Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-05-06 / 18. szám
2007- május 6. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS WMMHH A keresztség kölcsönös elismerése A Németországi Evangélikus Egyház (EKD) adta hírül, hogy április 29-én Magdeburg- ban közös nyilatkozatot ad ki tizenegy német egyház a keresztség kölcsönös elismeréséről és elfogadásáról. Az aláírók között van az evangélikus egyház, a német katolikus püspöki konferencia, az ókatolikus egyház, több ortodox egyház és szabadegyházi közösség is. A nyilatkozat kihirdetése ökumenikus istentisztelet keretében történt; az alkalmon jelen volt Wolfgang Huber püspök, az EKD elnöke, valamint Karl Lehmann bíboros, a püspöki kar elnöke is. M Evangélikus Hírlevél A keresztény keresztség Magdeburgi nyilatkozat, 2007. április 23. Jézus Krisztus a mi üdvösségünk. Általa győzte le az Úr a bűnös ember Istentől való eltávolodását (Róm 5,10), hogy Isten gyermekeivé (fiaivá és lányaivá) tegyen bennünket. Krisztus halála és feltámadása titkának részeként a keresztség az újjászületést jelenti Jézus Krisztusban. Aki ezt a szentséget fogadja, és hitben igent mond Isten szeretetére, minden időben és helyen eggyé válik Krisztussal és egyúttal az ő népével is. A keresztények egységének jeleként a keresztség összeköt Jézus Krisztussal, ezen egység fundamentumával. Az egyházról alkotott értelmezések különbségei ellenére köztünk alapvető az egyetértés a keresztséget illetően. Ezért elismerünk minden - Jézus parancsára az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében végrehajtott, alámerítéssel, illetve a víz öntésével végrehajtott - keresztséget, és örülünk minden embernek, akit megkeresztelnek. A keresztség eme kölcsönös elismerése kifejezése az egység Jézus Krisztusban alapított szövetségének (Ef 4,4-6). Az így végrehajtott keresztelés egyszeri és megismételhetetlen. A limai dokumentummal valljuk: az egy keresztség Krisztusban „felhívás az egyházakhoz, hogy hidalják át mindazt, ami elválasztja őket egymástól, és közösségüket láthatóan valósítsák meg”. (Az Egyházak Világtanácsa Hit- és Egyházalkotmányi Bizottságának konvergencianyilatkozatai, keresztség, Nr. 6.) Bajor-magyar diakóniai konferencia Magas szintű bajor-magyar diakóniai konferenciát rendeztek Budapesten, az országos egyház tanácstermében április 24-26. között. A legnagyobb bajor szeretetintézmé- nyek vezetői minden jnásodik évben nagyobb utat tesznek meg azért, hogy szélesítsék látókörüket, és megosszák másokkal tapasztalataikat. Négy éve Berlinben, két éve pedig Brüsszelben voltak tanulmányúton. S mivel napirenden volt egy kelet-közép-európai látogatás, természetes módon gondoltak a szervezők a magyar testvéregyházra mint lehetséges tanulmányi célpontra. Nem udvariassági látogatás s nem is egyházi turizmus volt a három nap célja, hiszen a bajor intézményvezetők konferencia keretében ismerkedtek a magyar evangélikus szeretetszolgálat múltjával és jelenével. A tizenöt bajor vendéget tíz magyar résztvevő várta. Együtt tárgyaltak a két egyház közös kérdéseiről, feladatairól és az Európai Unióban betöltött szerepéről - teológiai, szociális és gazdaságpolitikai megközelítésben. A kezdő napon Hafenscher Károly országos irodaigazgató tartott előadást, amelyben a magyar történelmi, magyar egyháztörténeti háttér felvázolásával és mai szociális-politikai kontextusban mutatta be az evangélikus egyházat, azon belül a diakóniát. Az ország szociális helyzetéről, a problémák korábbi és mai értékeléséről, a feladatok számbavételéről, valamint az egyháznak a szociális szférában betöltött társadalmi szerepéről Jeszenszky Zita, egyházunk diakóniai osztályának vezetője tartott magas szakmai színvonalú előadást. A délután beszélgetéseit Itízes János elnök-püspök vezette. A konferencia második napján a német vezetők látogatást tettek hat evangélikus intézményben. A csoport egyik fele nyugat felé indult, és a szombathelyi intézményeket, valamint a lajoskomáro- mi otthont kereste fel, a másik fele pedig keletnek vette útját, és áttekintette a Nyíregyházán végzett szerteágazó diakóniai tevékenységeket. Élményeik hatására a bajor szakemberek másnap reggel számtalan kérdést és témát vetettek fel, melyek további konzultációkra várnak. (A folytatás tehát már nem csupán esetleges ötlet, hanem konkrét elképzelés.) A bajor csoportot ár. Ludwig Markert, a Bajor Diakóniai Szolgálat elnöke vezette, aki a záró istentiszteleten egyházunk elnök-püspökével együtt szolgált. Az idén tizenöt éves bajor-magyar testvérkapcsolat tulajdonképpen diakóniai vonalon indult el. Most bebizonyosodott, hogy ez a pillér - kiállva az idők próbáját - stabilan áll, és ma is fontos része egyházaink együttműködésének. M 01 Papi hivatások világnapja Európában, így Magyarországon is súlyos gondot jelent a lelkipásztorok évről évre növekvő átlagéletkora és a papi hivatást választók viszonylag alacsony száma - hívta fel a figyelmet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) abból az alkalomból, hogy a mostani vasárnap (május 6.) a papi hivatások világnapja. Más földrészeken a papi utánpótlás szempontjából jobb a helyzet. Az 1,1 milliárd hívet számláló római katolikus egyháznak 405 ezer papja van; kétharmaduk egyházmegyés, egyharmaduk pedig szerzetes - olvasható az MKPK sajtóirodája által az MTI-hez eljuttatott közleményben. A katolikus egyházban minden évben a húsvétot követő negyedik vasárnapon. Jó Pásztor vasárnapján tartják a papi hivatások világnapját. Ekkor a szentmiséken világszerte papjaikért és új papi hivatásokért imádkoznak a hívek. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapes- ti érsek korábban egy sajtótájékoztatón elmondta: Magyarországon 2005-ös adatok szerint 2576 katolikus pap tevékenykedik, ebből 2006 egyházmegyés, a többi szerzetes. A papságra készülő hittudományi főiskolások, egyetemisták száma a 2005/2006-os tanévben 356 fő volt, ebből 263 egyházmegyés és 93 szerzetes. Ezek az adatok európai átlagban elég gyengének számítanak, de nem a legrosszabb helyzetet tükrözik a kontinensen. M MTI Századik születésnapját ünnepli a cserkészet .... > J0: mwmmm Centenáriumi cserkésznap az Erzsébet téren ► A „Farkas, aki sohasem alszik” nevet kapta az afrikai bennszülöttektől a százötven éve, 1857-ben született angol Lord Robert Baden-Powell, a cserkészet megalapítója. Száz évvel ezelőtt, 1907 nyarán ő szervezte meg az első cserkésztábort Brownsea szigetén. Az azóta világszerte elterjedt mozgalom magyar szervezete, az 1912 óta létező Magyar Cserkészszövetség április 28- án centenáriumi cserkésznap keretében emlékezett az évfordulóra. Mint Buday Barnabás evangélikus lelkésztől, a szervezet országos elnökétől megtudtuk, közeleg a 21. cserkész-világtalálkozó: július 27. és augusztus 8. között tartják az angliai Hylands Parkban. Az összejövetelre negyvenezer főt, köztük hatszáz magyar fiatalt várnak. A Cserkész-világszövetség (World Organi- zationfor Scout Movement) a cselekedve tanulás módszerével igyekszik elérni, hogy tagjaiban felelősséget ébresszen Istennel, önmagukkal és másokkal szemben. A nemzetközi cserkészmozgalom megszületésének századik évfordulója alkalmából több helyszínen számos programot kínáltak az érdeklődőknek a centenáriumi cserkésznapon. A budapesti Erzsébet tér „cserkésztábor-központtá” alakult, ahol kézműves-foglalkozások, táncház és mászófal várták az érkezőket. Ezenkívül a város különböző pontjain további rendezvényeken - látogatás a meseerdőben, hadijáték, dunai kenuzás, illetve cserkészfilmek fesztiválja - vehetett részt az ország minden részéből érkezett mintegy nyolcszáz ifjabb és idősebb vendég. Miskolcon huszonnégy órás népdaléneklési rekordkísérlethez csatlakozhattak a dalos kedvű vendégek; mintegy kétszázan énekeltek ezerötszáz dalt. Az eseményről hangfelvétel készült, amelyet elküldenek a Guinness-rekordok hitelesítő bizottságának. „A cserkészruhábá öltözött fiatalok reményeink szerint mindenütt óhatatlanul felhívták a figyelmet erre az értékőrző, mindenki számára nyitott, önkéntes ifjúsági nevelőmozgalomra”-mondta Buday Barnabás. A szervezetnek ma Magyarországon hét-nyolcezer aktív tagja van. Az ünnepi eseménysorozat április 28- án este a Normafánál, az Anna-réten