Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-15 / 15. szám
2 «K 2007. április 15. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP (QUASI MODO GENITI) - Ézs 40,25-31 Szemmel vagy szívvel? ÉLŐ VÍZ Húsvéti helyesírás Az 55. utcán lévő teológiától - Chicagóban! - nem messze sétáltam alig egy hete. Ahogy befordultam az 58. utcába, láttam, hogy az egyetemi gyülekezet templomának falán hatalmas vörös plakát van kifeszítve, óriási felirattal: Ne tégy pontot oda, ahová Isten vesszőt rakott! Végre megtaláltam évek után azt a mondatot, amely húsvét lényege a számomra. Mindannyian tettünk már pontot életünkben valaminek a végére: lefogyni (már nyolcszor próbáltam), új munkahelyet keresni (a mostani nem tesz boldoggá), tanulni megint (nem vagyok én már húszéves), terveket szőni (kislányom, már nyugdíjas vagyok, az én részem szépen megöregedni), társat találni (már túlságosan megszoktam egyedül, így is jó nekem). Tudnád folytatni a sort? A kérdés a következő: ki tette a pontot a mondat végére? Te vagy Isten? Húsvétkor még a tanítványok is, akik három évig éjjel-nappal Jézussal voltak, azt gondolták, hogy Jézus pontot tett a reménnyel, boldogsággal s élettel teli tervek végére. De nem! Isten csak vesszőt tett oda. Jézust eltemették a sírba, de harmadnap feltámadt... - valljuk a hitvallásban. Jézus a feltámadásával azt üzeni: ne temesd el reményeidet, vágyaidat, terveidet, ötleteidet, mert én nem tettem oda pontot. Azok a mondatok, amelyek végére pontok kerülnek, így szólnak: ez már mindig így lesz, az ajtó csukva, a lehetőség elszalasztva, késő, reménytelen, nem vagy elég jó... Azonban ha van valami, amit hetek, hónápok, évek óta hordozol magadban, akkor az azért van, mert Isten nem tett pontot oda, csak vesszőt. Arra vár, hogy befejezd a mondatot. Én vallom Pállal együtt: „Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róm 8,31-32) Ne tégy pontot oda, ahová Isten vesszőt rakott! ■ Szűcs Marcsi teológushallgató, Lutheran School of Theology at Chicago (Forrás: Erős Vár- az amerikai magyar evangélikusok lapja) SEMPER REFORMANDA „Mi az első születésnél nem jól sikerültünk. Ezért újra a földbe vet bennünket a halál által, és újjáteremt minket az utolsó napon, hogy akkor jól sikerüljünk, és bűn nélkül legyünk. Ezt a végzést kezdi végrehajtani a keresztségben. Ez jelenti, amint már mondtuk, a halált és az utolsó napon való feltámadást. Ami tehát a szentség jelentését vagy jegyét illeti: a bűnök az emberrel együtt meghaltak már, és ő feltámadt, és ezzel a sacra- mentum már végbement: de a szentség műve még nem ment végbe teljesen, azaz a halál és az utolsó napon való feltámadás még hátravan.” M Luther Márton: A keresztség szentségéről (Gáncs Aladár és Muntag Andor fordítása) www.evelet.hu Mint ismeretes, az Evangélikus Életben megjelenő írások egy hét késleltetéssel kerülnek az EvElet on-line adatbázisába. A nyomtatott szám második oldalának rovatai azonban a megjelenéssel egyidejűleg teljes terjedelmükben elolvashatok, illetőleg letölthetők Tamásé ez a vasárnap. Azé a tanítványé, aki szemmel és kézzel tájékozódik. Jól ismerjük őt. Gyanítom, hogy ismertségben csak Júdás előzi meg, tán még Péter sem. Azért ismerjük sokan, és azért érdeklődünk iránta, mert az észjárása ismerős. Szeretjük Tamást, mert magunkban legbelül felismerjük őt. Háborgásainkban, elkeseredéseinkben, bizonytalankodásunkban - és abban az olthatat- lan vágyban, hogy biztosat tudjunk. Tamásnak mindig voltak és mindig lesznek rokonai. Ézsaiás, a vigasztalás prófétája is ilyen „rokonokkal” beszélget. A nagy birodalomba hurcolt istennépével. Akiktől megtagadta Isten a szemmel és kézzel tájékozódás lehetőségét. Csak üzen nekik, szól hozzájuk rendíthetetlen hűséggel, ám szavát semmivel sem támogatja meg. Azt üzeni, hogy ő az egyetlen és leghatalmasabb Úr. A tapasztalat meg azt mondja, épp ő van eltiporva, pályán kívülre küldve, félreállítva. Mindenki fölötte van, még a jelentéktelen ficsúrok is. Népe pedig? Követői? Ki vannak szolgáltatva. Ők a vesztesek. Nekik dirigálnak - épp a győztes idegen istenek nevében. Fölháborító, kiáltó az ellentét Isten töretlenül hangzó szava és a tapasztalat, a mindennapi valóság között. Hűséges, hatalmas, mindenek fölött ► A húsvét utáni hetekben nagyon különböző élethelyzetéi, foglalkozású és képzettségű emberek vallomásait olvashatják arról, hogy mit jelent számukra az egyházzene és a kántori szolgálat. Ez alkalommal egy zeneszerző-zenetanár sorait ajánlom a figyelmükbe. (E. Zs.J Az út, mely a baranyai Egyházaskozár orgonájáig vezetett, messziről, egyáltalán nem szokványosán indult. Pesten nevelkedtem, evangélikus hátterű, de szekularizálódott családban. A vallásról gyerekként annyit hallottam, hogy a templomok majd múzeumokká lesznek, Jézus „legendája” pedig szép humanista hagyománnyá. Kezdettől muzsikusnak készültem. És ahogy a Genezáret-tó halászait a csodálatos halfogással, engem is szakterületemen szólított meg az Úr. Két kiváló tanárom, Soproni József és Sípos Éva óráin történt az első lépés, életem nagy találkozása a Bach-korálokkal. Bachot persze addig is rajongva szerettem. A korálok- ban azonban rögtön hallatszott, hogy itt többről van szó egy ember zsenialitásánál: valami személyek fölötti - és a legkevaló vagyok - ezt üzeni Isten. Az életünk meg csetlik-botlik, ezer veszélynek, bajnak kitéve, elgyengülve, egyre több kudarccal, egyre kisebb mozgási lehetőséggel. Hogy tudnánk elviselni a feszítő ellentmondást szó és tapasztalat, Ige és kézzelfogható valóság között?! Ézsaiás, a vigasztalás prófétája először vitázik Hát nem tudod? Nem hallottad ezerszer? Csak igen lehet a válasz. Igen. Ezerszer hallottam és megtanultam: Isten senkivel sem mérhető össze. Mindent ő teremtett, előhívja a teremtmények seregét szám szerint, néven szólítja őket, és egy se mer hiányozni (25-26. vers). Ezt minden izraeli tudta, kicsi gyermekkorától fogva. És mi is tudjuk. Már az óvodában tanultuk, de konfirmanduskorunkban mindenképp. Tudtunk is válaszolni minden kérdésre! Most azonban egy többlettudást kell elsajátítanunk. Amit Istenről tudunk, amit megmutat magából, az sohasem elvont teória, hanem minden esetben konkrét tudás. Ránk vonatkozik, akik ezt megtanultuk. Nem a tudásért tanuljuk, hanem azért, hogy a konkrét helyzetben felismerjük. Hát nem tudod? Nem hallottad? Nem tanultad meg? Ezek a kérdések arra valók, hogy fölelevenítsék mindazt, amit tudunk Istenről, és ne engedjék, hogy ez a tudás haszontalan, vésbé sem múzeumi - erő sugárzik belőlük. A kollektív bizonyságtétel szelleme - ez akkor kínaiul csengett volna. De ez az erő megfogott. És emlékszem a pillanatra, mikor a korálkötetben egyszer csak ráakadtam a tízévesen, nagymamám temetésén hallott különös, ősi dallamra. Foszlányai megültek a gyermeki tudat egy zugában. Sűrűn elő-előjöttek, összeszövődve a nyirkos februári délután torokszorító emlékével. S most előttem állt a teljes melódia, a bachi harmóniák pompázatos köntösében. Ettől fogva tudtam: a korálkötet atyai örökségem, személyes közöm van hozzá. Végigkísérték a korálok moszkvai konzervatorista éveimet is. A rajtuk szerzett összhangzattani vértezet sokszor kisegített, dallamaikat beleszőttem önálló munkáimba. 