Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-03-11 / 10. szám
evangélikus hetilap 72. évfolyam, io. szám - 2007. március n.- Böjt 3. vasárnapja (Oculi) Ára: 180 Ft „A lelkészeket lupáiknak, azaz »kis isteneknek« hívják, és úgy is tekintenek rájuk. Nehogy azt gondoljuk, hogy ez irigylésre méltó kiváltság! Sokkal inkább komoly elvárás és kötelezettség minden pap számára.” Paraguay ban jártunk! - 4. oldal „A szerző talán nem is gondolt arra, hogy szimbolikus értéke is van annak, hogy a könyv tizenharmadik, záró fejezete A vallásos hit és az egészség összefüggése címet kapta.” A hit mint egészségvédő faktor - 6. oldal „Szembeötlő, hogy a bajor evangélikusok legfőbb problémája nem az, hogy mi lesz omladozó épületeikkel. De nem is arra áldozzák idejüket és pénzüket, hogy létrehozzák a bizottságok bizottságának albizottságát. Ezzel szemben sikerült felismerniük azt az igazságot, hogy minden ténykedésük hiábavaló, ha energiáikat nem összpontosítják a fiatal generációra." Vitairat a bajor evangélikus ifjúsági munkások konferenciájának apropóján - 7. oldal Gyülekezetvezetői konferencia 3. oldal Könyv/Misszió 2007 5. oldal Négyszáz éve született Paul Gerhardt, az énekköltő lelkipásztor 6-7. oldal Március 15. elé 8. oldal In memóriám Molnár János *► 10. oldal VI. országos evangélikus bábverseny Volt egy „állati jó” napunk! - Értékelő' beszámoló az 5. oldalon Egyházkerületi nap - négy évfordulóval Jézus elveszett sírja, avagy a hollywoodi evangélium ► Egyházunk zsinata tíz évvel ezelőtt, 1997. február 22-én határozott arról, hogy megalakítja a harmadik egyházkerületet. A 2000- ben létrejött Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnökségének egyik első döntése az volt, hogy a kerülethez tartozók minden évben - az évfordulóhoz közeli szombaton - egész napos együttlét keretében emlékezzenek meg erről az egyháztörténelmi eseményről. Az idén viszont - az egyházvezetők ausztriai látogatása miatt - csak március 3-án kerülhetett sor az egyházkerületi napra. A helyszín ezúttal a soproni evangélikus líceum volt. Az esemény így a nyitányává válhatott annak az ünnepségsorozatnak, amellyel legrégebbi egyházi iskolánk, a ma Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium nevet viselő intézmény fennállásának 450. évfordulójáról emlékezik meg. Az összejövetel emellett lehetőséget adott arra, hogy az ünneplő gyülekezet jelenlétében Ittzés János püspök leleplezze azt az emléktáblát, amelyet az intézmény két egykori diákjának, az ötven évvel ezelőtt, 1957. április 2- án elhunyt Kapi Béla dunántúli püspöknek és édesapjának, Kapi Gyula egyházzenésznek, a soproni tanítóképző intézet igazgatójának emlékére állítottak (képünkön). A program a líceum nagytermében kezdődött Gabnai Sándornak, a Soproni Egyházmegye esperesének Mt 18,1-5 alapján tartott áhítatával. Ezután az egyházkerület elnöksége által kiírt teológiai pályázat eredményhirdetése következett. Ittzés János püspök bevezetőjében elmondta, hogy a pályázati kiírások minden évben sajátos evangélikus értékeinkre és azok alapos feldolgozására igyekeznek késztetni. Legutóbb Történelem felülnézetben - Érvényes-e korunkban Luther tanítása Isten kétféle kormány ázásáról? címmel várt pályamunkákat a kerület vezetősége. A bírálóbizottság a beérkezett két dolgozatot megosztott második díjjal jutalmazta. A szerzők - Csonkdné Szabó Magda szákszendi helyettes lelkész, illetve Balogné Vincze Katalin, az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktorandusza - rövid referátumban ismertették kutatásaik eredményét. A délelőtt folyamán a vendégek megtekinthették a líceum rövid bemutatkozó videofilmjét, amelyet dr. Kárpáti György, a líceum orvosa, egyben öregdiákja készített. Ezt az egyházkerületi nap programjával párhuzamosan zajló Neumann János informatikai verseny döntője utáni eredményhirdetés követte; mint elhangzott, Fekete Jonatán, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ diákja, valamint GrafÁdám, a líceum tanulója osztozhat az egyházkerület ifjú informatikusa megtisztelő címen. Bőséges ebéd után 450 éves a líceum - hálaadás az elmúlt évszázadokért címmel Mesterházy Balázs líceumi lelkész tartott multimédiás előadást az intézmény múltjáról, Kiss Dávid, az ifjúsági diákszövetség elnöke pedig felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az említett két évforduló mellett még kettőről érdemes megemlékezni: a Líceumi Ifjúsági Diák- szövetség (az ősi Deákkúti Vármegye utódja) ebben az évben ünnepli fennállásának száznyolcvanadik évfordulóját, továbbá az idén hetvenöt éves a líceum ma is használatos címere. A Kapi család tagjainak rövid kamarazenei szolgálata után a gyülekezet levonult a líceum udvarára, ahol Ittzés János püspök megáldotta Kapi Gyula és Kapi Béla emléktábláját. Zsid 13,7-8 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy nem emberekről, nem hithősökről akar beszélni, hanem Jézusról. Mert miatta és érte áll ma is az anyaszentegyház. Jézus nem azt várja tőlünk, amit a két Kapi tett, de azt elvárja, hogy a magunk szintjén ne legyünk kevesebbek náluk - hangsúlyozta a püspök. A közös emléktábla alkotója, Kutas László szobrászművész - a híres soproni professzor, Podmaniczky Pál unokája - élethűen mintázta meg a híres elődök portréját. Az egyházkerületi napot családjával együtt megtisztelte jelenlétével az egykori püspök fia, vitéz Kapi Béla is, aki magával hozta az édesapja által Paul Ger- hardtról írt életregény, az Isten hátfása új kiadását; a kötetet most jelentette meg az Ordass Lajos Baráti Kör. ■ Menyes Gyula ■ Fabiny Tamás Nyomasztó álma volt egy teológushallgatónak a ’80-as években, amikor az új Evangélikus Teológiai Akadémia épült. Az álomban egy markológép a budapesti Bosnyák tér szélén emberi csontmaradványokat hozott a felszínre, amelyekről régészek utóbb kiderítették, hogy Jézus Krisztus csontjai. Az illető csatakosan ébredt a rémálomból, hiszen ez a régészeti szenzáció azt is jelentette volna, hogy Jézus nem támadt fel. Utóbb a teológushallgató elmondta mindezt egy szószéki áhítatában, amelynek hallatán előbb mosolyogtunk, majd belső derűvel azt tudtuk mondani: milyen jó, hogy Jézus sírja üres, nem pedig az ember feltámadásba vetett hite. Nem tudom, hogy James Cameron Oscar- díjas filmrendező ehhez hasonlóan álmában kapta-e az ötletet, hogy „Jézus csontjait” tárja ország-világ elé. A Titanic, a Terminator és más szuperprodukciók rendezője mindenesetre nagyon is éber volt, amikor előbb New Yorkban nemzetközi sajtótájékoztató keretében ismertette vélekedését, majd a Discovery Channel március 4-én le is vetítette a Jézus elveszett sírja című dokumentumfilmet. A gépezet beindult. Előbb a bulvárlapok és a kereskedelmi televíziók mozdultak rá a témára, majd mértékadóbb orgánumokban régészek és ókorkutatók fejtették ki véleményüket a világhírű producer és az izraeli származású kanadai rendező, Simcha Jacoboviá elméletéről. A sajtótájékoztatón és a filmben tíz csonttartó kődobozt, úgynevezett osz- száriumot mutattak be. A filmesek szerint ezeken a következő nevek olvashatók: Jézus, Mária és József fia, Mária Magdaléna, sőt Jézus fia, Júdás. Csontokat ugyan nem tudtak felmutatni, de a maradványokról DNS-mintát vettek. Ezekből - így a szenzációs híradás - az derült ki, hogy „Jézus” és „Mária Magdaléna” nem voltak vér szerinti rokonok, így csakis férj és feleség lehettek. Ezzel egy már számos fikciós műben körbefuttatott rókáról akarnak a film alkotói újabb bőrt lenyúzni, nevezetesen, hogy Jézus és az evangéliumokban Mária Magdalénaként szereplő tanítvány-szimpatizáns házastársak voltak. Hogy azonban ne ismételjék meg A Da Vinci-kód című könyv és film immár lejárt szavatosságú alaphelyzetét, az alkotók Jézust és Máriát egészséges fiúgyermekkel is megajándékozták, akinek természetesen a Júdás nevet adták ebben a sajátos antike- resztségben. Azzal az állítással pedig, hogy az osszáriumok az ő emberi maradványaikat rejtik, nem kevesebbet mondanak, mint hogy Jézus nem támadt fel, hanem örökre a sír foglya maradt. Pontosabban addig, amíg a producer és a rendező napvilágra nem hozza a csontjaikat. A profi módon felépített médiakampány hatékonyságán mit sem csökkent az a tény, hogy az igazi szakembereket - régészeket és antropológusokat - felháborítja ez a gazdag fantáziájú, ugyanakkor teljességgel szakszerűtlen megközelítés. Az alkotók alighanem azt is a PR részének tekintik, hogy teológusokat és biblikus tudósokat is megszólaltatnak. Mindezzel azt sugallják ugyanis: minél inkább tiltakoznak az - általuk végletesen maradinak tartott - egyház képviselői, annál inkább oka van a „művelt” nagyközönségnek a gyanakvásra. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Meg különben is: aki olyan szívfacsaró filmet készített a süllyedő Titanicról, vagy olyan erősnek mutatta be a bálványozható Arnold Schwarzeneggert - ma Kalifornia állam kormányzóját -, az biztosan ért a régészethez és a vallástudományhoz is. Meg különben is: az egyház mást sem tesz - mondja az önmagát felvilágosultnak hívő, valójában agymosott ember-, mint hogy eltitkolja a holt-tengeri tekercsek és apokrif evangéliumok rá nézve kompromittáló üzenetét... Sajátos ajándékot kaptunk ilyenkor, böjti időben. A német Pro7 televíziócsatorna még biztosabbra megy az időzítésben: ők nagypénteken készülnek sugározni a filmet. Mit tehetünk? Először is őrizzük meg a nyugalmunkat. Vegyünk mély levegőt, majd menjünk el sétálni. Egy kiadós tavaszi testmozgás egészségesebb, mint áltudományos fejtegetések végighallgatása. Másodszor is, talán még a böjti időben is, teret engedhetünk némi humornak, és megkérdezhetjük: miért nem egyenesen Amerikában lelték meg Jézusnak és családjának a sírját? Egy ilyen sztoriban még több fordulat - és nyilván még több pénz - rejtőzött volna. Mert nincs új a nap alatt. Néhány éve Holger Kersten Jézus Indiában élt című könyve számított bestsellernek a magyar könyvpiacon. Az is közismert, hogy a japánok is „megtalálták” már Jézus sírját. A helyiek vélekedése szerint Jézus huszonegy évesen érkezett egy Singo nevű falucskájába, ahol megtanulta a helyiek nyelvét, majd tizenkét év elmúltával visszatért Júdeába. Amikor azonban megfeszítették volna, testvére vállalta át a szenvedést, így Jézus visszatérhetett a felkelő nap országába, hogy feleségül vegyen egy Mijukó nevű hölgyet, akivel százhat éves koráig élt felhőtlen boldogságban. Ezekhez a legendákhoz képest sá- padtnak tűnik az az újpogány vélekedés, amely Jézusban a pártus herceget látja. Harmadszor is, és ez a legfőbb böjti tanácsom, vegyük elő az Újszövetséget. Olvassuk figyelmesen az evangéliumoknak az üres sírról és a húsvéti megjelenésekről szóló beszámolóit, majd lapozzuk fel Pál leveleit, ahol egyebek mellett ezt olvassuk: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem éra ti hitetek, még bűneitekben vagytok Sőt akkor azok is elvesztek akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, akkor minden embernél nyomorultabbak vagyunk” (iKor 15,14-19) Az egykori teológushallgató felébredt álmából. Az „amerikai álom” azonban, úgy tűnik, folytatódik. Mi viszont legyünk ébren és éberek. Lehet, hogy furcsa, de most inkább vágyom a Bosnyák térre, mint Hollywoodba.
