Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-02-26 / 9. szám
‘Evangélikus ÉletS 2006. február 26. KULTÚRKÖRÖK 5 Énekszóval kifejezett közös imádság Tízéves a Fővárosi Protestáns Kántorátus Emlékidézés Csömörön Első ízben rendeztek versmondó versenyt Túrmezei Erzsébet, a néhai evangélikus költőnő születésnapjára emlékezve a csömöri gyülekezet hittanos és már konfirmált gyermekei számára múlt vasárnap. Az egykori diakonissza-főnöknő sok szállal kötődött a gyülekezethez - ezt bizonyítja az is, hogy végső akarata szerint a csömöri temetőben helyezték örök nyugalomra. ► Az egyházzenét kedvelő keresztény hívek a kelenföldi evangélikus templomban minden vasárnap este olyan különleges alkalmon vehetnek részt, amely nemcsak az egyház zenei hagyományait méltóképpen őrző és ápoló protestáns istentisztelet, hanem egyben színvonalas és felemelő kulturális élményt is nyújt. A Fővárosi Protestáns Kántorátus szolgálata révén ezek az esték immár tíz éve gazdagítják egyházunk istentiszteleti és egyházzenei életét. A tízéves jubileum alkalmából a kántorátus vezetője, Bence Gábor adott interjút lapunknak.- Honnan jött a kórus megalapításának az ötlete?- Dr. Dobszay Lászlónak, a nemzetközi hírű katolikus egyházzene-professzornak - aki az MTA Zenetudományi Intézetének főmunkatársa és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének egyetemi tanára - a nevéhez fűződik. Utazásai során többek között Londonban is járt, ahol megfigyelte, hogy a város templomaiban jól szervezett, magas színvonalú egyházzenei alkalmakon lehet részt venni. Nagy hatással volt rá, hogy az angol főváros törődik azzal a kérdéssel, hogy a templomaiban milyen zenei élet folyik. Mivel szívügye az egyházzene, az angliai mintát alapul véve indítványozta: Budapesten is alakuljanak kántorátusok az önkormányzat támogatásával, hogy ezáltal néhány frekventáltabb helyen magas szintű egyházi muzsikával folyhasson az istentisztelet. Tíz évvel ezelőtt a professzor úr elérte a Fővárosi Önkormányzatnál, hogy az angol nagyvárosok példáját követve három kántorátus szerény anyagi támogatást kaphasson. Közülük kettő katolikus, egy pedig protestáns. A megalakulás idején keresett meg engem Dobszay László azzal a kéréssel, hogy vállaljam el a protestáns kántorátus vezetését református kollégámmal, Bódiss Tamással együtt.- A protestáns kántorátus Kelenföldön találta meg a székhelyét. Milyen előzményei voltak ennek?- A kelenföldi kórus tagjaival a kántorátus megalakulása előtt néhány évvel böjtben, adventben és a nyári táborok alkalmain már tartottunk a maihoz hasonló zsolozsmás, zsoltározó istentiszteleteket, legtöbbször vesperát - és a táborokban reggeli istentiszteletet, prímát is -, és már akkor kezdtünk ráérezni ezeknek a zenés istentiszteleti formáknak az ízére. A kántorátus megalakulása után ezek az istentiszteletek rendszeressé válhattak. 1- A zenés zsoltározó istentiszteletek liturgiái értéktöbbletük mellett igen komoly kulturális értéket is képviselnek. Miben ragadható meg ezeknek az alkalmaknak a különlegessége a protestáns hitéletben?- Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy olyan gyülekezeti közegben nevelkedtem itt Kelenföldön - egy lelkes ifjúsági közösség tagjaként -, amelyben természetes megnyilvánulás volt a közös imádság. Azokban az időkben az emberek még nem idegenkedtek annyira az egymás előtt való imádkozástól, mint manapság. Ez a gyakorlat mostanában mintha megszűnőben lenne. Engem elsősorban az a felismerés ragadott meg a zsolozsmában - a műfaj történelmi és zenei értékein túl -, hogy az egyház már régen feltalálta és kialakította a közös imádságnak ezt a formáját, amely lehetővé teszi, hogy mindenki együtt imádkozhasson. Az imádság annyira hangsúlyos a zsolozsmában, hogy kicsit szigorúan fogalmazva ki merem jelenteni: ennek az istentiszteleti formának nem lényegi eleme az igehirdetés. Persze Luther óta tudjuk, hogy evangélikus istentisztelet nem lehet igehirdetés nélkül, igeolvasásra és igemagyarázatra szükség van, de a zsolozsma elsődleges funkciója, hogy imá- dati és könyörgő tételeket helyezzen egymás mellé.