Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-01-07 / 1. szám

‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 20 oy. január y. 3 Aki otthon volt a külügyekben Beszélgetés Szirmai Zoltánnéval ► Egyház és külügyek? Csupán első pillantásra tűnhet furcsának ez a társítás. Valójában nem meglepő, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház Orszá­gos Irodáján belül Ökumenikus és Külügyi Osztály is működik, hiszen egy­házunk sok szállal kötődik a külhoni testvéregyházakhoz, különféle nem­zetközi szervezetekhez. Találkozásunkkor erről is szólt beszélgetőtársam, az osztály eddigi vezetője. Szirmai Zoltánná csaknem másfél évtizeden át, nyugalomba vonulásáig volt otthon a külügyekben.- Több évtizede ismerjük egymást, mégsem tudom, vajon miért szólítja mindenki Maiinak- Egy fiatalok számára rendezett tár­sasági összejövetelen - ahol megismer­tem későbbi férjemet, Szirmai Zoltán lel­készt - édesanyám is ott volt. O kedves­ségből Katinak szólított. Zoltán ekkor megkérdezte tőlem: „Mondja, végül is hogy hívják, Katinak vagy Margitnak?” „Margitnak” - feleltem. A Mati nevet ez­után ő alkotta, a Margit és a Kati keresz­tezéséből. így lettem és maradtam azóta is Mati.- Es Szirmai Zoltán, sokak Zoli bácsija, az­óta is hű társa.- 1962. május 5-én házasodtunk ösz- sze. Két gyermekünk született, László 1965-ben, ő orvos lett, és Andrea, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem an- gol-amerikanisztika szakán végzett.- Papnéként milyen volt az élete egy nagy budapesti gyülekezet - a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség - lelkésze mellett?- Kezdetben a férjemmel közösen mentünk családlátogatásokra. Termé­szetesen később is igyekeztem minél ak­tívabban részt venni a gyülekezet életé­ben és lehetőségeimhez mérten segíteni férjem szolgálatát, de sokat jelentett, hogy közösségünk tagjai megértik és el­fogadják, hogy a számos munkahelyi el­foglaltság mellett nem lehetek ott annyi eseményen, amennyin szeretnék.- Hogyan került az ökumenikus és külügyi osztály élére, és hol dolgozott korábban?- A Külkereskedelmi Főiskola elvég­zése után a Metrimpex nevű külkeres­kedelmi vállalatnál dolgoztam, majd impresszárióként tevékenykedtem a Nemzetközi Koncertigazgatóságnál. És bár szerettem itt dolgozni, mert hasznát vehettem német- és angolnyelv-tudá- somnak, továbbá sok emberrel talál­kozhattam, ráadásul érdekes, változatos feladatokat kellett megoldanom, mégis, amikor egy üzletkötői állást ajánlottak, visszatértem a Metrimpexhez. Úgy gon­doltam, így több idő jut a családomra. Innen kerültem azután az evangélikus egyházba. Hivatalosan 1993. január i-jé- vel kezdtem el itt a munkát, amikor a bajor-magyar partnerkapcsolat kiépíté­se miatt szükségessé vált egy kapcsolat- tartó alkalmazása. A feladatra D. dr. Harmati Béla püspök kért fel, aki már hosszú évek óta ismert, és tisztában volt nemcsak azzal, hogy az egyház szá­momra nem ismeretlen közeg, hanem azt is tudta, hogy nem ijedek meg attól sem, ha szervezési feladatokat kell meg­oldanom.- Nem hallgathatjuk el, hogy Ön nem „csu­pán" a bajor-magyar kapcsolatok kiépítésén fáradozott, hanem magát a külügyi osztályt is létre kellett hoznia.