Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-02-26 / 9. szám

evangélikus hetilap 71. évfolyam, 9. szám - 2006. február 26.-Ötvened vasárnap (Esto mihi) Ára: 165 Ft „A náci rezsim erkölcsi és szellemi káoszában, a pusztító háború és népirtás borzalmai között azt a szólítást hallja meg, amely attól a Jézus Krisztus­tól jön, aki maga is áldozata erejével menti meg az emberiséget.” Száz éve született Dietrich Bonhoeffer - 8. oldal „A földrajz népszerűsítése érdekében hoztam létre a Világutazó Klubot, melynek vendégei közt megfordultak már az Antarktiszt, illetve a Himaláját megjártak is.” ► Beszélgetés a bonyhádi evangélikus gimnázium kitüntetett tanárával - 6. oldal „Az iratmisszió az egyik legkézenfekvőbb le­hetőség valamennyi olvasni tudó és szerető keresztény ember számára, hogy Jézus Krisz­tus parancsának eleget téve elmenjen, és hir­desse az evangéliumot.” !► Könyvmisszió - 7. oldal Gondolatok egy istentisztelet-közvetítés apropóján !► 2. oldal Énekszóval kifejezett közös imádság ► 5. oldal A legvonakodóbb megtérő bűnös* 9. oldal Keresztény nevelőszülők kerestetnek ► 7. oldal Nektek adom a Földet 11. oldal Az EVT kilencedik nagygyűlése - a nyitó istentisztelet oltára a földrészek ajándékaival !► Beszámoló a 4. oldalon Döntés fontos személyi kérdésekben Ülésezett az országos közgyűlés ► Több „izgalmas” napirendi pont is szerepelt az országos közgyűlés (OK) leg­utóbbi, február 17-i ülésének tárgysorozatában. A hagyományos helyszínen, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának a fővárosi székházában megrendezett tanácskozáson többek között az elnök-püspöki tisztséggel kapcsolatos szavazás, valamint az országos felügyelőjelöltek listájának vég­legesítése került terítékre. A megbeszélésnek nemcsak a színhelye volt a ré­gi, de a menete is a „megszokott rendben" zajlott. Először Isten igéjére figyel­tek a testület szavazati, illetve tanácskozási joggal rendelkező tagjai. Az Útmutató aznapi újszövetségi igever­sének felolvasásával kezdte rövid áhíta­tát Hafenscher Károly lelkész, az országos iroda igazgatója. János evangéliuma (13,8) alapján tartott igehirdetésében egyebek mellett arról beszélt, hogy az Ószövet­ség korának embere arra kérte Istent: tisztítsa meg őt. Mi hisszük és valljuk, hogy Jézus az, aki meg tud tisztítani mindannyiunkat minden bűntől és go­nosztól. A közgyűlés akkor tud egyház­hoz méltó módon dönteni és keresztény emberhez illően szavazni - hangsúlyoz­ta az igehirdető -, ha nem feledkezik el Krisztus megtisztító közelségéről. Egyházunk legszélesebb körű döntés­hozó, legfőbb önkormányzati képvise­leti testületének legutóbbi ülése a terve­zett napirend szerint folyt tovább, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyéb ügyek között dr. Hidas János felvetését is tárgyal­ják majd. Az országos ügyész azzal a ké­réssel fordult a grémiumhoz, hogy fog­laljon állást a Budapest-Fasori Evangéli­kus Gimnáziumot érintő anyagi problé­mákkal kapcsolatban. Ebben a kérdés­ben azonban végül nem született egyér­telmű döntés. Elnök-püspöki jelentés A korábbi évek gyakorlatához hasonló­an elsőként D. Szebik Imre olvasta fel el­nök-püspöki jelentését, melyben tizen­hat esztendős szolgálatára tekintett visz- sza. Egyházunk erős és gyenge láncszemei cí­met viselő beszámolójában hét-hét pozi­tívumot, illetve negatívumot emelt ki. A jelentés egyhangú elfogadása után a levezető elnök, Ittzés János püspök meg­köszönte a március i-jével nyugalomba vonuló D. Szebik Imre szolgálatát, Isten áldását kérve családjára és életére. Az elnök-püspöki, valamint az országos felügyelői tiszt betöltésének kérdése Mivel dr. Frenkl Róbert országos felügyelő a közgyűlés tagjainak előzetesen írásban el­küldte tájékoztató jelentését, annak felol­vasására nem került sor, hanem azonnal a következő napirendi pontot, a megürese­dő elnök-püspöki tiszt ügyét tárgyalták. Amint arról lapunk hasábjain is hírt adtunk, az országos presbitérium múlt év november 18-i ülésén Ittzés János püspök elmondotta, hogy D. Szebik Im­re nyugalomba vonulása után, a válasz­tási ciklusból hátralévő átmeneti idő­szakban - azaz 2006 márciusa és de­cembere között - kész arra, hogy a meg­üresedő elnök-püspöki tisztet betöltse. A tavaly ősszel tartott ülésen a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi veze­tője munkájának hatékonyabb végzése érdekében azt kérte, hogy az országos közgyűlés ez év tavaszán tartson szemé­lyét érintő megerősítő voksolást. A tit­kos szavazás előtt Ittzés püspök hangsú­lyozta, hogy az eredményt önmaga szá­mára fontos üzenetként fogja értelmez­ni. Szolgálata végzésére ez a döntés ér­demi hatást nem gyakorol majd - húzta alá -, de szubjektív gondolatait bizonyá­ra befolyásolni fogja. A szavazócédulá­kon tizenhét esetben az „igen”, kétszer a „nem” volt olvasható. Hatan tartózkod­tak, két voks érvénytelen volt. A továbbiakban az országos jelölőbi­zottság elnöke, dr. Smidéliusz László arról szólt, hogy ez évben, amely az általános tisztújítás éve, választják meg egyhá­zunkban az új országos felügyelőt is. Az egyházmegyék presbitériumainak érvé­nyes ajánlásait figyelembe véve Prahle Gergely és dr. Sólyom Jenő nyolc-nyolc, dr. Cserháti Péter négy, Benczúr László és dr. Odor László egy-egy szavazatot kapott. Az országos elnökség ugyancsak azt a há­rom személyt javasolta, aki a legtöbb tá­mogatást kapta. Törvényeink egyéni ajánlások megté­telére is lehetőséget nyújtanak. Megtud­hattuk, hogy két egyéni ajánlás is érke­zett: Fasang Árpád, illetve Ittzés Mihály személyére. A jelölőbizottság a fent ne­vezetteket telefonon kereste meg, és írásbeli nyilatkozatot kért tőlük, hogy elfogadják-e a jelölést, vagy sem. A jelölést Prőhle Gergely és dr. Sólyom Jenő fogadta el; a közgyűlés a jelöltlistát - e két névvel - egyhangúlag jóváhagyta. Az országosan kötelező offertóriumok és a Protestáns Felsőoktatási Kollégium ügye Az országos közgyűlés Hafenscher Ká­roly előterjesztésére felülvizsgálta az or­szágosan kötelező offertóriumokat és azok célját, valamint a Protestáns Felső- oktatási Kollégium alapítására vonatko­zó kérdéseket is. A gyülekezeti adakozással kapcsolat­ban a következő döntések születtek: megszűnik a gyógykezeltetést és a ked­vezményes üdültetést szolgáló offertóri- um, helyére 2006 virágvasámapján (áp­rilis 9-én) a szórványgyülekezeteket segí­tő gyűjtés kerül. Újdonság, hogy a szep­tember első vasárnapján - amely az előb­bi döntés alapján „felszabadul” - befolyó összeget az evangélikus közoktatási in­tézmények támogatására lehet felajánla­ni. A Gustav Adolf Segélyszolgálatnak szánt perselypénzt ez év június 30-ig kell összegyűjteni; az időpontról az egyes gyülekezetek határozhatnak. Következő napirendi pontként az or­szágos közgyűlés társalapítóként csatla­kozott a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítványhoz és a Magyarországi Re­formátus Egyházhoz, és velük együtt megalapította a Protestáns Felsőoktatási Kollégiumot. ■ - gazdag­Az országos felügyelőjelöltek lapunk következő számában mutatkoznak be. Egyházunk erős és gyenge láncszemei Részletek D. Szebik Imre elnök-püspöki jelentéséből Amikor tizenhat évvel ezelőtt megkezdtem püspöki szolgálatomat evangélikus egy­házunk Északi Egyházkerületében, a beiktatásra szóló meghívón ez az ige volt olvas­ható; „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A tejó lelked vezéreljen az egyenes ösvé­nyen!” (Zsolt 143,10) Imádság ez a néhány zsoltárvers. Kérés, amelyben évezredek távolából hangzik a biztatás: Isten Istenünk akar lenni, új megbízatás kezdetén különösen. Oreá kell fi­gyelni. Ha ő megszólított egykor, s aztán elhívott szolgálatára, áldott jelenlétét nem vonja meg tőlünk. Ez volt az én személyes tapasztalatom is sokszor, nehéz élethelyzetekben, amikor emberi sorsokról, gyülekezetek jövőjéről, olykor-olykor egyházunk egészének holnapjáról kellett döntenünk. Isten legyen Isten életünk­ben, és adja a mértéket és az értéket napi feladatainkhoz. (...) Egyházunk erős és gyenge láncszemei - Nézzük először az erős láncszemeket. 1) Egyházunk jellemzője biblikus teológiai látása. Bár a teológiai pluralizmus jegyei megtalálhatók lelkészi karunk gondolkodásá­ban, mégis egészében a lutheri teológia felismerései felfedezhetők cikkekben és ta­nulmányokban, valamint igehirdetésekben is. A törvény és evangélium megkülön­böztetése, a kétféle kormányzásról szóló tanítás, valamint a lutheri hivatásetika nyo­mon követhető egyházunk hitértelmezésében és teológiai látásában. (...) 2) Hitvallási irataink iránti hűség és egyidejűleg nyitottság a többi egyház felé. Korábbi elnevezésünk hordozta az Ágostai confessióra való utalást, lelkészi eskünkben ma is szerepel a bibliaértelmezés hitvallási elkötelezettsége, s engem mindig megrendüléssel tölt el, ha egy-egy idősebb testvérünk idéz hitvallási irataink egyikéből. Ugyanakkor talán szórványhelyzetünkből adódik, hogy a más felekezetűek tengerében, megannyi vegyes házasságban élő családban természetes a többi egyház iránti érdeklődés és felekezeti nyi­tottság. Nincsenek információim arról, hogy ez az ökumenikus látásunk egyetlenegy hí­vünk elveszítésével is járt volna. Inkább azt tükrözi vissza, amiért Jézus imádkozott, jelesül a tanítványok egységéért, hogy elhiggye a világ, hogy Jézus az Atyától küldött Messiás. 3) A híveink személyes meggyőződésből fakadó keresztény hite. Mindnyájan valljuk, hogy nem elég a vallásosság gyakorlása, egyfajta instituciona- lizált egyházhoz tartozás személyes meggyőződés nélkül. Isten iránti hálával mond­hatjuk el, hogy a gyülekezetek belső magja olyan közösség, amelyben a Krisztushoz való tartozás elfogadott, és a személyes kegyességben is kifejezésre jut. Ha meg is ta­láljuk az egyházközségekben a tradicionális vallásosság elemeit vagy éppen a kultúr- protestantizmus nyomait, jó reménységgel tekintünk reájuk, mint akik a jézusi ige el­kötelezettjei lehetnek. Az a személyes hit és szeretet, amely Jézusból árad, tart meg tudóst és tudatlant (M. Köhler matematikus). 4) A személyes lelkigondozói tevékenység és a közösségi élet tudatos megélése. Azokban a gyülekezetekben, ahol eleven lelki élet tapasztalható, a lelkigondozói munka áldásai érnek be. A mai élet kihívásai, versenyhelyzete, konkurenciaharca olyan sérüléseket okoz, amelyeket csak személyes beszélgetésekben lehet gyógyít- gatni és feloldozni. Ez a lelkészi magatartás és gyakorlat terjed közöttünk. A mély empátia karizmája és fejlesztése szolgálatunk elengedhetetlen feltétele. 5) Az egyetemes papságról szóló biblikus látás és gyakorlat. Már abból a sajátos tényből adódóan is, hogy magyarhoni egyházunkban a paritás egyházjogi gyakorlata törvényi alapelv, a gyülekezetek vezetésében részt vesznek a nem lelkészi végzettségű egyháztagok. Teológiailag jól képzett laikusok szolgálatba állítása, munkacsapat, munkatársak életre hívása és képzése elengedhetetlen korkö­vetelmény és a gyülekezeti misszió feltétele. Talán nem túlzók, ha azt állítom, hogy a történelmi egyházak közül ez a gondolkodás és felelősség a leginkább megvalósult és funkcionáló együttműködésben a mi egyházunkban jut kifejezésre. 6) Jó kapcsolattartás a külföldi egyházak közösségeivel. Elnök-püspöki szolgálatom kezdetén célul tűztem ki, hogy a szomszédos álla­mokban élő, elsősorban evangélikus egyházakkal jó és az eddiginél szorosabb köte­lékeket építsünk ki. Ez elsősorban az Ausztriai Evangélikus Egyházzal jött létre; en­nek egyik jele a Bécsben élő magyar evangélikus gyülekezet egyházjogi elismerése és egy félállású lelkészi tevékenység finanszírozása. Romániában élő evangélikus testvé­reinkkel is egyre szorosabb szolgálati egység és lelki közösség megvalósítása a cél; ez a kezdeményezésem Orosházán először a METT-ben, majd a most alakuló Magyar Evangélikus Konferencia létrejöttében jut kifejezésre. Ennek tagjai mindazok a szom­szédos államokban élő evangélikus egyházak magyar nyelvű gyülekezetei, amelyek ezt önként kívánják, de a tengerentúli magyar evangélikusok is. (...) 7) Szeretetintézményeink szolgálata húzóágazat, oktatási intézményeink munkája sikertörténet. (...) Az a tény, hogy otthonaink keresettek, vallásra és világnézetre való tekintet nélkül nyernek felvételt az odaköltözők, önmagában jelzi társadalmi szolgálatuk el­ismertségét. Ugyanakkor a gyülekezeti munkában támaszt, segítséget biztosít egy- egy településen való jelenlétük. A közel ezer pedagógus a majdnem tízezer diákunkkal a legnagyobb belső egyhá­zi intézményrendszerként működik. Ha nem is hagyják az országos egyházat és az oktatási osztályt tétlenségben elkényelmesedni, de munkájukkal elismerést váltanak ki pedagógusaink, amit az iskoláink keresettsége jelez legélesebben. Az egyházunkban élő erős láncszemekért Istené legyen a hála, aki mindezt nekünk ajándékozta, s mi ennek munkásai lehettünk. Nem hallgathatjuk el egyházunk gyenge láncszemeit sem. Melyek ezek? 1) A szív mélyéből fakadó elkötelezettség hiánya. A névleges evangélikusok száma magasabb, mint az imádkozó, áldozatra kész és szolgálatot, a gyülekezetben munkát is vállaló híveink száma. Innen az ellentmondás a magukat egy felekezethez soroló és a gyülekezeti életben ténylegesen részt vevő hí­veink létszáma között. Ezen a téren óriási tartalékaink vannak. !► Folytatás a 3. oldalon „Azért jobban ingerelnek bennünket a ritkán előforduló bajok, melyeknek semmibevételét eddig a gyakorlatban tanultuk meg. Nagy igazság az, hogy bajaink ezredrészét sem érezzük iga­zában. S így végül az is igaz, hogy ba­jainkat nem valódi jelentőségük sze­rint, hanem saját gondolkodás- és ér­zésvilágunk szerint értékeljük, érez­zük vagy nem érezzük őket.” H Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek (Virág Jenő fordítása)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents