Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-03 / 22. szám
4 2007- junius 3. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Az egyházművészet Isten szolgálatában Hálaadó istentisztelet Rákospalotán ► A Rákospalotai Evangélikus Egyházközség altemplomi kolumbáriu- mában az emberi élet alapvető tereit és dimenzióit ábrázoló, keresztény szimbólumokkal ellátott színes üvegablakokat, úgynevezett üvegpannókat állítottak fel. Ebből az alkalomból tartottak bálaadó istentiszteletet Rákospalotán május 28-án, pünkösd hétfőjén. Az üvegablakok szentelési szolgálatára, valamint az ige hirdetésére Gáncs Péten, a Déli Egyházkerület püspökét kérték fel. Az új üvegfestményeket Mezősi Eszter iparművész készítette. Az ünnepi istentisztelet liturgiái szolgálatát Bátovszky Gábor lelkész végezte. Gáncs Péter iMóz 14,1-9 alapján hirdette Isten igéjét. Bábel tornyának történetével olyan mai fogalmakat állított párhuzamba, mint az urbanizáció, a globalizáció és a kommunikáció. Az ember ösztönösen törekszik arra, hogy minden tevékenységével valami biztos fogódzót keressen magának. Ezzel nem is lenne gond, ha eközben nem feledkezne meg arról, hogy teremtményként mindent, amivel rendelkezik, Istentől kapott. De mivel az Istenhez való kapcsolódásának függőleges dimenziója számára elveszett, saját önhittségében arra törekszik, hogy magának szerezzen alkotótevékenysége révén hírnevet, sikert, eredményeket. Ez a bábeli bukás alapja, amely ma is fenyeget bennünket. A püspök rámutatott arra, hogy Bábel tragikus történetében felfedezhető az evangélium is: a Teremtő - bár látszólag zűrzavart kelt az emberek között - beavatkozik, lerombolja a parttalan és gátlástalan ambíciókat, és megmenti a vesztébe rohanó embert. Bár az emberben továbbra is megmarad a „bábeli életérzés” - tudományával és technikai vívmányaival továbbra is alulról felfelé akar törekedni -, innentől egyenes az út pünkösdig, amikor a bábeli zűrzavar helyett minden kitisztul, és érthetővé válik. Isten ezáltal megmutatja, hogy a szabadulás nem alulról felfelé törve érhető el, hanem fentről lefelé érkezik - pünkösdkor az Úr kiárasztja a szeretet közös nyelvét, amely képes igazi, élő közösséget teremteni az emberek között, és megszületik az egyház. Ez az az „egészséges globalizáció”, amely szabad utat nyit felfelé, és visszaadja az ember számára a függőleges dimenziót, aki ezáltal a világban hirdetheti és továbbadhatja az evangéliumot. Az istentisztelet után a gyülekezet levonult a kolumbáriumba, ahol Gáncs Péter felszentelte (képünkön) az újonnan felállított üvegpannó-sorozatot. „Pünkösd csodája Krisztus szavát teszi élővé és hatóvá - ugyanerre képesek az egyházművészet által megalkotott képek, amelyek sokszor hosszú prédikációknál is többet mondanak el és üzennek nekünk” - hangsúlyozta a püspök. Mezősi Eszter iparművész a műalkotásokkal kapcsolatban elmondta, hogy az öt üvegfestményben az ember életének legfontosabb területeit kívánta ábrázolni: az utakat és az úton járást, az emberi kapcsolatokat, az ember által épített lakókörnyezetet, a természeti környezetet és az emberi tudást. ■ Petri Gábor Az emberi méltóságról ► Emberi méltóság és keresztény felelősség címmel rendezett konferenciát a Konrad Adenauer Alapítvány (KAS), valamint a Német Ajkú Evangélikus-Református Egyházközség berkeiben működő Protestáns Fórum. A május 23-án tartott tanácskozáson a témát jogi, filozófiai, teológiai oldalról, valamint politikai szemszögből közeb'tették meg a felkért előadók. A szimpózium részét képezte a tavaly őszi eseményeket elemző kerekasztal-beszélgetés is. A Német Ajkú Evangélikus-Református Egyházközség Hold utcai templomában Hans Kaiser köszöntötte a megjelenteket. A KAS budapesti képviseletének vezetője (volt miniszter) hangsúlyozta az emberi méltóság keresztény szemszögből történő vizsgálatának fontosságát. Bevezetőjében utalt arra, hogy Németországban 2006 októberében egy brosúrát jelentettek meg a kérdésről. Ennek magyar fordítását (A középpontban: Az emberi méltóság. A keresztény felelősségben gyökerező politikai cselekvés. A keresztény etika mint orientációs segítség) a szerdai konferencia résztvevői is kézhez kapták. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi docense, Schan- da Balázs referátumában a jog oldaláról közelítette meg a fogalmat, kiemelve, hogy a méltóság a jogot megelőző, eleve velünk született érték. Az államnak és az alkotmánynak ezért nem az a feladata, hogy szavatolja, hanem hogy tiszteletben tartsa és védje. Az Erdélyi Gyülekezet vezetője, Zalat- nay István református lelkész a méltóság tágabb fogalma által felölelt szabadság eszméjével kapcsolatos gondolatait osztotta meg a hallgatósággal, Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes pedig - a témát a teológia felől megközelítve - aláhúzta: az emberi méltóság forrása az, hogy mindenki Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Álláspontja szerint a keresztény ember felelőssége is ebből következik. A kereszténydemokrata politika alapjairól beszélt Christoph Palmer. A stuttgarti CDU-elnök, volt miniszter szerint az értékalapú politika kerüli a szélsőségeket, a radikalizmust és a fanatizmust. Az alapítvány névadóját idézve rámutatott, hogy a kereszténydemokrata emberkép fundamentuma a görög filozófia, a római jog és a Golgota. A továbbiakban a múlt év októberének budapesti történései tükrében folytatódott a méltóság kérdéséről szóló diskurzus. Az Obersovszky Péter újságíró által vezetett kerekasztal-beszélgetés „paneljében” részt vett Balog Zoltán református lelkész, a Parlament emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke, Morvái Krisztina, az alternatív civil vizsgálóbizottság társelnöke és Herczegh Géza volt alkotmánybíró. ■ GaZsu Két hét Klaus Douglass gyülekezetében Folytatás az 1. oldalról A következő célok irányítják a gyülekezet életét és működését: „Istent megismerni” (evangélizáció és misszió), „Egymással élni” (közösség), „Hitben növekedni” (tanítványság), „Másokért itt lenni” (szolgálat, diakónia), „Istent teljes szívvel szeretni” (imádság és spirituali- tás). Ezen célok szerint vannak felosztva a lelkészek és nem lelkész vezetők között a munkaterületek és a felelősség. Klaus Douglass a „menedzser”, a gyülekezetépítési koncepció kitalálója, és ő koordinálja a többiek munkáját is. Kai S. Scheunemann felelős a misszióval, evan- gélizációval kapcsolatos dolgokért (ő volt az én főnököm is gyakorlatom ideje alatt). Markus Bomhard foglalkozik a lelkigondozással, Anke Wiedekind pedig a munkatársak személyes és egymás közötti problémáival. Rajtuk kívül egy-egy laikus vezető áll az ifjúsági és a gyerekmunka élén, illetve szervezi a diakóniát és az idősekkel való foglalkozást. Minden vasárnap három különböző istentiszteletet tartanak: az elsőt hagyományos liturgiával délelőtt, délután és este pedig egyet-egyet modern zenével, egyszerűsített formában. Ezenkívül havonta egyszer szervezik meg a legnagyobb frankfurti moziban a keresők számára az úgynevezett „GoSpecial”-t, amelyen rendszeresen négyszáz-hat- száz ember vesz részt - olyanok, akiknek a többsége nem jár semmilyen gyülekezetbe. Vannak természetesen nagy létszámú gyermek- és ifjúsági istentiszteletek is. A tulajdonképpeni pasztorális feladatokat, a gyülekezeti tagoknak a hétköznapokban való támogatását körülbelül ötven házi csoport látja el. Az emberekkel való mindennapi