Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-03-11 / 10. szám

6

2007- március ii.

PANORÁMA

‘Evangélikus ÉletS

A hit mint

egészségvédő faktor

400 éve született Paul Gerh

(f

Valóságos csodának is minősíthető az a folyamat, amely az elmúlt évtizedekben az orvostudományban, az orvosi gondolkodásban végbement. Fél évszázaddal ezelőtt megmosolyogták volna az orvosegyetemen azt, aki a rákbetegséggel vagy a szívizom károsodásával kapcsolatban a lelki tényezők szerepét feltételezi, kutatja - ma az onkopszichológia önálló tudomány. A szemléletváltást mutatja például dr. Őry Klára könyve is, amely a közelmúltban jelent meg A szíves érrendszeri megbetegedések idegi-lelki tényezői és ezek terápiája címmel a SpringMed Kiadónál.

E kötettel kapcsolatban teljesen indokolt a „hiánypótló” minősítés. A szerző talán nem is gondolt arra, hogy szimbolikus értéke is van annak, hogy a könyv tizenharmadik, záró fejezete A vallásos hit és az egészség összefüggése címet kapta. A fájdalommal, a szenvedéssel, a szorongással, a félelemmel, a pánikreakciókkal, a stresszel, a haraggal, a gyűlölettel kapcsolatos problémáknak, a szív- és vérkeringési betegségekben játszott szerepüknek a tárgyalását mintegy betetőzi, igazi megoldást kínálva, a hit és egészség összefüggésének tudományos igényű elemzése. Tárgyát meghaladó elméletijelentőségű is a tudomány és a hit ősi vitáját az egészség oldaláról megközelítő munka. Bizonyítva, hogy tudomány és hit harmóniában vannak, gazdagítják egymást, megmaradva saját kompetenciájukban.

De nézzük a tényeket. 1987-ben jelent meg egy átfogó tanulmány, amely huszonhét vizsgálat eredményét összegezte. Huszonkét dolgozatban arra a következtetésre jutottak - mérhető mutatók alapján, például a templomba járás, az egyházi eseményeken való részvétel gyakoriságát vizsgálva -, hogy az aktív vallásgyakorlás mérsékli a szív- és vérkeringési betegségek (magas vérnyomás, infarktus, szélütés) gyakoriságát és halálozási arányát. 1994-ben megerősítették ezt az eredményt, több száz publikáció adatait összegezve. Azóta nagyobb teret kapott e témakör kutatása, az oki összefüggések vizsgálata.

Érdekes amerikai adat, hogy a vallásukat rendszeresen gyakorló betegek átlagosan tizenegy napot töltöttek kórházban, míg a vallásos kötődés nélküliek huszonötöt. A vallás segítette a betegeket abban, hogy a coping (megküzdő) képességük erős legyen, így a pszichés zavarok, a szorongás, a félelem, a depresszió ritkábban fordultak elő náluk.

Igen meggyőzőek a vallásos elkötelezettség és az életkilátások összefüggését vizsgáló tanulmányok. Egy 1965 után huszonnyolc éven át végzett amerikai kutatásban azt találták - ötezer ember nyomon követésével -, hogy a vizsgált időszakban a hitüket, vallásukat gyakorlók huszonöt százalékkal kisebb valószínűséggel haltak meg. A kutatók ezt a vallásilag elkötelezettek magasabb egészségkultúrájával, egészségesebb életmódjával, a vallási közösség támogató erejével és tartós kohéziójú házasságokkal magyarázták. Egy másik, huszonegyezer embert kilenc évig követő vizsgálatban azt állapították meg, hogy az egyházi eseményeken való rendszeres részvétel, a templomba járás, imádkozás stb. hét évvel nyújtotta meg a várható élettartamot a kontrollcsoporthoz képest. Összegezve a vizsgált mutatókat: a templomba járás gyakorisága, a vallási előírások, a böjt, a megbocsátási készség gyakorlása, a Biblia tanulmányozása, a közösségi életben való részvétel, az imádkozás gyakorisága, reális önértékelés.

Minden vizsgálat megerősítette, hogy a vallásos elkötelezettség védő hatású mind a prevencióban, a betegségmegelőzésben, mind pedig a meglévő krónikus betegség súlyosbodásának fékezésében. Külön kiemelik az imádság hatását mint védő tényezőt. Az imádkozással foglalkozó elemzések szellemes megállapítása, hogy az imádkozás olyan, mint egy oxigénsátor az ember személyisége, idegrendszere számára.

Meggyőzőek az elmúlt évtizedben közzétett eredmények a szívgyógyászat és a hit kapcsolatáról: a kutatók statisztikailag kimutatták - egzakt magyarázattal egyelőre még nem tudnak szolgálni -, hogy a hívő betegek tizenkétszer kisebb valószínűséggel haltak meg szívműtét után, mint azok, akik nem gyakorolták hitüket. A vallásos elkötelezettség és a magas vérnyomás összefüggését négyezer betegen tanulmányozva azt találták, hogy a rendszeres vallási életet

élők között negyven százalékkal kisebb valószínűséggel fordult elő a magas vérnyomás.

Érdekes, izgalmas, a keresztény emberek számára is nagy figyelmet érdemlő területet jelentenek a megbocsátási készséget (forgiveness) tanulmányozó kutatások. A tartós harag, a gyűlölet, a bosszú torzítja a személyiséget, és kóros tünetekhez vezet. A megbocsátási készség gyógyító hatású. Ezek a kutatások eredendően nem vallási vonatkozá- súak, de igen figyelemreméltóak vallási szempontból is. Lényegében a hit, illetve a keresztény hitből következő megbocsátó lelkűiét egészségvédő hatását észlelhetjük.

A könyv gazdag anyagából kiemelem még a Rihmer Zoltán pszichiáterprofesszor és Harmati Lídia belgyógyász által írt fejezetet (előbbi a könyv lektora is) a major depresszió és a szív- és vérkeringési betegségek összefüggéséről. Ismeretes, hogy mind az úgynevezett unipoláris depresszió (a tartós depressziós állapot), mind a bipoláris forma (mániás és depressziós fázisok váltakoznak) gyakoribbá vált; a depresszió immár népbetegségnek tekinthető. Az összefüggés kölcsönös: depresszióban szenvedőknél legkevesebb kétszeres - ha az egyéb rizikótényezőket korrigálták - a szív- és vérkeringési betegségek gyakorisága, másrészt ezek a betegségek előidézhetik a depresszió kialakulását. Nemcsak a depresszió legsúlyosabb következményét, az öngyilkosságot, de a keringési betegségek gyakoriságát is gátolhatja a korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés, melyet erősíthet az egyházi háttér.

Megerősíthetjük egyházi oldalról az orvos szerző vélekedését huszonöt éves elmaradásunkról. Az út elején járunk, de felzárkózhatunk. Ehhez fogékonynak kell lennünk a tudomány és a társadalom változásai, igényei iránt.

„...testetek a Szentlélek temploma.” Felelősek vagyunk egészségünkért és mások, az egész társadalom egészségéért. Joggal tölt el reménységgel a tudomány és hit találkozása. A tudomány adatai nem elégtétellel kell, hogy eltölt- senek - „Lám, ilyen gyógyító erejű a hit!”-, hanem felelősségünket erősítik. És alázatra intenek Urunk iránt. Akitől megkaptuk a megbocsátás győztes evangéliumát. 4

■ Frenkl Róbert

Dr. Őry Klára: A szív- és érrendszeri megbetegedések idegi-lelki tényezői és ezek terápiája. SpringMed Kiadó, Budapest, 2006. Ára 3500 Ft.

► A németországi protestantizmus március 12-én ünnepli Paul Gerhardt születésének négyszázadik évfordulóját. De ki is volt ő, akiről napjainkban számos megemlékezés szól? Miért a népszerűsége? Ma is aktuális-e a mondanivalója? Milyen volt a kor, amelyben született, élt, munkálkodott, meghalt? Mi maradt életművéből? Mi kapcsol bennünket, mai magyar- országi evangélikusokat Paul Ger- hardthoz? Miben használhatjuk fel az egyháztörténet e jeles bizonyságtevőjének szolgálatát? E kérdésekre igyekszem válaszolni az alábbiakban, hogy emlékezzünk rá, tanuljunk tőle, gazdagodjunk élettörténete és énekeinek kincsei révén.

Ki volt Paul Gerhardt?

Egy mondatban is összefoglalhatjuk hatvankilenc évnyi életútját, úgy, amiként ő maga is summázta utolsó életévében, egyetlen életben maradt gyermekének mintegy végrendeletként: „Summa - imádkozz szorgalmasan, tanulj becsületesen, élj békében, szolgálj őszintén, maradj meg a hitben és hitvalló életben állhatatosan!”

Tulajdonképpen azt kívánta fiától, hogy úgy éljen, ahogy ő szeretett volna egész életében Krisztus hűséges követésében élni és szolgálni. Híressé vált énekei, ma is énekelt koráljai ugyancsak megadják személyes hitének és lelkipásztori intésének summáját: „Dicsérjük Istent...”, „Hogyne dicsérném az Istent...”, „Mind adjon hálát Istennek...”, „Ébredj fel, szívem, vigadj...”, „Ha Istenem velem van, ki lehet ellenem...”, „Légy csendes szívvel...”, „Oh, én lelkem, miért csüggednél...”, „Hagyd az örök Istenre minden te utadat...” és végül „A Bárány hordja csendesen...” Hite szerint a Bárány Jézus Krisztus, aki egyúttal Pásztora is volt, minden bűnének, bajának, egész sorsának, életének és halálának terhét hordozta. Reménységgel készült hozzá.

Sorolhatnánk tovább is azokat az énekeit, amelyek ünnepeken és hétköznapokon biztatják a híveket keresztény életre: „Jertek, hívek, Jézus elé...”, „Ujjongjon ma szív és lélek”, „Most zengjen hálaének...”, „Jöjj, térj be hozzánk, Szentlélek Isten...” Szeretjük személyes imádságaként megírt énekeit: „Mint fogadjalak téged...”, „lm, jászlad mellett térdelek...”, „O, Krisztus-fő, sok sebbel...”

Gerhardt énekei meditációs anyagként szolgálhatnak, imádságos könyvnek használhatók még ma is. Talán úgy ünnepelne legméltóbban a Gerhardtra emlékező protestantizmus, ha ebben a böjti időszakban naponta énekelné, imádkozná énekverseit, a megszokott sorokat elmélyítve, az alig ismerteket felfedezve, akár újra könyv nélkül is tanulgatva néhány éneket - biztosan gazdagodnánk.

Ki volt Paul Gerhardt egyháztörténetünkben?

Luther és Bach között látom őt. Az előbbi, a 16. században élt reformátorunk teológiai tanár volt, kedvelte és gyakorolta a szent zenét is. Bach, a talán legnagyobb hatású evangélikus muzsikus a barokk korban teológusként a lutheri ortodoxia tanítványa volt. Hozzájuk képest Gerhardt eltörpül. O nem tartozik az egyháztörténet óriásai közé. Már keresztneve is erre emlékeztet: a Paulus „kicsinyt” jelent, amint a Saulból lett Pál apostol neve is ugyanezt jelenti. Pál szellemesen erre utal, amikor magát a legkisebbnek mondja az apostolok között. Paul Gerhardt sem mérhető a német irodalomban Goethéhez, a költőfejedelemhez; és nem is Beethoven vagy Mozart, de az evangélikusságban jelentős szolgálata volt, és ma is nagy a tekintélye.

Miért népszerű Paul Gerhardt hazájában ma is?

Miért lett néhány éneke valóságos népdallá? Miért aktuális újra egyszerű mondanivalója? Miért rendeznek kiállításokat ezekben a hetekben életéről, környezetéről? Miért közölnek nagy német egyházi és világi lapok interjúkat vele kapcsolatban? Miért jelennek meg könyvek, CD-k, DVD-k, videofilmek róla, a szerény, egyszerű evangélikus lelkészről és énekköltőről? Az ünnep előestéjén miért tartja róla az értékelő beszédet Wolfgang Huber, a Németországi Protestáns Egyházak elnök-püspöke? Nyilván azért, mert a német protestantizmus ma is figyel rá, négyszáz év után is énekli énekeit, megbecsüli értékeit. Napjaink német közvéleménye érti, elfogadja Gerhardt nyelvét, és tiszta német nyelvnek tartja.

Hozzá hasonlóan a dán evangélikus- ság Grundtvigra gondol sajátjaként. Az ő énekei közül a mai dán énekeskönyv is több mint kétszázat közöl; a mai evangélikus gyülekezet is valamennyit ismeri és énekli a különböző kegyességű dán evangélikusságban. Megnevezhetnénk a svédek között még ma is jelentős John Wallint, a 18-19. század fordulóján élt pastor primarius énekköltőt, illetve a mai új korálokat írók közül Anders Frostenson lelkészt. A finneknél hasonló Lönnrot, Runeberg, Stenbäck vagy M almivaara.

A kor, amelyben élt, meghatározó volt

Európa és különösen Németország nehéz évtizedeket élt át Gerhardt idejében. A harmincéves háború (1618-1648) olyan pusztítást végzett az országban, amely csak a két világháborúéhoz hasonlítható. Sokféle betegség, járvány - különösen a pestis - szedte áldozatait. A nép nagyon szegényen élt, romok között. Wallenstein hadainak katonái éppen úgy zsákmányoltak, mint Gustav Adolf svéd és finn seregének tagjai, különösen a király halála után (1632). A fosztogatásnak áldozatul estek egyházi értékek is (oltárok, kegyszerek).

Politikailag is zűrzavaros idő volt ez. Ha csak arra gondolunk, hogy az evangélikusnak mondott svédek a katolikus franciákkal szövetkeztek Wallensteinnel szemben, azt mondhatjuk, hogy a harmincéves háború, különösen a második felében, már nem volt vallásháborúnak mondható. A német nyelvű választóhercegségek sem voltak egy véleményen, a déli németek és az északi poroszok nem kedvelték egymást. Nagy volt a felekezeti zűrzavar.

Ebben a szituációban maradt meg sok megpróbáltatás - sérelem, betegség és

/ • . ..

i/. A'.v/' W.Ürfrrcf : -:

gyászeset - közepette Gerhardt lelkésznek, énekköltőnek, művelt embernek és Jézus tanítványának.

Volt idő, amikor vándorbotot kellett fognia, volt, amikor nem is lelkészked- hetett, tisztviselőként dolgozott egy városi tanács irodájában.

Kisvárosból (Mittenwaldéból) indult, Berlinbe érkezett, majd egy városkában - nevezetesen Lübbenben - kapott lel- készi hivatalt; ott halt meg 1676-ban, hatvankilenc éves korában, és ott is temették el.

Gerhardt - szüleihez hasonlóan - tiszta, rendezett családi életet élt. Felesége, Anna-Marie. Berth old egy berlini ügyvéd leánya, szorgalmas, hűséges, imádkozó asszony volt. Öt gyermekük közül csak egy maradt életben: az énekköltő négy gyermekét és feleségét egyaránt eltemette.

A klasszikusan is művelt Gerhardt görögöt és latint tanult már a szászországi Grimmában, a gimnáziumban, majd Wittenbergben a teológián folytatta tanulmányait. Nemcsak levelezett latinul, hanem verset, sőt naplót is írt. Esküvőn, temetésen is összefoglalta latinul a mondanivalóját, ha erre igény volt. A korabeli német irodalmat is jól ismerte.

Mindig szerény, halk szavú, kevés beszédű embernek tartották, aki sohasem szeretett előtérben állni. A lutheri tanítás és kegyesség jellemezte egész életét. Ha kellett, hitvallásáért még üldöztetést is vállalt - sajnos abban az időben Németországnak azon a részén nemcsak római katolikusokkal álltak szemben az evangélikusok, hanem reformátusokkal is. Gerhardt megmaradt mindvégig szilárd hitű evangélikusnak, hitvallási iratainkhoz ragaszkodó kereszténynek.

Stílusában nem volt azonban az akkor már száraz, objektív, szinte csak a tiszta tanítással törődő szeretetlen ortodoxia híve, de még nem volt a pietizmus követője sem, noha pietisták is szerették őt. Később hivatkoztak is rá, Amdttal, Spener- rel, majd Franckéval együtt emlegették; sőt volt olyan egyháztörténész, aki misztikusnak nevezte őt, mert imádságainak egy része szinte Urával folytatott beszél-