Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-05-06 / 18. szám
2 -4M 2007- május 6. FORRÁS "Evangélikus ÉletS HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP (CANTATE) - Jak 1,16-21 Énekszóval a harag ellen ÉLŐ VÍZ Lassan, tűnődve... Ajtó kinyit, táska letesz, cipőből kilép, tévé bekapcsol. Szokásos esti rutinmozdulatok. Lassan, tűnődve. Kissé talán túlságosan is tompán. A kábultságból kapcsolgatás közben egy vetélkedő, pontosabban egyik játékosa ébreszt. A nekiszegezett kérdésben azt firtatják, hogy mi a frigyláda. A fiatal hölgy tűnődik, melyiket válassza a három lehetőség közül. Az egyik szerint a frigyládába tette Mózes a kőtáblákat. A másik variáció: ide rejtette Mária jézus csontjait: a harmadikra sajnos már nem emlékszem. A versenyző gondolkodik, gondolkodik, majd választ. Úgy határoz, hogy a frigyláda az a valami, amelybe Mária helyezte el Jézus csontjait. Döntésében a játékvezető közbevetett kérdése - „Biztos benne, hogy ez történt Jézussal?” - sem ingatja meg. Döbbenten ülök a képláda előtt, és lassan, tűnődve nem az eredményei alapján addig kiválóan teljesítő, csinos és fiatal versenyző hiányos bibliai műveltségén merengek - hiszen arról senki nem tehet, hogy olyan családban nőtt fel, ahol vallási kérdések talán soha nem kerültek szóba, és hogy tizenharmadik születésnapjára vélhetően nem Szentírást kapott ajándékba... Lassan, tűnődve azon gondolkodom: vajon hányán lehetnek a közvetlen környezetemben, akik nemcsak hogy nem ismerik a Megváltót, de arról sem tudnak, hogy feltámadt?! Azt hiszem, ideje még komolyabban vennem azokat a mondatokat, amelyeket Péter apostol vetett papírra: „...és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” (iPt 3,15) Azt már én teszem hozzá: és adja Isten, hogy legyek kész mindenkor számot adni a bennem élő reménységről még azoknak is, akik nem kérik rajtam számon. ■ Gazdag Zsuzsanna Álmodom... ...egy szeretettel teli világról, Ahol dédelgetjük páratlan adományunkat. Amit egymásnak jelentünk; Álmodom Egy reményteli világról, Ahol felismerjük Isten kegyelmének erejét, Amely átalakíthat és megújíthat. Békéről álmodom. Geoffrey Duncan Timeless Prayers for Peace (Időtlen imák békességért) című kötetéből fordította Kászonyi Ágota SEMPER REFORMANDA „A muzsikát mindig szerettem; aki járatos ebben a tudományban, az kiváló ember, és ért mindenhez. A muzsikát az iskolákban is fölötte szükséges megtartani. Egy tanítómester tudjon énekelni, vagy nem becsülöm semmire; fiatal teológusok sem valók a prédikátorságra, ha még előbb az iskolában az éneklést nem tanulták és nem gyakorolták.” N Luther Márton: Asztali beszélgetések (Márton László fordítása) www.evelet.hu Mint ismeretes, az Evangélikus Életben megjelenő írások egy hét késleltetéssel kerülnek az EvElet on-line adatbázisába. A nyomtatott szám második oldalának rovatai azonban a megjelenéssel egyidejűleg teljes terjedelmükben elolvashatok, illetőleg letölthetők. Ismertem egy lelkészt, akit hajdanán egy ének mentett meg a kivégzéstől. Háború volt, a második világháború pusztítása elérte a Tiszazugot is, és ott érte a fiatal segédlelkészt is. Lelkes volt, nőtlen, összes holmija egy kofferben elfért. Főnöke elmenekült, mentette csinos lányait. (Mint később kiderült, okkal féltette őket.) A segédlelkész még nőtlen volt, maradt hát, s gyalog járta a falvakat. Csé- pa, Szelevény, Tiszakürt, Tiszasas, Fábi- ánsebestyén - vajon élnek-e még arrafelé evangélikusok...? Az egyik faluban, hittanórán az egyik fiútól elvett egy géppisztolylőszert - sok gyilkoló szerszám hevert akkoriban szerteszét. A srác ki akarta szedni belőle a puskaport, a lelkész meg - amúgy az én szeretett édesapám - nem engedte. Zsebre vágta a lőszert azzal a szándékkal, hogy majd elássa valahol. El is feledkezett róla. Mígnem aztán egy orosz járőr meg nem motozta, és akkor előkerült a töltény. Édesapámat persze rögtön lefogták. „Partizán vagy!” - üvöltöttek rá. Édesapám tudott tótul, értette hát a vádat, magyarázkodott is rögvest. Elmondta, hogyan került a zsebébe a bűnjel. De nem hittek neki. Akinél ilyet találni, nem járhat jó szándékkal, az nem lehet pap. És azonnal megszületett a döntés: kivégzés. Édesapámat arccal a falnak fordították. Hallotta, amint felsorakozik mögötte a ► Cantate vasárnapján egy olyan írást ajánlok a Cantate rovat olvasóinak figyelmébe, amely ötvözi a személyes vallomás és a zenetörténeti áttekintés műfaját. (E. Zs.) Mindennapjaim jelentős részét a zene, pontosabban az egyházzene tölti ki, mellyel mint gyakorlati zenész és mint kutató zenetörténész is foglalkozom. Evangélikus egyháztagként azonban igyekszem távol tartani magamat attól a szemlélettől, amely minket, protestánsokat sokszor megkísért: hogy a kérész^ tény egyház történetét, azon belül az egyházzene történetét a magunk számára a 16. századtól keltezzük. A reformáció zenéje ugyanis az előző korszak egyházi és világi zenéjéből táplálkozott, azt használta fel az egyszóla- mú dallamokban és a többszólamú megzenésítésekben is. Ily módon minden kor egyházi zenéje érdekel; mindenfajta zene, amellyel Isten igéjét ezzel a tőle kapott eszközzel próbálták és próbálják érjárőr néhány katonája. Hallotta, ahogy csattognak a lövésre felhúzott fegyverek. Nézte maga előtt a falat. És iszonyatosan félt. Ezt mindig így mondta el, nem csinált utólag sem hőst magából. Remegtek a lábai. Szüleire, testvéreire gondolt. S talán hogy bátorítsa magát, énekelni kezdett. Tudom, kissé patetikusan hangzik, de mi mást énekelhetett, mint az „Erős vár a mi Istenünk’’-et. Mögötte döbbent csend. Majd a parancs oroszul: „Nye sztrilajtye!” - Ne lőjetek! Édesapám egy kezet érzett a vállára nehezedni, és hallotta a barátságossá vált hangot: „Nye bojsze, bátyuska!” - Ne félj, bátyuska. S ha van boldog vég, akkor ez az a javából: be kellett menniük a templomba, ahol édesapámat a harmonium mellé ültették az orosz katonák. És énekelte egyik koráit a másik után. A katonák meg sírtak. Ki tudja, mi jutott az eszükbe? Tán a szülőfalujuk, valahol az orosz síkságon? Talán az otthoni ortodox templom? A harci borzalmak közt megkérgesedett szívek kinyíltak egy rövid időre... „Musica est donum Dei" - A zene Isten ajándéka. Felülről jövő, tökéletes ajándék. S most ne a zeneművészet nagyjaira gondoljunk, sóhajtozva: bezzeg mi a botfülünkkel, fahangunkkal kimaradtunk az ajándékozásból. Nyilvánvalóan ajándék a kiemelkedő zenei tehetség. De soha nem öncélú, mint ahogy Isten többi zelmileg, tartalmilag vagy formailag közelebb hozni a hallgatókhoz és alkalmassá tenni az együtt éneklésre-zenélésre. A kereszténység első nagy zenei kultúrájával, a gregorián zenével viszonylag későn találkoztam, akkor viszont nagyon nagy hatással volt rám. Megszerettem benne azokat a tulajdonságokat, amelyekkel az egyház tudatosan ruházta fel: az egyszerűséget, az objektivitást. Ez azt jelentette, hogy nyolc-tíz, olykor csak öt-hat hang felhasználásával többféle stílusban rendkívül változatos formákba öltöztették az igei mondanivalót. Amikor Magyarország 16-17. századi zenetörténeti forrásainak feldolgozása során magyar nyelvű gregorián kéziratokat adtam közre, boldogan fedeztem fel a középkorból örökölt perikóparendet s annak a zenében megfogalmazott aranymondásait, az antifónákat. Azután sorra ismerkedtem meg azokkal a liturgikuszenei kincsekkel, amelyektől a szomorú történelmi események következtében fosztották meg magukat a protestáns egyházak: a himnuszokkal, a Te Deum- mal, a lamentációkkal, a passióval. ajándéka sem az. Aki többet kapott belőle, azért kapta, hogy megajándékozzon másokat. Ajándék hallgatni is a zenét, s közben kiengedni, megnyugodni, feltöl- tekezni, kikapcsolódni. És mekkora ajándék éppen Bachot, az ötödik evangélistát hallgatni, aki egyúttal prédikál is passióival, h-moll miséjével, kantátáival! Az ének és a zene Isten ajándéka, hogy szebbé tegyük vele egymás életét, és őt magát magasztaljuk vele. Igen, Isten elsősorban azért tanított meg minket énekelni, különféle hangszereken játszani, hogy dicsőítsük őt, és szolgáljunk egymásnak. „Musica est praeludium vitae aetemae" - A zene az örök élet előjátéka. Ahol Istennek tetsző muzsika szól, legyen az bármilyen, szívből jövő, Istent magasztaló zene, ott bele lehet kóstolni kicsit az örökkévalóságba. Mert ott megszűnik minden rossz. Onnan elillannak a zavaró gondolatok. Ott kitisztul a tekintet, és megtisztul a szív. Békesség vesz körül, újra illatoznak a virágok, rácsodálkozunk az ég kékjére, az erdő titokzatosságára - Isten csodálatos világára. S ott nincs helye haragnak, bántó indulatoknak. Az Istennek tetsző muzsika elűzi a gonosz indulatokat. így születnek a csodák. Nem parancsszóra, felülről jövő utasításra változunk meg, Isten munkája ez. Ülünk a templomban, hallgatjuk az orgonaszót. Elénekeljük az Úrnak örömünket, bánatunkat, énekben megvallSzámomra a középkor gregorián énekéhez hasonlóan egyetemessé vált a 16-17. század protestáns gyülekezeti énekkincse; ennek jelentős része kiállta az idő próbáját. A gyülekezeti énekeket többen is felöltöztették, általában szerényebb eszközökkel megharmonizálták, orgona- vagy kórusművet írtak belőle. A megzenésítések csúcsát valószínűleg mindannyiunk számára Johann Sebastian Bach zenéje jelenti. Ahogyan Bach zenei eszközökkel megjeleníti a földi vándorlást, ahogyan érzékelteti az örömöt és a bánatot, ahogyan az Újszövetség parancsolatait - Istent és az embert szeressed! - a lehető legegyszerűbben megfogalmazza, és mindenekfelett ahogyan Krisztus szenvedéstörténetét zenéje segítségével átélhetjük, az nemcsak az egyházi zene, de általában a zeneművészet „non plus ultra” fogalmát is kimeríti. És valóban nincs is ennél nagyobb. Mégis, amit most hozzáteszek, azt nagyon fontosnak tartom az egyházzene művelése és hallgatása szempontjából. Mindannyian ismerjük Albert Schweitzer kitüntető jellemzését, mellyel Johann A VASÁRNAP IGÉJE hatjuk elveszettségünket is. S megérkezik a válasz, Isten kegyelme Jézus Krisztus által magához emel, megváltoztat. Az átélt megbocsátás nem eredményezhet mást, csakis szeretetet. így lesz az ajándékból bizonyságtevő élet. Valahol, az egykori Königsberg egyik evangélikus gyülekezetében történt: az ellenség elől a templomba menekültek a hívek. Ugyan hova máshova futhattak volna? Ott szorongtak, együtt papjukkal, féltek, imádkoztak és reménykedtek. Mi lesz most? Sok jóra nem számíthattak. Majd az ellenség rájuk gyújtotta a templomot. Ropogott fejük fölött a tető, kezdtek aláhullni a zsarátnokok, égő gerendák. Kitárták hát az ajtókat, és élükön a lelkésszel, mellette a kántorral, együtt, énekelve jöttek ki a templomból. „Lasst mich gehn, lasst mich gehn, dass ich Jesum möge sehn...” - Hadd menjek, hadd menjek Jézusomat meglátni. így szólt az ének. Nem szitkozódtak, nem átkozódtak, nem volt harag a szívükben. Énekelve, együtt meneteltek. Egyenesen bele az őket fogadó golyózáporba. Ok akkor és ott áténekelték magukat az örökkévalóságba... ■ Lupták György Imádkozzunk! „Adj erőt hát, Istenem, / Hogy hitben végig megállják, / S úgy; mint égi Mesterem, / Jót művelve szerte járjak, / Hűséggel keresve itt / Az új élet útjait!” (EE 453,3) CANTATE Rf|§Él§l ítnfflíe bnrg ifKmfít (Soft Sebastian Bachot az ötödik evangélistának nevezte. Bármennyire értékelem is Bach művészetét, az őt méltató Schweitzer megállapítását megkérdőjelezem. Kétségtelen, hogy Bach egyedülállóan közvetíti az evangéliumot, de mégsem az ő szép zenéje az evangélium, hanem maga a szöveg. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a hívő ember ne élvezze a zenét, hanem hogy a tartalmat és a lényeget: az evangéliumot sose veszítse szem elől; a zene ne legyen fontosabb a szövegnél! Megrendültén állok Colmarban az lsenheimi oltár előtt, látva, ahogyan Keresztelő János Krisztus keresztjére mutat, és érzékelem Grünewald közvetítésében mindazt, amit az evangéliumból megértett. Ezt kapom Bachnál is. A fenti gondolatsorból következik, hogy az egyházzene és maga az egyházzenész a zene sajátos eszközeivel az ige megértését, a gyülekezetét szolgálja. Erre szeretnék minden egyházzenészt buzdítani. A mi munkánk nem magunkról szól, hanem Krisztusról; neki kell minden egyházzenész életében növekednie! ■ Ferenczi Ilona Oratio oecumenica [Lelkész:] Mindenható Isten, abban a reménységben visszük eléd könyörgéseinket, hogy te valóban mindenben képes vagy hatni ránk. Eléd terjesztett imádságaink közben formáld éltünket irántad való engedelmességre és embertársainkat szolgáló szeretetre. [Lektor:] A te minden emberi értelmet meghaladó békességedért imádkozunk hozzád: add meg ezt kegyelmesen a sok háborúságtól szenvedő világban, megosztott országunkban, viszálykodó közösségekben, családokban és a háborgó emberszívekben. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Kérünk, tekints magyar népünk és hazánk sorsára is. Te látod, milyen bizonytalan előttünk a jövő. Nem értjük, nem látjuk, hova vezet közös utunk, milyen lesz jövendőnk. Te légy nekünk Krisztusban báto- rítónk és vigasztalónk. Erősítsd e nép hitét, irántad való szeretetét. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Imádkozunk a családokért. Tedd engedelmessé az ifjú szíveket, hogy örömmel vállalják a neked tetsző házasságot, és abban a te segítségeddel meg is maradjanak. A gyermektelen házaspárokért könyörgünk hozzád: teremtő erőddel add meg nekik kegyelmesen, hogy osztozzanak a szülői örömökben, s mindenkor hálás szívvel legyenek irántad életünk szép ajándékaiért, a gyermekekért. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Az önállósodás útjára lépő ifjakért emeljük szavunkat hozzád. A családi, iskolai és gyülekezeti közösségekből új helyre ballagó fiataljainkat te őrizd és védd meg megtartó szereteteddel a városokban, kollégiumokban. Miközben segíted az új közösségekbe való beilleszkedésüket, kérünk, őrizd és oltalmazd hitüket. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] A csonka családokban élő gyermekekért és szülőkért könyörgünk hozzád. Irgalmas szereteteddel légy gyámolítójuk az édesapák és édesanyák nélkül felnövekvő gyermekeknek, és segítsd hűséges hitvestárshoz az egyedül élőket. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Imádkozunk az édesanyákért. Te erősítsd őket napi szolgálataik között, a családban és a munkahelyeken. Add meg nekik kegyelmesen, hogy hitvestársaik, gyermekeik, munkaadóik és egész társadalmunk mindenkor szeretetben és megbecsülésben részesítsék őket. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Magára maradt, idős és beteg embertársainkért kiáltunk hozzád. Segítsd meg őket a magányban, betegségben. Te légy társuk az egyedüllétben, add meg számukra a gyógyulás jó reménységét és erőtlenségeik elhordozásának alázatát. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Szentlelked ereje munkálja a gyülekezetek megújulását, hogy hatalmadat magasztalja megújított szívünk hálaéneke. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Végezetül önmagunkért fohászkodunk. Add meg nekünk kegyelmesen a naponkénti apró örömöket, hogy meg ne keseredjék életünk. Adj annyi kudarcot is, hogy soha el ne bízzuk magunkat, s mindenkor megmaradjunk a te engedelmes gyermekeidnek. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lelkész:] Köszönjük neked, imádságainkat meghallgató Istenünk, hogy te Úr vagy életünk és az egész világ felett, és sok jót adsz naponta, reményeinken felül. Ámen. EGYHÁZZENE ÉS IGEHIRDETÉS Gondolatok az egyházzenéről