- Mindaddig nem létezett olyan külön osztály, amely a külfölddel kapcsolatos ügyekkel foglalkozott volna. Ezeket a tennivalókat a külügyi titkár és a kül- ügyekért felelős püspök - ekkor D. dr. Harmati Béla - intézte. A bajor-magyar kapcsolatok mindenesetre akkor, köz­vetlenül a rendszerváltozás után nagyon fontosak voltak egyházunk számára. Ennek az összefogásnak a gyümölcse a magyar és német óvodák, iskolák, gyülekezetek közötti együttműködés­ben és mély, őszinte emberi kapcsola­tok, barátságok kialakulásában mutat­kozik meg. Szeretném felhívni lapunk olvasóinak figyelmét arra, hogy ered­ményeink jelentéseken és írásos beszá­molókon kívül más módon is rögzíttet- tek: 2000 őszén egy magazint adtunk ki és juttattunk el többekhez, WIR - Bayern und Ungarn: gemeinsam lutherisch, magya­rul Mi - Bajorország és Magyarország: együtt evangélikusok címmel. Ez a kiad­vány ismertebbé vált, mint az a szívem­nek ugyancsak kedves filmes CD - a Partnerschaft 1992-2005 -, amelyet a Zá- keus Média Centrum munkatársaival készítettünk. Egész Németországot be­jártuk; magam riporterként tehettem fel kérdéseimet a bajor-magyar kapcsola­tok kialakításában fontos szerepet be­töltő német illetékeseknek.- A bajor-magyar kapcsolatok kézben tar­tásán kívül milyen egyéb feladatokat kellett el­látnia Önnek, illetve a külügyi osztálynak?- Természetesen nemcsak Németor­szággal, hanem például finn, erdélyi és svéd testvérekkel is felvettük és ápoltuk a kapcsolatot. Intéztük a magyar részt­vevők utazását, amikor külföldi teoló­giai konferenciákra igyekeztek. Előfor­dult, hogy százötven utunk is volt egy évben... Emellett olyan egyházi szerve­zetekkel is együttműködtünk, mint például a Lutheránus Világszövetség, a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat vagy a Martin-Luther-Bund, továbbá intéztük a külföldi ösztöndíjat nyert teológus­hallgatók adminisztrációs ügyeit. Iga­zán sok feladat szakadt a nyakunkba a rendszerváltozás után, amikor számos nemzetközi egyházi szervezet képvise­lői gondolták úgy, hogy egy-egy teoló­giai konferenciát Magyarországon le­hetne a legkedvezőbb feltételekkel le­bonyolítani.- Nem is győzte egyedül...- Köszönettel tartozom segítőtársam­nak, Schulek Editnek, akivel együtt már könnyebb volt megfelelni az elvárások­nak. O a távozásom után is marad, az én helyemen pedig ezentúl CselovszkynéTarr Klára fog dolgozni. Szép éveket tölthet­tem itt, de örömmel adom át a tenniva­lókat.- Tervezi-e már, hogyan fogja tölteni a nap­jait ezután?- A jövőben szeretnék többet pihen­ni, feltöltődni, koncertekre járni, olvas­ni. Természetesen kész vagyok segíteni bárhol, ahol szükség van rám, a család­ban, az unokák mellett vagy épp egyhá­zunkban. ■ Gazdag Zsuzsanna Egyházfők az államfőnél Sólyom László köztársasági elnök karácsony előtt fogadta a magyar történelmi egyházak határon túli és magyarországi vezetőit A szórvány gondozásához és megtartá­sához szükséges hálózatot sok helyen kizárólag az egyházak jelentik - muta­tott rá Sólyom László köztársasági elnök december 18-án, amikor fogadta a hatá­ron túli egyházak vezetőit Budapesten, a Sándor-palotában. államfő kiemelte: „Fontosnak tartom megerősíteni, hogy az állam és egyház elválasztásának alkotmányos alapelve kiegészül az együttműködés elvével, amint ezt a magyar Alkotmánybíróság is fnegerősítette. Ezért szükség van az egyházak és az állam folyamatos párbe­A találkozó elején elmondott köszön­tőjében az államfő úgy fogalmazott: kü­lönösen a szórványban élők között for­dul elő gyakran, hogy az igehirdetés és az evangélium az utolsó kapocs a ma­gyar nyelvhez. A köztársasági elnök emlékeztetett rá: már beiktatása alkalmával hangsú­lyozta, hogy az országhatárokon kívül élő magyarság sorsának alakulását elnö­ki mandátuma egyik súlypontjának te­kinti, ezért is kezdeményezte a határon túli magyarságot a 21. század elején leg­inkább érintő kérdésekkel foglalkozó konferenciasorozatot. Sólyom László a jelen lévő egyházi személyeknek megköszönte a határo­kon kívül élő magyarok identitástudatá­nak és értékeinek megőrzése érdekében végzett áldozatos munkájukat. A találkozón - többek között - jelen voltak a négy erdélyi magyar protestáns egyház püspökei: Tőkés László Király-há­gó melléki, Pap Géza kolozsvári reformá­tus, Szabó Árpád kolozsvári unitárius, va­lamint Adorjáni Dezső Zoltán kolozsvári evangélikus püspök. * * * Szükség van az egyházak és az állam kö­zötti folyamatos párbeszédre - mondta Sólyom László köztársasági elnök decem­ber 20-án, amikor a magyarországi egyhá­zi vezetőket fogadta a Sándor-palotában. A találkozó elején köszöntőjében az szédére. Ez nemcsak egymás kölcsönös elfogadása és tisztelete, hanem tapaszta­latok, megfontolások és különösen érté­kek megosztása egymással. Az egyházak átszövik a társadalmat, befolyást gyakorolnak az emberekre, és egyben reflektálnak is a társadalmi fo­lyamatokra, sőt a maguk tanítása kereté­ben kidolgoznak elvi válaszokat és iránymutatásokat is. Mindezek fontosak az állam számára is, hiszen ugyanabban az országban, ugyanazon emberek javá­ra működünk, sőt alapértékeink is közö­sek. Ilyen közös alapértékünk az emberi személy és méltóság tisztelete, az élet ér­tékének elismerése, a szabad akarat és a kommunikáció, a természet és a jövő nemzedékek iránti felelősség és az ezek­kel az értékekkel ellentétes politikai uralmi rendszerek elutasítása. Köztársasági elnökként kitüntetett fi­gyelemmel kísérem a Magyarországon működő egyházakat és felekezeteket, és a legteljesebb mértékben támogatom működésük Alkotmányban rögzített alapjogát, a lelkiismereti és vallássza­badságot, amely minden embert és min­den vallási közösséget, ezen belül min­den egyházat egyformán megillet.” A meghívottak között volt - többek között - Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke és Prőhle Gergely országos felügyelő, a Ma­gyar Evangélikus Konferencia elnöke is. M MTI ► Az induló esztendő évi igéje - „Én újat cselekszem...” - idézte emlé­kezetembe a Jézus újat hoz, azaz JUH című, néhai kiskőrösi gyüle­kezeti újság több mint három év­tizeddel ezelőtti kálváriájának ta­nulságos történetét. Azóta jócs­kán felnőtt egy új nemzedék egy­házunkban, így az „újszülöttek” okulására - a múltban, a jelenben és a jövőben való jobb tájékozó­dás érdekben is - érdemes felidéz­ni az egyházi közelmúlt tényeit, fényeit és árnyékait. A hetvenes évek közepét írtuk, amikor Kiskőrösön egy lelkes ifjú segédlel­kész, Győri János Sámuel szolgálata egy­re több fiatalt vonzott a gyülekezetbe. Személyes élményeim is vannak erről a kis ébredésről, melynek gyümölcsei máig megízlelhetőek Kőrösön. Akkor­tájt, többek között, egy faliújság is in­dult a gyülekezeti házban a sokat sejte­tő Jézus újat hoz címmel. Anyagát író­géppel, indigóval, négy példányban sokszorosították, ami viszont már ko­moly merényletnek számított az akko­ri államhatalommal szemben, így a rend beépített, éber őrei közbeléptek. A piszkos munkát - jól bevált recept szerint - az egyházkerület püspökével végeztették el, aki érdes szavak kísére­tében Békéscsabára száműzte túlbuz­gó segédlelkészét. Ily módon a JUH látszólag vágóhídra került, de hamarosan Békéscsabán is megelevenedett az ifjúsági élet, tehát Jé­zus mégis csak újat hozott, alkalmasint akaratlan állami egyházügyi hivatali „se­gédlettel...” Mindenesetre a büntetés - a Kiskőrös­ről Békéscsabára való áthelyezés - ön­magában érdekesen színezi a Káldy Zol­tán püspökről alkotott meglehetősen egyoldalú, sematikus képet. Idén május­ban lesz húsz éve, hogy a déli kerület so­kak által rettegett vezetője súlyos beteg­ségtől megtörtén elment közölünk. Kö­zel négy évtizedes szolgálatának/ural- mának értékelése egyházunk, egyházke­rületünk nem könnyű kötelezettsége. Ebben az összefüggésben példa- és mo­dellértékű Reuss András professzor bölcs hangú megemlékezése az Evangélikus naptárban (120. o.), aki éveken át dolgo­zott Káldy Zoltán közelében, a Puskin utcai külügyi hivatalban. Tudom, többek szerint még hiányzik a szükséges történelmi távlat az objektív értékeléshez, így egyházkerületünk no­vemberi közgyűlése sem mert egyelőre pályázatot kiírni ebben a kényesnek tű­JÚH ÉGTÁJOLÓ nő témában. Még sokan vagyunk „Káldy- túlélők”, erősek még a személyes emlé­kek, akadnak még mindig sajgó sebek... Másrészt viszont éppen ez a nyilvánvaló tény sürgeti, hogy éljünk az úgy nevezett „oral history", azaz szóbeli emlékezés le­hetőségével. Használjuk ki a még közöt­tünk élő szem- és fültanúk nyújtotta lehetőséget, azt, hogy test- és „lélekközel- ből” ismerték a püspököt és korát. Egy­házunk szegénységi bizonyítványa len­ne, ha közelmúltunk történelmét csak BM-akták és tartótisztek jelentései alap­ján próbálnánk megérteni és értékelni. E rövid egyháztörténeti kalandozás után térjünk vissza évi vezérigénkhez, az ézsaiási prófécia ígéretéhez: „Én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd meglátjátok!" (43,19a) Mi lehet az a kibontakozó új, amit 2007 hozhat nekünk? Manapság az „új” nem feltétlenül tűnik kívánatosnak so­kak szótárában, hiszen az újítás, az úgy­nevezett „reformok” szinonimája a meg­szorítás lett hazánkban... Mi az, amitől valóban más, igazán új lehet az Úr 2007. esztendeje? Pontosít­suk a kérdést: kitől lehet újjá 2007? Ép­pen tőle, az Úr Jézustól, akinek névnap­ját ünnepelve léphettünk az új évbe. Új, ahogyan ő lépett be az emberiség történelmébe: alázatosan, kicsiny gyer­mekként, de mégis megmozgatva az ég csillagait, a bölcsek, a pásztorok szívét és lábát. Új, ahogyan ő szólalt meg, amint a Hegyi beszéd végén olvashatjuk: .úgy ta­nította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik” (Mt 7,29) Új, ahogyan ő kezelte a bűnt és a bű­nös az embert: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (Jn 8,11) Új, ahogy ő értelmezte a törvényt: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért, tehát az Emberfia ura a szombat­nak is.” (Mk 2,27-28) Új, ahogyan ő viszonyult az emberi nyomorúsághoz: .....meglátta a nagy soka­sá got, megszánta őket, és meggyógyította bete­geiket." (Mt 14,14) Új, ahogyan ő mobilizálta tehetetlen tanítványait, akik el akarták küldeni az éhes tömeget: „Nem kell elmenniük: Ti adja­tok nekik enni!” (Mt 14,16) Új, ahogyan ő viszonyult a világi ha­talomhoz: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." (Mt 22,21) Új, ahogyan ő hirdetett valódi rend­szerváltást tanítványainak:.....akik a né­pek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak raj­tuk... (...) De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok...” (Mk 10,420.43) Új, ahogyan ő megélte a szeretet új parancsolatát: a lábmosástól a kereszt­halálig. Új, ahogyan ő betöltötte ígéreteit: a feltámadástól a pünkösdi Lélek ajándé­káig. JÚH - Jézus újat hoz 2007-re is. B. ú. é. k. - Benne új évet/életet kezd­hetünk 2007-ben. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents