Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-01 / 1-2. szám
io «i 2006. január 1-8. MELLÉKLET ‘Evangélikus Életit Az ökumenikus imahetek hazai tapasztalatai A helyzet Az ökumenikus imahét az elmúlt évtizedek folyamán a magyarországi egyházakban széles körben hagyománnyá lett. Az imahét megnyitása és bezárása a legmagasabb rangú egyházi vezetők közreműködésével még a világi média számára is említésre méltó esemény. Az elmúlt években hivatalosan bekapcsolódott a Magyar Katolikus Egyház és számos helyi plébánia is. Közben egyes baptista, evangélikus és református gyülekezetek viszont újabban távolmaradnak az imahét közös alkalmairól. Vannak gyülekezetek, amelyek visz- szahúzódásukat egy bizonyos felekezetű másik gyülekezet bekapcsolódásával indokolják. így például protestáns részről esetleg a római katolikusok részvételével. Másutt a lelkészek és a gyülekezetek kegyességbeli különbözősége lehet az ok, vagy éppen általános fenntartások mindazzal kapcsolatosan, ami ökumenikus, azaz nem felekezeti. Az imahéten való részvételt akadályozhatja közömbösség éppen úgy, mint az, hogy a megrendezéshez külön erőfeszítések szükségesek. Hitbeli és teológiai megfontolások az imahéten való részvétel mellett Ha nemcsak megváltani, hanem megélni is akarjuk, hogy Jézus Krisztus egyháza egyetemes (katolikus) egyház, akkor keresnünk kell az egyház többi részével a kapcsolatot. Ha nem vagyunk készek másokra figyelni és velük együtt imádkozni, akkor megtörténhet, hogy önelégülten önmagunk körül forgunk. A különféle hitvallású keresztyén gyülekezeteknek szükségük van arra, hogy egymás hite által épüljenek és gazdagodjanak. Fontos, hogy első kézből szerzett tapasztalatok alapján is megismerjék egymás hitéletét, tanítását és kérdéseit. Saját önértelmezésünkben is erősíthet, ha komolyan szembenézünk azzal, ami mások vélekedése vagy kritikája rólunk. A különféle keresztyén gyülekezetek minden kapcsolatot nélkülöző szomszédsága veszélyezteti a Krisztusról való bizonyságtétel hitelét nemcsak magában a keresztyén gyülekezetben, hanem a nem-keresztyének között is. Az egyháztagok jelentős része ezért tekint nagy várakozással az ökumenikus alkalmakra. Hitbeli és teológiai megfontolások az imahéten való részvétel ellen Az imahét széleskörű gyakorlata mellett is fontos megvizsgálni a részvétellel szemben hangoztatott véleményeket: Az egyik azt rója fel a közös imaheti alkalmaknak, hogy a megrendezhetőség és a békesség kedvéért nem néz szembe az egységet akadályozó vagy veszélyeztető tényezőkkel: ezekről hallgat, kerüli őket, és a közös ima alkalmát nem annyira az egység, mint inkább az udvariasság hatja át. Egy másik nézet azt a tapasztalatot fájlalja, hogy olykor valamelyik fél, amely nem feltétlenül a lélekszám szerint nagyobb, dominánsan viselkedve rátelepedik egy-egy alkalomra. Ismét mások azt viselik nehezen, hogy a békesség kedvéért hallgatunk, hallgatnunk kell olyan megszólalások hallatán, amelyek miatt elődeink olykor még vértanúságra is készek voltak. Végül kérdésessé teheti a részvételi kedvet minden olyan tapasztalat, amely az imahéten mutatott testvériséget cáfolni látszik, mint például a lélekhalá- szás, vagy a vegyesházasságok esetén az a törekvés, amely a házastársak egyenlőségét, felekezeti hűségét és egyenlő felelősségét csorbítja. Az egyháztagok másik jelentős része ilyenek miatt tekint nagy bizalmatlansággal az ökumenikus alkalmakra. Megfontolandó szempontok A helyszín Az ökumenikus közösség építése szempontjából helyeselhető az a gyakorlat, amikor a különböző gyülekezetek felváltva hivatalosak egymás templomába, ahol papjaik és lelkészeik sorra ellátják a házigazdái és az igehirdető feladatát. A vendéglátó gyülekezetek törekedjenek arra, miközben