Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-02-26 / 9. szám
‘Evangélikus ÉletB PANORÁMA 2006. február 26. 7 Keresztény nevelőszülők kerestetnek Beszélgetés Jády Luca nevelőszülői tanácsadóval Könyvmisszió ► Gyülekezeti könyvterjesztők és keresztyén könyvesboltok első szakmai napját rendezik meg több mint húsz kiadó és - reménység szerint - több száz gyülekezeti és „hivatásos” könyvterjesztő részvételével március 25- én a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnáziumban. A programot a Harmat Kiadó, a Kálvin Kiadó, a Luther Kiadó és a Magyar Bibliatársulat közösen szervezi. A szakmai nap keretében általában a Szentírás és a keresztény könyvek olvasásának és továbbadásának missziói lehetőségeire szeretnék fölhívni a figyelmet, megosztva egymással e szolgálat örömeit és nehézségeit. Az alábbi írás ébresztő, elgondolkodtató szándékkal íródott mindazok számára, akik olvasóként, gyülekezeti tagként bármilyen módon kapcsolatba kerülnek a Bibliával, illetve keresztény könyvekkel, egyházi újságokkal. ► Egészség. Család. Munkahely. Csak elvesztésük ébreszt rá arra, hogy sem az egyik, sem a másik megléte nem természetes. A szeretetteljes családi háttér, az otthon melege hazánkban sok gyermeknek sajnálatos módon nem adatik meg. A nekik való segítségnyújtás új formája lehet a keresztény nevelőszülői hálózat. A most induló kezdeményezésről, valamint a nevelőszülővé válás mikéntjéről Jády Luca nevelőszülői tanácsadóval beszélgettünk.- Történelem-hittan szakos tanárként végzett a Károli Gáspár Református Egyetemen. Most mégsem egy iskola tanárijában ülve beszélgetünk oktatási kérdésekről, hanem a Fővárosi Önkormányzat egyik épületében a nevelőszülői tanácsadásról. Mi ösztönözte arra, hogy pályát módosítson?- Pedagógusként Pécelen dolgoztam, a Fáy András Mezőgazdasági, Közgazda- sági Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégiumban. Szerettem tanítani, de szembesülnöm kellett azzal, hogy ha a katedrán maradok, nem tudok hathatós segítséget nyújtani a gyerekeknek. És mivel hiszem, hogy minden embernek feladata van, keresni kezdtem a helyemet, ahol többet és jobban segíthetnék. így kerültem a Területi Gyermekvédelmi Szak- szolgálat (Tegyesz) nevelőszülői és kollégiumi szolgálatához, Budapest nyolcadik kerületébe.- Állami gondozottakkal foglalkozik. Hány ilyen gyermek él ma Magyarországon, illetve Budapesten?- Engedje meg, hogy helyesbítsek. A szociális szakmában - a köznyelvben elterjedt „állami gondozott” helyett - a „gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermek” fogalmát használjuk. Magyar- országon összesen 18-20 ezer ilyen kiskorú él, Budapesten 2400 az érintett tizennyolc év alattiak száma. A 0-3 éves korosztály csecsemőotthonokban él, a náluk idősebbek gyermekotthonban vagy lakóotthonban nevelkednek 18 éves korukig. Az úgynevezett utógondozás még hat évig, tehát 24 éves korig biztosítva van. Gyermekvédelmi gondoskodásba kerül, akinek a szülei meghaltak, vagy élnek ugyan, de lemondtak róla. Továbbá ebben részesülhetnek azok a gyerekek is, akik nehéz családi körülmények között élnek - gondolok itt súlyos anyagi problémákra, alkoholizmusra, erőszakra. Innen vezet tovább az útjuk a nevelővagy az örökbe fogadó szülőkhöz.