Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-01 / 1-2. szám
‘Evangélikus ÉletS MELLÉKLET 2006. január 1-8. 9 5. nap - Isten jelenléte megbékélésre hív 6. nap - Misszió Jézus nevében „Mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül” (Máté 18,14) 7. nap - Isten jelen van a másik emberben 8. nap - Egy a reménységben „Azon a napon megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti én- bennem, én tibennetek" (Jn 14,20) „Velünk az Úr” (Zsoltár 46) • 1 Kir I9,i-i3a: A csend hangja (halk és szelíd hang) • Zsolt 46 (45): Velünk az Úr • ApCsel 10,9-48: Nem személyválogató az Isten • Lk 10,25-37: Ki a felebarátom? • Dán 3,19-30: Tanúság a hitről • Zsolt 146 (145): A Szabadító Isten dicsérete • ApCsel 8,26-40: Fülöp tanúskodik az egyiptomi főembemek • Lk 10,1-12: Jézus kiküldi tanítványait „Aki befogad egy ilyen kisgyermeket nevemben, engem fogad be” (Mt 18,5) • 2MÓZ (Kiv) 3,1-17: Az égő csipkebokor • Zsolt 34: A megtört szívűekhez közel van az Úr • ApCsel 9,1-6: Én vagyok Jézus, akit üldözöl • Mt 25,31-46: Jézus jelen van felebarátunkban 2MÓZ (Kiv) 40,34-38: Beborította az Úr felhője a találkozás sátrát egész vándorlásuk idején Zsolt 42 (41): Isten a reménységem, mert őt fogom újra dicsérni Jel 21,1-6: Maga Isten lesz velük Jn 14,15-31: Nem hagylak árván benneteket 1 Igemagyarázat Isten jelenlétét hirdető szövegek felett elmélkedünk. Tudatában kell lennünk ökumenikus fáradozásunk hatalmas kihívásainak. Illés idejében Isten nem jelent meg sem a szélviharban, sem a földrengésben. Az ő békével teljes és vigasztaló jelenléte a halk szelíd hangban, vagy a mély csendben tapasztalható meg. Fogadjuk el a zsoltáros meggyőződését: Isten a mi menedékünk és erőnk. Arra hív bennünket az Úr, aki szétzúzza az íjakat és összetöri a lándzsákat, hogy példáját követve vessünk véget minden viszálynak. Az Apostolok Cselekedeteiben feljegyzett esemény arra indít, hogy elmélkedjünk a Feltámadott Krisztus Lelkének az egész világon végzett munkájáról. A nem személyválogató Isten követésében meg kell tanulnunk átlépni minden emberi határon. Az irgalmas samaritánus példázata arra tanít, hogy nem fordíthatjuk el tekintetünket a bajba jutott és segítségre szoruló embertársainktól. Hogyan maradhatnánk érzéketlenek amikor egy másik egyházi közösség jut bajba? Imádság Atyánk, Jézus nevében jöttünk össze. így kérünk segíts bennünket arra, hogy észrevegyük jelenlétedet a világban. Segíts, hogy lássuk az utat, amelyen vezetni kívánsz bennünket ökumenikus zarándoklá- sunkban. Tied legyen minden hódolat és dicsőség örökkön örökké! Ámen! Igemagyarázat A mai igében olyan emberekkel találkozunk, akiket Isten elhívott, hogy hitükről tanúskodjanak. Sad- ráknak, Másaknak és Abednegónak erős hite van Abban, Aki képes őket megszabadítani. Lelkesedésük, bátorságuk és közös bizonyságtételük - szemben az őket fenyegető veszéllyel, - meggyőzte a királyt és tisztségviselőit, hogy az Úr az egyetlen, igaz Isten. Ennek a hívő bizonyságtételnek az is feladata volt, hogy megerősítse és bíztassa a bátortalan Izraelt. Ezáltal Isten népe megerősödött és újra egyesült Ura körül. A zsoltáros magasztaló éneket zengd Istennek. Felkeresi a különböző körülmények között élő embereket, hogy biztonságot és üdvösséget nyerjenek. Isten állandóan megmutatkozó emberszeretetének tökéletes megvalósulása Jézus küldetésében látható. Túl azon, hogy maga köré gyűjtötte a gyengéket és eltévelyedetteket elvárja tanítványaitól, hogy az ő nevében boldog örömmel és teljes odaszánással vigyék tovább Isten Országa jó hírét. Fülöp élete mutatja a korai egyház lelkesedését. Minden alkalmat felhasznál, hogy betöltse Jézustól kapott misszióját. Krisztus követőiként arra kaptunk elhívást, hogy misszionáló nép legyünk. Az evangélium üzenete mindig hathatósabb, amikor mi keresztények közös odaszánással teszünk bizonyságot annak igazságáról. Arra hívattunk, hogy: • bátran nézzünk szembe a hitetlenséggel; • lépjünk ki a magunk kultúrájának és vallásos hagyományainak biztonságából; • találjunk új és hathatós utakat Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésére; • ihlessen és lelkesítsen bennünket közös hitünk; • Jézus könyörületes együttérzése indítson arra, hogy a világ szenvedőiért együtt szolgáljunk; • forduljunk szembe a világ igazságtalanságaiyal és álljunk oda a szegények mellé. A világ gyors változásai között a keresztyének közös igyekezete a veszendő gyengék és erőtlenek megsegítésére nem más, mint az evangélium hathatós meghirdetése. Ennek a kettős feladatnak a teljesítésére hívattunk! Imádság Élő Isten, ébreszd fel bennünk a vágyat arra, hogy missziói nép legyünk. Segíts arra, hogy figyeljünk hívásodra és adj bátorságot a Lélek vezetésének követésére. Add, hogy közös tanúságtételünkben legyen erőnk a gyengék egybegyűjtésére és a világban Országod jó hírének hirdetésére. Ámen! Igemagyarázat Isten kijelentette, hogy népét Izraelt kiszabadítja a rabszolgaságból és kivezeti őket Egyiptomból a tejjel és mézzel folyó földre. Jelenlétét Mózessel az égő, de el nem égő csipkebokornál ismertette meg. így nyert bizonyosságot Izrael népe arról, hogy Isten jelen van közöttük. Nekünk nem távollévő, népét elhanyagoló Istenük van, hanem Akinek személyes jelenléte összekapcsolódik választott népe sorsával. Isten a későbbiek során még teljesebben mutatta meg magát Fiában, Jézus Krisztusban. Benne emlékeztetett arra, hogy a kis gyermekekhez kell hasonlóvá lenni, ha az ő országába kívánunk belépni. Nem a világ hatalmasaiban, hanem a kis gyermekek ártatlanságában kell Krisztust keresnünk. Továbbá azokban, akik alázatossággal hozzájuk hasonlókká lettek. Amikor őket körünkben szívesen látjuk, Krisztust köszöntjük. Maga Jézus ígéri nekünk folyamatos jelenlétét akkor, amikor szavát megtartjuk; amikor ketten vagy hárman nevében együtt vagyunk; amikor társai vagyunk azoknak, akiket az ő nevéért üldöznek. Mindenekelőtt pedig amikor a keresztyének Jézusnak az utolsó vacsorán mondott szavainak engedelmeskedve „ezt cselekszik az ő emlékezetére”. így van ez még akkor is, ha Jézus pontos meghatározása szerint nincs is közöttünk egység, mert hisszük, hogy szívünkben, gondolatainkban ő jelen van. Amikor tápláljuk az éhezőket, törődünk a betegekkel, meglátogatjuk a foglyokat, ruhát adunk a mezíteleneknek és befogadjuk az idegent Jézust fogadjuk be. Az Egyházak Világtanácsát - több évtizedes a misszióval és a világ súlyos problémáival való felelős foglakozás folytatásaképpen - 1948- ban hozták létre azért is, hogy a megbékéltetés szolgálatát