együtt félne velük akkor nem lenne Isten Fia, ha együtt félne velük akkor nem lenne Szabadító. Tehát Jézus kérdésében valami új szólal meg, valami más, mint amit vártunk Ezt kell befo­gadnunk. Ha Jézus kérdez, abban mindig van valami ébresztő üzenet. Mire ébreszt Jézus? Elsősor­ban bűneink meglátására. Hasonlót érzünk Pé­ter pünkösdi prédikációjában is (ApCsel 2). A háromezres gyülekezet a beszéd hatására meg­keseredett. Minden prédikációnak egyik hatása, hogy ráébreszt a bűn valóságára: hogyan ron­tottam el eddigi saját életemet, hogy bántok meg sokszor másokat, talán éppen szeretteimet. Egy asszony egy alkalommal a templomból jövet így számolt be a prédikációról:- Nagyon szép és tanulságos volt a beszéd, de nekem valami nagyon hiányzott.- Mi hiányzott?- Sajnos nem volt egyetlen mondat sem benne, amely megfájdította volna a szívemet a bűneim miatt... Jézus szava megszomorít; ahogy a zsoltáríró mondja: „. ..utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek: számosabbak a fejem hajszálai­nál, és a szívem is elhagyott engem." (Zsolt 40,13: Károli-fordítás) Ez azt jelenti: ráébred­tem, rájöttem, hogy bűnös vagyok Végül: ha Jézus kérdez, az mindig egyúttal gyógyító kérdés is. A tenger lecsendesitésének történetében, mikor azt kérdezi: miért féltek? - már benne van a kérdésben, hogy ő le tudja csen­desíteni a vihart. Még zúg a szél, még tajtékoz- nak a félelmetes hullámok de Jézus már megtö­ri a bénító félelem erejét. Nincs miért félni. Ne féljetek - ez nem „parancs", hanem gyógyító erő! Boldog, aki bajban, nehéz órákban ahhoz a Jézushoz menekül, aki mindent másképp lát. Aki szavával is gyógyít. Életünkben gyakran ott a vihar. A bűn vihara, a félelem vihara, a lázadás, csüggedés vihara. Kapaszkodj bele Jézus szavába: kicsinyhitű, miért kételkedel? És jön a csend. A viharzó ten­ger újra csendes lesz. Mert valaki itt van, aki erősebb minden viharnál... ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „A Krisztusba vetett hit által ugyanis nem a cselekedetektől vagyunk sza­badok, hanem a cselekedetekről al­kotott vélekedéstől, vagyis attól az esztelen feltételezéstől, hogy a meg- igazulást cselekedetekkel lehet elér­ni. Mert a hit váltja meg, igazítja helyre és őrzi meg lelkiismeretünket: általa ismerjük fel, hogy igazságunk nem a cselekedetekben van, ámbár nem lehet és nem szabad, hogy a cse­lekedetek hiányozzanak, minthogy evés, ivás és halandó testünk szoká­sos cselekedetei nélkül nem létezhe­tünk, de mégsem ezekben van a mi igazságunk, hanem a hitben, viszont azok a cselekedetek mégsem elve- tendők vagy elhagyandók.” H Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Profile Károly fordítása) József testvérei féltek, hogy öccsük csak hajlott korú apjukra tekintettel bocsá­tott meg nekik, amikor a fáraó udvari fő­méltóságaként fölfedte előttük kilétét. Úgy érezték, Jákob halála után okkal tarthatnak József bosszújától. Magukból indultak ki... Hiszen ifjúkorukban - ap­juk haragjától félve - nem merték nyíl­tan kimutatni József iránti ellenszenvü­ket. Elfojtott irigységük idővel gyűlölet­té, gyilkos szándékká fajult. Csak az al­kalmat várták, hogy apjuk tudtán kívül elbánjanak Józseffel. És amikor József egyedül vitt nekik ebédet a mezőre, megragadták a lehetőséget, hogy örökre megszabaduljanak testvérüktől. Kis hí­ján megölték, de végül úgy döntöttek, hogy eladják az épp arra haladó karaván rabszolga-kereskedőinek. Ezért apjuk halálakor úgy érezték, most József szá­mára jött el a rég várt alkalom, hogy le­számoljon velük. A bosszúra való lehetőség híján a ha­talmi viszonyok vagy más akadályozó körülmények megváltozásáig szóló, színlelt megbocsátás a mi világunkban sem ismeretlen. Bizonyára sokan átél­tük, hogy amikor haragosaink nem tud­tak ártó szándékuknak érvényt szerezni, kényszeredetten békejobbot nyújtottak felénk. Elfogadtuk, bár éreztük, hogy ez nem őszinte. És amikor alkalmuk nyílt, éltek is rögtön a lehetőséggel, hogy ott ártsanak, ahol tudnak. De talán bennün­ket is megkísértett már a helyzet adta le­„Afeí titeket hallgat, engem hallgat, és aki tite­ket elutasít, engem utasít el, és aki engem el­utasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem" (Lk 10,16) - Jézus a hetvenkét tanítvány szolgálatba állításakor mondott beszé­dét zárja ezekkel a szavakkal. Nem lehet kétség: Jézus szerint a küldetésben járó tanítvány a küldőjét képviseli. Az ő ne­vében szól, amikor Isten országát taní­tással vagy szónoki jellegű beszéddel (prédikáció, igehirdetés) hirdeti. Maga Jézus is ezt tette, amikor az Atya küldetésében járt. Ha úgy hozta a hely­zet, tanított. Néha a szálláshelyén össze­gyűlteket, néha a vándorútján mellésze­gődött sokaságot. Máskor meg egészen személyes beszélgetésben tanít, mint például Síkár határában, Jákob kútjának káváján ülve (lásd a samáriai asszony történetét) vagy az éjszakai látogatót, Nikodémust fogadva. Amikor pedig ar­ra kínálkozott lehetőség, hogy egy ha­lászbárka fedélzetéről mint úszó szó­székről vagy a hegycsúcsról lefelé eresz­kedő hullámokban terjedő hang erejét hetőség, hogy végre betartsunk valaki­nek, akinek korábban megbocsátottunk ugyan, de nem szívből, hanem kénysze­redetten. Ezért tudjuk nagyon könnyen megérteni József testvéreinek félelmét. József azonban nem színből, hanem szívből bocsátotta meg testvéreinek, hogy korábban az életére törtek. Ami­kor a fáraó ezüstpoharát az egyiptomi gabonával hazainduló testvérek cso­magjába rejtette, majd a látszólagos lo­pást leleplezte, nem azt akarta értésükre adni, hogy „most végre a kezemben vagytok, most börtönbe, sőt akasztófára juttathatlak benneteket, és csak azért nem teszem, mert tudom, hogy apánk­nak nagy fájdalmat okoznék vele”. Jákob halálakor kitűnik, hogy a testvérek az esetet mégis így értelmezték. Pedig Jó­zsef ezzel csak azt mutatta meg, hogy amikor valóban kezében van az életük, ő akkor sem él a bosszú lehetőségével, mert a korábban elkövetett gonosz tet­tük ellenére őszintén, testvérként szereti őket. De a testvérek ezt nem értették, mert magukból indultak ki: tudták, hogy József helyében ők most bosszúra hasz­nálnák a helyzetben rejlő lehetőséget. Józsefnek a testvéreihez való nagyvo­nalúsága, irántuk minden körülmény el­lenére megőrzött szeretete nem saját emberi nagyságából fakad. József mind­végig szilárdan hitte, hogy sorsa Isten kezében van, és sorsában a váratlan for­dulatokat nem a véletlen hozta, hanem kihasználva szóljon a hallgatására ösz- szesereglett sokasághoz, akkor össze­függő beszédet mondott. Ilyenkor nem volt lehetőség kérdéseket feltenni, a ti­zenkettő is legfeljebb utólag, a szálláson faggathatta egy-egy mondatának mé­lyebb értelméről. Ha figyelmesen olvassuk az evangélis­ták feljegyzéseit, egyáltalán nem érez­zük erőltetettnek a tanítás és az igehir­detés közötti műfaji megkülönbözte­tést. A tanító Jézus magyaráz. Mint a jó tanár, ilyenkor azt is megengedi, hogy kérdezzék. Hiszen ez lehetőséget kínál a félreértések tisztázására, segíti a mé­lyebb megértést. A prédikáló Jézus viszont hirdet. Ki­hirdeti Isten országának eljövetelét, „az Úr kedves esztendejét”. Meghirdeti az ez­zel beköszöntő új világ rendjét. Amnesz­tiát hirdet a bűnösöknek, és megtérésre hívja őket. Jól értették ezt reformátor ele­ink, amikor prédikációjukat nem szent­beszédnek, hanem igehirdetésnek nevez­ték. Kívánatosnak látom, hogy egyhá­A VASÁRNAP IGÉJE Isten gondviselése. Isten intézte úgy, hogy amikor testvérei a mezőn meg akarták ölni, a rabszolgakereskedő-ka- raván épp arra jöjjön. Isten lágyította meg testvérei szívét, hogy életét megkí­méljék. Isten előre tudta azt is, hogy a karaván Egyiptomba tart, ahol Józsefet Potifár fogja megvenni, akinek csélcsap felesége ártatlanul börtönbe juttatja majd, de csak azért, hogy ott megfejthes­se a fáraó álmát, és ennek eredménye­ként a fáraó a birodalom gazdasági, pénzügyi és egyben népjóléti miniszte­rének megfelelő rangba emelje. Mindezt pedig azért, hogy az egész keleti világot sújtó nagy éhínség idején ő menthesse meg apja, testvérei és egész családja éle­tét, letelepítve őket Gósen gazdagon ter­mő földjén, Egyiptomban. József hitével felismerte, hogy az a go­nosz terv, amelyet testvérei ellene forral­tak, tudtukon kívül, akaratuktól függet­lenül Isten nagyszabású tervének részé­vé vált: József családja a dédapjának, Áb­rahámnak tett ígéret alapján így fejlőd­het nagy néppé. És Jákob tizenkét fiának családja valóban Egyiptomban növeke­dett Isten választott népének tizenkét IGE+H1RDETO zunkban újra nagyobb hangsúly kerül­jön a tanító alkalmakra. Az istentiszteleti prédikáció viszont maradjon meg a szó eredeti értelmében igehirdetésnek! A tanítás és az igehirdetés közti kü­lönbséget tükrözi a reakció is, amellyel Jézusnak szembe kellett néznie. Amikor tanított, ellenségei gyakran egyetértést színlelve közeledtek hozzá. Aztán meg­próbáltak belekötni egy-egy mondatá­ba, hogy annak alapján a mózesi tör­vény megrontásával vádolhassák. Más­kor jóhiszeműnek feltüntetett kérdése­ikkel próbálták kelepcébe csalni, hogy majd istenkáromlásért megkövezhes­sék. A prédikáló Jézussal viszont mindig haraggal és nyíltan kimutatott gyűlölet­tel szálltak szembe. Nem személyes el­törzsévé. Ezért joggal mondhatta József a bosszújától rettegő testvéreinek: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” József azokra a népekre gondolt, amelyeket Egyiptom az ő bölcsességének köszön­hetően láthatott el élelemmel. Isten azonban azért adta József szá­jába ezeket a szavakat, hogy prófétai kinyilatkoztatást adjon: József- tudtán kívül - a kereszt Krisztusáról tett tanú­ságot, amikor ezt a mondatot kimond­ta. Hiszen az Úr Jézus is így szemlélte Istentől rendelt sorsát, ezért tudott szívből megbocsátani minden kínzójá­nak és ellenségének. Tudta, hogy akik gonosz szándékkal juttatják őt kereszt­re, akaratukon kívül Isten üdvtervét szolgálják: Isten megengedi, hogy őt ár­tatlanul halálra adják, de csak azért, hogy ezáltal „sok nép életét megtartsa". Mert Isten terve a Golgotán kulminá­ló emberi gonoszság eszközét, a ke­resztet tette az emberi nem üdvének forrásává. Isten nem megakadályozza a gonosz működését, hanem tetteit üdv­terve részévé teszi. ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk!- Urunk, emlékeztess rá, hogy bűnbocsánatból élünk, és taníts bocsánatoddal élve szívből megbocsátani minden ellenünk vé­tőnek Ámen. lenszenv vezette őket, hanem azért ha­ragudtak, amit Jézus hirdetett. így lep­lezték le magukat: valójában Istent gyű­lölik, aki Jézust a kegyelem evangéliu­mának hirdetésére küldte. Annak az Is­tennek a nevében akartak eljárni Jézus­sal szemben, aki szereti azokat, akiket ők megvetnek és gyűlölnek, és országá­ba hívja az olyan bűnösöket, akikkel ők itt a földön sem lennének hajlandóak egy fedél alatt élni. Ha a prédikátor hű küldőjéhez, és hite­lesen hirdeti a rábízott