1977 óta tanítok a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában. Itt, a fiatalok között találkoztam először mélyen hívő emberekkel. Vitapartnerből egyre inkább szövetségessé váltak, csiszoltuk egymást, mint kavicsok a folyómederben. A következő lépésnél harmadik nagy tanáromat, Jurij Holopovot követtem: „Ne higgyenek a másodlagos irodalomnak, a forrást nézzék!” így került elő a könyv- szekrény mélyéről az „alvó ügynök”, A VASÁRNAP IGÉJE passzív maradjon. Idézzük csak föl minden ismeretünket ott és abban a helyzetben, amelyben éppen élünk, és kezdjünk el bízni abban, hogy ez a tudás konkrét. Épp ránk és épp a mai helyzetünkre vonatkozik. A vigasztalás prófétája ezután kérdez. Miért mondod, hogy rejtve van sorsod Isten előtt? Miért? Ezt a kérdést kétféle módon, két szóval tudja feltenni Ézsaiás eredeti nyelve. Az egyik kérdés a múltra vonatkozik, visszafelé kérdez, körülbelül így: mi okból, mire alapozva? A másik azonban a jövő felé tekint: mi végre, mi célból? Ezt a jövőre vonatkozó kérdést teszi fel itt Ézsaiás próféta. Az a meggyőződés rejlik a kérdés mögött, hogy Isten sohasem cselekszik céltalanul. O mindig a jövő felől közelít, és ezt a látásmódot meg kell tanulnia mindenkinek, aki őt komolyan veszi. A szabadulás a cél - mondanánk azonnal. Pedig itt még nem is beszél a próféta a majdani szabadulásról. Még csak egy közbülső állomásról szól. Azt mondja: ami történik, azért történik, nagyszüleim Bibliája, melyről hamar kiderült: csak a külseje poros. Akkoriban orgonáltam először istentiszteleten, egy véletlen folytán épp Bödecs őseim földjén, Beleden. Lelkésziktató ünnepség, zsúfolt templom, teli torokból zengő ének - Eljött hozzánk az üdvösség (EÉ 320). Nemsokára további alkalmak következtek az azóta lebontott ferencvárosi templomban, ahol az áldott emlékezetű Rédey Pál és Veperdi Ernő mellett tanulhattam bele a liturgiába. 1988-tól, mióta Bonyhádon élek, rendszeresen járok a közeli Egyházaskozár- ra, ahol évekig némán állt egy eredeti állapotú, gyönyörű barokk orgona. Most is ott vagyok majd minden vasárnap, kísérem az asszonyok kórusát; svábos ter- celésük harmonizálása fel-feladja a leckét. Részt veszek a bonyhádi és a pécsi gyülekezet életében is. Időnként náluk is szoktam orgonálni, akárcsak Kismányo- kon, a kozári hangszer „bátyján”. Ennek az orgonának a restaurálását évekig szorgalmaztam, az eredményt életem egyik nagy sikerének érzem. Egy évtizede Johann Gyulával, az akkori szekszárdi lelkésszel megnéztük az egyházmegye összes orgonáját, és katalógust készítettem róluk. A két imént említett műremek mellett kiemelkedik a szekszárdi, párja, a hogy mérhetetlenül megerősödjön Isten népe. Erősebb és kitartóbb legyen, mint a legkiválóbb fiatal férfiak. Olyan legyen, mint a sas, amely hatalmas távolságra szárnyal. Futni tudjon lankadatlanul és fáradhatatlanul. Erős legyen és kitartó. Mert akik Isten szabadító cselekedetére várnak, akik arra figyelnek minden idegszálukkal, hogy a jövő Isten szabadító tettét tartogatja, azoknak visszatér az erejük, és kivárják ezt a szabadí- tást. Akkor is, ha most még nem látszik. Lesz erejük kivárni, mert bár a szemükkel még. nem, de a szívükkel már látják. Ezért mondja azt a feltámadt Jézus Tamásnak: azok boldogok, akik nem látnak, és hisznek. Tamásé ez a vasárnap. Azé a tanítványé, aki szemmel és kézzel szeretett tájékozódni. Jézus szavára azonban megtanulta: már nem feltétlenül kell megérintenie a Feltámadottat. A szívével - érintés nélkül is - meglátja a lényeget. ■ Szabóné Mátrai Marianna Imádkozzunk! Urunk, te a reménység Istene vagy. Erősíts meg minket, hogy várni tudjunk a legsötétebb éjszakában is a te világosságodra: reménytelen zsákutcában is a te szabadításod- ra. Erősíts meg azzal a szívbéli hittel, hogy te a halálban is új kezdetet, új életet, feltámadást