végezze és törődjön azokkal, akiket tönkretett a II. Világháború. Az ökumenikus és a diakóni- ai feladatok folytatására napjaink feszültségei között különösen szükség van. Ugyanakkor a teológusoknak azért kell küzdeniük, hogy az egyházak egységének munkálása eredményesebben folytatódjék. Itt az „idegen” a kulcskifejezés. Jézus mondta, hogy a felebarátot szeretnünk kell akkor is, ha más mint mi vagyunk. Ez világos útmutatás. Krisztus igényt tart az idegenekre, bármennyire mások is mint mi. Ez útmutatást ad nekünk ökumenikus feladataink végzésére is. Ha felismerjük Krisztus jelenlétét egy másik egyházi hagyományhoz tartozó „idegen" életében, nincs okunk félni személyétől, vagy szándékaitól. Sokkal inkább van okunk arra, hogy egymástól tanuljunk. így haladhatunk előre az egység útján. Jézusnak életünkben megnyilvánuló ilyen sokféle jelenléte segít annak felismerésére, hogy ő életünk része. Nem csupán a történelem egy alakja, aki a múltból tanít minket az életre, hanem a Szentlélek által jelen van és munkálkodik ma is a világban. Imádság Örökkévaló Atyánk! Add, hogy felismerjük jelenlétedet közöttünk. Add, hogy vágyakozzunk saját egyházunkban és társadalmunkban az igazi közösség növekedésére. Add, hogy Krisztus Testében, a Te Egyházadban buzgó imádságok hangozzanak az egységért. Ámen! Igemagyarázat Izrael népét Mózes vezette a pusztán át. Vándorlásuk közben Isten nappal felhőben, éjjel pedig tűz- oszlopban volt jelen közöttük. A zsoltár témája a mély vágyakozás és reménység Istennel való közösség után, amelyben Isten megszabadít minden kétségtől és szomorúságtól. Az evangéliumból született új nép zarándoknép, amely útban van az életnek az új teremtésben való teljessége felé. Akkor Isten közöttük lakozik és letöröl szemükről minden könnyet. Akkor a halál sem lesz többé. Fájdalom és szakadások megszűnnek. Egy megújult és Istenben egyesült emberiség lesz. Mindazonáltal, ma még úton vagyunk. Osztozunk ugyanabban a reménységben, mert ugyanazon Istenhez tartozunk. így a zarándokúton sem vagyunk elhagyottak. Jézus nem hagyott bennünket árván, mert Lelkét adta nekünk, aki a szeretet és a reménység Lelke. Megkaptuk Krisztus békességét. Ez bíztat és vezet bennünket arra hogy megmaradjunk szeretetben. Ha szeretjük Krisztust, megtartjuk igéjét. E hét témája emlékeztet bennünket Jézus ígéretére: „Ahol ketten vagy hárman együtt vannak nevemben, ott vagyok közöttük”. Mi pedig segíthetjük egymást, hogy hűségesek maradjunk az úton. Jézusban Isten Örök Igéje él közöttünk, ahogy haladunk együtt a reménység útján. A Szentlélek erejében Jézus Krisztus vezetése által egyre jobban része- sei leszünk az Atya megújító akaratának. A megbékélt és megbékéltető közösség, amelyhez magunkat odaszántuk az ökumenikus mozgalomban jele és elővételezése az eljövendő új teremtésnek. Isten kegyelméből amennyire lehetséges, már úgy éljünk „a földön, mint majd a mennyben.” Imádság Örökkévaló Atyánk, Jézus nevében egyesülve kérünk, add nekünk a bizonyosságot, hogy minden bűn ellenére nem győz a halál; hogy szakadásaink meggyógyulnak; hogy nem esünk kétségbe, hanem reménységben elnyerjük az élet, a szeretet és a világosság teljességét, amelyet a Téged szeretőknek ígérsz, akik megtartják szavadat. Ámen! FOTOK NAGY BENCE
