Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-02-26 / 9. szám
6 2006. február 26. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletB Akadémiai pályadíj a bonyhádi tanárnak ► A Magyar Tudományos Akadémia a múlt év végén Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette Gruber Lászlót. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium harminchét éves földrajz-történelem szakos tanára a tanítás mellett végzett kutatómunkájában elért tudományos eredményével érdemelte ki a jutalmat. Pályamunkájának tavaly kiadott könyve képezte az alapját, amely Ausztrália, Óceánia és az Antarktisz természeti földrajza címmel a Dialóg Campus Kiadó gondozásában látott napvilágot. Az is sokat nyomott a latban, hogy Gruber az elmúlt tíz évben huszonkét publikációt jelentetett meg különböző szaklapokban. A díjra Meskó Attila, az MTA főtitkára hirdetett pályázatot. Több mint száz pályamű érkezett: a társadalomtudományok kategóriájában nyolcán, a természettudományok kategóriájában négyen - köztük Gruber - nyerték el az elismerést az akadémikusok döntése alapján.-Nem tartom magam szakbarbárnak, jobban szeretem az általános műveltségi megmérettetéseket - mondja Gruber László. - A középiskola az utolsó olyan állomás egy ember életében, ahol az általános műveltségi alapokat megkaphatja. Komplex témákban versenyeztetem diákjaimat, például az Utazzunk együtt! című országos középiskolai tanulmányi versenysorozaton, melynek tavaly Kína volt a témája, s háromfős csapatunk országos második helyezett lett. Idén ugyanez a gárda Japán témájában hetedik helyezést szerzett. A Magyarország világörökségei elnevezésű pályázatnak eddig négy fordulóját rendezték meg; ezek eredménye alapján a közel kétszáz indulóból országos második helyen áll a bonyhádi gimnázium csapata.- A diákok ismereteinek bővítése mellett szereti a saját tudását is próbára tenni: többször is láthattuk televíziós vetélkedőkben.- Ez a hobbim, a gimnáziumban létre is hoztam egy Kvízklubot, melynek tagjai kéthetente jönnek össze. Tavasszal harmadik alkalommal rendezzük meg a „Kvízelítő” nevű, dunántúli és budapesti indulókat fogadó versenyünket középiskolásoknak. Örülök annak, hogy újra van földrajz fakultáció gimnáziumunkban. A Teleki Pál országos földrajz-földtan emlékverseny megyei fordulóján két második helyezést szereztek diákjaink, tavaly a Less Nándor országos földrajzversenyen pedig ötödik helyezett versenyzőnk volt. A földrajz népszerűsítése érdekében hoztam létre a Világutazó Klubot, melynek vendégei közt megfordultak már az Antarktiszt, illetve a Himaláját megjártak is. Megalakítottuk az „Utazóiskolát”, melynek keretében Tunéziába szerveztünk csoportot a bonyhádi gimnazistákra építve, a következő úti célunk pedig Törökország lesz.- Tavaly jelent meg az Ausztrália, Óceánia és az Antarktisz természeti földrajza című könyve. Honnan jött az elhatározás, hogy éppen ebben a témában publikáljon?- A szegedi egyetemen a kollégáim mindig panaszkodtak, hogy nincsenek megfelelő tankönyvek és jegyzetek e témában. Úgy gondoltam, a mi feladatunk ennek megírása. Mivel egyik területen sem jártam még, elkezdtem könyvtáraz- ni, filmeket nézni, bejártam az ausztrál nagykövetségre, és faggattam az Ant- arktiszon járt barátomat. Fordítottam német és angol cikkeket, így sok olyan dolog is bekerült a könyvbe, amely azelőtt magyar nyelven még nem jelent meg. Közel száz ábra színesíti a kötetet. Úgy próbáltam megírni, hogy minden korosztály találjon benne számára érdekes olvasnivalót. A heti húsz-huszonöt órányi tanítás mellett mintegy három év alatt készült el. Fontosnak tartom, hogy a pedagógusoknak járjon alkotói szabadság, amelyet hasonló kutatómunkákra használhatnának fel.- A bonyhádi gimnázium vezetősége azért igyekszik támogatni pedagógusai szakmai fejlődését: november folyamán Ön elutazhatott Japánba egy kéthetes tanulmányútra.- A Japán Alapítvány nemzetközi pályázatot írt ki földrajz és/vagy történelem szakos középiskolai tanároknak egy kéthetes tanulmányútra. Magyarországról ötödmagammal nyertem el az utazás lehetőségét. Összesen tizenhét országból hatvanhatan mehettünk Japánba. Megismerkedtünk több város nevezetességeivel és a japán hagyományokkal, előadásokat hallgattunk a japán oktatásról, iskolákat is látogattunk. Tetszett, hogy a japánok igen fontosnak tartják a gyerekek zenei képzését, minden iskolás játszik valamilyen hangszeren. A legnagyobb élmény az volt számomra, hogy átélhettem egy enyhébb földrengést, és hogy láthattam a Fudzsi hegyet - tudtuk meg Gruber Lászlótól, aki hangsúlyozta azt is, hogy feleségének és gyermekeinek a támogatása elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy minden feladatkörében helyt tudjon állni. A díjazott végül elmondta, hogy élet- útjával szeretne példát mutatni a fiataloknak, hisz ő mázai falusi gyerekként indult, s önerejéből jutott el idáig - bizonyítva, hogy az ember, ha komolyan és következetesen végzi a feladatát, megvalósíthatja a terveit. ■ Máté Réka Gruber László 1968-ban született Bony- hádon. 1986-ban ugyanitt érettségizett a Petőfi Sándor Gimnáziumban. A szegedi József Attila Tudományegyetem földrajz-történelem szakán végzett 1993-ban. A diploma megszerzése után egy évig a göttingeni Georg-August Universitäten végzett kutatómunkát a környezetvédelem történetének témakörében. 1994 szeptemberétől PhD-ösztöndíjas volt a szegedi József Attila Tudományegyetem Természeti Földrajzi Tanszékén, kutatási területe a Dél-Tisza-völgy történeti földrajza volt. Közben előadásokat tartott, szemináriumokat vezetett, vizsgáztatott, s több konferencián volt előadó. 1997 szeptemberétől a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézete Természetföldrajzi Osztályának tudományos munkatársaként dolgozott; a Balaton déli vízgyűjtőjének talajeróziós viszonyait vizsgálta. 1997 óta óraadó a József Attila Tudományegyetemen és a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 1998 szeptemberétől középiskolai tanár, előbb az etyeki Kolumbusz Kristóf Humángimnáziumban, majd 2001 augusztusától a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumban tanít. Számos hazai és nemzetközi tanulmányi-szakmai gyakorlatot szervezett, ezenkívül dolgozott a Magiszter című pedagógusmagazin olvasószerkesztőjeként is. Tagja a Geo-Environ Környezetvédő Egyesületnek, illetve a National Geographie Társaságnak. 1999-ben átvehette az MTA Szádeczky-Kardoss Elemér-díját, melyet a földtudományok területén tevékenykedőfiatal kutatók nyerhetnek el. Szakmai munkája elismeréseként munkahelyén, a bonyhádi evangélikus gimnáziumban 2005. őszén tanácsosi címet adományoztak Gruber Lászlónak. A „Petőfi híd” - iskola és gyülekezet között Szinte legendás, hogy az evangélikus egyház milyen sokat tett hazánkban az oktatás terén. Sajnálatos módon azonban hosszú évtizedekre megszakadt a korábban töretlen vonal. Ahogy az iskola és a gyülekezet szoros egysége megtört, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy mindkettő súlyos csorbát szenvedett. Hiszen a kettő egysége, a tudás és a hit együtt formálódhat csak meggyőződéssé! Márpedig bármilyen világ köszönt is ránk, meggyőződésünk nélkül erőtlenek vagyunk. Ez a felismerés vezérelte Krähling Dánielt, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperesét, amikor hosszú évekkel ezelőtt szót emelt a bonyhádi gimnáziumért, hogy az intézmény - gyökereihez visszatérve - új életre kapjon. Kitartásával, bölcsességével sikerült elérnie, hogy az evangélikus értékek kiemelkedő képviselőjévé váljon az iskola. Mi tesz egy intézményt evangélikussá? Mit jelent majd az egyház számára, gyülekezeteink számára a rengeteg munka, imádság és fáradozás? A lutheri kettős kormányzás elve alapján nem hiányozhat a hit jellemformáló ereje, amely a diákokra hatással kell, hogy legyen. A mai kiélezett oktatási helyzetben azonban egy egyházi gimnázium létjogosultságát elért eredményeinek kell igazolniuk. Egyedül a kiváló pedagógusok, a szakma és a fiatalok szeretete teszi.ezeket az intézményeket hitelessé, példaértékűvé. Hivatásukat csak azok töltik be megfelelően, akik szakmailag és emberileg is a tőlük telhető legtöbbet nyújtják. Ha pedig egy intézménynek ilyen szakemberei vannak, tudja: tanárainak és dolgozóinak szükségük van hitbeli megerősítésre, elismerésre, olyan találkozásra, amelyben megtapasztalják, hogy a hétköznapok munkájában és küzdelmeiben nincsenek egyedül, másutt mások ugyanezzel a meggyőződéssel munkálkodnak. Koszorúzás Petőfi szülőházánál Ónodi Szabolcs, az idén bicentenáriu- mát ünneplő Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium igazgatója régóta szívén viseli a gyülekezetek és az iskola egységének fontosságát. Ezért Káposzta Lajossal, a Bács-Kis- kun Egyházmegye esperesével és Lupták Györggyel, a kiskőrösi gyülekezet lelkészével karöltve kirándulást szervezett a tantestület számára. Először Petőfi Sándor szülőházánál rótták le tiszteletüket tanárok, iskolai alkalmazottak és lelkészek. A program a kiskőrösi, majd a soltvadkerti templom megtekintésével folytatódott. Káposzta Lajos óvodaalapítóként maga is elkötelezett híve az evangélikus értékeken nyugvó nevelésnek, így büszkén mutatta meg a soltvadkerti gyülekezeti óvodát. A bonyhádiak örömmel és szeretettel találkoztak az intézményvezető óvónőjével, Lakatosné Hachbold Évával. A lel- kületet tekintve nincs különbség a gimnázium és az óvoda között. Kiskőrösön az este folyamán az István Borház terített asztalánál esperes, pedagógus, iskolaigazgató és borász egyetértésben beszélgetett küzdelmeiről és várakozásairól. Felismerték: mindannyian ugyanabban reménykednek, ugyanazért küzdenek, mindannyian tehetnek egymás ügyéért, mert a végső cél közös. A visszaúton lett minden résztvevő számára nyilvánvalóvá az, hogy többről volt szó, mint egy kirándulásról. A találkozás olyan hidat emelt, amely két összetartozó világot kötött össze, ahogyan az újonnan emelt szekszárdi híd Bács-Kis- kunt és Tolnát. Két világ, egy haza! Egyház és iskola csak akkor létezik újra egységként, ha a pedagógus és az egyházi vezető, a gyülekezeti tag és az intézményvezető társ ugyanabban az elkötelezettségben, munkatárs ugyanabban az elhivatottságban. Tudásunkban és hitünkben egyaránt Krisztushoz való tartozásunkat kell felismernie a világnak. Munkánkon csak Isten akaratával van áldás! Ahogyan Krisztus híddá lett Isten és ember között, nekünk is szüntelen keresnünk kell az utat egymás felé, felismerve: együtt vagyunk Krisztus testében. ■ Kopf András Gyula Srí Lankától Afganisztánon át a Székelyföldig Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziumának és Kollégiumának a tanulói és tanárai 2005 karácsonyán megrendültén értesültek a Délkelet-Ázsia térségét sújtó szökőárról. Akkor úgy éreztük, tennünk kell valamit. Bármi apróságot, amellyel segíthetünk. Mivel odautazni nem tudtunk, és millióink sem voltak, egy kéthetes adománygyűjtő programot szerveztünk, melynek végén mintegy 300 ezer forintot sikerült összegyűjtenünk. Egy olyan szervezetet kerestünk, amelyik elviszi és megfelelő módon használja fel a pénzünket. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezetre (MOSZ) esett a választásunk. A szervezet munkatársai a Srí Lankán hajlék nélkül maradt családok megsegítésére fordították adományunkat; erről részletesen be is számoltak nekünk. Nagyon jó érzés volt, hogy a mi kis segítségünk is hasznos volt. A későbbiekben nagyon jó kapcsolat alakult ki a segélyszervezet és az aszódi gimnázium között. A MOSZ által épített kilencedik - Petőfiről elnevezett - afganisztáni iskola felszerelésében is közreműködhettünk: diákjaink egy Petőfi életét bemutató tablósorozatot készítettek az afganisztáni gyerekeknek, amelyet a segélyszervezet munkatársai és jószolgálati nagykövete, Kovács „Kokó" István juttattak el az ázsiai országba. Az ott élő diákok is készítettek ajándékokat a számunkra, amelyeket szintén a világbajnok bokszoló hozott el nekünk, mesélve az ott élő gyerekek helyzetéről. Úgy éreztük, hogy segíteni nagyon jó dolog, és egy keresztény értékrendű közösségben rendkívül fontos is. Elhatároztuk, hogy az adománygyűjtő programból hagyományt teremtünk. Úgy gondoljuk, hogy az adakozás az életünk része kell, hogy legyen. Fontos, hogy lehetőségeinkhez mérten másokról is gondoskodjunk. Sajnos mindig van olyan, aki segítségre szorul. Nem is kell ehhez olyan messzire utaznunk: elég, ha figyelemmel követjük a határaink közvetlen közelében élő magyar testvéreink sorsát. Az elmúlt hetekben az augusztusi árvíz sújtotta Székelyföld megsegítésére szerveztünk adománygyűjtő programot. A tavalyi tapasztalatoknak megfelelően az idén is egy sajátos versenyt rendeztünk a gimnázium osztályai között. A kéthetes program alatt ismét szerveztünk bolhapiacot, üzemeltettünk büfét, gyűjtöttünk papírt, üveget. Igyekeztünk megmozgatni gimnáziumunk tanulóit, hogy tevékenyen vegyenek részt a gyűjtésben. A cél nem az volt, hogy felmérjük, ki mennyi pénzt tud adni. Azt hirdettük ki egy nagy faliújságon, hogy melyik osztály mi mindent tett az ügy érdekében. A cselekedet számított. Diákjaink sokat dolgoztak azért, hogy a papírból, üvegből, apróságokból pénzadomány lehessen. Ebben a tanévben már az ökumenikus segélyszervezet segítségével szerveztük a gyűjtést. így ők adták az urnát, és sok háttéranyagot is kaptunk. A két hét alatt minden délben egy-egy rövid propagáló előadást tartottunk, hogy diákjaink minél jobban magukénak érezhessék Székelyföld ügyét. Levetítettük a segélyszervezet által küldött filmeket, olvastunk székely mesét, novellát, és készítettünk egy Székelyföldet bemutató faliújságot is. A gyűjtőprogram végét iskolánk kulturális bemutatója, a diákgála jelentette. Február 2-án, csütörtökön zárult az akció. Az utolsó napon délben a túrái néptáncegyüttes táncolt székely táncokat gimnáziumunk aulájában. Minden pénzt az urnába gyűjtöttünk, így mi sem tudtuk pontosan, mennyi is lesz a végösszeg. A versenyt szervező és lebonyolító 11. a osztály nagy izgalommal számolta össze, majd a diákgálán ünnepélyes keretek között adta át a segélyszervezet munkatársainak a kétheti munka eredményként összegyűlt pénzt. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Székelyföldön iskolát épít; a mi adományunkat is erre a célra szeretné fordítani. A programban az volt a nagyszerű, hogy nemcsak egyszerűen pénzt adtunk, hanem a gyűjtésben a gimnázium tanulóinak és tanárainak munkája, odafigyelése is benne volt. Amikor a diákgálán átadtuk a 230 500 Ft-ot, nem az összegre voltunk büszkék, hanem arra, hogy ezt mi - 659 diák, 55 tanár és 30 technikai dolgozó, vagyis az aszódi evangélikus gimnázium - együtt értük el. Együtt segíthettünk! ■ Kalina Katalin, a 11. a osztályfőnöke Az aszódi gimnazisták a székelyudvarhelyi árvízkárosultak számára gyűjtött adományt számlálják 1