elsősorban a maguk szokása és sajátossága szerint tartják a közös imaheti alkalmat, hogy más felekezetű vendégeikkel egy közösséggé váljanak az Úrban. A szolgálattevő lelkészek és papok Nehezen képzelhető el az imahét megrendezése a lelkészek együttműködési készsége, ismeretsége, kölcsönös tisztelete és megbecsülése, nyitottsága, testvéri szelleme, netán barátsága, valamint ökumenikus érdeklődése és elkötelezettsége nélkül. A jó szándék mellett gyakran tapasztalható bizonytalanság vagy tájékozatlanság akár a saját felekezet, akár a másik felekezet tanítását, ill. a felekezetközi dialógusok helyzetét illetően. Az elért konszenzus félreértése vagy félremagyarázása is jelen van, akár a Leuenbergi Konkordia, akár a Limai dokumentum, akár az augsburgi Közös Nyilatkozat, akár az Ökumenikus Charta stb. esetében. Kívánatos, hogy a gyülekezetek elöljárói ezeket a dokumentumokat nemcsak egyéni szorgalommal, hanem közös tanulmányozással is jobban megismerjék. A közös alkalom rendje és liturgiája Egyházaink az elmúlt években közösen készítettek vezérfonalakat, amelyeket külön füzetekben, az egyházi hetilapokban, vagy a világhálón elérhetővé tettek. Ezen túlmenően is tanácsosnak tűnik előre megbeszélni az imaheti alkalmak rendjét. Az Úrtól tanult imádság és az Apostoli Hitvallás közös fordítása ezeken az alkalmakon különösképpen is indokolt. A közös énekkincsen túl gondolni lehetne olyan énekek tanulására, amelyek ugyan nem általánosan ismertek, de tartalmuk szerint nincs teológiai vagy hitbeli akadálya közös éneklésüknek. Kulturális és társadalmi különbözőségek feloldása A társadalmi, szociális és nemzetiségi különbözőség és sokféleség az egyes közösségeken belül is feszültségekkel járhat. Feladatot jelenthetnek ezek a feszültségek az ökumenikus alkalmakon is. Fontos, hogy a magyar társadalomban az egyházak az imahéten és azon túl együtt és egységesen tudjanak megjelenni, hitükről bizonyságot tenni, és szükség szerint értékeiket képviselni. Az imaheti előkészítő anyagokat a világ egy-egy régiójában élő keresztyének tervezik és fogalmazzák meg sajátos kulturális hagyományaik és társadalmi helyzetük közepette. Megtörténhet, hogy magyar nyelvre fordításuk előtt már nem is egyszer fordították másik nyelvre. A szövegek nehézkessége egyfelől e körülményből fakadhat, másfelől viszont azt a szemléletet tükrözik, ahogyan tőlünk távoli testvérek látják életük dolgait Isten színe előtt. Mivel olyan világban élünk, amelyben súlyosak a szociális és a szociáletikai problémák, ez is tükröződik szavaikban. Minden idegen- ségük mellett, erre a szempontra ajánlatos figyelni. Kegyességi és tanbeli eltérések Az egyes felekezetek tanítása megjelenik igehirdetésükben, énekeikben, imádkozásuk módjában és tartalmában, tehát a közös imaheti alkalmakon is. A különbözőség hangsúlyossá válhat akár tudatosan, akár tudatlanságból. Az imahét azonban az egyház egységéért, Krisztus népének az egységéért való imádkozásnak, és nem a felekezeti vitának az alkalma. Arra kell törekedni, hogy kegyességi és tanbeli eltérések vagy ellentétek ne zavarják meg, ne nehezítsék a közös imádkozást. Ha ilyen kérdések mégis felszínre kerülnek, akkor ezek megbeszélésére más alkalommal ajánlatos sort keríteni. Az ökumenikus kontextus Az elmúlt évtizedek ökumenikus fejlődésének kétségtelen és szemmel látható, korábban nem gondolt eredményei vannak. Néhány évtizeddel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy gyülekezeteink találkozhatnak egymás templomában, hogy közös istentiszteleti alkalmakat tarthatunk, hogy együtt imádkozhatunk, és hogy a lelkészek más felekezet templomában prédikálhatnak. Mindez ma, ha nem is mindennapos, de sok helyen megszokott és természetes. Nehezen feloldható ugyanakkor az az ellentmondás, hogy míg egyfelől az imahéten együtt imádkoznak a hívek az egyház egységéért és kifejezik, hogy Krisztusban egyek, másfelől viszont, az év többi részében, nem tanúsítják a másik tanítása és közössége tagjai iránt ugyanazt a türelmet és testvériséget, amely az imaheti alkalmakat jellemzi. Lehet gondolni ebben az összefüggésben a vegyesházasok gyermeknevelési kötelezettségére és szabadságára, vagy arra, hogy a másikról és tanításáról távollétében nem beszélnek ugyanolyan megértéssel és szeretettel, mint jelenlétében. A visszahúzódás okainak keresése Ha az imaheti közösségből egy gyülekezet bármely okból visszahúzódik, tisztázni kellene ennek okait úgy, hogy megbeszélik a problémát, és fáradhatatlanul igyekeznek elhárítani az akadályokat. Újabb közösségek meghívása, bevonása Jól működő és bevált ökumenikus imaheti közösségeknek is fel kellene tenniük a kérdést, hogy miként lehetne meghívniuk és bevonniuk másokat is, még akkor is, ha minden újabb részvevővel új kérdések, új feladatok, és feltehetően új feszültségek is járhatnak. Kiértékelés külön és együtt Az imahét tapasztalatait meg kellene beszélni először a részvevőkkel külön- külön az egyes gyülekezetekben. A gyülekezeti véleményeket és tapasztalatokat utána pedig együtt megtárgyalhatnák a résztvett gyülekezetek lelkészei (képviselői). Ez lehetőséget adna arra, hogy tisztázzák a félreértéseket, szóvá tegyék a problémákat, vagyis tudatosítsák ökumenikus együttműködésük helyzetét. S mindenekelőtt: ne hagyják figyelmen kívül azt, ami megoldandó probléma. Ezek ismerete segítséget jelenthet a magyarországi egyházak országos ökumenikus együttműködésére nézve. ■ A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Teológiai és Keresztyén Egység Bizottsága A Krisztus-hívők egységéért megtartott imahetek témái Néhány jelentősebb adat az imahetek történetéből 1968 volt az az esztendő, amikor először készített közös hivatalos dokumentumot az EVT Hit és Egyházszervezet Bizottsága, valamint a Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa. • 1968 Dicsőségének magasztalása (Ef 1,14) • 1969 Szabadságra vagyunk elhíva (Gál 5,13) • 1970 Isten munkatársai vagyunk (iKor 3,9) • 1971 A Szentlélek közössége (2Kor 13,13) • 1972 Új parancsolatot adok néktek (Jn 13,34) • 1973 Urunk, taníts minket imádkozni (Lk n,1) • 1974 Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr (Fii 2,1-13) • 1975 Isten szándéka: Krisztusban egybefoglal mindeneket (Ef 1,3-10) • 1976 Isten gyermekei legyünk, vagy az a hivatásunk, hogy legyünk, amik vagyunk (íjn 3,2) • 1977 A reménység nem csal meg többé (Róm 5,1-5) • 1978 Nem vagytok idegenek (Ef 2,13-22) • 1979 Szolgáljatok egymásnak Isten dicsőségére (iPt 4,7-n) • 1980 Jöjjön el a Te országod! (Mt 6,10) • 1981 Egy Lélek - sok ajándék - egy test (iKor 12,3-13) • 1982 Hogy megtalálják hajlékukat nálad, Urunk (Zsolt 84,5) • 1983 Jézus Krisztus a világ élete (íjn 1,1-4) • 1984 Az a hivatásunk: legyünk egyek Urunk keresztje által (iKor 2,2: Kol 1,20) • 1985 Halálból az életre Krisztussal (Ef 2,4-7) • 1986 Tanúim lesztek (ApCsel 1,6-8) • 1987 Krisztusban egyek - új teremtés (2Kor 6,17) • 1988 Isten szeretete elűzi a félelmet (íjn 4,18) 1989 Közösséget építünk, egy test vagyunk a Krisztusban (Róm 12,5-6) 1990 Hogy mindnyájan egyek legyenek... hogy elhiggye a világ (Jn 17,21) 1991 Dicsérjétek az Urat minden nemzetek (Zsolt 117; Róm 15,5-13) 1992 Menjetek el, veletek vagyok mindenkor (Mt 28,16-20) 1993 A krisztusi egységért: teremjétek a Lélek gyümölcsét (Gál 5,22-23) 1994 Isten népe feladata, hogy egy legyen szívében és gondolataiban (ApCsel 4,23-27) 1995 Koinónia: közösség Istennel és egymással Qn 15,1—17) 1996 íme, az ajtó előtt állok és zörgetek (Jel 3.14-22) 1997 Krisztusért kérünk, béküljetek meg és en- gesztelődjetek ki Istennel (2Kor 5,16-21) 1998 Gyöngeségünkben is segítségül siet a Lélek (Róm 8,26) 1999 ő majd velük lakik, ők pedig népévé lesznek 0el 21,3) 2000 Áldott legyen az Isten, aki megáldott bennünket Krisztusban (Ef 1,3) 2001 Én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn 14,6) 2002 Nálad van az élet forrása (Zsolt 36,10) 2003 Ez a kincsünk cserépedényben van (zKor 4,7) 2004 Az én békességemet adom nektek (Jn 14.27) 2005 Krisztus az egyház egyetlen fundamentuma (iKor 3,1-23) 2006 Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük. (Mt 18,20) 1740 körül Skóciában ismeretes egy olyan pünkösdi mozgalom, amely Észak-Amerikából indult és célul tűzte ki az imádkozást minden egyházért, minden egyházzal együtt. 1820 James Haldane Stewart tiszteletes kiadja javaslatait „A keresztények általános egysége és a Szentlélek kiáradása” címmel. 1846 Megalakul az Evangéliumi Aliánsz. Ötven felekezetből 921 résztvevő gyűlt össze Londonban. Bevezették a minden év első teljes hetében rendezendő imahetet a Krisztusban hívők egységéért. 1886 Magyarországon először hirdetnek meg imahetet. A Kálvin Téri Református Gyülekezet Bal- dácsi termébe hívják a résztvevőket. 1958 A lyoni Unité Chrétienne központja és az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága együtt kezdi meg az imahét anyagának közös előkészítését. 1964 A II. Vatikáni Zsinat ökumenizmusról szóló dekrétuma hangsúlyozza, hogy az ökumenikus mozgalom lelke az imádság és egyúttal szorgalmazza az imahét rendszeres megtartását. 1966 Az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyház- szervezet Bizottsága és a vatikáni Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa közösen kezdi meg az imahét szövegének előkészítését. 1968 A közösen készített imaheti anyag hivatalos használatbavételének első esztendeje. 1995II. János Pál pápa Ut unum sint kezdetű körlevelében állást foglal az ökumenizmus mellett, amelyet belső szükségszerűségnek és visszafordíthatatlan folyamatnak nevez. 1998 Ötven éves az Egyházak Világtanácsa, ebből az alkalomból a zimbabwei Hararéban tartották a jubileumi világgyűlést. Februárban magyar állásfoglalás is született a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa ünnepi ülésén, amelyen a Katolikus Egyház képviselői megfigyelőként vettek részt. Közösen hívták fel a hazai egyházakat a krisztushívők egységének munkálására és a közös imahetek megtartására. 2004 Megegyezés született, hogy az imahét anyagát közösen publikálják, azonos formában adják ki az EVT és az Egység Titkárság szervei. Az ökumenikus imahetek gyümölcsei és eredményei felfedezhetők az elmúlt évek nemzetközi és hazai egyházi életében egyaránt. A 2006-os imahét előkészítő anyagát egy ökumenikus csoport készítette Dublinban. Ebben a görög ortodox, a kopt ortodox, az írországi metodista, az írországi presbiteriánus, az ír római katolikus, az írországi evangélikus, az írországi román ortodox és az írországi anglikán egyházak képviselői vettek részt. Az elkészített anyagot az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottság, valamint a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács képviselői lektorálták. Ez a nemzetközi munkacsoport az írországi Kildare megyei Fokoláre Központban ülésezett az ír Katolikus Püspöki Konferencia támogatásával. Köszönet illeti az egyházi vezetőket, a Fokoláre Központ alkalmazottait a szíves vendéglátásért és mindazokat, akik valamilyen módon az előkészítő anyagot formába öntötték. Imaheti mellékletünk szövegét változtatás nélkül vettük át az Imahét a Krisztus-hívők egységéért - 2006. január 15-22. című füzetből (kiadta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa).