- Milyen elemek jelentenek újdonságot az evangélikusok számára ebben az istentiszteleti formában?- Ami nálunk, evangélikusoknál igazán újdonságnak számított, az a zsoltározó szerkezet és az óprotestáns, gregorián jellegű énekmód: a kívánalmaknak megfelelően ezekhez társul bizonyos korálok és motetták többszólamú éneklése is.- A kántorátusnak ma már története van...- így igaz. A megalakulás után hatnyolc emberrel kezdtünk el a munkát. Közülük többen is a Zeneakadémia egyházzene tanszakának hallgatói vagy a kelenföldi kórus gyakorlott kamaraénekesei voltak. Ez ma is így van. Büszkén számolhatok be arról, hogy az elmúlt években a ká'ntorátusból kikerülő zene- akadémiai hallgatók két generációja kántori szolgálatot ellátó egyházzenész“ ként tevékenykedik. Ki-ki megalapította “ a saját együttesét a maga gyülekezeté- 5 ben. Azóta többek közt Rákospalotán, a ■ö Ferencvárosban, Budahegyvidéken és Zuglóban is kisebb-nagyobb rendszerességgel működik liturgikus kórus, és a fóti kántorképzőben is meghonosodott a gregorián alapú éneklés. A kántorátus történetével kapcsolatban külön szeretném megemlíteni Feren- czi Ilona evangélikus egyházzene-történész nevét, aki a Zenetudományi Intézet munkatársaként nagyon értékes segítséget nyújtott a vesperás istentiszteletek liturgiájának kialakításában és az énekrepertoár kiválasztásában. Protestáns gradual című gyűjteménye az 1500-as és 1600- as évek gregorián alapú, magyar nyelvű liturgikus tételeit tartalmazza - ez képezi az alapját a vesperás istentiszteletek énekanyagának.- A kántorátusban szerzett tapasztalatok bizonyára a saját munkájában is hasznosíthatók.- Valóban. A kezdetektől máig hatalmas repertoárt énekeltünk végig. Az, hogy ki kellett választanom az egyházi esztendő szakaszaihoz illeszkedő korá- lokat, motettákat, hozzásegített, hogy ezekben az években elmélyedjek a saját doktori munkámban, melynek éppen az egyházi évhez igazított és az igehirdetési alapigéknek megfelelő, helyes énekválasztás a témája. Az Evangélikus Élet ezt a heti énekrendet közli hétről hétre az istentiszteleti rendben. ■ -PETRIKiállítás ajándékba A budapesti Vármegye Galéria tárlat megrendezésével köszönti Pélerfy László szobrász- és Gaál András festőművészt hetvenedik születésnapjuk alkalmából. A székelyföldi Nyárádselyén született Péterfy László a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végzett mint festő, rajztanár. Pályáját Nagybányán kezdte, majd kis kerülővel Marosvásárhelyen folytatta. Negyven esztendeje települt át Budapestre; ekkor már a szobrászat felé fordult. 1968-tól a népművészeti mozgalom aktív résztvevője, fafaragó táborok szervezője, vezetője. Első szobrászati megbízását 1968-ban kapta, azóta számos pályázat sikeres résztvevője, huszonöt emlékező és emlékeztető köztéri szobra áll az országban. Hűséges folytatója az erdélyi középkori és reneszánsz művészet, valamint a népi kő- és fafaragás hagyományainak. 1967 óta több egyéni kiállítása volt. A Gyergyó-medencei Ditróban született Gaál András ugyancsak a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végzett. Művészi fejlődésében jelentős szerepe volt a zsögödi Nagy Imrével való emberi és művészi találkozásának, barátságának, tájlátásában pedig a másik székely festőóriásnak, Nagy Istvánnak. E nemzedék székelyföldi festőinek ecsetje nyomán alakult ki a hatvanas-hetvenes években a néplelket a tájlélekkel azonosító hagyományt követő tájképfestő gyakorlat. „Gaál András a székely- földi táj és lélek képi koncentrumát kínálja" - mondta a kiállítást megnyitó, történelmi vonatkozásokra is kitérő szép beszédében Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, aki a két művész munkáit még kisiskolás korában láthatta először Marosvásárhelyen. Kulcsár Edittel, a múzeum vezetőjével, a kiállítás lelkes szervezőjével jártuk a termeket: szobrok és festmények, olaj- festmények és akvarellek, tobzódó színek és emlékek. A művészek lelkűket kitáró, hitükről beszélő alkotásai... lmom kellene róluk az Evangélikus Életnek. Nehéz feladat. Mire is gondolhatnak az alkotók munkájuk közben? Aztán egyszerre, messziről mintha Gaál András szavait hallanám: „Szeretem és szenvedéllyel járom a természetet, képeim nagy részén ezek az élmények jelennek meg, legtöbbször nem fizikai valóságukban, hanem egy-egy táj hangulati elemei villannak meg. Az ég és a föld feszített ívei között játszom a ritmusok és harmóniák bennem visszhangzó rezzenéseivel. Szeretem az embert, az arcok barázdáit, a szemekből sugárzó emlékekkel kacérkodom, miközben portrét festek...” Péterfy László gondolatai sem esnek messze az előbbi vallomástól. „Úgy vélem, hogy a hely emléke, ahol születtünk és nevelkedtünk, felejthetetlenül jelen van életünk során, befolyásolja, lehet, hogy meg is határozza sorsunk alakulását... Egy székely faluban tanult szemem látni, fülem hallani, érzékelni, ami körülvesz, szeretni embereket, soha el nem felejthető lejtését szavunknak, mozdulatokat. Azóta sok idő elmúlt. Megtanultam másként is nézni, más hangokat és mozdulatokat megismerni. Mintha az idő, melynek múlását hajlandók vagyunk egyenes vonalként elképzelni, az évtizedek során észrevétlenül meghajtó ívként visszatérne a régi táj fölé, mind erősebb bennem a szülőföld félig álom, félig valóság emléke.” Az ilyen szívből jövő vallomások mellett az újságíró leglelkesebb beszámolója is csak értéktelen szócséplés. Kérem, nézzék meg a kiállítást a művészek fenti gondolatait átérezve, átgondolva, jobb tolmácsot a művek megértéséhez aligha kaphatnak. ■ SCHELKEN PÁLMA A kiállítás március 15-ig látogatható a Budapest V. kerület, Vármegye u. n. alatt. Nyitva keddtől péntekig, 10 és 18 óra között. Solymár Péter lelkész díjat ad át Gubek Mária felügyelő először Erzsébet testvér életútját elevenítette fel, majd közel húsz vers hangzott el a huszonnyolc versmondó ajkáról. A díjakat Solymár Péter lelkész és felesége, az alkalom ötletadója, Solymár Pétemé adta át. ■ BZs Keresztények az erőszakról Balázs János szociológus és a kötet egyik szerkesztője, Reuss András Az MTA-EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoportja Eszemecsere nevet viselő sorozatának első kötetét mutatták be február 15-én az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. A Szabadulni az erőszaktól - Keresztény megközelítések című tudományos munkát dr. Balázs János szociológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karának főigazgató-helyettese ismertette. Rövid beszámolójában vázolta a Luther Kiadó gondozásában megjelent kötet két fő fejezetét. Az előadó méltatta mind az első rész (Tanulmányok), mind pedig a második rész (Egyházi nyilatkozatok és az erőszak leküzdése) erényeit. Az erőszak kérdését több oldalról megközelítő könyv értékeként említette, hogy a munka - tartalmának és magas színvonalának köszönhetően - széles olvasóközönséghez szól ezen aktuális témáról. (A kötet recenziója lapunk február 12-i számában, az 5. oldalon olvasható.) ■ G.Zs. Egy európai német Kiállítással emlékeztek születésének százharmincadik évfordulóján a huszadik század egyik kiemelkedő személyiségére, az első német szövetségi kancellárra. A Konrad Adenauer (1876-1967) - Egy európai német című tárlatot február 10-én nyitották meg a Duna Televízió székházában. Az eseményt megtisztelte jelenlétével többek között dr. Antall Józsefné, a néhai miniszterelnök özvegye, dr. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök és Seregély István egri érsek. Megnyitóbeszédet mondott Klaus Weigelt, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti képviseletének vezetője, O'sváth György, az Európai Unió CDU-CSU akcióbizottságának tiszteletbeli elnöke, valamint Cselényi László, a Duna Televízió elnöke. A kiállítás megtekinthető március végéig a Duna Tv székházában (1016 Budapest, Mészáros u. 48.) hétfőtől szombatig, 10 és 17 óra között. ■ Gazsu *