hozol. Ámen. CANTATE Íttufílle bnrg tffwjfct (Stoft restaurálásért kiáltó györkönyi és a jó kétszázötven éves tamási orgona. E kis hangszerek nemigen vonzzák a mai csúcstechnológia termékeit kedvelő művészeket. Pedig bőven akad zene, amely hitelesen megszólal rajtuk. A falvakban, ahol állnak, tán az egyedüli esélyt kínálják a színvonalasabb zenei eseményekhez. És ha a zene mindenkié, akkor a falvak népéé is. Szeressük, örökítsük tovább a korátokat! Egyházunkban mindenkinek tudnia kellene, micsoda kincsnek vagyunk hordozó cserépedényei! Ma olyan falvakban, ahol az idős asszonyok korátok százait fújják fejből, unokáik zöme a legprimitívebb „ifjúsági énekeket” is csak dünnyögni tudja. Nemcsak egy nemes dallamhagyományról van szó, mely abszolút mértékben, messziről felismerhető módon meghatározza zenei arculatunkat, identitásunkat, hanem Istennek az ige vetésére alkalmas, hathatós talajművelő eszközéről. Erre saját példám is bizonyság. ■ Győrffy István Oratio oßcumenica Mindenható Isten! Új élet Teremtője! Kérünk téged: add, hogy akik megülhettük húsvét ünnepét, ajándékodként annak áldásait is megőrizhessük életünkben! Megújult életért kiált hozzád egyházad. Szolgálatunk sokszor terméketlen, gyülekezeteinkből és életünkből nem sugárzik az evangélium vonzereje, szavunk gyakran hűvösen semleges, odaszánásunk pedig közönnyé változott. Az egymás iránti szeretetből és gondoskodásból nem lesz láthatóvá rajtunk Krisztus szeretete és gondoskodása. Bűnbánattal valljuk meg neked: nem vagyunk méltók arra, hogy hajlékodba jöjjünk, és egyházadnak neveztessünk - de bízunk a Feltámadott életújító hatalmában. Kérünk téged, szabadíts meg minket múltunk sok bűnétől, tanítványi alkalmatlanságunk terhétől, mulasztásaink és megke- ményedésünk következményeitől! Áldd meg népedet, az igehirdetőket és szolgálattevőket megújuló erővel! Megújult élet után kiáltanak mindennapjaink. Ki- sebb-nagyobb közösségeink a pusztulás és pusztítás erői alatt nyögnek. Hozzád fordulunk a családokért, gyermekekért és szülőkért, otthonokért és együtt élő nemzedékekért: segíts békességre és egymást óvó, támogató szeretetre jutnunk. Hozzád fordulunk az iskolákért, hitoktatókért és pedagógusokért, a gyermekekért és fiatalokért a bölcsődétől az egyetemig: adj erőt a felelős és alkotó életre való közös felkészüléshez. Eléd visszük hazánk, nemzetünk sorsát - vess gátat a kicsinyes önzésnek, a hatalmaskodásnak, a hazug szó hatalmának, és taníts bennünket összetartozó emberségre. Könyörgünk, hogy a televízió és a rádió, az internet és az újságok ne a halál kultúrájának, hanem az élet kibontakoztatásának a szolgálatában álljanak! Megújulásért kiáltunk hozzád a megfásult világból. Segítsd meg a háborútól szenvedőket, az üldözötteket, a különböző ideológiák haláltáboraiban sínylődőket! Különösen is kezedbe ajánljuk hitükért üldözött testvéreinket. Légy a betegekkel és ápolóikkal, segítségedet kérjük orvosainknak és ápolóinknak az értünk és ellátásunkért folytatott küzdelméhez! Légy az elesettekkel, a magányosokkal, a megélhetés esélyétől eltaszítottak- kal, szenvedélyek rabjaival - reménytelen helyzetünkből adj nekünk kiutat! Gyászainkban és félelmeinkben te légy velünk a feltámadás és az elmúlhatatlan élet reménységével! Áldj meg minden becsületes munkát, és tégy hatástalanná minden ártó és romboló szándékot! Áldd meg a teremtett világ megújulását, és tégy abban felelős munkássá bennünket is! Te áldd meg fáradozásunkat, és növeld bennünk a hit, a reménység és a szeretet erejét! Hallgass meg minket feltámadott Urunkért, aki legyőzte a halált, a bűnt és annak minden hatalmát. Ámen. »SORSFAGGATÓ« Egy falusi kántor Tolna-Baranyában
