Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-01-21 / 3. szám

6 2007. január 2i. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS i. nap Kezdetben volt az Ige „Isten szólt... ” (iMóz/Ter is) • iMóz (Tér) 1,2-2,41 Isten a világmindenséget sza­vával teremtette • Zsolt 104,1-9: Az Úr az egész teremtés ura • Jel 2i,i-5a: Isten mindent újjáteremt • Jn 1,1—5: Kezdetben volt az Ige Igemagyarázat Kezdetben volt az Ige. A keresztyén egységért való imahét első napján a Teremtő munkájáról kívá­nunk elmélkedni. A nagy üresség csendjében - ahogy azt a Teremtés könyve elénk adja - Isten a vilá­got szavával teremtette. „Isten szólt.” A kezdet kez­detén, amikor nem volt más, csak káosz és felfordu­lás, Isten Igéje áttörte a csendet, hogy minden lény megtalálja a maga helyét. A teremtés csúcspontja az emberiség, amelyet egységének hasonlatosságára Isten teremtett. Az a csoport, amelyik a keresztény egység ima­hetének programját szerkesztette, dél-afrikai. Tag­jai tudják, hogy az AIDS-járvány micsoda szenve­dést okoz az emberek életében. Ugyanakkor gyak­ran megrendülünk azon, milyen káoszban van az egész világ: amikor a gonoszság erői vesznek kö­rül bennünket, amikor háborúktól fenyegetve élünk, amikor betegség vagy szomorúság uralko­dik el rajtunk. „Isten szólt.” Látva a sok szenvedést is hisszük, hogy a Teremtő folytatja munkáját. A közöttük lé­vő szakadások ellenére is Krisztus tanítványainak szívét betölti a remény: Isten Igéje folytatja a terem­tés művét azzal, hogy kiragadja a világot a káosz­ból, és egyesíti az emberiséget. Minden eddiginél sürgetőbb, hogy a különböző hitvallásokhoz tarto­zó keresztyének odafigyeljenek az ígéretre: „Imé, mindent újjá teszek... Nem lesz többé sem gyász, sem fájdalom.” A káosz, amelyben élünk, bénítólag hat ránk. Mindazonáltal embertársaink, férfiak és nők nem akarják átadni magukat a reménytelenségnek. így Dél-Afrikában nők egy csoportja - akiknek a csa­ládjában az AIDS-fertőzés pusztít - összejön, imád­kozik, és együtt szép textíliákat szőnek. Ezzel a munkával szépet alkotnák, és ugyanakkor családju­kon is segítenek. Isten képmására megalkotva - a magunk módján - mi is hozhatunk ki szépséget a káoszból. Imádság Teremtő Istenünk! Csodáljuk teremtett világod szépségét. A világmindenséget Igéd teremtette. Amikor életünk összeomlik, hozzád könyörgünk, hogy újítsd meg rajtunk csodálatos munkádat. Sza­kadásaink botránya ellenére egy hangon mondjuk: Igéd sosem hagyja abba új dolgok teremtését össze­tört életünkben és szívünkben. Adj nekünk bizta­tást teremtő alkotásra. Imádkozunk, hogy az egy­ség, amelyet egyházaink számára keresünk, szol­gáljon az egész emberiség egységének megvalósítá­sára. Ámen. 2. nap Krisztus szabadító igéje „.. .a süketeket hallókká teszi, és a némákat beszélőkké" (Mk 7,31-37) • Ézs (íz) 50,4-5: Az Úr megtanított engem beszél­ni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak... • Zsolt 34(33), 1—16: Áldom az Urat minden időben • Kol 1,11-20: Jézus képe a láthatatlan Istennek • Mk 7,31-37: Jézus a süketeket hallókká és a némá­kat beszélőkké teszi Igemagyarázat Ézsaiás/Izaiás látja, hogy az Úristentől kapott aján­déknak ára van. O elnyerte az ige erejét, amellyel tá­mogathatja az elesetteket és a megtört szívűeket. Ennek megvalósításához szüksége van nyitott fü­lekre, hogy odahallgasson, és tanítványként tanul­jon. Mivel Isten hívta el őt, nem fordulhat vissza. Szent Pál megértette, hogy az ige Jézus Krisztus­nak a szava. O az emberiséget az Isten Fiával való egység viszonylatában ábrázolja, aki a láthatatlan Isten képe, és akinek hasonlatosságára bennünket is teremtett. Isten megszabadít bennünket a sötétség hatalmától, és átvisz Fiának országába, akiben üd­vösségünk van és bűneink bocsánata. A keresztség által egyek vagyunk Krisztusban, mert ő mindene­ket megbékéltetett Istennel. Keresztje által örök bé­kességet szerzett nekünk. Az evangélium arról beszél, hogy Jézus hatalma képessé teszi a nem hallókat, hogy meghallják az üdvözítő igét, és hirdessék másoknak. Érdekes mó­don Jézus a jelenlévőket csendre intette, hogy ne szóljanak arról, amit láttak. Ők azonban nem tudták magukban tartani és továbbadták a jó hírt. így tanú­ivá lettek Isten Választottja üdvözítő erejének. Nem­csak a meggyógyított személy hirdeti Isten jóságát, hanem azok is, akik tanúi voltak a gyógyulásnak. Dél-Afrikában éppen úgy, mint az evangéliumban, akit az Úr igéje megragad, felszabadul arra, hogy saját állapotáról beszéljen. Ez viszont lehetőséget ad az egyháznak arra, hogy segítsen. így lehet a segítséget továbbadni. Ennek eredményeképpen sokak nyelve felszabadul, és sokak füle megnyílik a hallásra. Na­gyon sokan élnek a „hallgatás összeesküvésének” kényszere alatt, mely szerint tilos nők és gyermekek kizsákmányolásáról, társadalmi bűnökről és az AIDS-ről beszélni. Az ige hatására megtört a csend, és lehetségessé válik segítséget nyújtani a rászorulóknak, így láthatjuk, hogy Isten folytatja a fülek megnyitásá­nak, a nyelvek felszabadításának munkáját, hogy Krisztus szabadító igéje hirdettessék. A mi közös hi­tünk, amelyet a keresztségben is ünnepelünk, képessé tesz bennünket arra, hogy együtt hirdessük Krisztus könyörületét. Szenvedéseink ellenére egységre ju­tunk, ahogy közeledünk Krisztushoz, és felismerjük, hogy őbenne teljes megbékélés adatik. Mindez a ke­resztségben való egységünkben gyökerezik, és arra kötelez minket, hogy dicsőítsük Istent az ő műveiben. Imádság Könyörületesség Istene! A te szabadító szavad szólí­tott meg bennünket Jézusban. Az ő közbenjárása ál­tal kérünk téged, hogy nyisd meg füleinket a csend összeesküvésében foglyul ejtett emberek nem kiál­tásának meghallására. Add, hogy Jézus oldja fel nyelvünket, hogy együtt hirdethessük gyógyító sze- retetét azoknak, akik csendben szenvednek. Erősíts bennünket, hogy a közös keresztség kegyelmében megerősödjünk, és a Krisztusban való egységünk se­gítsen arra, hogy reménységet nyújtsunk a remény­teleneknek. Add, hogy együtt hirdethessük az Úr Jé­zus Krisztusban való szabadulásunkat. Ámen. 3. nap A Szentlélek adja nekünk az igét „Az Igazság Lelke tesz tanúságot rólam” (Jn 15,26) • Jóéi 2,26-29: Kitöltőm Lelkemet minden testre • Zsolt 104(103): Megújítod a föld színét • iKor 12,1-4:12-13: Senki sem mondhatja Úrnak Jézust, csak a Szentlélek által • Jn 15,26-27:16,12-13: Az Igazság Lelke tesz tanú­ságot rólam Igemagyarázat Mi egyek vagyunk a Szentiélekben, aki táplál és erősít bennünket. Ez ugyanaz a Lélek, aki által egy testté kereszteltettünk. Ez a Szentlélek, aki szól, és erőt ad a beszédre, Isten országa jó hírének prédi- kálására. Az a vágyunk, hogy mint az egység felé zarán­doklók közössége, a Lélek által éljünk. Ha a Lélek szerint élünk, a Lélek dolgaira vágyunk. A Lélek dolga pedig az élet és a békesség. A Szentlélek cselekvésre ösztönöz. Meg kell tör­nünk a hallgatás különböző formáit, melyek utunk­ban akadályoznak bennünket: kaotikus helyzetek, emberi megosztottságok, mindazok a dolgok, me­lyek személyek és közösségek méltóságát sértik. Hogyan lehet felszabadultan beszélni, hol találhat­juk az erőt arra, hogy az élet, a reménység és a nyi­tottság magvait vessük? Hogyan szabadulhatunk meg a bennünket bezáró és megkötöző erőktől? A minden testre kiáradó Szentlélek prófétálásra hív bennünket. Ez az a Lélek, aki újjáteremt ben­nünket, hogy megújítsuk világunkat. Ez az a Lélek, aki kimondatja velünk: „Jézus Krisztus Úr!” Az Úr­ról bizonyságot tevő Szentlélek hatalmaz fel ben­nünket a bátor tanúskodásra. Ő az a Lélek, akit Isten szívünkbe küld, aki erre a kiáltásra ösztönöz: „Ab- bá, Atyám!” Aki megmutatja a mi igazi önazonos­ságunkat: „Nem vagyunk többé szolgák, hanem Is­ten gyermekei.” Mikor például a COMTEC umlazi dél-afrikai általá­nos iskola diákjai összejönnek ökumenikus ünnep­lésre, amikor együtt hívják a Szentlélek Istent, új re­ménység adatik a világnak. Ez a Lélek arra is bátorít­ja a fiatalokat, hogy nagy problémáikat - a