Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-29 / 44. szám

‘Evangélikus ÉletS

REFORMÁCIÓ

2006. október 29.

5

/

/

az ágostai hitvallás

Hitvallás, amelyet a győzhetetlen V. Károly császárnak az ágostai [augsburgi] birodalmi gyűlésen adtak át az 1530. esztendőben

Hazánkban az Ágostai hitvallást az 1530. évi benyújtása óta minden évszázadban legalább egyszer - de volt rá példa, hogy többször is - kiadták. A 20. század különösen is termékeny volt ebből a szempontból. A legutolsó kiadás megjelenése Ó957) óta azonban ötven év telt el, ennek példányai könyvesboltban már nem szerezhetők be.

Az újabb kiadás elkészítését ezenkívül más tényezők is indokolják. Egyrészt a teológiai képzés állandónak mondható, illetve az elmúlt években megelevenedett iskolai hitoktatás új igénye, másrészt az, hogy az Ágostai hitvallás benyújtásának 1980-ban ünnepelt 450. évfordulója, valamint a megigazu- lásról szóló evangélikus-római katolikus Közös nyilatkozat Augsburgban 1999. október 31 -én történt aláírása ökumenikus érdeklődést keltett.

A jelen fordítás nem teljesen új, hanem Nagy Gyula fordítását (1957) vette alapul, felhasználva Paulik János (1896, 1900) és Prőhle Károly (1930,1943) fordítását. A két azonos tekintélyű eredeti szöveg - latin és német - közül a korábbi fordításoknál is határozottabban a latin szöveget tolmácsolja a két fordító, Bódi Emese latintanár és Reuss András teológiai tanár. A fordítóknak ez az együttműködése újdonság az Ágostai hitvallás eddig készült magyar fordításainak történetében.

Az alábbiakban az egyházunk hitvallási iratait közreadó, készülő sorozat első kötetének kézirata alapján közöljük az Ágostai hitvallás első részét (a fő hitcikkeket). A bőséges jegyzetanyag, illetve a tájékozódást egyébként segítő szövegközi számozás közlésétől hetilapunkban eltekintettünk.

„És a királyok előtt szólok a Te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.” (Zsolt 119,46)

[Előszó]

Győzhetetlen és felséges Császár, legkegyelmesebb Urunk! Császári Felséged birodalmi gyűlést hirdetett meg Augsburgba, hogy ez tanácskozzék majd a török - a keresztyén név és vallás e legádázabb, örökös és régi ellensége - elleni védekezésről, hogyan lehetne dühödt támadásainak tartós és szakadatlan háborús felkészüléssel ellenállni; tanácskozzék továbbá szent vallásunk, a keresztyén hit ügyében támadt ellentétekről is, hogy a pártfelek egymás véleményét és álláspontját a vallás kérdésében kölcsönös szeretettel, jóakarattal és türelemmel nyilvánosan meghallgassák, megismerjék és mérlegre tegyék, s így - a mindkét oldal írásaiban eltérően tárgyalt kérdéseket helyreigazítva - ezek a dolgok elrendeződjenek és visszajussanak az egyetlen, egyszerű igazsághoz és a keresztyén egyetértéshez; így kövessük és őrizzük meg ezután az egyetlen, tiszta és igaz vallást, s amiképpen egy Krisztus [uralma] alatt vagyunk és küzdünk, ugyanúgy egy keresztyén egyházban is élhessünk, egységben és egyetértésben. Amikor minket, alulírottakat a többi választófejedelmekhez, fejedelmekhez és rendekhez hasonlóan az említett gyűlésre meghívtak, hogy a császári rendeletnek készségesen eleget tegyünk, idejében eljöttünk Augsburgba, s - dicsekvés nélkül mondjuk - a legelsők közt jelentünk itt meg.

Császári Felséged itt Augsburgban, e gyűlés kezdetén is tudtára adatta a választófejedelmeknek, fejedelmeknek és a birodalom többi rendjének más dolgokkal együtt, hogy a császári rendelet értelmében a birodalom minden egyes rendjének elő kell terjesztenie és át kell nyújtania véleményét, illetve állásfoglalását német és latin nyelven. Tanácskozásunkat követően, a múlt szerdán mi azt a választ adtuk Császári Felségednek, hogy részünkről hitvallásunk cikkeit a következő pénteken adjuk majd át. Azért hogy Császári Felséged akaratának eleget tegyünk, átnyújtjuk igehirdetőink és a magunk hitvallását a vallás kérdésében: így tanítottak nálunk mindeddig a Szentírás és Isten tiszta igéje alapján.

Ha tehát majd a többi választófejedelem, fejedelem és rend is ugyanígy - latin és német nyelvű iratokban - előadta véleményét a vallás ügyében az említett császári előterjesztés szerint, erre az esetre a Császári Felségedet, legkegyelmesebb Urunkat megillető engedelmességgel készségesen felajánljuk: az előbb említett fejedelmekkel, a mi barátainkkal és a rendekkel baráti módon tanácskozunk alkalmas, elfogadható módozatokról avégből, hogy - amennyire tisztességgel lehet - megegyezésre jussunk, s ezt az ügyet mindkét részről előterjesztett iratok alapján minden gyűlölködő szándéktól mentes, békülékeny szellemben ily módon megtárgyaljuk, a viszálynak köztünk, pártfelek közt Isten segítségével véget vessünk, és az egy, igaz, egyetértő valláshoz visszajussunk; amint valamennyiünknek az egy Krisztus [uralma] alatt kell lennünk, küzdenünk, s az egy Krisztust kell vallanunk, Császári Felséged rendeletének szellemében, és mindenek eljussanak Isten igazságára, mi ezért könyörgünk forró imádságokban Istenhez, segítse ezt az ügyet és adjon békességet.

Ha pedig az ügynek ez a megtárgyalása nem sikerülne Császári Felséged rendeletének szellemében, és eredménytelenül végződnék - ez a többi választófejedelemtől, fejedelemtől és rendtől mint a másik pártféltől függ -, mi akkor is bizonyságát adjuk: amennyire ez Istennel és jó lelkiismerettel lehetséges, semmit sem utasítunk vissza, ami valamiképpen a keresztyén egyetértés elérésére vezethet; Császári Felséged, valamint a többi választófejedelem, birodalmi rend és mindenki, akit csak áthat a szeretet és buzgóság az igaz vallás iránt, s aki ezt az ügyet részrehajlás nélkül meghallgatni hajlandó, a magunk és a mieink hitvallásából ezt majd kegyesen megismeri és megérti.

Császári Felséged a választófejedelmeknek, fejedelmeknek és birodalmi rendeknek nem egyszer, hanem ismételten azt is kegyesen tudtára adta, az Úr 1526. esztendejében Speyerben tartott birodalmi gyűlésen pedig császári üzenetének megadott és előírt formájában nyilvánosan felolvastatta, hogy Császári Felséged bizonyos, akkor megjelölt okoknál fogva ebben a vallási vitában nem kíván döntést hozni, ellenben a római pápánál szorgalmazni szándékozik a zsinat összehívását. Ez még részletekedés nélkül hinni kell; tudniillik, hogy egy isteni lényeg van, amelyet örökkévaló, testetlen, oszthatatlan Istennek neveznek, és [valóban] az is, végtelen hatalmú, bölcsességű és jóságú, teremtője és megtartója mindennek, láthatóknak és láthatatlanoknak; és mégis három egyenlő lényegű és hatalmú, együtt örökkévaló személy van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A személy szót pedig olyan jelentéssel használják, ahogyan ebben az összefüggésben az egyházi írók használták: nem részt vagy tulajdonságot jelent másvalamiben, hanem azt, ami önállóan létezik.

Elítélik mindazokat a tévtanításokat, amelyek ez ellen a hittétel ellen támadtak, mint a maniche- usokat, akik két őslétezőt vallottak, a jót és a rosszat; továbbá a valentiniánusokat, ariánusokat, eunomiánusokat, mohamedánokat és minden hozzájuk hasonlót. Elítélik a régi és újfajta szamo- szaténusokat is, akik azt állítják, hogy csak egyetlen isteni személy van, ezért az Igéről és a Szentlé- lekről ravasz és bűnös módon úgy szónokolnak,

