Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-03-11 / 10. szám
2 4á 2007. március 11. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS BÖJT 3. VASÁRNAPJA (OCULI) - Lk 11,14-28 Tekintet az egyetlen tekintélyre ÉLŐ VÍZ Bezzeg Ninive lakói! Hát már az „igazi” telet sem érdemeljük meg! - mondogattam többször is az utóbbi néhány hónapban. Nem mintha hiányzott volna a fogvacogtató hideg vagy a magas gázszámla, de eddig az volt az élet rendje, hogy ha tél, akkor mínusz fokok, amelyek elpusztítják a baci- lusokat, és havat hoznak a kertek, szántóföldek no meg az emberek örömére. Ehelyett vásároltuk a tablettákat és a kanalas orvosságokat - a gyógyszergyártók megelégedésére - a különböző vírusok okozta betegségek ellen, miközben a költöző madarak egy része neki sem vágott a hosszú útnak. Miért is tették volna, hiszen a folyamatos „téli márciusban” bőven találtak eleséget maguknak. Emellett a különböző sajtóorgánumok garmadával öntik ránk a figyelmeztetést: ha nem változtatunk életmódunkon, rohamosan feléljük a természeti kincseket. Tudományos kutatások eredményeit publikáló tanulmányok kongatják a vészharangot: unokáink, dédunokáink elől használjuk el az ásványi és egyéb tartalékokat. Híradók tudósítanak az emberiség önző és pazarló életmódjából fakadó katasztrófák helyszíneiről. S a jelzés egyértelmű - ha nem tudunk megálljt parancsolni, ez még csak rosszabb lesz. Két hete az egyik országos hetilap részletesen tárgyalta, hogy az Európai Unió nem merte meghozni azt a szigorú döntést, hogy az európai autógyáraknak 2012-ig 120 g/km mennyiségre kelljen csökkenteniük a kocsik kipufogóján kiáramló szén-dioxidot. Mindenki belátta, milyen előrelépés lenne ez az egészség- és természetvédelem területén, mégis engedékenyebben húzták meg a határt - 130 g/km -, mivel a szigorúbb korlátozásnak beláthatatlan következményei lennének - az autóiparban. Nem tudok elszakadni Jónás könyvétől Az emberi gyarlóság miatt a pusztulás fenyegette Ninivét. És az emberek a figyelmeztetést hallva „böjtöt hirdettek, és zsdkruhát öltött a város apraja-nagyja" (Jón 3,5b). Majd a király és a főurak rendeletére ki is hirdették a parancsot a teljes böjtre és bűnbánatra - „Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten (...), és nem veszünk el!" (3,9) Megrendítő és számunkra megszégyenítő ez a hozzáállás. Ninivében nem azt számolgatták, hány vendéglő vagy fogadó fog csődbe jutni, mert az emberek nem fogyasztanak majd. Senki sem törődött azzal, hány takács és varrónő marad fizetés nélkül, mivel az emberek csak a gyászruhájukban gubbasztanak. Nem lázadoztak a piacon az árusok, hogy rájuk rohad a sok friss gyümölcs, haláru, mivel a tájékukra sem néznek a vevők. A város lakói hallgattak a figyelmeztetésre, megbánták, amit tettek, és hittek Istennek. Mi vajon mikor mondhatjuk el mindezt magunkról? ■ Boda Zsuzsa SEMPER REFORMANDA „De ha Isten az én bűnömet Krisztusra helyezteaminthogy Keresztelő János ezért mondja Isten Bárányának, aki elveszi a világ bűneit -, akkor én nemde megszabadultam a bűnömtől?! Akkor többé nincs kár- hoztatásom. Igaz - sajnos - bűnös vagyok, rémít a bűn, ezt ugyancsak érzem. Szüntelenül csüggedezik a szívem; reszketve félek Isten kemény ítéletétől. És még sincs kár- hoztatásom.” H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Egyre többen látják és hangoztatják, hogy kortársaink többsége egyáltalán nem vallástalan. Az egyre terjedő kelet-nyugati vallásturmixokban kifejezetten központi helyet kap a jó és a rossz, a világosság és a sötétség, a segítő és az ártó szellemi lények egymáshoz való viszonya, harca és a gonosztól való szabadulás módszertana. Ezt a lelki-szellemi környezetet tudomásul véve és szem előtt tartva úgy tűnik, hogy a keresztény hit egyike a gonosz ellen küzdeni tanító vallásoknak. Bár a „modern” teológia - különféle lélektani okokra hivatkozva - gyakran tagadja a sátán személyes voltát, mi azonban ragaszkodunk ahhoz, hogy Jézus nem beszélt volna személyes valóságként a sátánról, ha nem az lenne. A harmadik böjti vasárnap igéjének háttere szerint az ördögűzést Izraelben is gyakorolták. Josephus Flavius római történetíró szerint Salamon király az ördögűzés mestere volt, és maga Flavius ismert rabbikat, akik Salamon titkos tudománya szerint űztek ördögöket. Napjainkban bizonyos, magukat kereszténynek mondó közösségekben is folyik ördögűzés - de a nem keresztény valláskoktélok némelyike is gyakorolja. Mind► A címbeli zsoltárvers (Zsolt 98,6) jelzi, hogy mostani cikkünkben egyházzenei életünk Benjáminjáról, a fúvószenéről olvashatunk a munkaág egyik magyarországi „atyjának” tollából. Reménységünk, hogy egyre többen követik a lelkesítő példákat. (E. Zs.) Németországi ösztöndíjam idején meghívtak vendégszolgálatra egy kis bajor hegyi gyülekezetbe. Meghívóm az ottani egyházi fúvósszövetség elnöke volt, aki amikor arról érdeklődtem, hogy milyen jellegű gyülekezetbe megyünk, csak mosolygott. Az istentisztelet elején a lelkész köszöntötte a gyülekezetét, bejelentette az éneket, és... mindenki elővette a pádból a trombitáját, a harsonáját, és eljátszották. Csak ketten énekeltünk, ötve- nen játszottak egymásra figyelve, négy szólamban. Férfiak és asszonyok, gyerekek és nagyszülők, barátok és barátnők - egyszóval a gyülekezet. Megdöbbentő volt a közös muzsikálás hatását látni rajtuk. Mindenkinek volt feladata és helye a közösségben, akár kezdőről, akár több évtizede játszóról volt szó. Együtt vették a levegőt, a szólamok összetartottak, az összhangzásnak ezt azért fontos szem előtt tartani, mert az, hogy Jézus kiűzte az ördögöt, önmagában még nem volt messiási jel! Vasárnapi igénk abban is segít, hogy sok látszólag hasonló, olykor kereszténynek tűnő gondolatról, gyakorlatról miként döntsük el, hogy igazán keresztény-e, vagy csak utánzat. Sokan csodálkoztak, mikor Jézus kiűzte az ördögöt, és a néma megszólalt. Mások szerint ez csak az ördögök fejedelmének segítségével sikerülhetett. Megint mások igazolást, isteni jelt követeltek, hogy valóban Isten cselekedett. Egy asszony pedig sajátos módon ismerte el Jézust. Ma is ámulva csodálkozunk különös, megmagyarázhatatlan eseményeken. Szeretnénk forrásukat megismerni és használatba venni őket. Az úgynevezett karizmatikus mozgalmaknak éppen ez a legnagyobb kísértésük: csodás jelek igény szerinti végrehajtására építenek. Uralmuk alá akarják hajtani Krisztust, aki pedig azért jött, hogy ő legyen ura életünknek. Az isteni igazoló jelt követelőknek Jézus világossá tette: ha ő Isten ujjával űzte ki az ördögöt, akkor bizony elérkezett Isten országa! Benne, vele, általa maga Isten cselekszik - hiszen Jézus éppen hihetetlen ereje volt. Arra gondoltam: a hangszerek segítettek az istentisztelet közös, valódi megünneplésében. Egyházunk egyik új munkaága, a fúvós egyházzene nem tekint vissza nagy tradíciókra Magyarországon. Míg Németországban az egyházzene a 16. századtól egyre intenzívebben használta a fa- és rézfúvósokat, addig nálunk csak elvétve - például a soproni toronyzenészek esetében - találkozhatunk a rézfúvósok nyomaival. A 20. század első felében a községi zenekarok vállaltak egyházi alkalmakon is fellépéseket; csak a nyolcvanas évekre tehetjük a munkaág elindulását, amely német hatásra következett be. A Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlésén például az ősagárdiak játszottak gyülekezeti Zenekarukkal. A szervezett, rendszeres munka az Evangélikus Teológiai Akadémián (ma Evangélikus Hittudományi Egyetem) 1991-ben indult, jelentős németországi segítséggel. A tanítási rendszer a klasz- szikus német Posaunenchor (fúvószenekar) hagyományait követte, főleg trombitákra, harsonákra építve, tubával kiegészítve. Az elmúlt tizenöt év alatt célunk változatlan: az erre fogékony teológusok tanulmányi idejük alatt olyan szinten sajátítsák el a rézfúvósjá- ték alapjait, hogy gyülekezetbe kerülve A VASÁRNAP IGÉJE azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa, bűn, halál, sátán uralma alól felszabadítson, és általa a mennyei Atyával való közösség szabadságával ajándékozzon meg. Ezt a harcot ma is az1 Isten Fia vívja, nem az ember, hiszen mérhetetlenül erősebb az „ősellenség”, mint bármelyikünk. Nála csak a győztes Krisztus erősebb, aki nap mint nap harcol övéiért. Itt a Földön az ember nem egyszer s mindenkorra szabadulhat meg - állandó készenlétről és küzdelemről van szó. Az asszony elismerő szavaira adott válaszból világossá lesz, hogy a csodálkozás, a kritizálás, az isteni jel kívánása mellett még a Krisztust elismerő tisztelet sem elég. Nem elég a kísértő és a kísértés elleni védelemhez. Maga Krisztus elég egyedül! 0 pedig a hallgatott és megőrzött (megtartott) igében szól, cselekszik, oltalmaz, szabadít ma is. Sehol, sehogy máshol! Ezt maga Jézus teszi igazán lelkészként, központi segítséggel (táborok, találkozók szervezése, kották, hangszerek beszerzése) akár a zenekarszervezésben is kamatoztathassák megszerzett tudásukat. Időközben egyházunk több gyülekezetében alakultak fúvóskarok, részben gyülekezeti testvérkapcsolatok révén, részben a teológián végzett lelkészek munkája nyomán. Országosan hétnyolc állandó zenekar működik, és több gyülekezetben kísérleteznek a fúvóshangszerek megszerettetésével ünnepi, különleges alkalmakkor. Külön is meg kell említeni a lajoskomáromi fúvósokat, akik már hosszú ideje végeznek példaértékű munkát német testvérgyülekezetük támogatásával. Nyíregyházán blockflötecsoporttal kísérleteznek: reménységgel követjük a kibontakozást. A gyülekezeti zenekarokat nyári fúvóstáborral is támogatjuk. Immár a 16. évébe lépett a kismányoki országos fúvóstábor. A Tolna megyei kis falu üres parókiája, a templom, a domboldal fa- és rézfúvósok gyakorlásától hangos. Közösségépítő törekvéseinknek megfelelően itt találkozhat kezdő a haladóval; az alig néhány hangot ismerő és tanára akár egy szólamot is játszhat. A tapasztaltabb segíti a kezdőt, a kezdő pedig nem engedi elbizakodni a tapasztaltabnyomatékossá a hamisan értelmezett tolerancia áldozatai felé: „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol." Jézustól függetlenül nincsen szabadulás! Szemeink ezért szüntelenül Krisztusra tekintenek: fülünk így nyílik meg az ő igéje előtt. Az ige fényében pedig azonnal látható lesz, mi az, ami valóban krisztusi, és mi az, ami bár jól sikerült, mégis csak utánzat. ■ Kovács László Imádkozzunk! Mennyei Atyánk, te látod legjobban, mennyire vergődik életünk a bűn és halál hatalmában. Jólesik hallani rólad: csodálunk és tisztelünk téged. Ezért azután olyan marad az életünk, mint eddig volt. Kérünk, cse- lekedd velünk, bennünk is a csodát: ne csak rólad halljunk, hanem végre téged is meghalljunk és megőrizzünk szívünkben! Megváltó Jézusunk! Most már tudjuk, hogy rajtad kívül senki nem győzhet bennünk a gonosz fölött. Légy áldott, hogy bennünk is tudsz győzni! Szentlélek, kérünk, adj tiszta látást, hogy hamis tanítások magukkal ne sodorjanak - se egyházon belül, se azon kívül. Gyakran mi akartuk megtartani egyházadat - mostantól te tarts meg, Urunk, szent igédben! Amen. CANTATE ítinfrile brjrg tfíinifcrCÖOtt bat, ugyanis a közös szólam korrekt vezetése miatt az eltérő tudásúaknak is „konszenzusra” kell jutniuk. Sokszor éreztem ezekben a táborokban az egymásra figyelő közösség lélekemelő hatását. Közben persze sokan felnőttek; jóleső érzés látni, hogy van közöttünk olyan, aki kisgyermekként került kapcsolatba velünk, ma pedig zenetanárként vezeti a próbákat. A másfél évtized alatt több százan fordultak meg Kismányokon, ismerkedve az evangélikus, korálokra épülő, fúvós kamarazenével. Keressük a kapcsolópontokat a mai gyülekezetekkel, amelyekben ez a - főleg fiatalokat összefogó - munkaág sok örömet szerezhet mindenkinek. Úgy gondolom, egyházunk javára válhatna az a mentalitás, amelyet a cikk elején említett németországi gyülekezetben tapasztaltam: mindenkinek megvan a saját szólama, hangszere, feladata, ami otthonosságérzetet, biztonságot, megelégedést nyújthat, és alázatra taníthat. ■ Johann Gyula LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN. ' Oratio oecumenica [Lelkész:] Hálaadással fordulunk hozzád, Istenünk, hogy igédben mindenkor szólsz népedhez. Útmutatásod biztos segítségünk örömünkben, gondunkban egyaránt. Jézus által ismerhetünk meg igazán, kérünk, tarts meg minket minden időben a hozzá való hűségünkben! Imádságunkat fogadd el, kérünk! [Lektor:] Böjti időnkben indíts minket, Jézusunk, bűnbánatra és őszinte önvizsgálatra. Rohanó életünkben sok csendre lenne szükségünk, hogy szavadat megértsük, gyógyító hatalmadat megtapasztaljuk. Eléd visszük most egész világunk sok gondját, ínségét. Segíts, hogy ne akadályozói, hanem hű munkatársai lehessünk igédnek, szereteted terjedésének. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Köszönjük, Atyánk, hogy vitás, nehéz helyzeteinkben is számíthatunk segítségedre. Közösségi és egyéni életünkben sokszor vagyunk tanácstalanok. Bántások, csalódások, betegségek, veszteségek érnek minket, de segíts Jézusra néznünk, és űzd el félelmeinket. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, Istenünk, egyházunkért, püspökeinkért, lelkészi karunk minden tagjáért, gyülekezeteink elöljáróiért, presbiterekért, kántorokért, pedagógusokért. Áldásod kísérje minden munkájukat, hogy feladataikat örömmel, naponként megújuló hittel és erővel tudják végezni szent neved dicsőségére és egymás építésére. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Köszönjük, Urunk, hogy minden népnek felkínálod kegyelmedet, s az ökumené keretében is végezhetjük szolgálatunkat. Igéd és szereteted vezet mindnyájunkat egyre közelebb hozzád és egymáshoz szerte a világon. Meg nem szűnő örömmel áldunk ezért téged! Kérünk, tedd teljesebbé egyházad egységét széles e világon. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Istenünk, minden szavad élet és igazság. Igéd ma is tanít, hívogat, gyógyít, hitre segít, üdvösséget munkál. Kérünk téged, segítsd meg benned bízó népedet, hogy ne csak hallgassa, hanem szívesen meg is tartsa igédet, hogy minden külső-belső gond és feszültség ellenére öröm és boldogság legyen egyházunk és népünk jövője. Könyörülj rajtunk, őrizz és áldj meg minket végtelen szereteteddel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. KITEKINTÉS „Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az Úr előtt!”
