Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-02-26 / 9. szám
4 2006. február 26. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Tanácskozás a nyugat-európai protestáns gyülekezetek képviselőivel A Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetői, valamint a 2000-ben megalakult Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének képviselői első alkalommal tartottak megbeszélést február 15- én a Református Zsinati Iroda székházában. A tanácskozáson a külföldi magyar gyülekezetekben szolgáló református és evangélikus lelkészek jogi helyzetéről, státusáról, illetve arról esett szó, hogy miként tudják biztosítani a lelkészi utánpótlást és fenntartani a gyülekezeti szolgálatot. A háromoldalú tárgyalás során mindkét anyaországi egyház püspökei biztosították a szövetség képviselőit arról, hogy egyházuk felelősséget vállal a szórványban élő nyugat-európai protestáns gyülekezetekért. A megbeszélés végén a szövetség képviselői a következő nyári konferenciájukra szóló meghívást tolmácsolták. A találkozót Stuttgartban rendezik meg augusztus 24. és 27. között. ■ Horváth-Hegyi Olivér Szakemberhiány és közömbösség Vitaest Kolozsváron Vitaestet tartottak Kolozsváron, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Püspöki Hivatalának tanácstermében február elején a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely szervezésében. Az eszmecserere résztvevői a kolozsvári magyar közösséget érintő, mondhatni sorsdöntő témát tárgyaltak meg A kolozsvári magyarság szerepe a helyi és megyei közigazgatásban (esélyek és kihívások) címmel. A vita vezetője Adorjáni Dezső Zoltán püspök volt, a vitaindítót is ő tartotta. Meghívott előadóként részt vett az esten Boros János, Kolozsvár alpolgármestere, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, valamint László Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kolozs megyei elnöke is. „Nyilvánvaló tény, hogy a helyhatósági választásokkal szerepet vállaltunk a közigazgatásban. A politikai megállapodás után, amikor sor került a különböző tisztségek elosztására, kiderült, hogy egyrészt kisepertek bennünket a különböző intézményekből, másrészt kevesen vállalkoznak rá, hogy az állami intézményekben megpályázzanak egy- egy állást” - fejtette ki László Attila. Ma már általánosnak mondható az az állapot - mutatott rá -, hogy a legtöbb állami intézményben még kapusként sincs jelen magyar, a számításba jöhető szakemberek pedig nem akarnak vagy valamilyen okból nem mernek ezekben állásokat betölteni. Egyre sürgetőbb, hogy erre a helyzetre megoldást találjon a magyar közösség. László Attila szerint tudatosítani kellene végre, hogy itt is lehet normálisan élni és hatékonyan tevékenykedni, és nem csupán lehet, de kell / Uj missziói Frissen végzett missziói munkásokat bocsátott ki a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet Alapítvány február 5-én. Az újonnan szolgálatba állók az intézet Világosságot a világnak című alapfokú missziói kurzusát végezték el. Oklevelüket ünnepi istentiszteleten vehették át a Deák téri evangélikus templomban dr. Bodnár Ákostól, a PMTI Alapítvány kuratóriumának elnökétől. Az alkalmon a zenei szolgálatot Trajtler Gábor orgonaművész látta el, Isten igéjét pedig Magyamé Balogh Erzsébet református lelkész, a frissen alapított Református Missziói Központ vezetője hirdette Mt 5,13-16 alapján. Istentiszteleti alkalmainkon igyekszünk hangsúlyozni a protestáns egységet - hiszen alapítónk mind az evangélikus, mind a református egyház -, ezért a helyszíneket és az igehirdetőket a két egyházból felváltva választjuk. A képzés során fontos szempont a protestáns együttműködés, és az elsődleges cél a gyülekezetekben végzett missziói munka eredményesebbé tétele. Az összegyűltek - mintegy ötvenen - örömmel ünnepelték a tizenegy végzett hallgatót, akik közül személyesen kilencen tudtak részt venni az istentiszteleis részt venni az állam és a helyi önkor- * mányzatok irányításában. A László által elmondottakat Boros János megerősítette. Tudomása szerint a városháza négyszáz-négyszázöt alkalmazottja közül név szerint körülbelül huszonöt a magyar, de ténylegesen csupán hat; közülük is hárman nyugdíjba vonulnak. A decemberben meghirdetett állásokra egyetlen magyar sem jelentkezett. Boros szerint a fiatalok egyszerűen tájékozatlanok, érdektelenek, közöttük a Budapest felé orientálódás a jellemző. Kerekes Sándor szerint fel kellene valahogyan ébreszteni a közösséget, mert úgy tűnik, hiába vannak álláslehetőségek, a helyi magyarok mégis hiányoznak a pályáról - mintha nem lennének felkészülve a feladatokra. A résztvevők nem csupán a kiváltó okokat keresték, hanem a megoldás lehetőségeit is. Több hozzászóló - írók, orvosok, egyetemi tanárok, lelkészek - szerint mára sajnálatos módon megváltozott az értékrend, a fiatalokat leginkább a gyors és könnyű pénzszerzés vezérli. De az is tény, hogy egyrészt nem tudnak elhelyezkedni, másrészt a felkínált jövedelem egyszerűen nem elég arra, hogy megéljenek, családot alapítsanak, hogy tervezhessék a jövőt. Ahhoz, hogy a hasonló vitákon megbeszélt problémáknak ne csupán az elmélet síkján legyen megoldásuk, szükséges, hogy az információk eljussanak a fiatalokhoz, és hogy általában a szervezetek, egyesületek jobban tartsák a kapcsolatot a közösséggel - fejtették ki a hozzászólók közül többen is. ■ (1) munkások ten. Az öt szombati alkalomból álló tanfolyamot ennél többen végezték el, azonban a résztvevők közül nem mindenki kívánt bizonyítványt szerezni, ezért nem tett vizsgát; továbbá vannak, akik a távolság miatt nem tudtak eljönni a budapesti vizsgára. A kurzust Aaron Stevens, az alapítványnak a gyülekezetek missziói oktatásáért felelős lelkésze tartotta; a végzett hallgatók tőle kapták a kibocsátó áldást is. A budai gyülekezethez tartozó missziói munkatársra nagytiszteletű Mucsi Zsófia kérte Isten áldását. Akik nem tudtak részt venni a budapesti vizsgán, azokhoz Aaron Stevens fog elutazni, hogy helyben biztosíthassa a résztvevők számára a vizsga lehetőségét. A következő tanfolyam február végén kezdődik Budapesten. Az iránta érdeklődők, illetve akik más missziói oktatásban vennének részt szívesen, bátran keressék Aaron Stevenst (stevens@pmti.edu.hu). Bízunk abban, hogy az eredményes munkát Isten áldása követi, s a missziói munkások egyházaink javát fogják szolgálni. ■ P. Tóth Tamás, a PMTI Alapítvány munkatársa TUDÓSÍTÓNK JELENTI PORTO ALEGRÉBŐL „A festa da vida” - az élet ünnepe ► A fenti dallamos portugál mondatban summázta az Egyházak Világtanácsa (EVT) 9. nagygyűlésének lényegét főtitkári jelentésében Samuel Kobia kenyai metodista lelkész. Az EVT Központi Bizottságának moderátora, az örmény származású ortodox egyházi vezető, Aram ünnepélyes megnyitójában spirituális eseményként definiálta a közel négyezer résztvevőt vonzó ökumenikus világtalálkozót. Mit jelentenek valójában ezek a sokat ígérő mondatok? Erre próbál választ adni a helyszíni tudósító, a nagygyűlésen leggyakrabban hallható három kifejezés köré gyűjtve személyes élményeit. Spiritualitás. A talán már túl sokat idézett és így kissé megkopott, megüresedett divatszó friss tartalommal telítődik a brazil város katolikus egyetemén rendezett találkozón, melynek már a mottója is egy tömör imádság: „Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot!" Mindezt sokat- mondóan szemlélteti a nagygyűlés logóAnglikán áhítat az EVT nagygyűlésén ja, amelynek igen gazdag, szimbolikus üzenete színesben érvényesül igazán. Aki teheti, nézze meg az interneten, az EVT honlapján: www.wcc-assembly.info. A színek különben is elementáris élményt jelentenek a fekete-fehér-szürke európai télből átrepülve a varázslatos színorgiában pompázó brazil nyárba. De még az egyetemi campus édenkertet idéző parkjánál is gazdagabb a résztvevők bőrének és ruházatának színskálája. Itt bizony naponként megtapasztalhatjuk, hogy a kereszténység mennyire sokszínű, globális valóság a szó konkrét és átvitt, fizikai és spirituális értelmében. Ez tükröződik a reggeli és esti áhítatok, közös imádságok minden képzeletet felülmúló kreativitásában, formai és tartalmi, liturgikus és teológiai fantáziagazdagságában. Valóban naponkénti spirituális esemény részesei lehetnek a jelenlévők, akiket Wolfgang Huber berlini evangélikus püspök szellemes angol szójátékkal így jellemzett: nem „global players”, azaz globális játékosok, hanem „global prayers”, azaz globális imádkozok közössége. Konszenzus. Amint ezt lapunk előző számában jeleztem, reálisnak tűnt a félelem, hogy a Dél Keresztje alatt tartandó nagygyűlést beárnyékolja majd az északi és a déli félteke ellentéte. Az is nyílt titok, hogy az előző években komoly teológiai feszültségek terhelték meg az EVT tagegyházainak együttműködését. Különösen is az ortodox-protestáns viszony éleződött ki, még a közös istentisztelet lehetősége is megkérdőjeleződött... így nem csoda, hogy az úgynevezett „konszenzusmodell” lett a Porto Aleg- re-i nagygyűlés egyik kulcsszava, szinte varázsigéje. Szemben a parlamenti demokráciával, ahol a szavazások végén győztesek és vesztesek maradnak a küzdőtéren, ebben az új tanácskozási és döntés-előkészítő rendben narancs-, illetve kék színű szavazócédulák felmutatásával lehet jelezni a konszenzus mértékét. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a vitás kérdésekben kisebbségbe kerülők is kifejthessék érveiket, és egymásra figyelve minél teljesebb konszenzus alakulhasson ki. Még a jövő titka, hogy ez az időigényes kísérlet mennyire válik be. De máris érezhetően oldódni látszanak a korábbi feszültségek. Ennek jeleként a nyitó istentiszteleten Anasztasziosz ortodox érsek prédikált, aki Tiranából, az egykor ateistának kikiáltott Albánia fővárosából érkezett. Az ortodox egyházzal kapcsolatban személyes élményem is akadt: több mint harmincöt (!) év után újra találkozhattam finn barátommal, aki annak idején ösztöndíjasként tanult Evangélikus Teológiai Akadémiánkon. Azóta sok minden megváltozott: Rist0, az akkor elsőéves nyíregyházi teológushallgató ma Ambrosius néven Helsinki ortodox met- ropolitája. Hamar megtaláltuk a konszenzust, hiszen Risto ma is remekül beszél magyarul, sőt mi több, rendszeres olvasója az Evangélikus Életnek... Transzformádó. Bár időnként szinte hamisítatlan brazil karneváli hangulat jellemzi az „élet ünnepét” Porto Alegrében, a nagygyűlés résztvevői komoly előadásokon, bibliakörökön, tematikus megbeszéléseken szembesülnek életünk mindennapos nyomorúságaival: erőszak, gazdasági igazságtalanság, ökológiai krízis, vallási fanatizmus... Közös a felismerés: a legtöbb válság gyökere döntően spirituális jellegű torzulás, hiánybetegség. Amint a mottó is figyelmeztet: számtalan sebből vérző, beteg világunknak igazi transzformációra, átformálódásra, átalakulásra van szüksége, melyben Isten gyógyító kegyelmének eszközei lehetnek az ugyancsak kegyelemből élő, egymással megbékélt keresztény egyházak. De ehhez szükséges az egész ökumenikus mozgalom átformálódása, ahogy a szakemberek komputemyelven megfogalmazzák: „rekonfigurációja”. Mindez pedig feltételezi az egyes tagegyházaknak és a bennük élőknek a megújulásra - bibliai kifejezéssel: a megtérésre - való készségét. A már idézett EVT-moderátor szavaival élve: „Nem formálhatjuk át addig a világot, amíg mi magunk nem formálódunk át!" ■ Gáncs Péter KÉSZÜLÜNK A NŐK 2006. ÉVI VILÁGIMANAPJÁRA 5. Az egyházak Dél-Afrikában A nők 2006. évi, március 3-án megrendezendő világimanapjára készülve ezúttal Dél-Afrika egyházairól szólunk. Dél-Afrika népét az erős hitbeli meggyőződés jellemzi. Egy 1996-ban készült felmérés szerint a lakosság 84%-a vallja magát kereszténynek, a többi más vallási közösséghez tartozik (hindu, muzulmán, zsidó, buddhista, konfuciánus). A kereszténységet az európai telepesek hozták magukkal. 1652-ben hollandok, majd angolok, németek és franciák is alapítottak keresztény missziói állomásokat. Az országban több mint négyezer kisegyház - apostoli, pünkösdi és karizmatikus - működik, összesen mintegy tízmillió taggal. Az afrikaans egyházakhoz a népesség mintegy 10%-a, a római katolikushoz 9,5%-a tartozik. Jelen van továbbá az anglikán, a metodista, az evangélikus és a baptista egyház, és megtalálhatók különböző ortodox felekezetek, valamint az Üdvhadsereg is. A különféle egyházakat - az afrikai kisegy- házak kivételével - a Dél-afrikai Egyházak Tanácsa fogja össze. Meghatározója ezeknek a tagegyházaknak az ökumenikus lelkűiét, amely az országban hetvenöt évre visszatekintő imanapi mozgalomban is tapasztalható. A nők nagyon aktívan vesznek részt az egyház életében. Különböző szolgálatokat vállalnak az istentiszteleteken, a hitmélyítő közösségekben, sőt vannak már felszentelt lelkésznők is. Az asszonyok különösen fontosnak tartják, hogy átadják gyermekeiknek a keresztény értékeket. Külön kell szólni Desmond Tutu anglikán érsekről, az egyházi élet kiemelkedő alakjáról. 1931-ben született. Együttérző és toleráns légkörben nevelkedett; mint később mondta: „Soha sem tanultam gyűlölni!” Eredetileg nem lelkész, hanem tanító akart lenni, mint édesapja volt, de a középiskola után mégis teológiai szemináriumba jelentkezett. Miután végzett, gyülekezeti lelkészként szolgált. 1970-ben egyetemi tanár lett. Kezdettől fogva részt vett az apartheid ellen küzdő mozgalomban, mindig azzal a meggyőződéssel, hogy az apartheid a gonosz műve, és a keresztény hittel összeegyeztethetetlen. 1984-ben elnyerte a béke Nobel-díjat. Úgy tartotta, hogy ez a díj nemcsak neki, hanem a szabadságért békésen harcoló népének is szól. 1985-ben Johannesburgban püspökké, majd 1986- ban érsekké szentelték, így lett az 1,6 millió dél-afrikai anglikán első színes bőrű egyházi vezetője. 1996 júniusában mint érsek nyugdíjba vonult, de továbbra is ő irányította az Igazságtételi és Megbékélési Bizottságot. „Desmond Tutu mindig a szótlanok szószólója marad” - mondta róla Nelson Mandela. Amikor dél-afrikai asszony testvéreink az imanap témájául „az idők jeleit” választották, két dolgot akartak hangsúlyozni. Egyrészt hogy soha sem szabad elfelejteni az elnyomás és apartheid idejének sok szenvedését - legyenek ezek mindig figyelmeztető jelek! Másrészt soha nem szabad feladni hitünket, s reménységgel kell az előttünk álló idők jeleit is észrevennünk, hogy legyen erőnk a jövő építéséhez. a Keveháziné Czégényi Klára Azoknak a testvéreknek, akiknek saját gyülekezetükben nincs módjuk részt venni az ökumenikus imanapi alkalmon, megadunk néhány budapesti helyszínt és időpontot: • Március 3., péntek 17 óra, Budapest-Kálvin Téri Református Egyházközség (IX. kerület, Kálvin tér 7.), Kálvin terem (az udvar felől közelíthető meg). • Márríus 3., péntek 17 óra, a Magyarországi Metodista Egyház Pesti Körzete (VI. kerület, Felső erdősor;.). • Mára us 4., szombat 16 óra (!), Budapest-Ke- lenföldi Evangélikus Egyházközség (XI. kerület, Bocskai út 10.), gyülekezeti terem. Az imanap istentiszteleti anyaga megtalálható az interneten: http://misszio.reformatus.hu/vi-' lagimanap. 1