sebben kifejeződött egy évvel ezelőtt, a legutóbbi speyeri birodalmi gyűlésen. Császári Felséged itt Ferdinánd úr, Csehország és Magyarország királya, a mi jóakarónk és kegyes urunk által, továbbá a szóvivő és a császári meghatalmazottak útján többek közt tudatta üzenetében, hogy Császári Felséged tudomásul vette és végiggondolta azt a javaslatot, amelyet Császári Felséged birodalmi helytartója, a császári kormány elnöke és tanácsosai és a Regens- burgban egybegyűlt többi rend küldöttei terjesztettek elő az egyetemes zsinat egybehívására, s hogy a zsinat összehívását Császári Felséged is hasznosnak ítéli; mivel pedig azok az ügyek, amelyekről akkoriban Császári Felséged és a római pápa közt tárgyalás folyt, szorosan összefüggnek a megegyezés és a keresztyén kibékülés kérdésével, Császári Felséged nem kételkedik benne, hogy a római pápa rávehető lesz az egyetemes zsinat megtartására. Mindezért Császári Felséged kifejezte abbeli igyekezetét, hogy a római pápa ilyen zsinatnak az első alkalmas időpontban meghívólevelek útján történő kihirdetéséhez és egybeseregléséhez hozzájáruljon.

Arra az esetre tehát, ha ezek az ellentétek köztünk és a másik fél között barátságos módon nem rendeződnének, Császári Felséged előtt az eddigieken felül teljes engedelmességgel még arra is késznek mutatkozunk, hogy megjelenjünk és számot adjunk ilyen keresztyén, szabad egyetemes zsinaton, amelynek egybehívásáról a választófejedelmek, fejedelmek és birodalmi rendek igen nehéz tanácskozások nyomán mindig nagy egyetértéssel határoztak mindazokon a birodalmi gyűléseken, amelyeket Császári Felséged uralkodása idején tartottak. Ehhez a zsinathoz és Császári Felségedhez ebben a rendkívül nagy és súlyos ügyben kellő módon, törvényes formában már előbb is fellebbeztünk. Ehhez a fellebbezéshez mind a mai napig ragaszkodunk, és tőle - ha az ügyet a császári meghívólevél értelmében barátságos módon meg nem hallgatják és a keresztyén egyetértés helyre nem áll, - sem ezen, sem más tárgyaláson, eltérni nem szándékozunk, de nem is tudunk; erről ezen a helyen is nyilvánosan tanúságot teszünk.

A fő hitcikkek

[I. Istenről]

A gyülekezetek nálunk nagy egyetértéssel tanítják: a niceai zsinat határozata az isteni lényeg egységéről és a három személyről igaz, és azt minden kételhogy azok nem külön személyek, hanem az Ige csupán a hangzó igét, a Lélek pedig a létezőkben található teremtett mozgatóerőt jelenti.

[II. Az eredeti bűnről]

Tanítják továbbá, hogy Adám bűnbeesése után a származás természetes rendjében minden ember bűnnel születik, vagyis istenfélelem és Istenbe vetett bizodalom nélkül és bűnös kívánsággal, és hogy ez az eredeti betegség vagy romlás valóban bűn, amely kárhoztat, és most is örök halált hoz azoknak, akik nem születnek újjá a keresztség és a Szentlélek által.

Elítélik a pelagiánusokat és másokat, akik tagadják, hogy az eredeti romlás bűn, és hogy kisebbítsék Krisztus érdemének és jótéteményeinek dicsőségét, azt állítják, hogy értelmének ereje által az ember megigazulhat Isten színe előtt.

[III. Az Isten Fiáról]

Tanítják továbbá, hogy az Ige, azaz Isten Fia, a bol- dogságos Szűz Mária méhében magára vette az emberi természetet, hogy a két természet - az isteni és az emberi - elválaszthatatlanul legyen összekötve a személy egységében, az egy Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember, szűz Máriától született, valóságosan szenvedett, keresztre feszíttetett, meghalt és eltemettetett azért, hogy kiengesztelje irántunk az Atyát, és áldozattá legyen nemcsak az eredeti vétekért, hanem az emberek minden elkövetett bűnéért is. Ugyanő alászállt a poklokra, és valóban feltámadt a harmadik napon, majd felment a mennybe, hogy az Atya jobbjára üljön, és mindörökké országoljon és uralkodjék minden teremtményen, és megszentelje azokat, akik benne hisznek, a szívükbe küldött Szentlélek által, hogy vezesse, vigasztalja, megelevenítse őket, és védelmezzen az ördöggel és a bűn hatalmával szemben. Ugyanez a Krisztus egyszer majd nyilvánvalóan visszatér, hogy megítélje az élőket és a holtakat stb. az Apostoli hitvallás szerint.

[IV. A megigazulásról]

Tanítják továbbá, hogy az emberek nem tudnak megigazulni Isten színe előtt a saját erejükből, érdemeik vagy cselekedeteik alapján, hanem ingyen, Krisztusért, hit által igazulnak meg, ha hiszik, hogy (Isten) kegyelmébe fogadja őket, és megbocsátja bűneiket a Krisztusért, aki halálával bűneinkért eleget tett. Ezt a hitet számítja be Isten előtte érvényes igazságul. Római levél 3. és 4. fejezete.

[V. Az egyházi szolgálatról]

Azért, hogy erre a hitre eljussunk, rendeltetett az evangélium tanításának és a szentségek kiosztásának szolgálata. Mert az ige és szentségek mint eszközök által kapjuk a Szendéiket, aki hitet támaszt - ahol és amikor Istennek tetszik - azokban, akik hallják az evangéliumot: azt tudniillik, hogy Isten nem érdemeink miatt, hanem a Krisztusért igazítja meg azokat, akik hiszik, hogy Isten őket a Krisztusért kegyelmébe fogadja. Hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk [Gál 3,14].

Elítélik az anabaptistákat és másokat, akik azt tartják, hogy az ember külső ige nélkül, saját előkészületei és cselekedetei útján nyeri el a Szendéiket.

[VI. Az új engedelmességről]

Tanítják továbbá, hogy ennek a hitnek jó gyümölcsöket kell teremnie, és hogy a jó cselekedeteket, amelyeket Isten rendelt, Isten akaratáért kell megtennünk, nem pedig abban bízva, hogy ezekkel a cselekedetekkel Isten színe előtt érdemessé lehetünk a megigazulásra. Mert a bűnbocsánatót és megigazulást hittel lehet megragadni, amint Krisztus szava is bizonyítja: „Bár mindezeket megcsele- kedtétek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk.” Ugyanezt tanítják a régi egyházi írók is. Ambrosius ugyanis így szól: „Isten azt végezte, hogy aki Krisztusban hisz, az üdvözül, és cselekedet nélkül, egyedül hittel, ingyen nyeri el a bűnök bocsánatát.”

[VII. Az egyházról]

Tanítják továbbá, hogy az egy szent egyház minden időben megmarad. Az egyház pedig a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. Az egyház valódi egységéhez elegendő egyetérteni az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy mindenütt hasonlók legyenek az emberi hagyományok, vagyis az emberek által megállapított vallási szokások és szertartások; amint Pál mondja: egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek stb.

[VIII. Mi az egyház?]

Bár az egyház önmagában a szentek és igazán hívők gyülekezete, mivel azonban ebben az életben sok képmutató és gonosz keveredik közéjük, ezért a szentségekkel akkor is szabad élni, ha gonoszok szolgáltatják ki, Krisztus mondása szerint: az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek stb. A szentségek is, az ige is Krisztus rendelése és parancsa folytán hatékonyak, még akkor is, ha gonoszok nyújtják azokat.

Elítélik a donatistákat és hasonlókat, akik tagadták, hogy szabad gonoszok szolgálatával élni az egyházban, s úgy gondolták, hogy a gonoszok szolgálata haszontalan és hatástalan.

[IX. A keresztségről ]

A keresztségről azt tanítják, hogy szükséges az üdvösséghez, és hogy Isten a keresztség által felkínálja kegyelmét, továbbá hogy meg kell keresztelni a gyermekeket. Ezeket a keresztség által Istennek felajánlva Isten a kegyelmébe fogadja őket.

Elítélik az anabaptistákat, akik helytelenítik a gyermekkeresztséget, és azt állítják, hogy a gyermekek keresztség nélkül üdvözülnek.

[X. Az úrvacsoráról]

Az úrvacsoráról azt tanítják, hogy Krisztus teste és vére valóságosan jelen van, és kiosztásra kerül az úrvacsorával élőknek; és elutasítják azokat, akik másként tanítanak.

[XI. A gyónásról]

A gyónásról azt tanítják, hogy a magánfeloldozást meg kell őrizni a gyülekezetekben, bár a gyónásban nem szükséges az összes vétek felsorolása. A zsoltár szerint ugyanis ez lehetetlen: a tévedéseket ki veheti észre?

[XII. A bűnbánatról]

A bűnbánatról azt tanítják, hogy akik a keresztség után bűnbe estek, bármikor részesülhetnek bűnbocsánatban, ha megtérnek, s az ilyen bűnbánatra térteket az egyház köteles feloldozni. A bűnbánat pe-