tartott centenáriumi ünnepséggel és fogadalomtétellel, valamint a másnap délelőtti ökumenikus istentisztelettel zárult. A Horánszky utcai jezsuita kápolnában Buday Barnabás prédikált, majd Tóth Zsolt Ipoly ciszterci szerzetes és Laurinyecz Mihály katolikus lelkész mutatott be misét. ■ - GAZDAGSárszentlőrincről - San Marinóban Az interkulturális dialógus vallási dimenziója címmel szervezett április 23-24- én konferenciát San Marinóban az Európa Tanács (ET), amelynek hazánk 1990-ben lett teljes jogú tagja, a közép- és kelet-európai országok közül elsőként. A találkozóra az ET negyvenhat tagállamának küldöttei mellett keresztény, iszlám és zsidó vallási vezetők gyűltek össze kontinensünk miniállamában, hogy előkészítsék az ET és a különböző vallási közösségek közötti párbeszédet: a jövőben a tervek szerint évenként sor kerül a dialógusra. Az erről elfogadott dokumentum San Marinó-i deklaráció néven kerül be az 1949-ben alapított szervezet történelmébe. A tanácskozásra meghívást kapott Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke is. Az Európa Tanács főtitkára, Tény Davis a tanácskozást intonáló beszédében hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben földrészünkön többnyire az úgynevezett „privát szférába” szokták sorolni a vallási meggyőződés ügyét, ami nem azt jelenti, hogy ez csupán másodlagos, elhanyagolható kérdés lenne. Az ET a vallást az emberi jogok fontos részének, valamint az emberi identitást meghatározó kulturális faktornak tekinti. A főtitkár két jellemző európai trendet emelt ki. Egyrészt szinte minden országot jellemez már egyfajta kulturális tarkaság (diversity), amely erősíti a közös értékek keresését. Másrészt megfigyelhető, hogy a kifejezetten szekuláris társadalmakban is nagyobb jelentőséget kapnak a vallási szervezetek, mint korábban. Ennek magyarázata, hogy a vallási közösségek komoly szolgálatot tölt- hetneLbe a társadalmi szakadékok áthidalásában, a sebek gyógyításában, az erőszak, a gyűlölet, a szélsőségek leküzdésében. Segíthetik a béke és tolerancia erősítését, világossá téve, hogy bármelyik vallást éri támadás, az sérti az összes többit is. Fontos, hogy a dialógus lokális szinten is mindennapos gyakorlattá váljék. Kívánatos, hogy az adott szituációnak megfelelően a helyi zsidó, keresztény és mohamedán közösségek vezetői rendszeresen kommunikáljanak egymással az együttműködés érdekében. A főtitkár a híres görög bölcstől, Platóntól vett idézettel zárta beszédét: „Nincs olyan törvény vagy szertartás, amely fontosabb lenne, mint a megértés.” A kölcsönös megértés, a különböző kultúrák közötti egészséges párbeszéd lehetőségeiről hoztak konkrét példákat az úgynevezett panelbeszélgetések, melyekben egy-egy előre felkért keresztény, zsidó, mohamedán, illetve „civil” (nem vallásos) közösség képviselője adhatta át tapasztalatait, ötleteit az interkulturális dialógus vallási összefüggéseiről. így kapott szót a meghívott magyar püspök is (képünkön), aki többek között beszámolt a Magyarországi Evangélikus Egyház több évszázados tapasztalatáról, az egymás mellett élő, egymást gazdagító magyar, német és szlovák tradícióról, továbbá felvázolta a sárszentlőrinci európai cigány kulturális központ tervét. A projekt modellértékű példa lehet az egy•eT*”'-'San Marinó-i országrészlet más mellett élő különböző kultúrák konstruktív együttműködésére, melyben a helyi evangélikus gyülekezet kezdeményező, katalizáló, aktív szolgálatot vállal. A dialóguskészség csupán üres szólam marad, ha nem válik a mindennapokban diapraxissá, közös cselekvéssé, egymást felvállaló, elhordozó életközösséggé. A San Marinó-i konferencia biztató jelzésként is értékelhető: Európa talán újra felfedezi „elveszített lelkét", és több lesz csupán gazdasági érdekszövetségnél. Ebben a gyógyító folyamatban felelős szolgálatot vállalhatnak a keresztény egyházak kisebb-nagyobb közösségei. Ez a reménység szólal meg a szeptemberben Nagyszebenben tartandó harmadik európai ökumenikus nagygyűlés mottójában is: „Krisztus világossága ragyog mindannyiunkra - reménység Európa megújulása és egysége iránt”. ■ G. P.
