Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-04-15 / 15. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2007. április 15. mmmmmmm Magyar művészek magyar művészet Erdélyben Kiállítás a Vármegye Galériában Az Erdély Művészetéért Alapítvány tá­mogatásával rendezett tárlat ismét olyan elgondolkoztató kiállításra várja a művészet barátait, amely méltó Szabó Dezső' mottóként is elfogadható szavai­hoz: „Minden magyar felelős minden magyarért.” Erdély, Székelyföld már több kiállítást maguk mögött tudó vagy először bemu­tatkozó művészei beszélő festményeikkel, rajzaikkal, a havasok elmaradhatatlan üzenetével szülőföldjük tájait, közös múl­tunk féltve őrzött hagyományait és érté­keit, a valóságot tárják elénk. Huszonöt ki­állító művész! A máramarosszigeti Ma- szelka Jánostól a köröndi Pál Lajosig, a Csík­szeredái Xantus Gézáig, Botár Lászlóig, a tas- nádi Petkes Józsefig, a gyergyóditrói Gaál Andrásig - most jelent meg hetven rajzot tartalmazó, szép albuma - sok kedves is­merős alkotásában gyönyörködhetünk. Marosvásárhelyről (ábécérendben) Balázs Imre, Fekete Zsolt, Incze István Botond, Miholcsa József, Maroshévízről Dudás Gyula, Kolozs­várról Arkossy István, Botár Edit, Nagyvárad­ról Miklóssy Gábor, Aradról Bállá József, Te­mesvárról Kazinczy Gábor műveit láthatjuk. Kedves üdülőhelyemről, Gyergyóalfalu- ból Marton Árpád mutatja be műveit, Gyi- mesközéplokról Antal Imre, Lőrincfalváról Bálint Károly, Ereséről Nagy Ödön; a magas­ból néz ránk a sepsiszentgyörgyi Molnár Zoltán munkája. Közelében van az alsó- csernátoni Székely Géza, illetve Paulovics László szatmárnémeti művész egy-egy műve. Minden alkotás külön méltatást ér­demelne témájukat, a gondolatok megje­lenítését, a kitárulkozást, a szívvel, szere­tettel végzett alkotói munkát tekintve, de tó, élvezetes előadássá tenni az alkotók és a hallgatók, nézők számára egyaránt, összekapcsolva a kultúrát a történelem­mel - például a múltbeli és a jelenkori márciusi események történéseivel. sajnos csak a nevek és a szülőhely említé­sére - utóbbi gyakran egyben az otthon is - van lehetőségem. A kiállítás március 20-i megnyitójá­nak ünnepélyességét emelték Rogán An­tal szavai; gondolom, sokan megemle­getik majd Budapest V. kerülete - Belvá- ros-Lipótváros - polgármesterének rö­vid, de tartalmas megnyitóbeszédét. Kö­vetendő példa volt ugyanis arra, hogy miként lehet egy kiállításmegnyitót nagy figyelemmel kísért, elgondolkozta­A közreműködő Kobzos Kiss Tamás Magyar Örökség díjas előadóművész jól választott ének-zene számai kitűnően il­leszkedtek a festmények teremtette han­gulathoz. Szép este volt. ■ SCHELKEN PÁLMA A „Magyar művészek - magyar művészet Er­délyben” című kiállítás május 27-ig tekinthető meg a Vármegye Galériában (1052 Budapest, Vármegye u. 11.) keddtől péntekig 10-18 óráig. Kisföldalattival a régi Budapesten A közelmúltban látott napvilágot Bran- czik Márta és Demeter Zsuzsanna Budapesti építkezések állomásai című kötete. Az olva­só, miközben képzeletben megteszi a millenniumi földalatti vasúton a két vég­állomás, a Vörösmarty tér és a Mexikói út közti utat, megismerkedik az útvonal legfontosabb épületeivel, a 19. század­nak és a 20. század elejének emlékezetes építkezéseivel. Állomások a föld alatt és a föld felett: gyönyörködésre, nosztalgi­ára okot adó felvételek, rajzok - nem ke­vés tanulsággal. Aki kedveli az igényes kiállítású, vas­kos könyveket, és azt sem bánja, ha bor­sosnak tűnő árat kérnek el érte az üzlet­ben, nem fog csalódni. Különleges uta­zásban lehet része a száz-egynéhány év­vel ezelőtti Budapesten. Az úton két ki­váló szakember - mindketten a Buda­pesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeu­mának a munkatársai - szegődik mellé; vezetik, mesélnek neki, és meséltetik az épületeket: klasszicistát és szecesszióst, elpusztultat és ma is állót egyaránt. Néhány évvel ezelőtt a kisföldalatti megállóiban kiállítást rendeztek a mú­zeum művészettörténészei, melyben be­mutatták - elsősorban a Kiscelli Múze­um anyagának segítségével - az állomá­sok közelében álló legfontosabb, legka­rakteresebb épületeket, a környék beépí­azt az időszakát mutatja be, amelyet el­fogultság nélkül a város első virágkorá­nak nevezhetünk. Ebben az időben fej­lődött vidékies, poros kisvárosból euró­pai, világszínvonalú fővárossá - még ha ma kicsit rosszízűek is ezek a jelzők. A kontinens első földalatti vasútját építik Budapesten - ezt idézik fel az első felvételek. Látjuk a földkotró gépet, a födémszerkezet építését, a könnyed kis állomáslejárókat, az első kocsik egyikét Vagy a bazilika, ha Ybl Miklós nem gon­dolja tovább Hild József terveit? Megnéz­hetjük a millenniumi kiállítás rég fele­désbe merült pavilonjait vagy azt, ho­gyan épült az új Nyugati pályaudvar a régi köré. Ráadásul az elsők között sétál­hatunk körbe az állatkertben is! A lapokról, az épületekről hihetetlen ötlet- és formagazdagság, merész nagy- szerűség és optimizmus sugárzik: jó ér­telemben vett „nagyravágyás”. Persze a tésének történetét, sőt kitekintve egy- egy jelentős, a város arcát meghatározó építész munkásságát. Ez a népszerű kiál­lítás szolgált a kötet alapjául. A bátran, szellemesen szerkesztett könyv Pest-Buda, Budapest építésének A budapesti Szent István-bazilika 1880 körül és azt, hogy a Városligetben feljön a sze­relvény a felszínre. (Emlékszik még erre valaki?) Amikor pedig elindulunk képzeletbe­li utazásunkra, minden egyes megálló­nál kiszállunk, körülnézünk a felszínen. Vezetőink régi fotók segítségével meg­mutatják Pest egykori arcát, emellett tervrajzokat, nyomtatványokat is felvo­nultatnak, hogy jobban megértsük a vá­ros fejlődésének folyamatait. Sőt egy- egy jeles építész nyomába eredve - újabb képek, rajzok révén - nagyobb összefüggéseket is felismerhetünk. Az il­lusztrációk segítenek ráismerni a még álló épületekre, elképzelni a már lebon- tottakat, mi több, a meg nem épülteket is. Mennyit változott azóta a Deák tér ar­ca? Milyen lenne a Parlament, ha Feszi Frigyes nyerte volna meg a pályázatot? város „árnyékosabb” területeinek világa nem látható egy ilyen utazáson. Igen, lehet kételkedni abban, hogy Bu­dapest száz évvel ezelőtt érdekes város volt. Az sem biztos, hogy sokkal olcsóbb volt itt az élet. A képeket nézegetve azonban úgy tűnik, egyéni arca volt, sze­rethető volt, emberi léptékű volt, tisz­tább és zöldebb, mint ma. A sok közül ez az egyik tanulság. A másik, hogy vegyük észre a régit, az avíttban, a romosban a szépet, a menteni valót. A többit pedig vonja le ki-ki saját maga számára. ■ ZÁSZKALICZKY ZSUZSANNA Branczik Márta - Demeter Zsuzsanna: Buda­pesti építkezések állomásai - Stations of Con­structions in Budapest. Fekete Sas Kiadó, Bu­dapest, 2007. Ara 9600 forint. Középfokú evangélikus oktatási intézményeink tanulóinak tanárainak, iskolaújság-szerkesztó'inek figyelmébe! Az Evangélikus Élet szerkesztősége - a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóbi­zottsága, a Luther Kiadó, valamint a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gim­názium (Líceum) és Kollégium támogatásával - április 18. és 21. között a soproni líceumban rendezi meg a VII. Evangélikus Médiaműhelyt. (A kivételesen zártkörű", a líceum évfordulós ünnepségsorozatához kapcsolódó médiamű­helyre invitáló meghívókat a vendéglátó intézmény már eljuttatta az érintett intézmények igazgatóinak) A VII. Evangélikus Médiaműhely egyik célkitűzése, hogy még az idei tanévben nyomtatásban is elkészüljön az evangélikus középiskolák első közös lapja, az Evangélikus diákÉiet. Az Evangélikus Élet formátumával megegyező, tizenhat oldalas újság lehetősé­get kíván nyújtani arra, hogy benne minden középfokú intézményünk egy teljes oldalon bemutatkozhasson. Kedves Diákok! Ezúton (is) kérjük, hogy írásaitokkal, témajavaslataitokkal, illusztrációkkal kap­csolatos ötleteitekkel segítsétek az iskolátokat képviselő szerkesztő(k) munkáját! (Egy újságoldalon mintegy tizenötezer karakternyi szöveg fér el, de a rendelkezésre álló ter­jedelmet természetesen csökkentik az illusztrációnak szánt fotók, grafikák) Bízunk az evangélikus iskolák tanulóinak kreativitásában. A legjobb „bemutat­kozó oldalakat” nemcsak az MEE Sajtóbizottságának tagjai, hanem az olvasók is díjazni fogják. Az Évidet szerkesztősége nevében: T. Pintér Károly főszerkesztő Az egyház veteményeskertje A természet világában szinte minden egyszerre ébred, kibomlik. Kifejezi élni akarását. A vetemé­nyeskertek életre kelnek mint a gazdasági élet jövőjének letéteményesei. Tollat mégsem ezért ragad­tam, hanem azért, hogy - olyan nyugdíjasként, aki még iskolában szolgálhat - kifejezzem örömö­met: ott látható az egyház veteményeskertje! Egy hétfő reggel, mielőtt az áhítat szolgálatát megkezdeném, Rajnai Károllyal megállunk a Hu­nyadi János Evangélikus Óvoda és Általános iskola diákjai előtt. Az intézmény igazgatója évekkel ezelőtt a következőket írta A soproni evangélikus iskolák és diákotthon újraindulása című köny­vembe bevezető köszöntésként: „A reformáció egyháza kezdettől fogva nagy gondot fordított az is­kolaügyre. Az iskola az egyház veteményeskertje, ezért az evangélikus egyház különösképpen meg­becsüli iskoláit - mondta Kamer Károly.” Fölteszem Rajnai Károlynak a kérdést: hány tanulóval indult az 1996/97-es tanév, mely a most tízéves iskola kezdőévé volt? „Háromszázötvenkét tanulóval kezdhettük nevelő-oktató munkánkat” -feleli, és mindjárt hozzáteszi örömteli mosollyal: „Ma több mint kétszáz diákkal több ül itt előt­tünk az áhítaton a tornateremben.” Az áhítatokon való részvételi arányról érdeklődvén a követke­ző választ kapom: „Mindenki részt vesz rajtuk, aki aznap iskolába jön. Ez egyrészt azzal magya­rázható, hogy reggel 8-kor kezdjük az áhítatot. Az osztályban gyülekezve, az osztályfőnök vezeté­sével jönnek az osztályok rendben a tornaterembe, és ülnek le a padlószőnyegre. ” Közben megszólal a villamosított orgona-harmónium, amelyet holland testvérek adományoz­tak az iskolának. Mielőtt elkezdjük a „Zengd, lelkem, ez új reggelt" énekelni (EE tor), örömmel te­kintek végig egyházunk veteményeskertjén, melynek minden „palántája" szinte odatapad - mint magocska a kerti földbe - a tornaterem sík lapjára. Csend van, csak a ragyogó gyermekszemek be­szélnek; csillogásukba átáraszthatom - ez alkalommal Lk 18,18-27, a gazdag ifiú története alap­ján - az örök ige maradandó világosságát, mely gyümölcsözővé teheti a veteményeskertet. Igaz, hogy a több mint félezer fiatal közül többen az ige szerinti gazdag ifiú magatartását vállalják csupán, szép tanulmányi és sportteljesítményük után talán az üdvösséget is el akarván érni, meg akar­ván szerezni. De ez nem megy áldozathozatal nélkül - Krisztus keresztáldozata nélkül pedig lehetetlen. Nézem, amint az áhítat végén az iskola vezetősége átadja a kiváló sportteljesítményt nyújtók­nak az elismerő okleveleket. S közben imádkozom azért, hogy legalább ennyien vigyék magukkal szívükben az üdvösség ajándékát, amelyet az Atya Krisztusért ama napon átad, és amely minden megkeresztelt diák számára a növekedést jelenti. „...ha vándorutam / Majd véget ér itt a borúban” (EE 525), a sok hálára indító szolgálati él­mény között szeretném magammal vinni ennek a csodálatos veteményeskertnek az emlékét is, ami­kor a ragyogó szemek mint gyümölcsfák kinyílt virágai rám árasztották a halált legyőző Úr meg­tartó szeretetének és a gyümölcsérlelő jövőnek a képét! ■ Szimon JÁNOS |pÍ7ntfÍ7 JCIIUIUZ. Tizenegy bátorító szó Szerkesztette: Szabó Lajos A Jelzőtűz a Lélegzetvétel és a Fényforrás című kiadvány stílusában, színes képekkel gazdagon illusztrált kötet. Egyszerre merít a pünkösdi csoda örökké ható gazdagságából és a kon­firmáció egyénre szabott eseményéből. Egy apró eszköz lehet, hogy megtorpanó éle­tünkben nyitottabbá váljunk arra, amit Isten Lelke bennünk is el akar végezni. Útitársa le­het azoknak, akik akár most, akár évekkel, évtizedekkel korábban indultak el az úton. A kötet megvásárolható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.). Ára 890 Ft.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents