Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-06-03 / 22. szám

„Új sorozatba kezdünk lapunk második oldalán. (...) Az igehirdetésről, annak nehézségeiről és örömeiről, csodáiról és tévútjairól, kulisszatitkairól és szakmai kérdéseiről egyaránt szeretnénk írni. A cél egyértel­mű: legyen téma egyházunkban az igehirdetés.” Ige+hirdető-2. oldal „Az elvi és gyakorlati kizárólagosság lassacskán minden szinten érezhető, hiszen a protestáns lelkészek már nemcsak a szentségi liturgiában (eucharisztia), hanem az igeliturgiában sem vehetnek aktívan részt (lásd a 2007. évi imahét megnyitását a budapesti bazilikában). Minket, evangélikusokat ezek szerint csupán keresztény jellegű közösségnek vagy civil szervezetnek ismernek el.” » Éghajlatváltozás az ökumenében - 8. oldal „Kötelekkel, pisztollyal, kések­kel felszerelkezve érkeztek a maiatyai evangéliumi gyüleke­zet irodájába a szerda délelőtti bibliatanulmányozásra.” Hitünkért haltak... - 9. oldal Táblákba vésett egyháztörténet ^ 4. oldal Hogy látva lássanak... 5. oldal Az egyházzene új doktora 5. oldal Hűség és kreativitás ^ 6-7. oldal Pedagógusnap apropóján... ^ 10. oldal Fúrópajzsok az üdvösség útján? ^ 11. oldal Szentháromság hite Két hét Klaus Douglass gyülekezetében Ösztöndíjasként lehetőségem nyílt arra, hogy május i-jétől két hetet egy németorszá­gi gyülekezetben töltsék. Választásom a Frankfurt am Main közelében lévő Andreas- gemeindére esett, amelynek vezetője, dr. Klaus Douglass oly nagy érdeklődést váltott ki Magyarországon is az új reformációról szóló könyvével. Amikor olvastam (úgy is, mint kötelező tananyagot), bennem is kérdéseket vetett föl, és némi kételyt ébresz­tett: tényleg lehetséges 96 pontba foglalt téziseit a gyakorlatban megvalósítani? A gyülekezet jelmondata: „Egy álom az egyházról” (Ein Traum von Kirche). Mielőtt arra gondolnánk, hogy mindez csupán álmodozás, amelynek semmi gyakorlati értel­me nincs, lássuk a tényeket! Tizenhét évvel ezelőtt, mielőtt Klaus lett a lelkész, az is­tentiszteletet húsz-harminc idős ember látogatta. Ma kétezer-négyszáz az aktív tagok száma, és. körülbelül kétszáznyolcvan-háromszáz önkéntes segíti a négy lelkész és a négy-öt fizetett munkatárs szolgálatát... )► Folytatás a 4. oldalon Az ötödik országos evangélikus találkozó programja Paks, 2007. június 22-23. Művelődési ház „A nagy kiengesztelődés napja” Interjú ifj. dr. Fabiny Tiborral, a Kdroli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával, a paksi országos evangélikus találkozó főszervezőjével ► Olvasóink már pünkösdi számunkban megismerhették az 5. országos evan­gélikus találkozó igencsak változatosnak ígérkező programját. A rendez­vény tartalmáért felelős szervező, iß. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár az aláb­biakban azokra a kérdésekre is válaszol, amelyek nem csupán szerkesztősé­günk munkatársaiban, de minden Paksra készülőben felvetődhettek... június 22., péntek Sportcsarnok 17.00: Megnyitó; zászlóátadás, köszön­tések - Szabó Vilmos Béla esperes • Nyitóáhítat - dr. Fabiny Tamás püspök (Lk 5,1-11) • Az Evangélikus Hittudományi Egye­tem fpvószenekarának és a paksi gyü­lekezet énekkarának zenei szolgálata 18.00- 19.00: Közegyházi fórum Evangé­likus panoráma címmel Radosné Lengyel Anna országosfelügyelő-helyettes ve­zetésével. Résztvevők: Muntag András zsinati gazda, Hafenscher Károly orszá­gos irodaigazgató, Szeverényi János or­szágos missziói lelkész, T. Pintér Ká­roly, az Evangélikus Elet főszerkesztője, Kendek K Péter, a Luther Kiadó igazga­tója, Mihályi Zoltdnné, az Országos Egyházi Iroda Oktatási Osztályának vezetője és Frenyó Anha, az Országos Egyházi Iroda Ifjúsági Osztályának vezetője 19.00- 20.00: Vacsora Esti programok: 20.00: Szita István festőművész kiállításá­nak, valamint cigány művészek tárla­tainak megnyitása a paksi művelődési házban 20.30: A SZÉF Alapítvány színjátszó tár­sulatának A tékozló fiú című előadása a művelődési házban • A paksi Roger Schilling fúvósok mű­sora a pincesorban Június 23., szombat Sportcsarnok 9.00: Reggeli áhítat - Ittzés János püspök (2Kor 5,18-21) 9.30: A megbékéltek mint békességszerzők - pó­diumbeszélgetés dr. Kránitz Mihállyal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teo­lógusprofesszorával, dr. Szűcs Ferenc pro­fesszorral, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorával és dr. Varga Gyöngyi­vel, az Evangélikus Hittudományi Egye­tem adjunktusával. A beszélgetés mode­rátora'ijj. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár. A paksi találkozóra utazó gyülekezeti cso­portok autóbuszköltségeihez szolgálati úton támogatás igényelhető az Országos Egyházi Irodától! 