kapcsolattartásban segít a „Hetedik mennyország” nevet viselő könyvesbolt is, ahol többek között szociális tanácsadás és lelkigondozói beszélgetések is zajlanak. Az éves költségek mintegy felét fedezi a tartományi egyháztól kapott öszszeg, a másik felét (például egyes munkatársak teljes fizetését) saját gyülekezetépítési alapítványukon keresztül teremtik elő. A gyülekezet hitvallását Klaus Douglass „trinitáriusként" definiálja, ezzel elhatárolva magukat a liberális, evangeli- kál és karizmatikus irányzatoktól, amelyek sokszor a Szentháromságnak csak egy-egy személyét emelik ki, mintegy „kedvenc istenükként”. Az adatok mögött egy olyan közösség áll, amelynek a tagjai otthonuknak érzik, rendszeresen megtöltik a templomot, törődnek egymással a házi csoportokban, elviszik gyermekeiket a három gyerek- vagy a két ifjúsági csoport valamelyikébe, magukkal hívják barátaikat a keresők számára szervezett alkalmakra... Egy gyülekezet, amely ad, szolgál, él és növekszik. Egy megvalósult álom, amely Istent dicsőíti, és biztatást jelent számunkra: igen, így is lehet. 8 Adámi Mária Táblákra vésett gyülekezettörténet A Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetének udvarán két hatalmas - a gyülekezet megalakulásától ott szolgáló lelkészek és felügyelők nevét tartalmazó - márványtáblát helyeztek el. Az emléktáblák felavatására május 27-én, pünkösd vasárnapján a 9 és a 11 órakor kezdődő istentisztelet között került sor. A Deák téri gyülekezet Gáncs Pétert, a Déli Egyházkerület püspökét kérte fel az avatás szolgálatára. Az alkalmon a Lutheránia énekkar által előadott kórusművet is hallhatott az érdeklődő közönség, a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetének - nem minden tanulság nélkül való - történetét pedig id. dr. Fabiny Tibor foglalta össze. Az alábbiakban a nyugalmazott egyháztör- ténész-professzor ünnepi beszédének szövegét osztjuk meg olvasóinkkal. Nehéz tárgyilagos szavakkal értékelni egy többszörösen megtépázott evangélikus egyház sokszor megpróbált gyülekezetének kétszázhúsz esztendejét. Mert a Deák téri gyülekezet mindig együtt lélegzett és együtt szenvedett magyar nemzetünkkel és egész egyházunkkal. Az első próbatételt a 18. század felekezeti sovinizmusa jelentette. I. Lipót császár 1703. évi rendelete értelmében csak a városfalakon kívül volt helyük a protestánsoknak, a zsidóknak és a cigányoknak. Csak II. József türelmi rendelete biztosította a protestánsok vallásszabadságát és pesti polgárjogát. így lett Pest városának első evangélikus polgára gyülekezetünk alapító gondnoka, liedemam János Sámuel, és így szerezhettek tulajdonjogot Pesten a környező falvak fő- és köznemesei, a Pod- maniczkyak, Prónayak, Radvánszkyak és a királyfalvi Rothok 1787-ben végre megalakulhatott a Pesti Evangélikus Egyház, meghívta lelkészének a csetneki születésű Molnár Jánost, és megválasztotta első felügyelőjének Pest város főorvosát, nemes Glosius Sámuelt. A második próba a nemzetiségi villongások időszaka volt. A reformkor kezdetén az akkor még német és szlovák többségű egyházunkban egyaránt tábora és ellentábora volt a német Schedi- usoknak és a szláv Kollároknak A szlovák gyülekezet kiválása után azonban, Székács József későbbi püspök idején, aki az „ország papja” nevet érdemelte ki, nemcsak a magyar anyanyelvűek jutottak túlsúlyra, hanem már a nemzeti, hazafias érzés is meghatározta a gyülekezet életét. A szabadságharcot megelőző években olyan egyéniségek vittek szerepet á pesti egyház életében, mint Kossuth Lajos, Bajza József, Hunfalvy Pál vagy Pulszky Ferenc. Talán kisebb próbatételt jelentett, mégis jelentős érvágást eredményezett a 19. és a 20. század fordulójának kivándorlási hulláma. Miközben 