- Mi a különbség egy örökbefogadó, illetve egy nevelőszülő között?- A nevelőszülők feladata - nagyon leegyszerűsítve - az, hogy biztonságos otthont nyújtsanak a náluk elhelyezett gyermekeknek mindaddig, amíg azok nem kerülhetnek vissza saját, vér szerinti családjukba vagy egy örökbe fogadó családhoz. Ez átmeneti állapot, amely számos esetben évekig elhúzódik, sokszor a nagykorúvá válásig. Örökbe fogadni csak olyan gyermeket lehet, akinek nincs vér szerinti kapcsolata. Az örökbe fogadó szülők jogilag is sajátjukként nevelik a gyermekeket.- A nevelőszülő ezek szerint nem fogadhatja örökbe a nála cseperedőket.- A nevelőszülőség nem jelent örök- befogadást. Ám ha egy gyermek örökbe fogadhatóvá válik, először mindig a nevelőszülőt kérdezik meg.- Mindennapi munkája során Ön rendszeresen találkozik leendő, illetve gyakorló nevelőszülőkkel. A jelentkezőnek milyen kívánalmaknak kell megfelelnie ahhoz, hogy egy gyermek gondviselője legyen?- A nevelőszülőség feltételeit a gyermekvédelmi törvény rögzíti. Nevelőszülő lehet minden olyan büntetlen előéletű magyar állampolgár, aki betöltötte a 24. életévét, illetve közte és a gondozott gyermek között legalább tizennyolc, legfeljebb negyvenöt év a korkülönbség. A jelentkezőnek továbbá fizikailag és pszichésen is alkalmasnak kell lennie arra, hogy gyermekeket neveljen. Az otthonának is megfelelőnek kell lennie. Természetesen szükség van arra is, hogy házastársa, illetve élettársa is hozzájáruljon a gyermek befogadásához. Ha valaki elvállalja ezt a feladatot, annak kötelességei vannak a rábízott élettel szemben: nevelnie, gondoznia, taníttatnia kell egy vagy több gyermeket. Mint mondottam, biztosítania kell a vér szerinti szülőkkel való kapcsolattartást, és elő kell segítenie azt, hogy a gyermek visszakerülhessen elsősorban a saját családjába, vagy ha ez nem lehetséges, akkor egy örökbe fogadó családba.- A hívő nevelőszülők miben „mások", mint azok, akik nem vallják magukénak a keresztény értékeket?- A „plusz" abban jelentkezik, hogy az Istenhez és az egyházhoz való kötődés fontos támasz lehet ebben a szép szolgálatban. Hiszen minden, családjától távol élő gyermeknek megvan a maga sebe, terhe, amelyet cipelnie kell. Amint arról már szó esett, sokan közülük korábban nehéz szociális körülmények között éltek, a verekedés, az alkoholfogyasztás sem volt ritka otthonuk falai között. Aki egy „idegen” gyermeket befogad, annak erre alaposan fel kell készülnie. A nevelőszülővé válás hosszú folyamat. Hatvanórás felkészítő tanfolyamon kell részt venniük a jelentkezőknek. Ezalatt a tréninget végző szakemberek - egy pszichológus és egy gyakorló nevelőszülő - segítségével meggyőződhetnek arról, hogy alkalmasak-e nevelőszülőnek, vagy sem. Ne fogadjon gyermeket magához az, aki meghalt csecsemőjét próbálja pótolni, vagy csupán - sajnos már ilyen is akadt - „játszótársat” szeretne a saját gyermeke mellé.- Az Istenhez és az egyházhoz való kötődés fontos támasz lehet ebben a szép szolgálatban, mondotta. Ezért is merült fel Önben a keresztény nevelőszülői hálózat kiépítésének gondolata?- Valójában nem én vagyok az ötletgazda, hanem dr. Radoszáv Miklós, a Tegyesz általános igazgatóhelyettese. Vele beszélgettünk arról, hogy jó lenne nem egyszerűen csak újabb nevelőszülőket toborozni, hanem olyan családokat keresni, amelyek a rájuk bízott gyermekeket majd vallásos szellemben kívánják nevelni. Az általuk biztosított értékrend fontos fogódzót, biztos alapot adhat az élethez a nevelőszülőktől útnak indult fiatalok számára. Ezért fáradozom azon, hogy ezen elképzelés megvalósítását segítsem, azaz új, keresztény hátterű szülőket keresek, és a jövőben szeretném, ha a keresztény nevelőszülők egymással is kapcsolatot tartva erősítenék egymást a nehéz szolgálat végzésében.- Hogyan kezdett hozzá ehhez a munkához?- Levelet küldtem Józsefváros katolikus plébániáira, valamint a református és evangélikus lelkészi hivatalokba. A leendő szülőket a gyülekezetek mellett az egyházi sajtón keresztül is szeretnénk elérni. A „keresési területet” azonban nem szűkítjük le csupán Budapestre, hanem a főváros környékéről is várjuk a jelentkezéseket. Tizenöt-húsz családra lenne szükség ahhoz, hogy megkezdhesse a működését egy fővárosi keresztény nevelőszülői hálózat. Bővebb információ: Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat, 1081 Budapest, Alföldi u. 9-13. Telefon: 1/323-2900; 1/323-2936. ■ Gazdag Zsuzsanna A nyilvánosság előtt és szakmai körökben egyaránt vita folyik arról, hogy a hazai olvasáskultúra színvonala milyen mértékben romlik, egyáltalán romlik-e, és ha igen, akkor mely korosztályokat érint súlyosabban a változás. A szakértők általában egyetértenek abban, hogy a fiatalabb korúak veszélyeztetettebbek, hiszen nem a könyvekkel találkoznak először: a vizuális kultúra térhódításával elsősorban a televízió - és csak azután a számítógép - szorítja vissza, öli meg az olvasási kedvet az emberekben. Számos próbálkozásnak lehettünk tanúi az elmúlt években, amelyek az olvasás népszerűsítését, az olvasóvá nevelést voltak hivatottak szolgálni több-kevesebb sikerrel (például az olvasás éve vagy A nagy könyv játék). Arról azonban kevés szó esik az egyházi médiában, hogy hányán maradnak távol a templomoktól a vasárnap délelőtt közvetített istentiszteletek vagy a hét minden napján reggeltől estig játszott televíziós szappanoperák miatt. S hogy hányán nem veszik kezükbe a Szentírást naponként vagy ritkábban, de rendszeresen - a hozzá tartozó hitmélyítő irodalomról már nem is beszélve. Lépten-nyomon halljuk azt is, hogy a romló életszínvonal következtében az emberek egyre kevesebb pénzt költenek könyvekre, ezért - az országos üzletláncok kivételével - egyre nehezebb a könyvesboltok gazdaságos működtetése. Ugyanakkor az elmúlt esztendők arról tanúskodnak, hogy sorra nyílnak országhatáron innen és túl a keresztény könyvesboltok, melyek - ha a templomajtókban, gyülekezeti házakban fölállított iratterjesztő asztalok számát nézzük - csak a jéghegy csúcsát jelentik. Hogyan is van ez? Az iratmisszió az egyik legkézenfekvőbb lehetőség valamennyi olvasni tudó és szerető keresztény ember számára, hogy Jézus Krisztus parancsának eleget téve elmenjen, és hirdesse az evangéliumot (lásd Mt 28,19). Az újszövetségi történet szerint az etióp kincstárnok egy Ézsaiás-tekercset vett Jeruzsálemben valakitől, akinek bizonyára nem ő volt az első vásárlója. Azután a hozzászegődő Fülöptől azt kérte, hogy magyarázza meg neki a szöveg értelmét (lásd ApCsel 8,26-40). íme egy példa arra, hogy az írások terjesztése már az Ószövetség népe között is bevált missziói eszköz volt, és ezt az Újszövetség gyülekezetei is kezdettől fogva gyakorolták. A gyülekezeti munkás pedig azzal foglalatoskodott - felkészült is volt a tekintetben -, hogy az írások értelmét kifejtse: misszionáljon és evangélizáljon, azaz az élő Istenhez vezessen embereket az evangélium hirdetése által. Hiszen a Feltámadott is erre tanította övéit az emmausi úton, amikor „elmagyarázta nekik mindazt, ami az írásokban róla szólt” (Lk 24,27)! Az iratmisszió a gyülekezeti igehirdetés folytatása, egyben a hívő ember nyitottságát mutatja: azt tanúsítja, hogy készséggel hirdeti „a békesség evangéliumát” a világ számára. Ahogy Jörg Zink írja Istennel élni című könyvében: „Isten szeretetével szeretni az embereket, reménykedni a világot illetően, készen arra, hogy Isten felhasználjon minket - ez lenne a feladat.” Ha valamelyik városi gyülekezet vagy egy tagja vállalkozik arra, hogy keresztény könyvesboltot nyit, azzal már egy határozott és mások számára is példaértékű lépést tett a misszió területén. A bolti munkatársaktól alapos felkészültséget igényel a naponkénti helytállás. A templomon kívüli közegben kell dolgozniuk, ahol a legnagyobb feladatok egyike talán az, hogy azok figyelmét is fölkeltsék a keresztény könyvek iránt, akik egyébként közönnyel, érdektelenül mennének el a kirakat előtt. Persze az sem kevésbé fontos, hogy folyamatosan a gyülekezeti vásárlók rendelkezésére álljon a keresztény könyvkiadók széles választéka. Az egyházi és a szekuláris világból érkező igényeknek való kettős megfelelés nem könnyű akkor, amikor valóban csökkenni látszik nem csupán általában a könyvek, hanem - ami számunkra fontosabb - a Szentírás olvasásának igénye is. Ki szabad - sőt ki is kell - használnunk a televízió és a világháló nyújtotta lehetőségeket az evangélium hirdetésében, de nem felejthetjük el, hogy rajtuk keresztül sem Istennel, sem keresztény testvéreinkkel, sem azokkal, akikhez Krisztus parancsa folytán elküldetünk, teljes közösségbe nem kerülhetünk. Az elmélyült olvasás bensőségességét, főként a napi bibliatanulmányozással együtt járó imádságos csendet nem pótolhatják a modem technika minden tevékenységünket „megkönnyíteni” akaró vívmányai, de bibliaórára sem ülünk be ölünkben a személyi számítógépünkkel, hogy segítségével bontogassuk közösen Isten igéjének üzenetét! A gyülekezeti iratmisszió éppen azzal a feladattal ruház fel bennünket, keresztény embereket, hogy naponkénti bibliaolvasóként „magunk vállaljunk felelősséget lelki-szellemi növekedésünkért” (Klaus Douglass: Megalapozott hit), ne pedig másokra hárítsuk, valamint hogy képessé váljunk az önálló ítéletalkotásra. Hogy a Biblia jobb megértését segítő, tartalmas kiadványok segítségével személyesen járjunk utána a magunk hitének, reménységünk tárgyának és céljának. Mindez annak a felelősségét is jelenti, hogy amit elolvastunk, jónak találtunk s meg is tanultunk, azt adjuk tovább alázattal és bölcsen, szeretettel tanítva a hozzánk közel kerülőket. Az iratmisszió bármely gyülekezeti munkaág részévé válhat. A gyerekmunkában, hittanoktatásban, keresztelőre készülő családok, jegyespárok, konfirmandusok felkészítésében, az ifjúsági munkában, a kórházi lelkigondozásban, családlátogatásban, a bel- és külmisszió valamennyi területén nélkülözhetetlen a jó könyv - egyházi folyóiratainkkal, lapjainkkal együtt (!) -, hogy a hirdetett, kimondott szavak kinek-kinek a saját életében, gyülekezeti, egyházi közösségében valósággá váljanak. A kisebb településeket ma is az jellemzi, hogy mindössze két lehetőség adatik az ott élők számára ahhoz, hogy hasznos olvasnivalóhoz jussanak: a templom és a könyvtár (ha ugyan ez utóbbi létező fogalom még olyan helyeken, ahol bezárt az iskola, és az önkormányzat súlyos anyagi gondokkal küzd). Az iratmisszió részét képező gyülekezeti iratterjesztés által ezért minden templomjáró testvér „sajtóapostollá” válva teljesítheti a misszió nagy parancsát. ■ Fodor Csaba A rendezvénnyel kapcsolatban érdeklődni, illetve résztvevőnek jelentkezni az 1/466-9896-os telefonszámon, illetve a jelentkezes@harmat.hu e-mail címen lehet március 10-ig. Hazatérő kincsek Vass Lajos, a kulturális minisztérium politikai államtitkára, Gémest Ferenc, a külügyi tárca helyettes államtitkára és Csomós József református püspök február 15-én aláírta azt a jegyzőkönyvet, amely tartalmazza a II. világháború során a Magyarországi Református Egyház Tiszáninneni Egyházkerülete sárospataki református kollégiumának a könyvtárából elvitt, a Nyizs- nyij Novgorod-i Lenin Könyvtárban őrzött könyvek hazahozatalát követő feladatokat. A visszaszolgáltatott könyvek állapotfelmérés és állagmegóvás céljából az Országos Széchényi Könyvtárba kerülnek. A felek megállapodtak a hazakerülő könyvek kiállításának feltételeiről is. A tervek szerint a nagyközönség a gyűjteményt a Magyar Nemzeti Múzeumban ez év március i-jétől június közepéig tekintheti meg. A kiállítás után a gyűjtemény hazakerül jogos tulajdonosához, a Magyarországi Református Egyház Tiszáninneni Egyházkerülete sárospataki református kollégiumának a könyvtárába. Repülőgéppel, speciális konténerben érkeznek haza a sárospataki könyvek Magyarországra. A szállítás időpontját egyelőre nem ismerik, de Csomós József szerint február 25-ig hazaérhetnek a könyvek. Szóba került az is, hogy a budapesti kiállítás megnyitóján valószínűleg a hazánkban tartózkodó Vlagyimir Putyin orosz elnök is részt fog van venni. Az is kiderült, hogy Magyarország 12 millió rubel (mintegy 80 millió forint) térítést nyújt a Lenin-könyvtámak a sárospataki kötetek tárolásáért. H Forrás: www.református.hu könyv/misszió # GYÜLEKEZETI KÖNYVTERJESZTŐK ÉS KERESZTYÉN KÖNYVESBOLTOK ELSŐ SZAKMAI NAPJA 2006. március 25. 9-16 óra Lónyai Utcai Református Gimnázium 1092. Budapest Kinizsi utca 1-7. Szervezők: HARMAT KIADÓ - kAivín kiadó - LUTHER KIADÓ - MAGYAR BIBUATÁRSULAT további kiadókkal együttműködve • Olvasási szokásaink • S/entirás a 3.évezred elején » A terjesztés öröme! és nehézségéi • Tapasztalatcsere: honnan, hogyan, mikor, kinek... • Közösség • Megismerkedés kb. 20 kiadó kínálatával A részvétei és a vendéglátás ingyenes, de regisztrációhoz kötött. jelentkezés: Telefonon: (1)466-9896 E-maiíben; jeientkezes@hafmat.hu Határidő: 2006. március 10. Értékes könyv ajándékcsomagról a kiadók gondoskodnak. A rendezvényt támogatja; a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiái Egyesülete. http://bolt.lutheran.hu/ • http://wmv.harmat.hu/ http://www.kalvinkiado.hu/ • http://www.bibliatarsulat.hu/
