Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-21 / 3. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2007. január 2i. !► 7 IMAHET 2007. január 21-28. Bibliai szövegek, magyarázatok és imádságok a nyolc napra 5. nap Isten megítéli hallgatásunkat .Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek... ” (tKor 12,26) • Mik 6,6-8: Mit kíván tőled az Úr? • Zsolt 31(30),1-5: Isten a kőszikla és hű megváltó • iPt 4,17: Az ítélet Isten házán kezdődik • Mt 25,31-46(41-46): Velem nem tettétek Igemagyarázat Azoknak, akik csendben szenvednek - akik elvesztették hangjukat, vagy akiket megfosztottak attól - Istenben van menedékük és reménységük. O az, aki hűsége miatt megszabadítja őket. Ugyanakkor teljes joggal fordulnak nemcsak Istenhez, hanem Isten szolgáihoz is, a keresztényekhez és az egyházakhoz. Mert ők arra is hívattak, hogy azokért is szóljanak, akik erre nem képesek, vagy nem akarják hangjukat felemelni. Ok hívattak arra is, hogy megerősítsék az erőtleneket, hogy tudjanak magukért szólni. Isten akarata az, hogy cselekedjünk igazságot mindenkiért. Azonban nagyon gyakran a szenvedők reménysége nem talál visszhangra. Keresztények és egyházak nem szólnak mindig, amikor szólniuk kellene, vagy nem fáradoznak a hangjukat vesztettek megerősítéséért, hogy ők szólhassanak önmagukért. Éppen ezért nekünk, keresztényeknek és egyházaknak szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, miért hallgatunk olyan gyakran. Megteszünk-e minden tőlünk telhetőt azért, hogy másokért szóljunk, és őket is megerősítsük arra, hogy képesek legyenek magukért szólni? Ha nem, az azért van-e, mert nem vagyunk képesek meghallani a szenvedők kiáltását? Vagy egyszerűen közönyösek lettünk a sok szenvedés és szomorúság között? Vajon az egyházak annyira el vannak-e foglalva saját belső ügyeikkel, hogy nem képesek meghallani azok kiáltását, akik falaikon kívül vannak? Vajon az egyházakat a saját szakadásaik akadályozzák-e abban, hogy a szenvedők kiáltását meghallják? Nehéz kérdések ezek. Amikor azonban együtt kérdezzük őket, képesek lehetünk megtörni a csendet, és megmutatni a szenvedők szolgálatában való egységünket. Imádság Isten, oltalmunk és megváltónk! Halld meg azok hangját, akiknek nincs hangjuk, nyisd meg szájukat, hogy szólni tudjanak, és adj nekik igazságot, gyógyulást, örömöt és békességet. Nyisd meg füleinket, hogy meghalljuk a szenvedők kiáltását! Nyisd meg szánkat, hogy szólni tudjunk értük; nyisd meg szívünket, hogy szolgálhassunk az ő megerősödésükért. Ámen. 6. nap Felhatalmazás nyílt megszólalásra Az asszony... félve és remegve... elmondta a teljes igazságot” (Mk 5,33) • Bír 6,11-16: Én veled leszek • Zsolt 50,1-15: Akkor kiálts hozzám • ApCsel 6,26-32: Istennek kell engedelmeskedni • Mk 5,24-34: Elmondani a teljes igazságot Igemagyarázat Vannak olyan témák, melyekről nem illik beszélni. Ilyenek például a szex, a pénz és a vallás. Ahogy Jézus a vérfolyásos asszonnyal foglalkozott, az csodálatos és áttörő újdonság volt. A Jézusban való hit és bizalom bátorította az asszonyt, hogy felé nyújtsa kezét, abban a tudatban, hogy belőle gyógyító erők áradnak. Miután Jézust megérintette, Jézus felismerte, hogy erő áradt ki belőle, miközben az asszony már tapasztalta a gyógyulást és a megerősödést. Erőt nyert arra, hogy szenvedésének egész történetét elmondja az Úrnak. Jézus nem azután mondta neki, hogy gyógyulj meg, miután történetét meghallotta. Hasonló helyzetek és élmények kísérik a dél-afrikai lelkészeket, akik szolgálni kívánnak az AIDS-től szenvedőknek. Olyanoknak, akiket gátol a csend és a szégyen összeesküvése. Amikor a bajban lévők készek arra, hogy elmondják történetüket, akkor lehet igazán segíteni rajtuk. Van egy zulu közmondás, amely szerint a nagy titok elhallgatása olyan, mintha