11.15-12.30: A megbékélés távlatai - szek­cióbeszélgetések • Megbékélés a családban - Bencze And­rás lelkész, Szabó György egyházkerüle­ti felügyelő • Megbékélés a generációk között - Frenyó Anna, az ifjúsági osztály vezető­je, Pintér Károly nyugalmazott lelkész • Párbeszéd a zsidósággal - Kovács Lász­ló lelkész, Róna Tamás rabbi • Megbékélés a keresztény egyházak között - Rozs-Nagy Szilvia lelkész, Nagypál Szabolcs katolikus teológus . • Megbékélés a romákkal - Csepregi Er­zsébet lelkész, Ignácz János tanár, a Du- na-Sió Közi Kistérségi Roma Egyesü­let elnöke • Megbékélés határon innen és túl - Gé­mes István (Németország), Nagy Olivér (Szlovákia), Köncze G. Árpád és Mátyás Attila (Románia), Dolinszky Gábor (Szer­bia), Mesmer Ottó (Ausztria), id. Zászka- liczky Pál (Magyarország) • Megbékélés a társadalomban: Profile Gergely országos felügyelő, dr. Csepregi András lelkész, az Oktatási és Kul­turális Minisztérium egyházi kapcso­latokért felelős főtanácsadója 12.30-15.00: Ebédszünet és fakultatív ha­jókirándulás 15.00-16.30: „Utcamisszió” a Duna-par- ton - Szeverényi János országos misszi­ói lelkész, a pécsi gospelkórus és a Fel­sővezeték együttes 17.00: A megbékélés ünnepe - úrvacso­rái istentisztelet a Duna-parton. Ige­hirdetés: Gáncs Péter püspök (Jn 21,1-14); közreműködik a pécsi gyüle­kezet énekkara. EvÉlet: Professzor úr! Mién Ön kapott megbízást a június 22-23-i ötödik országos evangélikus találkozó megszervezésére? Ifj. dr. Fabiny Tibor: Épp az Ameri­kai Egyesült Államokban voltam egy tanulmányúton, amikor múlt év no­vemberében megkaptam Ittzés püspök úr e-mailjét, hogy az esperesek orszá­gos értekezletén - egy tartózkodás ki­vételével - megszavazták Koczor Tamás arra vonatkozó javaslatát, hogy én le­gyek a paksi országos találkozó tartal­mi szervezője. Ez a felkérés nagyon meglepett, de olyannyira megtisztelő volt, hogy azonnal azt válaszoltam, egy ilyen megkeresésre nem lehet nemet mondani. Rövid gondolkodási időt kértem, hogy kiválasszam azt a témát, amely illik az alkalomhoz is, és egy­szerre időszerű is. Tíz évvel ezelőtt, 1997-ben éppen Pak­son volt az első országos találkozó, ezt követte 1999-ben a csömöri, majd 2001- ben az orosházi és legutóbb 2003-ban a székesfehérvári. 2005-ben különféle okok miatt elmaradt a találkozó, ezért is jelen­tős, hogy négy év után most ismét össze­gyülekezünk. A korábbi találkozók „feladták a lec­két” minden további konferencia szerve­zőjének. Noha teljes szabadságot kap­tam a munkatársak és az előadók kivá­lasztásában, egyedül képtelen lennék megbirkózni a szervezési feladatokkal. Gáncs Péter püspök úr és csapata - külö­nösen is Marton Tamás gyakorlati kariz­mái - igen sok segítséget jelentenek. EvÉlet: „Békesség nektek!" - olvashatjuk a paksi találkozó plakátján a témacímet. Mit is jelent a „megbékélés” bibliai, teológiai értelem­ben? F. T.: Ma világi körökben is divatos beszélni a konfliktuskezelés különféle technikáiról, s ez, rendjén is van; mi, keresztények azonban hisszük és vall­juk, hogy az igazi megbékélés csak Is­tentől, „felülről” jöhet, egyedül ő lehet a kezdeményező. Találkozónk bibliai alapigéje 2Kor 5,18-21, ami arról szól, hogy Isten Jézus Krisztusban megbé­kéltette önmagával a világot, s ezáltal, vagyis az ő váltságszerző kereszthalála által mi is megbékélhetünk egymással, mert ő nekünk adta a békéltetés szol­gálatát. EvÉlet: Csak az Újszövetségben olvasha­tunk erről? F. T.: Az ószövetségi ünnepkör egyik legfontosabb ünnepe volt a zsidóság ál­tal ma is igen komolyan vett jóm kippur, a „nagy engesztelési nap”, amikor a fő­pap - évente egyszer - beléphetett a szentek szentjébe, s áldozatot mutatott be önmagáért és a nép bűneiért. Két bak között sorsot vetettek; az egyiket megölték, a másikra a főpap rátette a kezét, és megvallotta a nép bűnét, majd ezt az állatot elengedték a pusztába. A zsidó nép. Isten választott népe jól tud­ta, s mindmáig jól tudja, hogy a bűnt Is­ten ítélete sújtja - ezért az egyik bak le­ölése a „helyettes áldozat” előképe -, a másik bak viszont a reá helyezett, meg­vallott terhet elviszi a pusztába. Ez utóbbi Keresztelő János szavait juttatja eszünkbe, hogy Jézus az „Isten báránya, aki elveszi, illetve „elviszi” a világ bűne­it. Évenként egyszer tehát ilyen szim­bolikus események által mindig „meg­tisztult” Isten népe. A „nagy engesztelési napot” a Zsidók­hoz írt levél szerzője Isten érettünk hozott áldozatának és Jézus Krisztus halálának az „előképeként” mutatja be. Ezt a tipo- logikus gondolkodásmódot sajnálato­san kiszorította az egyoldalú racionaliz­mus, pedig a tipológia vagy más néven figuratív szemlélet felélesztése igen fon­tos ahhoz, hogy megértsük Jézus Krisz­tus kereszthalálának titkát. EvÉlet: Hogy „megértsük"? (► Folytatás a 3. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents