Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-10-29 / 44. szám
4 «ü 2006. október 29. KERESZTUTAK 'Evangélikus Éltó „Jöjj, Szentlélek, és újítsd meg a magyar föld színét.. Ökumenikus istentisztelet az 1956-os forradalom 50. évfordulóján a Szent István-bazilikában ► A forradalom 50. évfordulójának alkalmából közös elcsende- sedéssel adóztak 1956 hősei és áldozatai emlékének a keresztény történelmi egyházak október 22-én, délután négy órakor a budapesti Szent István-bazilikában. A Magyar Televízió által élő, egyenes adásban közvetített ökumenikus imán, amelyet - a jubileumi emlékünnepségekre Magyarországra érkezett magas rangú külföldi vendégek, valamint a hazai politikai és társadalmi élet ismert személyiségeinek jelenlétében - Erdő Péter bíboros, Bölcskei Gusztáv református és Ittzés János evangélikus püspök vezetett, részt vett a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának (MKPK), illetőleg a protestáns egyházak elnökségének számos tagja is. „Ünnepi megemlékezésre, ’56 hőseiért és áldozataiért, nemzetünk megújulásáért mondott közös imádságra gyűltünk ma ösz- sze” - köszöntötte Erdő Péter bíboros, prímás, budapest-eszter- gomi érsek, az MKPK elnöke a több ezer fős emlékező gyülekezetét, majd a XVI. Benedek pápa üzenetét hozó Angelo Sodanót üdvözölve kiemelte: a pápai legátus jelenléte is azt példázza, hogy a Vatikán ezer év óta kíséri és hordozza népünk sorsát. A közös imádság liturgiájában igeolvasás, imádság, gyülekezeti ének és kórusművek váltakoztak, a liturgia tematikája a benne részt vevő személyek életkora, a kiválasztott igeszakaszok és a hozzájuk kapcsolódó imádságok által a múlt, a jelen és a jövő egymásba fonódását szimbolizálta. A szertartás bűnbánati liturgiával, az 50. zsoltár elimádkozásá- val kezdődött, majd zsoltárok és szentírási részletek hangzottak el. A zsoltárokat református, evangélikus és katolikus hívők olvasták fel. Ézsaiás próféta könyvének elhangzott részletéhez (9,1-6) Bölcskei Gusztáv református püspök fűzött elmélkedést; Pál apostol rómaiakhoz írott levelének 8,28.31-39 versei alapján pedig Ittzés János evangélikus elnök-püspök szolgált igeolvasással, imádsággal. Erdő Péter bíboros Szent János evangéliumának részletét olvasta fel (12,20-25). Ezután Angelo Sodano bíboros beszéde következett. A nyugalmazott államtitkár tolmácsolta XVI. Benedek pápa üzenetét: „Rajtatok a sor, hogy jól használjátok a szabadság ajándékát, képességeiteket a nemzet és az egész nemzetközösség szolgálatában. Legyetek méltók ahhoz a szabadsághoz, amelyért a magyar nép annyit szenvedett.” Sodano bíboros végül a Szentlélek ajándékát kérte népünknek a lelki megújulásban való megerősödéséhez. A közös imát három olyan lelkipásztor könyörgése zárta, akik aktív szerepet vállaltak az 1956- os forradalomban. Egyházunk képviseletében Schulek Mátyás diakónus lelkész, a Deák téri gimnázium volt igazgatója mondott imádságot. Az ökumenikus istentisztelet a Himnusz eléneklé- sével és a záróáldásokkal fejeződött be. ■ Kőháti Dorottya S egíts megszólalni, Urunk, mert a te segítséged nélkül csupán fogaink kerítésén át szökkenő könnyű és könnyelmű szavak zűrzavarát halljuk és mondjuk ezen az ünnepen is. Hadd beszéljünk veled, mielőtt bármit is mondanánk rólad és a te nevedben, mert a veled való beszélgetés hiánya semmivel nem pótolható. Hadd hajtsunk térdet előtted, hogy senki és semmi más ne hitethesse el velünk, hogy jogában állna hazug és embergyilkos bálványok kedvéért térdre kényszeríteni másokat. Nehéz ma megszólalni Magyarországon, amikor fél évszázados múltunk egyik legnehezebb, legfájóbb, mégis egyik legfelemelőbb pillanatára emlékezünk Arra a történelmi