evangéliumot, ak­kor minden időben számolnia kell azzal, hogy beszéde hasonló indulatokat ger­jeszthet. Ekkor és csak ekkor hivatkozhat Jézus igéjére: „Aki titeket hallgat, engem hall­gat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.” De ha erkölcsi vétségek miatt botránkoztató életmóddal vagy úrhat­nám viselkedéssel, gőgös beszéddel vált ki ellenszenvet és elutasítást, nem véde­kezhet Jézus fenti szavait idézve. ■ Véghelyi Antal LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN. Oratio cecumenica [Lelkész:] Urunk, köszönjük, hogy szolgálatra hívtál el minket, és megnyitottad előttünk a templom kapuját a világra. Segíts küldetésünket örömmel betöltenünk, és ne hagyj magunkra, mert nélküled erőtlenek vagyunk, és mindent elrontunk. [Lektor:] Könyörgünk a betegekért, az éhezőkért, az otthontalanokért, a megélhetés gondjaiban vergődő- kért. Add, hogy a szenvedés könnyein át meglássák di­csőséged fényét. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk Jézus! [Lektor:] Segíts minket az istentelen világban Isten fi­aivá lennünk, hogy ne csak szavaink, de életünk is té­ged tükrözzön vissza. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lektor:] Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk a másikban a te felénk kinyíló és kérő kezedet. Ne a bűnös­től irtózzunk, hanem a bűntől. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lektor:] Adj irgalmas szívet, olyat, mint a tiéd, amely nem elítélni akar, hanem megmenteni. Óvj meg az ítélkezéstől, hogy ne veszítsük el egymást. Hadd te­gyük azt másokkal, aminek mi is örülnénk. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lektor:] Taníts meg okosan használnunk életünk idejét. Ments meg a céltalan élettől és az üres napoktól. Őrizz meg az elbizakodottságtól és a képmutatás álar­cától. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk Jézus! [Lektor:] Köszönjük mindazt, amit tőled kaptunk és kapunk: egészségünket, pénzünket, pozíciónkat. Azon­ban állj mellénk, amikor ezek kísértenek, és hatalmukba akarnak keríteni, hogy jól tudjunk sáfárkodni velük, hogy az örök élethez vezető úton eszközök legyenek a kezünkben, ne pedig torlaszok. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lektor:] Segíts, hogy ne essünk olyan bűnökbe, amelyeket elkövetésük után már nem vagyunk képesek rendezni. Óvj meg különösen is a nehezen gyógyuló bűnök elkövetésétől. Urunk, ne bűneink szerint ítélj, de szabadíts meg a gonosztól. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lektor:] Könyörgünk a gyermekek és szüleik közöt­ti kapcsolatokért. Vigyázz gyermekeinkre az iskolai szünet ideje alatt is! Eléd visszük hitvestársi örömeinket es gyötrődéseinket is. Légy velünk elhibázott ügyeink közepette, hogy ne törjük el, ami megrepedt, hanem a te szereteteddel megújíthassuk és megszentelhessük. Ismered munkahelyi, iskolai és baráti kapcsolatainkat, de ismered kapcsolatra való képtelenségünket is. Ne hagyj magunkra! Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk Jézus! [Lektor:] Adj vigasztaló szavakat a szánkba, ha sírót hozol elénk, és szívhez szóló szavakat, amikor gyilkos mondatok ütötte sebeket kell begyógyítanunk. Fordítsd jóra azt, amit mi elrontottunk. így irgalmazz egyházad­nak, népednek és az egész világnak. Hallgass meg minket! [Gyülekezet:] Jövel, Urunk, Jézus! [Lelkész:] Atyánk, köszönjük neked, hogy Fiad által megnyitottad előttünk az élet útját, és segíts, hogy rajta járva a te gyermekeidként élhessünk társaink üdvössé­gére és a te dicsőségedre. [Gyülekezet:] Ámen. Aki titeket hallgat, engem hallgat...

Next

/
Thumbnails
Contents