1891-94-es al- kotmányozó zsinatunk jelentős törvényeket alkotott, s egyházunk vezetői a Ferenc József-i korban az ország felsőházának is tagjai lettek, a többségében szegény, főleg felvidéki népréteg tömegesen kereste remélt boldogulását az Újvilág délibábjában. Ez a folyamat hatással volt a Bányai Egyházkerülethez tartozó pesti egyházunk életére is. A legnagyobb vérveszteséget azonban Trianon 1920-as gyászos békediktátuma jelentette. Az addig egységes Kárpát-medence csaknem egymillióra tehető evangélikussága Clemenceau egyetlen gyilkos kézmozdulatával alig négyszázötvenezer főre zsugorodott. Szertefoszlott Nagy-Magyarország utolsó evangélikus püspökiktatásának - múzeumunk impozáns festményén is megörökített - képe, amikor az egyházkerület díszmagyart viselő világi képviselői és a bányavárosoktól Békésig szolgáló lelkészei 1918-ban még így vehették körül templomunkban az esküt tevő Raffay Sándort. Az ő tekintélye, csaknem négy évtizedes itteni és külföldi szolgálata, valamint Zsigmondy Jenő felügyelői tevékenysége (mely máig a leghosszabb) a Horthy-korszakban minden erőfeszítés ellenére csak részben tudta visszaállítani egyházunk régi fényét és közéleti elismertségét. Az utolsó, kettős tőrdöfést a rövid német és a hosszú orosz megszállás, de főként következményük, a családok lelki-szellemi elnyomorítása és egymással való szembeállítása jelentette. Kékén András igazgató lelkészünk igeszolgálata, igényes leikészültsége és bátor zsidómentése, Ordass Lajos püspök példamutató, hitvalló helytállása e márványtábla fekete betűin szemünkben most aranyként kell, hogy ragyogjon, de nem ad választ arra a ma is vitatott kérdésre, hogy e nehéz időkben mi okozott nagyobb kárt a gyülekezetnek: a Rákosi-kor egy évtizedének véres diktatúrája vagy az azt követő Kádárkorszak három súlyos évtizede. Alapos gyülekezettörténeti elemzést érdemel az a megfigyelés, hogy az igehallgatók a Rákosi-korban élesebben és határozottabban határolták el magukat a pártállam követeléseitől, mint a későbbi, hosszabb és hasonlóan sú- ljtos évtizedek során. A választ erre részben Ordass Lajos kompromisszumot nem ismerő magatartása is jelenthette, aki (amint a tábla is mutatja) 1945-től egészen haláláig, 1978-ig volt törvényes püspök, ám gyülekezetünkben csupán 1948-ig, majd az ’56-os forradalom után 1958-ig, tehát összesen alig három, majd még másfél éven át szolgálhatott. Kényszerű távozásával egyidejűleg a korszak utolsó törvényes felügyelőjének, Tomcsányi Vilmos Pálnak is le kellett mondania. Az ezt követő próbás évtizedekben Káldy Zoltán, Kékén András és Hafenscher Károly veretes igehirdetései mégis élénk gyülekezeti és ifjúsági életet biztosítottak. A jelenkor gyülekezete most megrendülve áll e kettős márványtábla előtt. Kétszázhűsz év... Huszonöt felügyelő... Huszonhét lelkipásztor... Próbás és sokszor problémás életek, bátor vagy bizonytalan életutak. Immár behegedt sebnek tűnik a felekezeti sovinizmus és a nemzetiségi villongás. Sajgó seb marad Trianon, és rossz emlék a német és szovjet tankok dübörgése. Krisztus Urunk pesti egyházának gyülekezete azonban él, és - mint egykor, a templom felszentelésének pünkösdi ünnepén - a megtartó és megszentelő Szentlélekért könyörög, és érte ad most is hálát. A történelem folyamán többszörösen megtépázott Magyarországi Evangélikus Egyház Deák téri gyülekezete átvészelte a múlt próbáit. Ám a jövő fenyegető próbatételét: az egyházi élet s főként a hirdetett evangélium iránti közönyt, a laza korszellemet és a hitetlenséget csak akkor tudja leküzdeni, ha szívében és szolgálatában felgyullad a Lélek tisztító lángjának messze világító fényessége! Ez megmaradásunk záloga. 8 Dr. Fabiny Tibor (id.)