pillanatra, amikor egy hazug erőszakos, elnyomó hatalom ellenfellázadtak a becsapottak és elnyomottak s tenni próbáltak azért, hogy „ne hatalmaskodjék többé senki a földön". Nehéz megszólalni, mert negyven esztendőt kellett arra vámunk hogy ezt az előbbi gondolatot megfogalmazhassuk kimondhassuk Majd fél évszázadot kellett vámunk ahhoz, hogy a hazugságot hazugságnak mondhassuk s a ha- talmaskodót ne kelljen jótevőnkként ünnepelnünk Nehéz ma megszólalni Magyarországon, amikor ismét forró az ősz, s amikor újra indulatok feszülnek egymásnak amikor ki nem mondott, fel nem oldott, rejtett visszásságok törnek visszafojthatatlanul a felszínre. Nehéz most megszólalni, és nehéz így ünnepelni. Mert már megint olyan sok minden nem egyértelmű. Erősíts minket ebben az elbizonytalanító korban, Istenünk ígéreteddel: „Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával..." „Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha." (Zsolt 15,1-30.46-5) Nehéz ma megszólalni Magyarországon nekünk, az Isten akaratára figyelőknek hiszen sokszor tanúi lehettünk már a történelem folyamán olyan kísérleteknek amikor az éppen hatalmon lévők az egyház hitelességének igen értékes és sérülékeny kincsét akarták felhasználni saját „igazságuk" propagálására, elfogadtatására. Ne engedd, hogy elfogadjuk ezt a szerepet, segíts, hogy egyedül a te országodat s annak igazságát keressük és kövessük De ne engedd elfogadnunk azt a szerepet'sem, amikor abban akarnak megakadályozni bennünket, hogy a ma embere számára fontos kérdésekben eligazító, a tisztánlátást segítő szót szóljunk azaz ne fogadjuk el azt, amikor el akarnak hallgattatni minket. Mert neked, az élet Urának, a teremtett mindenség és benne minden egyes ember alkotójának van szavad életünk minden dolgához! Ma is van szavad a kétségbeesettekhez, a bizonytalanokhoz, afelháborodottakhoz, a kiutat keresőkhöz, van szavad a „kisemberekhez", és van a nagy felelősséggel felruházott vezetőkhöz, van szavad mindannyiunkhoz. Ahhoz pedig, hogy ezt a szót meghallhassuk, arra van szükségünk, hogy figyeljünk rád! Nehéz ma megszólalnunk azért is, mert az embertársainkat megvető, az igazságot és az egyenes utat mint haszontalant elvető, az érvényesülésért bármit elfogadhatónak tartó hatalmi játszmák kiábrándultságot, elkeseredést, csalódottságot, haragot szítanak, jogos haragot. Ezért az Isten előtti alázat és önvizsgálat ne csak azokat csillapítsa, akikben fellobban az indulat, de a hazug szót szólókat, a hatalmukkal visszaélőket is, hogy meg ne feledkezzenek arról, hogy az Úr védi „az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön" (Zsolt 10,18)! . Akkor is igaz ez, ha tudjuk azt, és emlékezünk rá, hogy hányszor tört már fel az Istenben bízókból a kétségbeesett kiáltás: „Hol van most az Isten? Miért nem cselekszik azonnal? Miért enged megtörténni dolgokat?" Talán egyszer erre a miértre is felelni tudunk majd, de azt már most, ezen a világon tudhatjuk, hogy te nem feledkezel el népedről, a népekről, így a mi népünkről sem. Számodra nem közömbös sem az egyes ember, sem egy-egy ország sorsa, s ha nem is látjuk azonnal érvényesülni igazságodat, tudjuk, mi az akaratod: mindenkor véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön! Nehéz ma megszólalni, 1956 októberének ötvenedik évfordulóján, ezekben az indulatokkal, feszültséggel s a bizonytalan jövő miatti aggodalommal terhes napokban, de meg kell szólalni, mert te rajtunk, mindannyiunkon keresztül akarod megmutatni akaratodat. Ezért kérjük és várjuk bölcsességedet, szabadításodat, hogy kiutat mutass nekünk Ezért a bölcsességért könyörögjünk, hogy se féktelen indulataink, se gyávaságunk ne térítsenek el az útról, amelyen járnunk kell, s azért a bátorságért, hogy Krisztusban felismert igazságodat tudjuk és merjük követni. Ezt a kettőt együtt - bölcsességedet és bátorságodat - add meg nekünk Urunk és mutass világosságot a téged keresőknek Hozd el végre nekünk az igazi ötvenedik esztendőt, amikor fellélegezhet, és bilincseket oldhat fel a tiszta forradalomra való tiszta emlékezés, s hazug béke helyett a Krisztus mindent helyreigazító békessége uralkodhat ebben az országban. Ámen. Bölcskei Gusztáv református püspök imádsága az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján tartott ökumenikus istentiszteleten hangzott el október 22-én a Szent István-bazilikában. Emelt fővel lehetünk magyarok Fasori figyelem ’56-ra és emlékezőj éré ► Széles körű írói, újságírói és szerkesztői tevékenysége, valamint az 1956-os forradalom emlékének ápolása érdekében kifejtett munkássága elismeréseként Patkói Róbert, az Egyesült Angol Nyelvű Evangélikus Egyház nyugalmazott püspöke, a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkészek Munkaközösségének (KÉMELM) elnöke részesült idén a Protestáns Újságírók Szövetségének Rőt Mátyásról elnevezett díjában. A díj átadására azon az október 22-i emlékünnepségen került sor a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében, amelynek vendég előadója Pátkai Róbert volt. A nyugalmazott püspök A huszadik század nemes forradalma címmel tartott referátumában méltatta 1956 jelentőségét. Az '56-os emlékünnepségre egyházunk neves fővárosi oktatási intézményébe érkezetteket Aradi György, a vendéglátó fasori egyházközség lelkésze köszöntötte. Elöljáróban elmondta: azért Londonban élő szolgatársát kérték fel az ünnepi megemlékezés előadójának, mert ő maga is aktív részese volt az ’56-os eseményeknek. (Az 1930-ban született Pátkai Róbertét 1954-ben ordi- nálták; Irsa lelkésze lett. 1956- ban az albertirsai forradalmi tanács, valamint Cegléden a járási forradalmi bizottság elnökévé választották, utóbb ezért kényszerült - Ordass Lajos püspök tudtával - elhagyni Magyarországot. Nagy-Britanniában telepedett le, ahol hamarosan az emigráció egyik ismert és tisztelt szellemilelki vezetőjévé vált. Miközben lelkészavatási joggal bíró elnöke - azaz püspöke - lett az Egyesült Angol Nyelvű Evangélikus Egyháznak, folyamatosan publikált a nyugati magyarság több lapjában [Útitárs, Koinonia], a Magyarok Angliai Országos Szövetségének elnökeként pedig ma is fő- szerkesztőként jegyzi az Angliai Magyar Tükör című folyóiratot.) Pátkai Róbert múlt vasárnap nagy ívű előadással örvendeztette meg hazai hallgatóit is, amikor az ’56-os eseményeket tágabb történelmi kontextusba helyezte. A fél évszázaddal ezelőtt történteket 1848-cal hasonlította össze, rámutatva, hogy „a mi ügyünk” mindkét esetben Európa ügye is volt. „Az ötven év előtti magyar forradalom és szabadságharc óta különösen is emelt fővel lehetünk magyarok! Mert 1956-ban egy történelmi gyökerekből táplálkozó űj politikai, társadalmi és gazdasági rend körvonalai bontakoztak ki. A forradalomban csodával határos emberi és társadalmi szolidaritás, erkölcsi emelkedettség nyilvánult meg. Ide kell visszanyúlnunk! Ezeket a gyökereket kell keresnünk. Akkor a követelések jelentős mértékben a keresztény humanizmus reformgondolatait vetítették ki a magyar fejlődés horizontjára. Ma sem lehet kevesebb az igényünk, elkötelezettségünk és népünkért való felelősségünk. Minden ország, minden nemzet történetének vannak pillanatai, amikor felülemelkedik önmagán. Ezek a pillanatok nem avatják szentté, nem teszik másoknál nemesebbé, de megbékéltetik önmagával, és példaképül szolgálnak büszkeségre kevésbé jogosító időkben. Számunkra ilyen történelmi pillanat volt 1956 forradalma és szabadság- harca” - zárta felszólalását az előadó. Az ’56-os emlékünnep záróakkordjaként Pátkai Róbert Novotny Zoltántól, a Protestáns Újságírók Szövetségének az elnökétől vehette át a 2006. évi Rát Mátyás-díjat. A laudációt a PRÚSZ korábbi alelnöke, ár. Fa- biny Tamás mondta el, aki nem utolsósorban humorérzéke megőrzéséhez kívánt jó egészséget a kitüntetettnek. Pátkai Róbert másnap, október 23-án délelőtt igehirdetéssel szolgált a fasori evangélikus templomban tartott ünnepi istentiszteleten. ■ G. Zs. Balról jobbra: Novotny Zoltán, Fabiny Tamás és Pátkai Róbert Mindenütt Isten tenyerén ’56-os ünnepség a württembergi magyar gyülekezetben Három csúcspontja volt a württembergi magyarok október 22-án tartott megemlékezésének. A Szent József római katolikus templomban tartott ökumenikus istentiszteleten Gyúrás István S. J. és diakónusa szolgált, valamint a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet lelkésze, e sorok írója imádkozott, és végezte az úrvacsorái liturgiát. A legnagyobb örömöt azonban Gáncs Péter, a Magyar- országi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke szerezte az összegyűlt mintegy há- romszázötven-négyszáz honfitársunknak. Gáncs Péter és Gémes István A püspök Ézs 45,5-8 alapján hirdette Isten igéjét. Az Úr, mint a nagy Magvető, szétszórt ugyan bennünket szinte a szélrózsa minden irányába - mondta Gáncs Péter -, de ez a magvetés meghozhatja a jó és bőséges termést. Hiszen bárhol vagyunk, mindig az Isten tenyerén vagyunk, amely hordoz - hogy bele és egymásba kapaszkodjunk. O az igazság és szabadság egyedüli letéteményese ma is, éljünk bárhol ezen a világon magyarként és keresztényként - fejtette ki a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője. A püspök igehirdetését nyitott szívvel hallgatta a gyülekezet, szavain túl azonban azt is nagyra értékelte, hogy egy magas rangú egyházvezető hajlandó eljönni ezer kilométerre „csak azért”, hogy egy prédikációt elmondjon. Köszönjük az értékes üzenetet - útravalóként! Az áldozással és úrvacsorával egybekötött istentiszteletet ünnepi ’56-os műsor követte zsúfolt ház előtt. Megdöbbentő volt, amikor két egykori egyetemista, ár. Haris József, illetve dr. Ritter Károly elszavalta saját versét, amelyet annak idején Gödöllőn, illetve Marosvásárhelyen írt. Az előbbi az októberben megízlelt szabadságot köszöntötte, az utóbbi vérbe fojtását siratta. Döbbent csendben nézte végig és könnyezte meg a hallgatóság azt a félórás, remek összeállítást, amelyet Trencséni János készített Magyar József 1956- os filmjéből. Az ünnepi megemlékezésen Jókai Anna mondott beszédet, aki már nyolc évvel ezelőtt is vendége volt a közösségnek. Megrázó és elgondolkodtató előadásában párhuzamot vont 1848-49 és 1956 eseményei és következményei között. Szinte kísérteties azonosságot mutatott föl e két, hősiesen vívott és tragikusan végződött nemzeti katasztrófánk között, amelyek egészen a mai Magyarország szomorú mindennapjaiig kísértenek. Többek között Nagy Imrét, ’56 miniszterelnökét idézte, aki kivégzése előtt ezt mondta: „Attól félek, hogy azok fognak majd rehabilitálni, akik most felakasztanak...” Reménységet, megértést és szeretetet kell kémünk, hogy ezek a múltbeli tragédiák ne ismétlődjenek meg újra - mondta az írónő. Végül felolvasta legújabb művei egyikét, Krónikás ének 1956-2006 címmel. Köszönjük a három csúcsot: az igehirdetést, a filmet és az ünnepi beszédet! ■ Gémes István FOTÓ; BOTTÁ DÉNES An gelo Sodano bíboros XVI. Benedek pápa üzenetét tolmácsolja, a háttérben Ittzés János evangélikus, Bölcskd Gusztáv református püspök és Erdő Péter bíboros