skorpión ülne az ember. Az egyházak hivatásához tartozik, hogy felszabadítsák a bajban lévőket a nyílt beszédre. Az egyházaknak maguknak is készen kell lenniük arra, hogy nehéz témákról is nyíltan szóljanak. Ezek közé tartoznak - Dél-Afrikán kívül is - a háború és a béke ügye, a globális kapitalizmus életet romboló hatása, a menekültek tragédiái vagy a gyermekek megalázó, rejtett kihasználása. Nem az egyház választotta ezeket a témákat, de rá kell mutatnia ezek létezésére és okaira. Isten arra hívta el az egyházat, hogy hirdesse az igét a világnak, hogy jó hírt hozzon a bajban lévőknek. Az egyházak nem maradhatnak csendben akkor, amikor külső erők akadályozzák az ige folyamatos megtestesülését. Vannak idők, amikor szakadásaikkal és az egység hiányával maguk az egyházak akadályozzák az ige testté válását. Az egyháznak adott ige egy. Ezért csak amikor egy hangon szólnak az egyházak, és ugyanazzal a könyörületes- séggel szolgálnak, akkor lesznek az ige hű és hiteles tanúivá. Készen kell tehát lenniük az egyházaknak arra, hogy szétszakadozottságuk szégyenéről nyíltan beszéljenek. Egységünk hiányának fájdalmas igazságáról beszélni kell, hogy meggyógyulhassunk. Imádság Teremtő Isten! Szóltál, és a világot jónak teremtetted. Feltámadott Fiad közbenjár értünk, és Lelked elvezet minden igazságra. Bocsáss meg nekünk, amikor hallgatásunkkal kárt okozunk a világnak, és az igazságról való hallgatásunkkal Fiad munkájának is akadályozói leszünk. Add nekünk, egyéneknek és közösségeknek a bátorságot, hogy szeretetben, egy hangon tudjuk kimondani az igazságot, és ezzel megjelenítsük szenvedőkkel való együttérzésedet. Küldj ki az evangélium hirdetésére Jézus Krisztusnak nevében, akiben az Ige testté lett közöttünk. Ámen. 7. nap Elhagy atottság „Miért maradsz távol megmentésemtől?" (Zsolt 22,2) • Ézs (íz) 53,1-5: Betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá • Zsolt 22,1-5: Magára hagyatva • Róm 8,35-36: Elszakítva Krisztus szeretetétől? • Mt 27,57-61: A sírba zárt szeretet Igemagyarázat Jézus a kereszten való elhagyatottságában a zsoltá- rost idézve kérdezte: „Miért van segítséged olyan messze tőlem és jajgatásom szavától?” Itt a szenvedő szolga viselkedése egy közönséges bűnöző magatartásához hasonlít. Utána következett a halál teljes csendje, és a sír, amelyet lezárt a nagy kő, amellyel szemben ott ült szótlanul a két Mária. Életünkben vannak idők, mikor szenvedésünk minden mértéket meghalad. Amikor nincsenek szavak, kiáltások, könnyek vagy mozdulatok fájdalmunk kifejezésére. Amikor ott vagyunk az asszonyokkal együtt a sírnál, amely betemette mindazt, amit szerettünk, és amiben reménykedtünk. Dél- Afrika nyomortelepeinek és távoli vidékeinek temetői tele vannak elpusztult reményekkel és ki nem mondott fájdalommal. Azelőtt a családok egy sír köré gyűltek. Ma a sírok száma megsokszorozódott. A temetőkben helyszűke miatt embereket rokonaik fölé temetnek, gyakran egyszerre többeket temetnek. Azelőtt a szülők tervezték a jövőt növekvő családjuk számára; ma számtalan esetben szülők nélküli gyermekek néznek a bizonytalan jövőbe. A halál egész közösségeket képes elhallgattatni. Krisztus szenvedése azonban megváltó szenvedés. O elhordozta minden ember fájdalmát, és halálával mindannyiunkat megváltott. Felemelték a keresztre, hogy mindannyiunkat magához vonjon. A kereszten szenvedve, elkeseredésében részesévé lett az emberiség legsötétebb és legfájdalmasabb élményének. Minél közelebb jövünk Krisztus keresztjéhez, annál közelebb jutunk egymáshoz. Krisztus minden emberért odaadta az életét. Amikor felismerjük, hogy valamennyien rászorulunk szabadí- tására, megértjük, hogy ez a szabadítás eggyé tesz bennünket. Az egyház életének vallania kell arról is, hogy egysége a Krisztus keresztjében való egység. Imádság Életnek adója és megtartója! Köszönjük neked, hogy ismered és érted szenvedéseinket. Krisztusban magadra vetted erőtlenségünket, és az ő sebei által van gyógyulásunk. Amikor elborít az elkeseredés, adj nekünk hitet és bátorságon Az AIDS, a rák, a malária és a háborúk szenvedéseivel szemben szabadíts meg minket a reménytelenségtől! Amikor úgy érezzük, hogy szenvedéseink mögött eltűnik az élet értelme, fordítsd tekintetünket Krisztus felé, aki szenvedett, és mégis győzött, és aki bennünket megváltott népévé tett. Az ő nevében kérünk. Ámen. 8. nap Feltámadás - megdicsőülés „Minden nyelv hirdesse, hogy Jézus Krisztus Úr!" (Fii 2,11) • Ez (Ezék) 37,1-14: Az Úr kihoz benneteket sírjaitokból • Zsolt 150: Minden élő dicsérje az Urat • Róm 8,31-39: Krisztus az, aki meghalt, sőt fel is támadt, és közbenjár értünk • Lk 24,44-52: Az apostolok mindig a templomban voltak, és dicsőítették Istent Igemagyarázat Dél-Afrika gyötrelmek között él. Erőszak és betegség áldozata. Igazságtalan halál kopogtat a nyomortelepek és tanyák szegény lakóinak ajtaján. Ennek ellenére mégis minden vasárnap bizalommal hirdeti Isten népe az Úr feltámadását, gyakran akkor is, amikor előző nap temetés volt. Az a bátorság, amellyel az Úr feltámadását ünnepeljük, minden fájdalmat és szomorúságot a reménység felé visz. Krisztus kijött a sírból, és ezzel kijelentette Isten halál feletti dicsőséges győzelmét. Isten halálból életet adó hatalmának hirdetésével az umlazi egyházak a húsvét ünneplését éjszakai virrasztással kezdik. Ekkor meggyújtott gyertyákkal vonulnak a temetőhöz, és hirdetik szeretteik sírja felett: „Krisztus feltámadott!” Emögött ott van Ezé- kiel látomása az új Földről, ahol Isten Lelke életet lehel a száraz csontokba, és megeleveníti őket. A keresztények Isten halálból életre hozó hatalmát ünnepük. Szent Pálnak a Rómába írott levele beszél arról, hogy a feltámadott Krisztus Isten jobbján ül, ahonnan hirdeti, hogy minden embernek van helye Isten közelében. Bizonyítéka ez annak, hogy Isten kiterjesztette karjait a világ felé, hogy megbékélést, vigasztalást és kegyelmet hozzon. Isten szeretetének a hatalmában bizakodva nézhetünk szembe a halállal és életünk reménytelen helyzeteivel. Bízhatunk abban is, hogy semmi el nem szakíthat Isten szerelmétől, és az ő kegyelme által semmi el nem szakíthat bennünket egymástól sem. Isten életet hoz a halálból. Isten a remény szavait súgja a szenvedők fülébe és azokéba, akik vágynak az egység után. Olyan reménység ez, amely titkokról beszél, még azok számára is, akik hisznek benne. Ilyen titok az Isten országának eljövetele. Ez a reménység az, amelyik minden bénító és kétségbeejtő halálos csendet legyőz, amikor minden nyelv vallja egy hangon: Istené, az Atyáé minden dicsőség. Amit Isten fülünkbe súg, mint a mennyek országának előíze, titok marad, ugyanakkor már most odaszánást kíván. A dél-afrikai hívőket erősítő reménység segíti őket arra is, hogy megszabaduljanak a kétségbeeséstől, és teljes szolidaritással álljanak a szenvedők mellé. Mindannyiunknak Isten munkásaivá kell lennünk azért, hogy az ő missziójában részesedve életet és világosságot hozzunk azok számára, akik sötétségben, szenvedésben és igazságtalanságban élnek. Ez a reménység minden keresztényt arra biztasson, hogy keresse az egységet a mindennapi élet ökumenizmusában. Legyünk mindig készen arra, hogy együtt tudjunk vallást tenni közös hitünk új útjairól. Imádság Úr Isten, akit mi szeretünk! Fiad keresztje előtt elmélkedünk a világ szenvedéséről. Ez a világ vágyakozik a te szabadításod után. Add, hogy örvendezve hirdethessük Fiad győzelmét, aki halálával legyőzte a halált, és feltámadott életét kínálja nekünk a halál és a gonoszság erőivel szemben húsvét reggelén és életünk minden napján. Ámen.
