Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-03-25 / 12. szám
„»Sichtbar evangelisch«, azaz láthatóan, észrevehetően evangélikus - hirdeti a felirat a tárgyakon. Az Ausztriában és Németországban megszokott PR-módszer nálunk még gyermekcipőben jár, de már nem példa nélküli, hiszen hazánkban is van olyan egyházkerület, amely pólóval, apróbb tárgyakkal üzen.” Egy mitfahrer útinaplójából - 6. oldal „Jó érzéssel találkozunk evangélikus lelkészek - Sztehlo Gábor, Koren Emil és Kékén András - nevével. Sztehlo Gábor egyike a mentésben leginkább kimagasló személyiségeknek: ezerhat- száz gyermek és négyszáz felnőtt életét mentette meg harminckét hihetetlenül gyorsan megszervezett gyermekotthonban.” 1^. Zsidótörvények - zsidómentők - 7. oldal „Úgy gondolom, hogy a »C« variáns megvalósulásából a levéltár és a józsefvárosi gyülekezet nyerhetne legtöbbet.” Menni vagy nem menni? - Beszélgetés Benczúr László építésszel - 8. oldal Kiterjesztett szeretet & 3. oldal Révbe ért a Bárka & 3. oldal Közösségépítés kesztyűs kézzel 4. oldal Legyen világosság! 6. oldal A prédikátorok megmentője f*- 10. oldal Földönkívüliek és az evangélium 11. oldal A szabadság íze „Szabadnak lenni, ó, tudsz-e végre?” - kérdezték a színi játék forradalmárai egymástól és önmaguktól előbb Nyíregyházán, az evangélikus Nagytemplomban, másnap, március 15-én pedig a Székelyke- resztúr főterén megtartott ünnepségen... A fennállásának kétszázadik évfordulóját jegyző Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 159. évfordulójára időzítette jubileumi tanévének újabb jelentős rendezvénysorozatát. Erre készült el Tapolcai Zoltán és Császár Zoltán legújabb zenés történelmi térjátéka, amelynek premierje a Kossuth-iskolák országos találkozójának programját is gazdagította. A sikeres nagytemplomi bemutatót követően a helyi gimnázium színjátszó körének tagjai útra keltek, hogy - erdélyi testvériskolájuk, a székelykeresztúri unitárius líceum meghívásának eleget téve - e településen is előadják A szabadság íze című darabot. A nyíregyházi diákok immár negyedik alkalommal ünnepelték a Hargita megyeiekkel közösen március 15-ét, de most először adatott meg, hogy a város ünnepségén, a főtéren adhassanak lélekemelő műsort (képünkön). A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium ünnepi rendezvényeiről beszámolónk az 5. oldalon Hetvenkét óra kompromisszumok nélkül Ötven magyarországi helyszínen több mint ezer fiatal több mint száz projektet valósított meg az elmúlt hosszú hétvégén lezajlott országos ökumenikus ifjúsági akció keretében. A történelmi keresztény egyházak fiataljai összesen mintegy harmincezer munkaórát áldoztak szabad idejükből különböző szociális és környezetvédelmi munkákra az Ökumenikus Ifjúsági Iroda koordinálásával. A 72 óra kompromisszumok nélkül elnevezésű akció értékelésére lapunk jövő heti számában visszatérünk. Játszótérépítés Ramocsaházán SEMPER REFORMANDA „Ezért az ő papsága sem áll az öltözetek és gesztusok külső pompájából, amilyen Áron papsága volt, és amilyen ma a mi egyházi papságunk. Hanem lelkiekben áll, amint láthatatlan szolgálattal közbenjár értünk a mennyben Isten előtt, és ott felajánlja önmagát, és mindent megtesz, amit egy papnak meg kell tennie. (...) De nemcsak imádkozik és közbenjár értünk, hanem belül is, lelkileg tanít minket Lelkének élő tanaival. Mert ez a kettő a pap igazi szolgálata, amit a földi papoknál a látható imádságok és prédikációk szemléltetnek.” H Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Profile Károly fordítása) Hatvan éve a Lutheránus Március 20. és 27. között egyházvezetői jubileumi ülést tart a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) a svédországi Lundban annak emlékére, hogy 1947. június 30. és július 6. között ugyanott rendezték meg a háború után a világ evangélikus egyházainak első nagygyűlését. Ezzel egy évvel megelőzték az Egyházak Világtanácsának a megalakulását és első nagygyűlését. A magyar evangélikusok számára fontos, hogy a megalakult LVSZ lakúit meg ilágszövetség egyik alelnökévé Ordass Lajos püspököt választották. A lundi jubileumi ünnepségen egyházunkat Balicza Klára, az LVSZ-tanács tagja, valamint - tanácsadóként - Gáncs Péter püspök képviseli. Az ünnepi eseményről az Evangélikus Elet következő számában fényképekkel és helyszíni tudósítással számolunk be. Elöljáróban lapunk 7. oldalán az LVSZ főtitkárának, Ishmael Nótának az évfordulót köszöntő levelét közöljük. Hitelesen imádkozni Miközben zajlottak a fővárosban a március 15-i megemlékezések, a politikusok beszédeket mondtak a pártrendezvényeken, „a nemzeti ünnepet meggyalázó csőcselék” tojással dobálta a neki nem tetsző közszereplőket, és készült a rendőrökkel való összecsapásra, a budai reformátusok imanapot tartottak a nemzet felemelkedéséért. Egy olyan társadalmi, gazdasági és politikai helyzetben, amelybe hazánk az elmúlt hónapokban került, az imádság magatartásformája önmagában látszólag a keresztény ember hiteles attitűdjét jeleníti meg - a helyzetet jobbítani szándékozó konkrét cselekvéshez a hívő az imádság spirituális erejét is képes hozzátenni. Mitől válik azonban az ima valóban hitelessé? A változás igényén túl ugyanis az imába foglalt szavak (a nemzeti megújulás, a nemzet felemelkedése, a felívelő gazdaság, az erkölcsi megtisztulás a közéletben és így tovább) az imádságnak csak a formáját mutatják meg, de a valós tartalmát közvetlenül nem. Nem csak az számít, hogy miért imádkozunk, még csak nem is a hogyan az igazán döntő, hanem a mit - vagyis a lelkünk mélyén rejlő tartalom, a szív szándéka és gondolata (s az azt követő érzés) határozza meg az ima valódi értékét. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a mostanra kialakult súlyos gazdasági és általános morális válságban a nemzet felemelkedéséért tiszta és szeretetteljes gondolatokkal imádkozni majdnem akkora kihívás, mint az ellenségszeretet gyakorlásának keresztény próbatétele. Mert ahogy Urunk tanítja: „.. .amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Mt 12,34b; Lk 6,45b) - s a mesteri tekintet elől a szép szavak formája nem fedheti el az igazi tartalmat. Ezért talán nem véletlen és mindenképpen elgondolkodtató, ha a szekuláris világból sokan foglalják bele egyházkritikájukba azt is, hogy a keresztény emberek imái sok esetben nem hitelesek. Mert amíg az imádságok szövegei formájukban látszólag tartózkodnak a politikum és a politikai állásfoglalás explicit kifejezéseitől, aközben néha sajnálattal tapasztalható, hogy a keresztény egyházak bizonyos közéleti megnyilvánulásaik során vezetői (ha úgy tetszik: testületi) szinten artikulálják, hogy melyik politikai oldal mellett és melyik ellen foglalnak állást. S az egyébként magánemberi szférába tartozó pártpolitikai preferenciák kinyilvánításával egy egyház valóban azt kockáztatja, hogy üzenete, küldetése, mandátuma és társadalmi szerepvállalása hitelét veszti az emberek szemében. Ezek a megnyilvánulások - amelyek semmiképpen nem reprezentálhatják az egyház egészét, minden egyes tagját - visszautalnak az imádság vallásos aktusának a szemléletére is. Hiszen hogyan tekinthető hitelesnek egy nemzeti felemelkedésért elmondott ima, ha közben az imádkozó a szívében gyűlölettel gondol az egyik politikai oldalra (esetleg saját nemzetének a felére), és valójában azért imádkozik, hogy Isten valósítsa meg azt a politikai forgatókönyvet, amelyet ő és sok társa helyesnek gondol? Vajon a kollektív ügyeinkért mondott imáink során elgondolkodunk-e azon, hogy a mélyben húzódó gondolati tartalomban milyen mértékben jelenik meg a minősítés, az ítélkezés, a bírálat mozzanata és a „legyen meg a mi akaratunk” gyűlölettel keveredő mentális agressziója? Természetesen szó sincs arról, hogy minden keresztény ima, amely érinti a politikum szféráját, hiteltelen lenne, s a külső egyházkritika is sokszor esik az általánosítás hibájába, de a jelenség kétségtelen létezése mindenképpen önvizsgálatra szólít minden egyháztagot, hívő keresztényt. Az egyház megnevezésére szolgáló görög kifejezés, az ekklészia magyarul szó szerint „kihívottakat” jelent: az egyház Ura kihívja a világból a választottakat, de nem azért, hogy a világon kívül őrizze őket, hanem azért, hogy felkészítse tanítványait arra, hogy a világba visszaküldessenek. Az egyház - a benne élőkkel és szolgálókkal együtt - másokért élő egyház, mert Krisztus életének példája nyomán létezése csak így nyerhet értelmet és célt. A tanítványok abba a világba küldetnek vissza, ahol a közéletben, a gazdaságban, a politikában tapasztalható jelenségek tele vannak az emberi létromlás eredményezte összes kaotikus válsággal, rendezetlenséggel, vétekkel, morális korrupcióval és pszichés zűrzavarral. Itt kell helytállniuk, de ennek a kihívásnak csak akkor felelhetnek meg, ha nem felejtik el, hogy ők tanítványként nem szűk látókörű, emberi szempontok alapján szerveződő csoportokhoz és szekértáborokhoz küldettek, hanem minden emberhez. Nemzetünk felemelkedéséért és erkölcsi megtisztulásáért több imanapot is lehetne, kellene tartani - és talán nemcsak legnagyobb nemzeti ünnepeinken. Ezt azonban két irányban is körültekintő felelősséggel érdemes megtenniük azoknak, akik meg kívánják őrizni keresztény identitásuk hitelességét: befelé az alázatos önvizsgálat és a lelki megtisztulás igényével, kifelé pedig az ítéletmentes és önzetlen szolgálat példa- mutatásával. „.. .amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál" - így szól hozzánk az Úr Ézsaiás prófétán keresztül (55,9). Az, hogy az ember megítéli a saját maga és közössége helyzetét, természetes emberi reakció. Ehhez képest vár el többet a tanítványok Ura, amikor arra szólít fel, hogy aki követni akarja őt, tagadja meg magát, emelkedjen felül saját szempontjain, és legyen képes hitben megbékélt szívvel kimondani: „Legyen meg a te akaratod, Atyám!” A Teremtőnek ugyanis minden egyén és minden közösség számára van egy terve, amely az öröm és a béke végkifejletét hordozza magában - még akkor is, ha ennek a jelenben semmi jelét nem tapasztalja a korlátozott emberi értelem. ■ Petri Gábor A TE HITED, A TE OLDALAD űÜjLuther Evangélikus diákélet • www.myluther.hu
