Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-24 / 25. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2007. juntus 24. 3 Együtt New York-Erdély Zsamai Krisztián és Zsamainé Urban Nóra orainációja ► „Talpraesett és tiszta lelkű fiatal pár” - hallottam fél füllel a Zsamai Krisztián és Zsamainé Urban Nóra ordinációja utáni szeretetvendég- ségen. Dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke június 17- én, vasárnap délután szentelte lelkésszé az egynapos diplomával rendelkező házaspárt a pesterzsébeti evangélikus templomban. Krisztián a pesterzsébeti gyülekezetben konfirmált, ahol Győri János Sámuel lelké- szi karaktere, lelkisége és a fiatalok iránt tanúsított nyitottsága magával ragadta az ifjú keresőt. A tizenéves ifjú lassacskán bekapcsolódott a lakótelep közepén található evangélikus sziget gyülekezeti életébe, és elkezdett szolgálni kortársaival a vidéki missziói alkalmakon is. Elhívásának gyökerei még az 1995-ben tartott - baptista szervezésű - tóalmási ökumenikus nyári táborba nyúlnak visz- sza, ahová barátja hívta el. A ....mivel langy os vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból” (Jel 3,16) ige megértése fordulópont volt. Krisztián életében, aki ekkor már egy budapesti műszaki szakközépiskola autószerelő technikus és autóvillamossági szerelő szakára járt. A fordulat abban is megmutatkozott, hogy a középiskolából az Evangélikus Hittudományi Egyetemre felvételizett. „Nagy mellénnyel érkeztünk a teológiára, de Isten azóta sokat formált bennünket. A teológia el is távolíthat, de meg is erősíthet. Bennünket megerősített” - vallotta Krisztián, aki az egyetemi évek alatt zongoratudását - a reá jellemző módon - leginkább a keresztény könnyűzenében használta. Kiváltság volt számára, hogy a hatodévet saját gyülekezetében, a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközségben tölthette. Krisztián felesége, Nóra a Borsod megyei Hernádvécséről származik, ahol édesapja jelenleg is a gyülekezet felügyelője és kántora. Nóra meghatározó éveket töltött el a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthonban. A „honnan indultál?” kérdésre adott válasza így hangzott: „Barátnőm saját szavaival imádkozott, ami egyben tükör volt a számomra. Mélyen elgondolkodtatott. Én addig mindig csak a jól betanult imádságokat mondtam el esténként... így kezdődött minden.” Többek között ennek hatására alakítottak barátaival az iskolában önálló bibliakört, amelyre olykor harminc-negyven diáktársuk is ellátogatott. A csapattal később hétvégenként gyülekezetekben vállaltak szolgálatot. Ez időben Nóra a miskolci belvárosi templom alkalmait látogatta, ahol Sándor Frigyes lelkész közvetlensége bátorította a keresztény élet gyakorlására. A teológiai évek alatt több nyári szünetben is vállalták későbbi férjével együtt idős, rászoruló emberek gondozását Angliában. Nóra nyelvtanulás céljából egy évet Németországban is eltöltött. Hatodévét a kispesti gyülekezetben „szolgálta ki” Széli Búcsú mentori irányításával. A szerény, de kedvesen határozott lelkésznő szakmai fejlődésében a szolgálatra való készülés során Győri János Sámuel is segített. „A vigasztalás szolgálatára bocsátalak ki benneteket. Munkátokban ez lesz az egyik legfontosabb feladatotok: tudjatok majd vigasztalni! (...) Őrizzétek meg mindazt, amit kaptatok az elmúlt években!” - hangzott Fabiny Tamás igehirdetésében, amelynek igei alapja (Ézs 40,31) az ordinációra szóló meghívón is olvasható volt: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul... ” Az istentisztelet családias hangulata, a négy testvérből felállt Jobbágyi-vonósnégyes színvonalas zenei illusztrációi, az újonnan felszentelt lelkész házaspárt köszöntő ifjúsági énekek, á1 Győri János Sámuel által komponált Pentakoszté oratóriumból vett részlet (Mátyás megválasztása) különleges lelki élményt jelentett a jelenlévők számára. Az egy éve házas lelkészpár - a tervek szerint - az egyházkerület legnépesebb gyülekezetében, Nyíregyházán kezdheti meg beosztottként a szolgálatát. Nóra az evangélikus általános iskola iskolalel- készi feladatait látja majd el, Krisztiánt pedig a nagytemplomi gyülekezet, illetve a kálmánházi körzet lelkészi munkája várja. ■ Horváth-Hegyi Olivér Folytatás az 1. oldalról A püspöki hivatalban a két egyház közötti testvérkapcsolat létesítéséről folytatott tárgyalás során a felek hét pontban foglalták össze az együttműködés lehetőségeit: 1. misszió és lelkészcsere (angol gyülekezet megalapítása Romániában és egy magyar/román gyülekezet megalapítása New Yorkban); 2. együttműködés a diakóniai és szociális munkában (egymás kölcsönös segítése); 3. kapcsolatteremtés az ifjúsági munka területén; 4. cserekapcsolatok (diák- és tanárcsere); 5. kapcsolatteremtés az oktatás területén; 6. testvér-gyülekezeti együttműködés kialakítása; 7. „közös vasárnapok” kijelölése, amelyeken egymás egyházközségeinek bemutatása kerül sorra, és az egymásért való imádkozás kap kiemelt szerepet. A hivatalos megbeszélés után az evangélikus egyház Reményik Sándor Galériájában megtartott sajtótájékoztatón Bouman püspök elmondta, hogy nem „nagyobb testvérként” („big brother”) érkeztek Erdélybe, hiszen a lutheri eszmék korábban érkeztek ide, mint Amerikába. „Egyenlő felek közötti, igazi együttműködésről van szó ebben a testvérkapcsolatban. Inkább tanulni szeretnénk erdélyi testvéreinktől, megtapasztalni az itteni egyház és a hozzá tartozó intézmények működését. További célunk, hogy egy amerikai lelkész angolul szolgálhasson az erdélyi gyülekezetekben, ugyanakkor erdélyi lelkészek beindíthassák New Yorkban a magyar és talán a román nyelvű szolgálatot is” - fejtette ki a püspök. Egyúttal tudatta, hogy New York Város Evangélikus-Lutheránus Egyházkerülete Európában elsőként a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházzal létesít testvérkapcsolatot. „Az együttműködés pedig addig tart, amíg Krisztus újra eljön” - jelentette ki Stephen Bouman arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyi időre kötött szerződést a két egyházkerület. A sajtótájékoztatón Adorjánt Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke és e sorok írója örömét fejezte ki, amiért sikerült megtalálni az együttműködés kereteit a tengerentúli egyházkerülettel, majd kifejtették: bíznak abban, hogy a kapcsolat valóban mindkét fél számára gyümölcsöző lesz. Az amerikai vendégek elutazásuk előtt még ellátogattak a nagyváradi egyházközségbe. Itt találkoztak a gyülekezet lelkészével, Mátyás Attilával, és miként programjuk Oltszakadáton is gyermekműsor megtekintésével kezdődött, a nagyváradi evangélikus óvoda kiscsoportosainak jóvoltából azzal is zárult. ■ Fehér Attila tanácsos Eszmecsere a brassói egyházmegye lelkészeivel Hosszúfalu-Alszeg lelkészi hivatalában Déli lelkészcsalád-találkozó Idén is összejöttek a Déli Egyházkerület lelkészcsaládjai június 15-én és 16-án hagyományos nyárkezdő találkozójukra a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium kollégiumában. A kétnapos együttlét során a kerület lelkészei és családtagjaik változatos programokban vehettek részt. Péntek délután pingpong- és csocsóversenyen, valamint sportlövészetben mérhették össze tudásukat a csapatok. Este a pécsi gospelkórus koncertjét hallgathatták meg a résztvevők. A koncert nem ért véget a vastapssal, az ifjú pécsi dalnokok ugyanis az esti tábortűz mellett is folytatták a zenélést, biztosítva a kötetlen beszélgetések jó hangulatát. A szombat reggeli áhítat után a lelkészek csoportbeszélgetéseket folytattak a kerület pasztorálpszichológiai, illetve mentálhigiénés végzettséggel rendelkező lelkészeinek a vezetésével. A csoportok három témát jártak körül: A megküzdés művészete és technikái, Vigasztalni és vigasztalásra lelni, valamint Szupervízió az egyházban és a gyülekezeti munkában. A fakultatív sportprogramok mellett az érdeklődő családok megtekinthették a bonyhádi evangélikus múzeumot is. Az ebédet követően a találkozó zárásaként Ónodi Szabolcs igazgató - meglepetésként és a jelenlévők nagy derültségére - díszokleveleket adott át a sportvetélkedők győzteseinek. ■ P.G. Kis János kecskeméti lelkész áhítatot tart Milyen messze van Köln Pakstól? ► A kérdés természetesen nem a földrajzi távolságra vonatkozik, hiszen bárki könnyen kiszámolhatja, hogy a két város közötti távolság több mint ezer kilométer, amely viszonylag gyorsan áthidalható közúton, vasúton, repülőn, de akár még a Rajna-Majna Duna vizén hajózva is... A kölni egyházi napokon, melyről lapunk előző számában közöltünk képes beszámolót, többen nekem szegezték a kérdést: „Önöknél Magyarországon is van Kirchentag?” A mostani hétvége jelentős hazai eseményére, az ötödik országos evangélikus találkozóra gondolva kapásból hangzott az öntudatos válasz: természetesen nálunk is vannak egyházi napok, csak másként nevezzük. Igaz, a méretek kicsit eltérnek, de hát: kis egyház - kis Kirchentag... Vajon tényleg csak a méretekben lenne a különbség? Nem szégyen tanulni az idősebb, nagyobb testvértől, hiszen a Paks és Köln közötti különbség nem csupán a két ország, illetve egyház méretében rejlik. Németországban a Kirchentag közel hat évtizedes „laikus” mozgalom, tehát nem az úgynevezett hivatalos egyház rendezvénye. Egyik fő erőforrása a lelkes önkéntesek aktivitása, akik nem csupán adományaikkal, hanem főleg munkájukkal segítik a protestantizmus kétévenkénti csúcstalálkozóját, százezreket megmozgató fesztiválját. Nálunk évtizedeken át éppen ezeket az egészségesen önszerveződő egyházi és világi „civil” szervezeteket próbálták teljesen kiirtani. Újraéledésük hosszú folyamat, hiszen közel két generáció esett ki, sok mindent újra meg kell tanulnunk, föl kell fedeznünk. Idő kell ahhoz, hogy felébredjen bennünk az egészséges gyülekezeti, egyház- megyei, egyházkerületi identitástudat. Hogy né\,felülről”, az országos egyháztól várjunk minden segítséget, szervezést, irányítást. Amikor ezeket a sorokat írom, pontosan még nem tudhatom, mennyire sikerült például mozgósítani az egyházmegyéket a paksi rendezvényre. A szervezők abban reménykedtek, hogy minden egyházmegye buszokat indítva segít abban, hogy a legkisebb szórványgyülekezetből is eljuthassanak az érdeklődők az országos találkozóra, és így már útközben is átélhessék az összetartozás, a nagyobb közösség élÉGTÁJOLÓ ményét. Ebben az esetben már az utazás is része lehet a közösségépítésnek, a találkozásnak, és nem csupán fárasztó törődés a nyári hőségben. Ha már a szervezőket említem, őszintén meg kell vallani, hogy egy-egy országos találkozó sikeres lebonyolítása mindig „csodaközeli” élmény, hiszen valójában egyházunkban igazán még mindig nincsen gazdájuk ezeknek a rendezvényeknek. Az országos találkozó mindenkié és senkié. Igazán a házigazda gyülekezetek áldozatos vendégszeretete az egyetlen garancia arra, hogy végül mindenkinek jut szállás, ellátás... így volt ez 1997- ben, az első paksi találkozón, és tíz év után sem változott sokat a helyzet. Ez egyszerre kritika és önkritika az egyházvezetés részéről, valamint elismerés Szabó Vilmos Béla esperes úr és csapata számára... Nem halogatható tovább az országos találkozók egyértelmű koncepciójának, profiljának tisztázása. Fontos, hogy a lehetőleg minél szakszerűbb előkészítés és lebonyolítás után megtörténjék a találkozó felelős kiértékelése is. Ha úgy tetszik, az anyagiak mellett vonjuk meg őszintén az országos találkozók lelki, szellemi mérlegét is. Mit ad egy országos találkozó egyházunk népének, mit üzen az egész magyar társadalomnak? A német Kirchentag egyben közéleti esemény is, amelyre odafigyel a média és a politika is. Tudom, nálunk mások az arányok, más a média, más a politika, más az evangélikus egyház súlya... De mi sem vagyunk eleve és örökre súlytalanságra és némaságra predestinálva! Mindenképpen reményteli, hogy ha az evangélikus ifjúság kétévenkénti fesztiválját, a Szélrózsát vizsgáljuk, már csökken a Kölntől való távolság. Itt már évek óta működik egy önszerveződő, összetételében találkozónként megújuló, tízfős szervező stáb, amelynek tagjai - további önkéntesek bevonásával - képesek egy, a Kirchentaghoz hasonló, tehát szerdától vasárnapig tartó, valóban gazdag kínálatot felvonultató keresztény fesztivál megrendezésére. Ez kétévente egyre többeknek nyújt valódi családi programot, jelenti a nyár, a nyaralás egyik csúcspontját, amelyre várunk, amelyre készülünk. Talán ebben az irányban kellene továbbgondolnunk az országos találkozók jövőjét is, hiszen bizonyos szempontból aránytalanul nagy áldozat, befektetés csupán egy bő napért annyit szervezni, utazni. .. Lehet, hogy túl merészet álmodom, és ellenérzéseket provokálok, mégis megkockáztatok egy javaslatot. Öröm, hogy az idén újra Paks az országos evangélikus találkozó házigazdája. Örömmel készülünk a 2008 nyarán Kőszegen megrendezendő következő Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozóra. Vajon mi lenne, ha 2010-ben egyházunk egész népe kaphatna meghívást három-négy napra, egytől kilencvenkilenc éves korig talán végre egyszer akár Budapestre, a Szélrózsa országos evangélikus találkozóra?! Még bőven van idő, hogy ezt az ötletet imádságban és felelős közösségekben kiérleljük. Addig is hála Paksért! Köszöntjük és köszönjük Paksot! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
