Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-02-26 / 9. szám

‘Evangélikus ÉletS 2006. február 26. KULTÚRKÖRÖK 5 Énekszóval kifejezett közös imádság Tízéves a Fővárosi Protestáns Kántorátus Emlékidézés Csömörön Első ízben rendeztek versmondó versenyt Túrmezei Erzsébet, a néhai evangélikus köl­tőnő születésnapjára emlékezve a csömöri gyülekezet hittanos és már konfirmált gyermekei számára múlt vasárnap. Az egykori diakonissza-főnöknő sok szállal kö­tődött a gyülekezethez - ezt bizonyítja az is, hogy végső akarata szerint a csömöri te­metőben helyezték örök nyugalomra. ► Az egyházzenét kedvelő keresz­tény hívek a kelenföldi evangéli­kus templomban minden vasárnap este olyan különleges alkalmon ve­hetnek részt, amely nemcsak az egyház zenei hagyományait mél­tóképpen őrző és ápoló protestáns istentisztelet, hanem egyben szín­vonalas és felemelő kulturális él­ményt is nyújt. A Fővárosi Protes­táns Kántorátus szolgálata révén ezek az esték immár tíz éve gazda­gítják egyházunk istentiszteleti és egyházzenei életét. A tízéves jubi­leum alkalmából a kántorátus ve­zetője, Bence Gábor adott interjút lapunknak.- Honnan jött a kórus megalapításának az ötlete?- Dr. Dobszay Lászlónak, a nemzetközi hírű katolikus egyházzene-professzor­nak - aki az MTA Zenetudományi Inté­zetének főmunkatársa és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének egyetemi tanára - a nevé­hez fűződik. Utazásai során többek kö­zött Londonban is járt, ahol megfigyelte, hogy a város templomaiban jól szerve­zett, magas színvonalú egyházzenei al­kalmakon lehet részt venni. Nagy hatás­sal volt rá, hogy az angol főváros törő­dik azzal a kérdéssel, hogy a temploma­iban milyen zenei élet folyik. Mivel szív­ügye az egyházzene, az angliai mintát alapul véve indítványozta: Budapesten is alakuljanak kántorátusok az önkor­mányzat támogatásával, hogy ezáltal néhány frekventáltabb helyen magas szintű egyházi muzsikával folyhasson az istentisztelet. Tíz évvel ezelőtt a professzor úr elérte a Fővárosi Önkormányzatnál, hogy az angol nagyvárosok példáját követve há­rom kántorátus szerény anyagi támoga­tást kaphasson. Közülük kettő katolikus, egy pedig protestáns. A megalakulás idején keresett meg engem Dobszay László azzal a kéréssel, hogy vállaljam el a protestáns kántorátus vezetését refor­mátus kollégámmal, Bódiss Tamással együtt.- A protestáns kántorátus Kelenföldön ta­lálta meg a székhelyét. Milyen előzményei vol­tak ennek?- A kelenföldi kórus tagjaival a kánto­rátus megalakulása előtt néhány évvel böjtben, adventben és a nyári táborok alkalmain már tartottunk a maihoz ha­sonló zsolozsmás, zsoltározó istentisz­teleteket, legtöbbször vesperát - és a tá­borokban reggeli istentiszteletet, prímát is -, és már akkor kezdtünk ráérezni ezeknek a zenés istentiszteleti formák­nak az ízére. A kántorátus megalakulása után ezek az istentiszteletek rendszeres­sé válhattak. 1- A zenés zsoltározó istentiszteletek liturgi­ái értéktöbbletük mellett igen komoly kulturá­lis értéket is képviselnek. Miben ragadható meg ezeknek az alkalmaknak a különlegessége a protestáns hitéletben?- Fontosnak tartom annak hangsúlyo­zását, hogy olyan gyülekezeti közegben nevelkedtem itt Kelenföldön - egy lelkes ifjúsági közösség tagjaként -, amelyben természetes megnyilvánulás volt a közös imádság. Azokban az időkben az embe­rek még nem idegenkedtek annyira az egymás előtt való imádkozástól, mint manapság. Ez a gyakorlat mostanában mintha megszűnőben lenne. Engem elsősorban az a felismerés ra­gadott meg a zsolozsmában - a műfaj történelmi és zenei értékein túl -, hogy az egyház már régen feltalálta és kiala­kította a közös imádságnak ezt a for­máját, amely lehetővé teszi, hogy min­denki együtt imádkozhasson. Az imád­ság annyira hangsúlyos a zsolozsmá­ban, hogy kicsit szigorúan fogalmazva ki merem jelenteni: ennek az istentisz­teleti formának nem lényegi eleme az igehirdetés. Persze Luther óta tudjuk, hogy evangélikus istentisztelet nem le­het igehirdetés nélkül, igeolvasásra és igemagyarázatra szükség van, de a zso­lozsma elsődleges funkciója, hogy imá- dati és könyörgő tételeket helyezzen egymás mellé.