Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-07 / 1. szám
4 4* 200/. januar 7KERESZTUTAK "Evangélikus ÉletS Taizei Közösség írjusagi találkozója Zágrábban Mintegy ötvenezer fiatalt vártak december 28. és január 1. között szerte Európából és más földrészekről is Zágrábba a Taizéi Közösség 29. európai ifjúsági találkozójára. A dél-franciaországi Taizé faluból közel hatvan éve indult, a felekezeti határokon átívelő, keresztény összefogást hirdető közösség 1978 óta minden év végén közös imára, zsoltáréneklésre és meditációra hívja össze fiatalok tízezreit különböző európai városokba. 1989-ben Pécs, 1991-ben és 2001-ben pedig Budapest adott otthont a közösség egy-egy összejövetelének. Az idei négynapos horvátországi találkozóra érkezett fiatalokat zágrábi és környékbeli családok látták vendégül. Délelőttönként százhatvan egyházközségben szerveztek programokat; délben és este az eseményre átalakított zágrábi kiállítási csarnok adott otthont a közös imáknak és elmélkedéseknek. December 31-én 11 órától a zágrábi székesegyházban tartottak szentmisét a Taizéi Közösség és több tízezer fiatal részvételével. M MTI Lelki tűzoltás helyett... ► Lapunkban nemrégiben már szó esett arról a kapcsolatról, amely lelkészképző intézményünket immár évtizedek óta összeköti a Magyarországi Metodista Egyházzal: az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) metodista teológusok is készülnek választott hivatásukra (Különböző méhecskék egy kaptárban, Evangélikus Élet, 2006/51. szám). Az egyetem angol szakfordító szemináriumának keretében Szentpétery Péter egyetemi docens vezetésével néhány hallgatónak - köztük e sorok írójának - alkalma volt betekinteni a metodizmus énekkincsébe is. Meglepő az a kiaknázatlan gazdagság, amelyet metodista testvéreink angol nyelvű énekkultúrája rejt! A legtöbb metodista ének a 18. század Angliájában született a Wesley testvérek tollából. Vallási szemszögből nézve ez a század a tunya és elkényelmesedett, zömében lelkileg ellustult, sokszor alkoholista emberek százada. Ám John (1703- 1791) és Charles (1707-1788) Wesley lelkesítő prédikációi ébredést indítottak el, amelynek során imaházakat építettek. Csengett az ének, és hálát adtak „az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal..." (Zsolt 33,2) Ezek a dalok még ma is elbűvölnek - a szó eredeti értelmében -, és közvetítenek valamit a hajdani lelkesedésből és tűzből, amely képes volt a hitet megújítani még a hűvös, borongós szigetországban is. Az új év kezdetén, a karácsonyi ünnepnapok után jó lenne, ha az adventi koszorú és a karácsonyfa gyertyáinak lobogása nem veszne el a felejtés ködében. Jó lenne, ha a mindennapok zajában, a rohanás közben nem oltódnának ki szívünkből, életünkből ezek a piciny lángok. Jó lenne, ha vízkereszt ünnepe nem „lelki tűzoltással” járna, hanem olajat hozna hitünk tüzére! Evangélikus énekeskönyvünkben az évkezdő énekek, így a vízkeresztiek is, megfontolt, veretes himnuszok. Sajátos a varázsuk, lelkesítő a hangulatuk, de úgy érzem, ez a mai világban nem elég. Ma, amikor minden irányból hideg zuhanyként érik a hívő embert a megdöbbentő hírek, a reklámok, a közömbösséget propagáló szlogenek, más is kell. „Az igaz emberekhez illik a diaéret. Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki!" (Zsolt 33,1-2) Élni, lobogni, világítani, messziről és messzire; fényleni minden körülmény között, életünkkel, énekünkkel!... Áttörni a lélekre rárakódó ködöt a magunk és embertársaink életében! Erre buzdít a zsoltáros, erre törekszenek metodista testvéreink is, és erre törekedtek a szakfordító szeminárium hallgatói - Vigh Bence metodista teológus, Horváth-Hegyi Áron és e sorok írója -, amikor magyar nyelvre ültették át Charles Wesley egyik énekét. Kívánjuk, hogy a „gyógyító Sugár” vízkereszt napján is megmelengesse az Olvasók szívét-lelkét! Krisztus, ég dicső Ura, Krisztus, egyedüli fény: Virradj, igazság Napja! Győzz sötétség éjjelén! Jöjj el, égi kikelet, Te ragyogd be szívemet! Sötét, borús reggelem, Csak te ne hagyj magamra; Boldogságom nem lelem, Vágyódom irgalmadra! Fényeddel ha betöltesz, Szemem, szívem tiéd lesz! Látogasd meg lelkemet, Bűnöm sötétségbe zár... Űzd hitetlenségemet, Járj át, gyógyító Sugár! Egyre jobban áradj szét, Verőfényes Öröklét! ■ Köpe Lídia, az EHE másodéves hallgatója Lutheránusok hűvösön Az észtországi Tartuban jártunk Egyes országoknak vagy régióknak „kitüntetett” szerep jut a hazai tömegtájékoztatásban: ezek akkor is szinte nap mint nap feltűnnek a lapokban és a tévéműsorokban, ha országunkat sem történelmi, sem spirituális kapcsolat nem fűzi hozzájuk. Vannak ellenben olyan népek és országok is, amelyek a számtalan közös pont ellenére fehér foltnak számítanak a magyar médiában. Tipikus példái ennek a balti országok, így Észtország is. Annak ellenére is így van ez, hogy finnugor nyelvrokonaink közül a finnek mellett csak az észteknek van saját országuk. De ezenkívül is vannak közös vonások a két ország között: hosszú és viharos történelmük során az észtek mindennapjait is - miként a magyarokét - évszázadokon át megszálló erők irányították; az észt nemzet is megszenvedte a nagy szomszéd, a cári, majd a kommunista Oroszország, valamint a német birodalom terjeszkedését. Emellett pedig északi nyelvrokonaink velünk egy időben csatlakoztak az Európai Unióhoz. És korántsem mellékesen: Észtország Európa azon részéhez tartozik, mely teljes egészében evangélikus hitre tért a lutheri reformáció során. Livóniától afiiggetlenségig Lapunk 2005/37. számában a fővárosból, Tallinnból keltezett izgalmas írás volt olvasható (Nyugat-európai magyar protestánsok találkozója Finnországban és Észtországban címmel); a jelen cikk az ország második legnagyobb városából, Tartuból tudósít a város múltjáról, látnivalóiról, köztük a lutheránus főtemplomról. Az észt népcsoport a Kr. e. 3000-ben keletről érkező, a neolitikum korszakának helyi népességével keveredő finnugor törzsekből alakult ki; először a római történész, Tacitus említi őket az 1. században, «esti néven. Ők építették 600 körül a Toome-hegyen álló faerődöt, és ők alapították az akkor Tarbatunak nevezett települést, az egész Baltikum egyik legősibb városát, a Skandinávia és oroszföld közötti stratégiai ponton elhelyezkedő Tartut. 1030-ban Bölcs Jarosz- láv kijevi nagyfejedelem hódította meg a várost, amelyet róla neveztek el - Jurjev- nek. 1061-ben az észtek sikeresen vetettek véget az orosz hódoltságnak. A város 1224-ben a német lovagrend uralma alá kerül. Az ország népe ekkor veszi fel a kereszténységet; Tartu Dorpat néven püspöki székhely lesz, és a Rigaközpontú, Livónia elnevezésű államalakulat részévé válik. Az 1280-as években a település csatlakozik a gazdag kereskedelmi központok, a Hanza-városok szövetségéhez. Az 1558-1583 közötti livóni- ai háborúban először orosz csapatok foglalják el, majd 1582-től lengyel befolyás alá kerül. 1625-ben a svédek hódítják meg kulturális fellendülést eredményezve, amelyet elsősorban a II. Gusztáv Adolf király alapította, ma is működő egyetem fémjelez. A következő impériumváltás 1704-ben történt, amikor a nagy északi háború hadműveleteinek részeként Nagy Péter cár vezetésével visszafoglalták az oroszok. Észtország közel hétszáz esztendő után, 1918-ban deklarálta, majd 1920-ban függetlenségi háborúban vívta ki szabadságát. A rövid időszak a második világháborúig tartott, amikor a Molotov-Rib- bentrop-paktumban foglaltaknak megfelelően 1940-ben a szovjetek szállták meg; őket egy esztendő múltán a németek szorították ki. 1944-ben az oroszok foglalták vissza a várost, az országot - meghozva a kommunizmus embertelen utópiáját. A szabadság fél évszázad múlva virradt fel újra: pontosan tizenöt esztendeje, 1991-ben jött létre a második független Észt Köztársaság, Európa egyik leggyorsabban fejlődő régiója. ményt lengyel mérnökök segítségével sikerült megmenteni. Észtország legnagyobb egyetemének klasszicista főépületét 1809-ben emelték, emellett a város több pontján is állnak egyetemi épületek. A Tartu felett magasodó Toome-hegy látnivalója az 1838-ban épült Angyal híd, melynek feliratai az egyetem első rektorának állítanak emléket. A 13. században emelt és 1624-ben elpusztított vörös téglás dóm maradványait rejti az 1804-ben oktatási célokra kialakított, jelenleg az Egyetemtörténeti Múzeumnak helyet adó épület. 1810-re készült el a dorpati obszervatórium; 1824-ben az akkori világ legnagyobb lencsés távcsövével szerelték fel. A 19. század első felében itt tanult, majd itt dolgozott igazgatóként, illetve egyetemi szinte mindannyian hagyományosan evangélikus vallásúak. Tartu evangélikus főtemploma a Jaani kirik, azaz a Keresztelő János-templom. A próféta tiszteletére felszentelt, egy korábbi, faszerkezetű szakrális hely alapjain létesült székesegyház első említése 1323-ból származik; építését a 14. század második felében fejezték be. A háromhajós bazilika boltozatos fő- hajója poligonális kialakítású apszishoz vezet. Az épület külső képét a hatalmas torony uralja; kivitelezésére jellemző a nyers tégla használata. Az istenháza különleges művészi értékét a külsőre és belsőre egyaránt jellemző, több mint ezer terrakottaszobrocska jelenti, melyeket az elmúlt időszak felújításai során másolatokkal helyettesítettek. A torony és a főhajó kialakítására jellemző a nagyméretű fagerendák használata. A kórus északi részén áll a sekrestye, a templom déli részéhez pedig a Lübeck- kápolna Múzeum a ferde házban Tartu igen gazdag látnivalókban. A középkori városmagját látványosan megőrző fővárossal, Tallinnal ellentétben itt ez a korszak egy-két műemléktöredéktől eltekintve eltűnt a várostérképről - részben az 1775. évi nagy tűzvész, másrészt a második világháború pusztítása következtében -, a település az 1775 utáni egységes városrendezési elvek nyomán klasszicista stílusban született újjá. Kirándulásunkat érdemes a 13. századtól Tartu kereskedelmi, majd kulturális központjának tekinthető Városháza téren, az egykori piactéren kezdeni. Itt áll az 1789-ben emelt, klasszicista stílusú, barokk és rokokó jegyeket is viselő városháza, amely a település hosszú történelme során már a harmadik épület ebben a funkcióban. A tér szemet gyönyörködtető épületei közül kiemelkedik egy fura építmény: a ferde ház, mely a tartui művészeti múzeumnak is helyet ad. Az 1790-es években egyrészt a régi városfalra, másrészt később megsüllyedt facölöpökre épült. Az elmúlt évtizedekben veszélyessé vált építA ferde ház kapcsolódik, melynek nyugati részéhez 1746-ban építették hozzá a W. von Mün- nich-, a torony déli részéhez pedig az E. von Münnich-kápolnát. A templom 1820-1830 között klasszicista belsőt kapott, 1899-1904 között pedig a homlokzatát újították fel. Az épület részben megsemmisült a nagy északi háborúban, 1944-ben pedig szinte teljesen leégett, sőt romjait a szovjet megszállók örökre el akarták tüntetni a föld színéről. Újjáépítése 2004-ben fejeződött be. ■ Rezsabek Nándor A városháza tanárként Friedrich Georg Wilhelm Struve, az egyetemes csillagászattörténet egyik kiemelkedő alakja, aki elsősorban az úgynevezett kettőscsillagok megfigyelése és katalogizálása terén ért el kiemelkedő tudományos eredményeket. Szobrocskák és gerendák A százezres nagyvárost az országban általánosan igen nagy arányt képviselő orosz kisebbség mellett a többségi észt nemzethez tartozók népesítik be - akik