család­ban, a társadalomban, a munkanélküliségben, a be­tegségben - ne hagyják szó és hang nélkül. Ehelyett dicsérjék Krisztust, és kövessék őt. Szánják oda ma­gukat testvéreik szolgálatára. Hordozzák a Lélek­ben való egység örömét és békességét. A mi öku­menikus zarándokutunkon ezek az umlazi fiatalok a Szentiélekben való egység és reménység jelei. Imádság Jöjj, Szentlélek, hogy tapasztalhassuk jelenléted ajándékait az egység felé vezető zarándokutunkon! Add nekünk a belső erőt, hogy az öröm és remény­ség tanúi lehessünk a világban. Lelked tegyen eggyé bennünket. A te hangod adja meg nekünk a megfe­lelő szavakat, hogy megvallhassuk együtt Úr volto­dat, és megtörjük a pusztító némaságot. Életnek és szeretetnek Lelke, újíts meg bennünket egységünk­ben. Ámen. 4. nap Az elfelejtettek csendje és a szenvedők kiáltása „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele" (iKor 12,26) • 2MÓZ (Kiv) 3,7-10: Isten meghallja az elnyomot­tak kiáltását • Zsolt 28,1-8: Ó, Urunk, ne fordulj el szótlanul tő­lünk! • iKor 12,19-26: A test egy, és sok tagja van. így a Krisztus is... • Mk 15,33-41: Jézus hangosan felkiáltott: Istenem, Istenem, miért hagytál el? Igemagyarázat A világ, amelyben élünk, tele van szenvedő embe­rekkel. Szinte naponta látunk a médiában drámai képeket, és olvasunk az embereket sújtó nagy ka­tasztrófákról. Nagyon sok ember szenvedése vi­szont rejtve marad. Ők azok, akiket elfelejtettek, kiknek szenvedéséről nem tud a világ. Ez azonban igen gyakran a mi önzésünk és felületességünk eredménye. Isten hallja, amit mi gyakran nem akarunk meg­hallani. Ő hallja a szenvedők kiáltását, és látja elnyo­mott állapotukat. Ő nem felejti el őket (2MÓZ 3). Amikor Dél-Afrika népe olvassa Izrael Egyiptomból való szabadulásának a történetét, emlékezik az apartheidből való szabadulására. Az embereket so­káig erőszakkal elhallgattatták. Szabadulásért és igazságukért való kiáltásuk mégis messze hangzott. Szenvedésük mély volt, és hosszú ideig tartott, amíg végül felszabadulás utáni vágyuk beteljesedett. Ma az afrikai emberek mindenfelé az AIDS áldo­zataiként szenvednek. Soha egyetlen háború nem követelt annyi áldozatot, mint az AIDS. A nyugati világ azonban nem érdeklődik igazán. A csend fala elválasztja a világot. A 28. zsoltárban egy szenvedő emberről olvasunk, aki Istenhez kiált. Őt szólítja szenvedésében és reménységében. Azzal a biza­lommal imádkozik, hogy Isten felfigyel rá, amikor mások nem törődnek fájdalmával. Mi hisszük, hogy Isten részt vállal bajainkból és szenvedésünkből. Ennek legtisztább jele Krisztus felkiáltása a kereszten. Isten nincs messze, mert ve­lünk van szenvedéseinkben. Mi is egy test vagyunk az érettünk szenvedő Krisztussal. Egyes tagok nyo­morúsága nemcsak az ő bajuk, hanem mindannyi­unk közös felelőssége. Nem lehet a megfertőzöttek kiáltását figyelmen kívül hagyni, vagy azzal félre­lökni, hogy Isten ítélete alatt vannak. Ha Pál azt tud­ta mondani: „Ha egy tag szenved, vele szenvednek a többiek is” (iKor 12), akkor azt is mondanunk kell, hogy az egész egyház AIDS-szel fertőzött. Egy test vagyunk Krisztusban. Együtt kell felvennünk az el­felejtettek és a peremre szorítottak nyomorúságát. Az AIDS nagy kihívása is az egyház egységét te­szi szükségessé a szétszakítottság helyett. Olyan egyházra van szükség, amelyik együtt szolgál, együtt építi a hit és az együttérzés közösségét. Ame­lyik Krisztus olyan teste, amelyben vége van az elfe­lejtettek csendjének, és ahol hallani lehet a szenve­dők kiáltását. Imádság Örökkévaló Isten! Te vagy azok reménye, akikről a világ elfeledkezett. Te meghallod a sebzett szívek kiáltását és az elkeseredett lelkek hangját. Lelked erejével taníts bennünket arra, hogy fülünkkel hall­junk, hogy el tudjuk érni azokat, akik kényszerű csendben szenvednek, és gyógyulásra vágyódnak. Mint Krisztusban egy testet formálj bennünket az együttérzés közösségévé, továbbá kegyelmed és igazságod prófétai jelévé. Ámen.

Next

/
Thumbnails
Contents