- Milyen elemek jelentenek újdonságot az evangélikusok számára ebben az istentiszteleti formában?- Ami nálunk, evangélikusoknál iga­zán újdonságnak számított, az a zsoltá­rozó szerkezet és az óprotestáns, gre­gorián jellegű énekmód: a kívánalmak­nak megfelelően ezekhez társul bizo­nyos korálok és motetták többszólamú éneklése is.- A kántorátusnak ma már története van...- így igaz. A megalakulás után hat­nyolc emberrel kezdtünk el a munkát. Közülük többen is a Zeneakadémia egy­házzene tanszakának hallgatói vagy a kelenföldi kórus gyakorlott kamaraéne­kesei voltak. Ez ma is így van. Büszkén számolhatok be arról, hogy az elmúlt években a ká'ntorátusból kikerülő zene- akadémiai hallgatók két generációja kántori szolgálatot ellátó egyházzenész­“ ként tevékenykedik. Ki-ki megalapította “ a saját együttesét a maga gyülekezeté- 5 ben. Azóta többek közt Rákospalotán, a ■ö Ferencvárosban, Budahegyvidéken és Zuglóban is kisebb-nagyobb rendsze­rességgel működik liturgikus kórus, és a fóti kántorképzőben is meghonosodott a gregorián alapú éneklés. A kántorátus történetével kapcsolat­ban külön szeretném megemlíteni Feren- czi Ilona evangélikus egyházzene-törté­nész nevét, aki a Zenetudományi Intézet munkatársaként nagyon értékes segítsé­get nyújtott a vesperás istentiszteletek li­turgiájának kialakításában és az énekre­pertoár kiválasztásában. Protestáns gradu­al című gyűjteménye az 1500-as és 1600- as évek gregorián alapú, magyar nyelvű liturgikus tételeit tartalmazza - ez képe­zi az alapját a vesperás istentiszteletek énekanyagának.- A kántorátusban szerzett tapasztalatok bi­zonyára a saját munkájában is hasznosíthatók.- Valóban. A kezdetektől máig hatal­mas repertoárt énekeltünk végig. Az, hogy ki kellett választanom az egyházi esztendő szakaszaihoz illeszkedő korá- lokat, motettákat, hozzásegített, hogy ezekben az években elmélyedjek a saját doktori munkámban, melynek éppen az egyházi évhez igazított és az igehirdeté­si alapigéknek megfelelő, helyes énekvá­lasztás a témája. Az Evangélikus Élet ezt a heti énekrendet közli hétről hétre az is­tentiszteleti rendben. ■ -PETRI­Kiállítás ajándékba A budapesti Vármegye Galéria tárlat megrendezésével köszönti Pélerfy László szobrász- és Gaál András festőművészt hetvenedik születésnapjuk alkalmából. A székelyföldi Nyárádselyén született Péterfy László a kolozsvári Képzőművé­szeti Főiskolán végzett mint festő, rajz­tanár. Pályáját Nagybányán kezdte, majd kis kerülővel Marosvásárhelyen folytat­ta. Negyven esztendeje települt át Buda­pestre; ekkor már a szobrászat felé for­dult. 1968-tól a népművészeti mozga­lom aktív résztvevője, fafaragó táborok szervezője, vezetője. Első szobrászati megbízását 1968-ban kapta, azóta szá­mos pályázat sikeres résztvevője, hu­szonöt emlékező és emlékeztető köztéri szobra áll az országban. Hűséges folyta­tója az erdélyi középkori és reneszánsz művészet, valamint a népi kő- és fafara­gás hagyományainak. 1967 óta több egyéni kiállítása volt. A Gyergyó-medencei Ditróban szü­letett Gaál András ugyancsak a kolozs­vári Képzőművészeti Főiskolán vég­zett. Művészi fejlődésében jelentős sze­repe volt a zsögödi Nagy Imrével való emberi és művészi találkozásának, ba­rátságának, tájlátásában pedig a másik székely festőóriásnak, Nagy Istvánnak. E nemzedék székelyföldi festőinek ecset­je nyomán alakult ki a hatvanas-hetve­nes években a néplelket a tájlélekkel azonosító hagyományt követő tájkép­festő gyakorlat. „Gaál András a székely- földi táj és lélek képi koncentrumát kí­nálja" - mondta a kiállítást megnyitó, történelmi vonatkozásokra is kitérő szép beszédében Vécsi Nagy Zoltán mű­vészettörténész, aki a két művész mun­káit még kisiskolás korában láthatta először Marosvásárhelyen. Kulcsár Edittel, a múzeum vezetőjével, a kiállítás lelkes szervezőjével jártuk a termeket: szobrok és festmények, olaj- festmények és akvarellek, tobzódó szí­nek és emlékek. A művészek lelkűket ki­táró, hitükről beszélő alkotásai... lmom kellene róluk az Evangélikus Életnek. Ne­héz feladat. Mire is gondolhatnak az al­kotók munkájuk közben? Aztán egy­szerre, messziről mintha Gaál András szavait hallanám: „Szeretem és szenve­déllyel járom a természetet, képeim nagy részén ezek az élmények jelennek meg, legtöbbször nem fizikai valósá­gukban, hanem egy-egy táj hangulati elemei villannak meg. Az ég és a föld fe­szített ívei között játszom a ritmusok és harmóniák bennem visszhangzó rezze­néseivel. Szeretem az embert, az arcok barázdáit, a szemekből sugárzó emlé­kekkel kacérkodom, miközben portrét festek...” Péterfy László gondolatai sem esnek messze az előbbi vallomástól. „Úgy vé­lem, hogy a hely emléke, ahol születtünk és nevelkedtünk, felejthetetlenül jelen van életünk során, befolyásolja, lehet, hogy meg is határozza sorsunk alakulá­sát... Egy székely faluban tanult sze­mem látni, fülem hallani, érzékelni, ami körülvesz, szeretni embereket, soha el nem felejthető lejtését szavunknak, mozdulatokat. Azóta sok idő elmúlt. Megtanultam másként is nézni, más hangokat és mozdulatokat megismerni. Mintha az idő, melynek múlását hajlan­dók vagyunk egyenes vonalként elkép­zelni, az évtizedek során észrevétlenül meghajtó ívként visszatérne a régi táj fö­lé, mind erősebb bennem a szülőföld fé­lig álom, félig valóság emléke.” Az ilyen szívből jövő vallomások mellett az újságíró leglelkesebb beszá­molója is csak értéktelen szócséplés. Ké­rem, nézzék meg a kiállítást a művészek fenti gondolatait átérezve, átgondolva, jobb tolmácsot a művek megértéséhez aligha kaphatnak. ■ SCHELKEN PÁLMA A kiállítás március 15-ig látogatható a Buda­pest V. kerület, Vármegye u. n. alatt. Nyitva keddtől péntekig, 10 és 18 óra között. Solymár Péter lelkész díjat ad át Gubek Mária felügyelő először Erzsébet testvér életútját elevenítette fel, majd közel húsz vers hangzott el a huszonnyolc versmondó ajkáról. A díjakat Solymár Péter lel­kész és felesége, az alkalom ötletadója, Solymár Pétemé adta át. ■ BZs Keresztények az erőszakról Balázs János szociológus és a kötet egyik szerkesztője, Reuss András Az MTA-EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoportja Eszemecsere nevet viselő sorozatának első kötetét mutatták be február 15-én az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. A Szabadulni az erőszaktól - Keresztény megközelítések című tudományos munkát dr. Balázs János szociológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karának főigazgató-helyettese ismertette. Rövid beszámolójában vázolta a Luther Kiadó gondozásában megjelent kötet két fő fejeze­tét. Az előadó méltatta mind az első rész (Tanulmányok), mind pedig a második rész (Egyházi nyilatkozatok és az erőszak leküzdése) erényeit. Az erőszak kérdését több oldalról megközelítő könyv értékeként említette, hogy a munka - tartalmának és magas szín­vonalának köszönhetően - széles olvasóközönséghez szól ezen aktuális témáról. (A kötet recenziója lapunk február 12-i számában, az 5. oldalon olvasható.) ■ G.Zs. Egy európai német Kiállítással emlékeztek születésének százharmincadik évfordulóján a huszadik szá­zad egyik kiemelkedő személyiségére, az első német szövetségi kancellárra. A Konrad Adenauer (1876-1967) - Egy európai német című tárlatot február 10-én nyitották meg a Duna Televízió székházában. Az eseményt megtisztelte jelenlétével többek között dr. Antall Józsefné, a néhai miniszterelnök özvegye, dr. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök és Seregély István egri érsek. Megnyitóbeszédet mondott Klaus Weigelt, a Konrad Ade­nauer Alapítvány budapesti képviseletének vezetője, O'sváth György, az Európai Unió CDU-CSU akcióbizottságának tiszteletbeli elnöke, valamint Cselényi László, a Duna Televízió elnöke. A kiállítás megtekinthető március végéig a Duna Tv székházában (1016 Budapest, Mészáros u. 48.) hétfőtől szombatig, 10 és 17 óra között. ■ Gazsu *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents