Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-06-03 / 22. szám

2 FORRÁS 2 007. június 3. ‘Evangélikus ÉletS SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE - Jn 3,1-15 Éjjeli menedék ÉLŐ VÍZ Nem tévedés? Se kép, se hang... Hát igen, bizony el­romlott a tévé. A családtagok dermedten néznek egymásra. Fel sem merül, hogy valaki levegye a hátlapját, és belenyúl­jon. Szakember kell, aki megkeresi a hi­bát, és megjavítja a készüléket. Mt 9 szerint egy bénát hoznak Jézus elé. Leteszik. A beteg tétlenül fekszik. Nem tud járni. Nem mozog a béna láb! Teljesen ki van szolgáltatva a többiek­nek. Értelmetlen, céltalan, üres az élete. Jézus sokakat meggyógyított már, en­nek híre messzire eljutott; ezért hozták a beteget hozzá. De mily meglepő, amikor Jézus váratlanul a betegség helyett a bűn­bocsánatról kezd beszélni: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” Nem tévedés ez? Bűnről beszél, amikor egy tehetetlen, nyomorult betegről van szó. Megütközés, bötránkozás a hatás. De figyeljünk jól: amikor valamit nem értünk, épp abban van Isten üzenete. Meg akar állítani, hogy elgondolkozzunk, és meg- , értsük, hogy az ő gondolatai és útjai má­sok, mint a mieink. De a célja is más! Többet akar adni. Jézus tudja, hogy hol van a baj. Tudja, hogy az igazi baj másutt van. Nem téve­dés, hogy bűnbocsánatot kínál... A testi baj is összefügg a bűnnel. Mert mi a be­tegség? Rendetlenség. A szervezetben fel­borul a rend. A szív 70 helyett 120-at ver percenként. A gyomor nem emészt. A vese nem választja ki a mérgeket... A be­tegség - rendetlenség. És a bűn is az. Ma divat a szabados élet. „Nincs fele­ségem...” „Nincs családom...” „Nyitott házasságban élek...” - dicsekednek so­kan. De ez rendetlenség, ez bűn. Bár ki­mondani sem akarjuk. Beszélni sem illik róla, de hányán szenvednek ettől szülők, gyermekek! Érzik, hogy baj van. A ren­detlenség bajt, szenvedést okoz. Jézus ettől akar megszabadítani, amikor felfedi a bűnt az életünkben, és felkínálja a bűnbocsánatot, az új életet. Biztos kéz­zel nyúl bele az életünkbe, ahogy a jó szakember tévészerelő is tudja, ha bele­néz a készülékbe, hogy hol van a baj, mit kell kidobni, hova kell új alkatrész, hol borult fel a rend. Láthatjuk tehát: nem volt tévedés, hogy Jézus gyógyító munkáját a bűnbo­csánattal kezdte. A béna testi és lelki gyó­gyulást nyert, élete új értelmet kapott, új célt. Jézus ma is él. Várja azokat, akik célta­lan, üres életükre megoldást keresnek. ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „Ezt a titkot nem szabad firtatni, ha­nem félelemmel és rettegéssel imádni kell mint a felséges Isten mélységes, szentséges titkát, melyet egyedül ma­gának tartott fenn. Ne kutassuk Istent az ő felséges természetében és titok­zatos akaratában. E ponton nincs kö­zünk hozzá, s nem is akarja, hogy le­gyen. Isten sok mindent cselekszik, amit nem mutat meg nekünk igéjé­ben. Akarni is sokat akar, amibe min­ket nem avat be. Nos hát, nézzünk az igére, akaratát pedig, amit jónak látott elrejteni - ne firtassuk. Mert nekünk az igéhez kell igazodnunk, nem pedig a kikutathatatlan akarathoz. Ne gyö­törjük hát magunkat azzal, hogy ku­tatjuk a felséges Isten magasságos, nagyságos és szentséges titkait. Úgyis olyan fényességben lakozik, hogy senki sem férkőzhetik hozzá. Tartsuk magunkat Istenhez ott, ahol engedi - az emberré lett Krisztusban, a Megfe­szítettben, kiben van Pál apostol sze­rint »a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve«. Benne meg­mutatta Isten, hogy mit kelhtudnunk róla, és mit nem." M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József.fordítása) Isten vándorló népié Szentháromság va­sárnapján ünnepeli az egyházi esztendő közepét. Három nagy hegy áll mögöt­tünk, és egy hatalmas síkság fekszik előt­tünk. A három nagy hegy: karácsony, nagypéntek és húsvét összetartozó ün­nepe, illetve pünkösd. Az első az Atya szeretetéről tanúskodik, a második a Fiú megváltó művét jeleníti meg, a harmadik pedig a Szentlélek éltető erejét juttatja ki­fejezésre. Vándorlásunk mai állomásán, mosta­ni nézőpontunkból egyszerre láthatjuk ezt a három hegyet. így válik teljessé ez az üdvtörténeti panoráma. E pompáza­tos látvány erőt adhat arra, hogy az előt­tünk elterülő, végtelennek tűnő síkságon végigjárjuk azt az utat, amelyen a mi Urunk vezet bennünket. A Szentháromság titka: értelmileg megfejthetetlen. Nikodémus hiába „Izrael tanítója" (10. vers), nem tudja, mi az a Lélek­től születés. Jézus hallgatói nem hisznek akkor, amikor ő „a földi dolgokat” mond­ja el nekik - miként hinnének, amikor majd „a mennyieket” adja tudtukra (12. vers)? Joggal jegyezték fel a történetet Au- gustinusról: amikor látta, hogy egy kisgye­rek gyűszűvel próbálja kimerni a tenger ► Új sorozatba kezdünk lapunk má­sodik oldalán. Öt éven át a Liturgi­kus sarok állt ezen a helyen, az el­múlt egy esztendőben pedig - öt­venöt alkalommal - a Cantate rovat írásait böngészhette a tisztelt Ol­vasó. Mindkettő evangélikus hit­életünkhöz s az istentisztelethez kapcsolódott. Ehhez kötődik most kezdődő sorozatunk is. Az igehir­detésről, annak nehézségeiről és örömeiről, csodáiról és tévútjai- ról, kulisszatitkairól és szakmai kérdéseiről egyaránt szeretnénk írni. A cél egyértelmű: legyen téma egyházunkban az igehirdetés. Bibliamagyarázat? Szentbeszéd? Nem, nem, nem! Igehirdetés! Különleges, pá­ratlan műfaj, hallatlanul izgalmas lehe­tőség, megrendítően szép és nehéz fel­adat. Igehirdetés: megszólal az Isten. Emberek ajkán nem emberi szó hang­zik, hanem a mindenható Isten beszéde. A Szentírás egyebek mellett tanúskodik a választott nép által újra meg újra átélt vízét, akkor rádöbbent, hogy számára ugyanilyen reménytelen vállalkozás volna a Szentháromság titkának megértése. Jézus és Nikodémus találkozásának fi­gyelmes olvasása során arra döbbenhe­tünk rá, hogy nem is e titkok megfejtése a döntő, hanem az újjászületés kérdése. Itt pedig mindhárom isteni személynek megvan a maga rejtett munkája. Az Atya ébreszti bennünk a vágyat, a Fiú mutatja az utat, és a Szentlélek adja mindehhez az erőt. Az újjászületés vágya kezdetektől fogva jellemző az emberre. Különféle vallások más és más módon kínálják ennek esé­lyét. Rituális fürdőket, beavatási szertar­tásokat és különféle csodaszereket kínál- .nak - persze mindhiába. Az Isten nélkül élő, önmagát modemnek tartó ember is vágyakozik valamiféle újjászületésre. Nem véletlen, hogy reneszánszukat élik az ezoterikus tanok. Jó néhány évvel ez­előtt egy televíziós sorozat Nulladik típusú találkozások címmel szögezett a készülé­kek elé sok ilyen vágyakozót. A mai va­sárnap igéje arra figyelmeztet, hogy egé­szen más jellegű találkozás adhat csak esélyt az embernek: olyan, amilyen Jézus és Nikodémus között jött létre. csodáról: beszél az Isten. Bár ez- az „él­mény” keveseknek adatott meg, Ábra­hámhoz, Mózeshez, néhány prófétához és nagy ritkán a néphez közvetlenül is szólt az Isten. Nem füstjeleket adott, nem kódolt üzeneteket küldött, nem természe­ti jelenségekben közölte mondanivalóját, hanem beszélt. Ha nem közvetlen módon szólalt meg, akkor embereket használt fel. Szájuk által, emberek szavain keresztül szólt. Ezek az emberek többnyire meg is rémültek e megtiszteltetéstől. Az egyik a dadogására hivatkozott, a másik a fiatalsá­gát hangoztatva akart elmenekülni a döb­benetes feladattól: szólni, azaz „Isten szá­jává*válni”. Igazi magasfeszültség-helyzet ez. Aki belegondolt, bele is borzongott. De a csoda ma is tart, újra meg újra megismétlődik. Nem ritka pillanatban, hanem gyakran - néha gyenge emberi kivitelbe csomagolva - szól a minden­ható Isten hatalmas szava. Az igehirdetőnek ilyen igénnyel, ilyen belső hozzáállással és ilyen szent reme­géssel kell a szószékre lépnie, a gyüleke­zet elé állnia. Az igehallgatóknak, a gyü­lekezetnek pedig csak ezzel az alázattal, befogadó lelkülettel, nyitott szívvel és Az újjászületés útja: Jézus Krisztus. Nem véletlenül mondja ő ugyanebben az evangéliumban: „Ért vagyok az út, az igaz­ság és az élet...” (Jn 14,6) Nikodémus egé­szen sajátos utat jár be. Öreg és gazdag, továbbá vezető pozíciót tölt be. Aligha véletlen, hogy csak az éj leple alatt mer Jézushoz menni. O pedig nem zárkózik el. Jézus elfogadja ezt a tétova közeledést is. Mert ő megbecsüli „a Nikodémusok óráját”. Csoda, hogy Nikodémus - társa­dalmi rangját és előítéleteit legyőzve - közeledett Jézushoz. Az pedig a csodák csodája, hogy Jézus közeledett Nikodé- mushoz. Az újjászületés ereje: a Szentlélek műve. Nikodémus és Jézus találkozásának le­írása egyszerre int alázatra, és ad re­ménységet. „A szél arra fúj, amerre akar..." (8. vers) Alázatra annyiban nevel ez a mondat, hogy ráébreszt: nem mi rendel­kezünk a Lélek fölött. Pestiesen mondva: nem mi fújjuk a passzátszelet. Reményt pedig az a felismerés nyújt, hogy ha Is­ten úgy akarja, a_ számunkra legváratla­nabb helyzetekben is megajándékozhat minket Szemléikével. A mai vasárnap igéje a lehető legegy­szerűbb módon próbálja szívünkbe rej­füllel lehet az igehirdetést hallgatniuk. S ha Isten vállalta, hogy emberi hangon szólal meg - és belekalkulálta áz emberi csatorna használatának minden zavaró tényezőjét -, akkor nekünk, igehallga­tóknak is el kell fogadnunk, hogy a gyar­ló emberek által elmondott, az emberi' mércével sok szempontból kritizálható prédikáció mégis Isten szava. Ha Isten „bevállalta” a rizikót, akkor nekünk is be kell vállalnunk. (Természetesen nem je­lent ez kritikátlanságot, netn jelent „mindent beveszünk” szent naivitást, hanem a Lélekre hangolt nyitottságot!) Minek alapján állítom, hogy Isten ilyen nagy vállalkozásba kezdett, s hogy ezt a vállalását mind a mai napig komolyan ve­szi? A Szentírás több fontos mondata alapján. Lukács evangéliuma 10. fejezetének 16. versében ezt olvassuk: „Alti titeket hallgat, engem hallgat...” Urunk így küldi a tanítvá­nyokat. Egyik sem volt nagy rétor. Egysze­rű halászemberek voltak meg vámszedők. Később Pál is a nagy igehirdetők közé tar­tozott, de nála sem az volt a fontos, hogy „ékesen szólással érkezett”. Ugyanis nem az emberi szóban rejlik az erő, hanem az igét megelevenítő Lélekben. A VASÁRNAP IGÉJE teni a Szentháromság titkát: egy történe­ten keresztül. Nem dogmatikai tételek­kel és elvont okfejtésekkel, hanem egy hétköznapi elbeszéléssel ébreszthet hi­tet az olvasóban és a hallgatóban. Niko­démus egy éjjel Jézushoz talált. Mene­dékre lelt nála. A találkozás leírásának dramaturgiai sajátossága, hogy az elbeszélés elején még ketten vannak, Jézus és Nikodémus, ám utóbbi fokozatosan a háttérbe húzó­dik. Szinte észre sem vesszük, hogy mi­kor lép teljesen hátra. A szakasz máso­dik felében Jézus már nem egyszerűen hozzá intézi szavait, hanem többes szám második személyben a tanítvány­hoz általában. Már nem Nikodémus, „a zsidók egyik vezető embere" (1. vers) a fontos csupán, hanem a mai Nikodémusok. A nagytanács tagja már menedéket lelt a Mesternél, ezért eltűnhet a színről. De Jézus ott marad, és vár. Éjjel-nappal. ■ Fabiny Tamás Imádkozzunk! Szentháromság Isten! Ébreszd bennünk az újjászületés vágyát, mutasd meg az arra vezető utat, és add nekünk annak erejét. Amen. IGE+HIRDETO Aki az igehirdetőt, a lelkészét vagy a tanúságtevő testvért hallgatja, Isten hangját fogja hallani. Mert Isten kezébe veszi az eszközeit, és használja. Ez nem az eszköz tehetségén múlik, nem jelenti az eszköz dicsőségét. Hanem azt, hogy Isten még az embert is (!) fel tudja hasz­nálni erre a csodára. „Alti titeket hallgat, engem hallgat...” Igehallgatók, igehirde­tők, szívleljük meg ezt, vegyük ezt ko­molyan! Ez ugyanis Isten ajándéka, felkí­nált lehetősége. A magát bölcsnek gondoló ember persze okoskodik, még az Istennél is jobban tudni véli a dolgokat. S ákkor megszólal Pál, azt írja: „...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket." (iKor 1,21) Lehet jobb műfajokat keresni, kiváló módszereket kidolgozni, ügyes pszicho­lógiai fogásokkal próbálkozni, Istennek azonban az tetszett és tetszik, hogy az igehirdetés által üdvözítsen, hiszen „a hit hallásból van". (Róm 10,17) Erről a titokról, erről a csodáról, erről a kincsről írunk új rovatunkban, erről olvashatnak a következő hetekben. ■ Hafenscher Károly (ifj.) I 18. BUDAPESTI BACH-H ÉT A DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN 2007. JÚNIUS 4-10. Oratio cecumenica [Lelkész:] Örökkévaló Atyánk! Tőled, általad és érted van minden ezen a világon, hozzád imádkozunk. [Lektor:] Teremtő Atyánk, te teremtetted a láthatót és a láthatatlant, te vagy az élet forrása, fenntartod és kormányzód az egész világot. Láttasd meg velünk a te­remtett világ szépségét, mely rólad tanúskodik. Add, hogy mi, a teremtett emberek is rólad tegyünk bizony­ságot ebben a könyörtelen és rohanó emberi világban. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Úr Jézus Krisztus, aki megváltásoddal új életet adtál az embernek, erősíts bennünket. Tápláld lelkünket tanításoddal, emlékeztess a víz és a Lélek ere­jére, mely újjászületésünk alapja drága áldozatod által. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Szentlélek, aki az Atyától jössz a Fiú által, újíts meg bennünket! Keltsd életre bennünk az Istenhez hasonlatos képmást! Nyisd meg az emberek szívét a mennyei dolgok befogadására! Adj nekünk abból, aki­ből merítesz, a Krisztusból! Jézus Krisztusért kérünk, ÚJ SOROZATUNK ELÉ [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Istenünk, bölcsességed és békességed vezes­se lépteinket az egyházban és a világi életben egyaránt! Add, hogy vezetésedet képmutatás és hazugság nélkül fogadjuk el. Ehhez adj erőt és létbátorságot! Jézus Krisz­tusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, adj alázatot és tisztaságot, mely hozzád emel. Növeld hitünket és irántad való hűségün­ket! Áraszd ránk kegyelmedet, hogy bölcsen fogadjuk jóságodat! Naponként éreztesd velünk szeretetedet, és késztess bennünket a mások iránti jóságra! Jézus Krisz­tusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, indítsd lelkünket bűnbánatra, hogy tudjunk a bűnbocsánat kegyelmével élni! Ehhez kérjük áldásodat és igéd világosságát, hogy belőle ta­nulva mi is meg tudjunk egymásnak bocsátani. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Istenünk, éreztesd a betegekkel, az elhagyatot­takkal, hogy gondot viselsz rájuk! Te nem hagyod el őket, mert Fiad áldozatával tettél tanúságot emberszeretetedről. Ezt tapasztaltasd meg velük, hiszen benned gyógyulása és felemeltetése van az embernek. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, a szomorkodóknak légy a vigasz­talás forrása! Fiad által húsvét hajnalán reményt adtál az embernek, hogy a legnagyobb fájdalmában is vele vagy, felemeled a mélységes mélyből arra a szintre, ahol nincs többé elmúlás és szenvedés. Ezt a hitet tápláld mindannyiunk szívében! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, a világ és nemzetünk vezetőinek adj bölcsességet, hogy gondolataik és tetteik embersé­gesek legyenek! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten! Hallgasd meg könyörgésünket! Adj türelmet, és add Fiad békességét, hogy megmaradjunk az életben, az úton, az igazságban az Úr Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. Aki titeket hallgat...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents