Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-02-19 / 8. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP „Többektől hallottam, hogy »nem ajánlottam fel az egyhá­zamnak az i%-ot, mert az annyira minimális, hogy nem sok­ra mennek vele...« E személyek döntésének következménye­ként annyiszor 13 844 forinttal csökkent az egyházuknak jut­tatott támogatás összege, ahányan így vélekedtek.” IEgy százalék... - 3. oldal „Az az elv, hogy először az egyházközségi testületeket és tisztségviselőket kell megválasztani. Ok választják meg azután küldötteiket az egyházmegyei testületekbe. Amikor »feláll« az egyházmegye, ott saját tisztségviselőik mellett szintén választa­nak küldötteket - az egyházkerületbe. Az egyházkerület azután saját alakuló ülésén választja meg saját tisztségviselőit - és küldötteit az országos testületekbe.” 1^. Az általános tisztújítás évében - 8. oldal Luther nyomában 6-7. oldal Vesztfáliai látogatók A magyarországi protestáns egyházakat - így egyházunkat is - hagyományosan jó kapcsolat fűzi a Vesztfáliában élő evangélikusokhoz. Az elmúlt napokban hazánkba látogatott a Vesztfáliai Evan­gélikus Egyház két vezetője Gerhard Duncker vezetésével, hogy előkészítse­nek egy ősszel esedékes konferenciát, amelyen nemcsak a magyar protestáns egyházak képviselői, hanem lengyel evangélikusok és olaszországi valdensek is részt vesznek majd. A testvéri megbe­szélésen megállapodás született arról, hogy szeptemberben a Hitélet a 21. szá­zadban (praxis et pietas) témát dolgozzák fel közösen. M 01 Négyszázhatvan éve halt meg Luther Márton & Megemlékezés az 5. oldalon Találkozzunk Orosházán! Ülést tartott a Magyar Evangélikus Kon­ferencia intézőbizottsága február 9-én. A formálódó szervezet célja a hazánk­ban, a Kárpát-medencében, Európában és a nagyvilágban szétszóródott magyar nyelvű evangélikus közösségek összefo­gása, egymás kölcsönös megismerésé­nek elősegítése, hitbeli és nemzeti egysé­gének erősítése. A konferencia hivatalos megalakulása felé vezető úton egyetlen, de fontos lépés volt az intézőbizottság elmúlt heti összejövetele. A bizottság időközben kiegészült: új tagja Szeverényi jános lelkész, az Evangéli­kus Missziói Központ igazgatója. A ta­gok közé való meghívása annak jele, hogy az alakuló szervezet a fent vázolt célt elsősorban a missziói parancs telje­sítésével, az evangélium hirdetésével, va­lamint a testvéri szeretet és az egymás iránti felelősség erősítésével érheti el. Többen üdvözölték örömmel, hogy idei naptárunkban megjelent a külföldi evangélikus gyülekezetek név- és címtá­ra. Elsőként az Amerikai Egyesült Álla­mokból érkezett ilyen visszajelzés, Bern­hardt Béla főesperes testvérünk január 1- jén feladott elektronikus levelében: „Ez már jó lépés a magyar evangélikus világ­közösség irányába” - írta. (A névsor saj­nálatos hiányosságára is ő hívta fel a bi­zottság figyelmét: nagyrészt kimaradtak a határokon túl megjelenő magyar evan­gélikus újságok, az amerikai Erős Vár, a nyugat-európai Útitárs és a Koinonia. Re­mélhető, hogy a kezdet gyermekbeteg­ségeit szervezetünk hamarosan kinövi.) Azon túl, hogy jelentős figyelmet és időt szentelt a bizottság az alapszabály tervezetének vizsgálatára és alakítására, megváltoztatta a konferencia nevéből alkotott mozaikszót. Tekintettel arra, hogy a MEK betűszó nemcsak furcsán hangzik, de „foglalt” is (a Magyar Elektro­nikus Könyvtárat jelöli, mek szerepel to­vábbá a Magyar Építészkamara honlap­jának címében), a mozaikszó egy betű­vel hosszabb: Maek - Magyar Evangéli­kus Konferencia. A bizottság pályázat kiírását határoz­ta el: kéri egyházunk képzőművészeit, diákjait, hogy rajzolják meg a Maek jel­képét, lógóját. A pályázat feltételeit, ha­táridejét, a kiosztandó pályadíjakat az Evangélikus Élet következő számainak egyike fogja közölni. A bizottság szeretettel kéri azokat a gyülekezeteket, amelyeknek határokon átívelő testvér-gyülekezeti kapcsolatai vannak - s persze a többieket, továbbá minden olvasónkat is -, hogy az ország­határon túl élő testvérek számára fél év­re fizessenek elő egy-két példányt az Evangélikus Életből. A bizottság azt reméli, hogy ez alatt az idő alatt fontossá válik külföldi testvéreink számára a rendsze­resen kapott és olvasott újság, s azt már sajátjukénak érezve maguk hosszabbít­ják meg az előfizetést. Végül a legfontosabb: az intézőbizott­ság az Országos Egyházi Elnökséggel egyetértésben kitűzte az első magyar evangélikus világtalálkozó helyét és idő­pontját: ha az Úristen is úgy akarja, és élünk, ez év október 13-14-én (péntek délutántól szombat délutánig) Oroshá­zán találkozunk. Ez a tervezett ünnep nemcsak az ország minden tájáról és a messze távolból érkezett testvérek közös öröme lesz, hanem a Magyar Evangéli­kus Konferencia megalakulásának ünne­pélyes kihirdetése is. S ha egy-egy test­vér-gyülekezeti küldöttség a határon túl­ról néhány autóval vagy autóbusszal ér­kezve ezt az időt Orosházán tölti, más­nap, vasárnap akár látogatást is tehet ma­gyarországi testvérgyülekezeténél. Tervezett ünnepünkhöz s a készülő­déshez gyülekezeteink tagjaitól ötlete­ket, támogatást és közbenjáró imádsá­got kér és vár a Maek intézőbizottsága. ■ ZÁSZKALICZKY PÁL, a Maek irodavezetője Meghívás egy közös útra Konferenciát rendezett az MTA-EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutató- csoportja az Evangélikus Hittudományi Egyetemen február 10-én, pénteken délután. A Meghívás egy közös útra - Az Ausztriai Egyházak Ökumenikus Taná­csának szociális nyilatkozata címet viselő tudományos tanácskozás apropóját az adta, hogy egyrészt immár magyarul is megjelent a szóban forgó doku­mentum a Luther Kiadó gondozásában, másrészt az EU soros elnökségét je­lenleg éppen nyugati szomszédunk, Ausztria tölti be. Ám mégsem könyv- bemutatóra, hanem a szó szoros értelmében vett ökumenikus eszmecseré­re szólt a meghívás, ahogyan azt a konferenciát megnyitó ár. Reuss András tanszékvezető professzor, a kutatócsoport vezetője is aláhúzta. A „közös útra” szóló meghívást elfoga­dók tartalmas délutánnal lettek gazda­gabbak; a konferencia előadói három nagy blokkban ismertették, elemezték, értékelték a 2003. november 30-án a bé­csi Stephansdomban bemutatott osztrák dokumentumot. A társadalom széles ré­tegeinek bevonásával tizennégy ausztriai egyház által készített anyag számos kér­dést fogalmaz meg, és olyan témákban foglal állást, mint a globalizáció és a sze­génység, a szociális biztonság, a béke kérdése a globális világban, a fenntartha­tó fejlődés vagy Európa és a régiók. Az első nagy blokkban a vendégdele­gáció tagjai tartották meg előadásukat. Herwig Sturm evangélikus püspök, az Ausztriai Ökumenikus Tanács elnöke ki­fejezte afeletti örömét, hogy magyarul is olvasható az irat. Christine Gleixner pro­fesszor asszony, az Ausztriai Ökumeni­kus Tanács volt elnöke előadásában be­mutatta - nemzetközi kitekintéssel - a szociális nyilatkozat keletkezésének kö­rülményeit, létrejöttének fázisait. Dr. Mi­hail Sztaikosz metropolita a Görög Orto­dox Egyház képviseletében rámutatott: Ausztriában példaértékű ökumenikus egyetértésben működik a római katoli­kus, a görög katolikus és az evangélikus egyház; ez a dokumentum készítésekor is megnyilvánult abban, hogy maximáli­san figyelembe vették a keleti tradíciót. Megélhető, átélhető valóságnak nevezte az irat által megfogalmazott célokat. Mi­chael Chalupka, az Osztrák Evangélikus Diakóniai Szolgálat igazgatója az auszt­riai közzététel módjairól, valamint a nyi­latkozat hatásáról szólt. I». Folytatás a 4. oldalon A választás iskolája Evangélikus egyházunk gyülekezetei hatévenként választják meg - a püspökök kivé­telével - a különböző (országos, kerületi, megyei, gyülekezeti) szintű tisztségviselői­ket: az elnökségeket, presbitériumokat és néhány helyen a képviselő-testületet is. Régóta így van ez, mégis számos problémával kell szembesülnünk most is, amikor Kr. u. 2006-ban újra gyakorolnunk kell az egyházjogot. S persze elgondolkodunk: hogyan is lehetett ez Jézus idején vagy az apostolok korában? Hiszen Jézus is válasz­tott, amikor személyesen hívta el tanítványait. Választott, amikor megállt a vámsze­dőasztal mellett, és egy Lévi (Máté) nevű hivatalnokot felszólított: „Kövess engem!” Név­rokonának evangéliumából tudjuk (Mt 9,9 kk.), hogy Máté azonnal engedett a felszó­lításnak. Mert Jézus választása elhívás: „így szólt hozzájuk:»Jöjjetek énutánam, és én ember­halászokká teszlek titeket.«” (Mt 4,18 kk. és párhuzamos helyek) A Názáreti határozottan kijelenti (Jn 15,16): „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek...” (A foly­tatás is fontos, de itt most másra koncentrálunk.) Elhívás, kiválasztás, választás - er­re épül az egyház fogalma: a görög szó (ekklészia), amelyből a magyar eklézsia szárma­zik, eredetileg „kihívottakat” jelent. Ez Jézus választása! Egy másik választási történetről már az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk: Júdás szomorú tette (árulása és önbüntetése) után megüresedett egy hely az apostoli közös­ségben. A feltámadott által rehabilitált tanítványi közösség tizenegy főre csökkent. Tudjuk, hogy Jeruzsálemben ekkor már „mintegy százhúsz fős” az első gyülekezet, és a megüresedett helyre két jelölt volt: József, akit Jusztusz melléknévvel Barsabásnak is neveztek, valamint Mátyás. Nem a választás módja, a sorsvetés a lényeg, hanem az, hogy ez Isten színe előtt történt! A „választási eljárást” közös imádság előzte meg. Ma is csak így lehet jól elő­készíteni a választásokat! A jó előkészítés pedig azért nagyon fontos, mert a válasz­tás több alkalmas jelölt közül történik. Vajon Józsefnek miképpen esett, hogy a vá­lasztás nem reá esett? Esetleg más feladatot kapott? Ne találgassunk! A lényeg, hogy a zsinati törvényeink szerint előírt tisztújítást mi is igei érintettséggel és imádkozó lelkülettel bonyolítsuk le gyülekezetünkben, illetőleg egyházunk erre hivatott testü­letéiben. Csak így védhetjük ki a választásokban rejlő veszélyeket. Mert azért az egy­házi tisztújításnak is vannak, lehetnek veszélyei. Hadd utaljak ezek közül most a két legfőbbre és lehetséges következményeikre. Az egyik veszélyforrás, ha túl kevesen vállalják a jelöltséget: a másik ennek az el­lenkezője. Vannak, akik félnek a megmérettetéstől. Vagy szoronganak a feladattól, vagy lelki lustaságból mondanak nemet. De találkozhatunk hitbeli gőggel is, amikor valaki - úgymond - közösségének „lelki színvonala” miatt hárítja el a felkérést... Természetesen mindenkinek személy szerint kell eldöntenie a feladatra meghívó, az­az a jelölés elfogadása iránt tudakozódó kérdés után, hogy igent mond-e vagy nemet. Arra nincs általánosítható recept, hogy mikor szabad igent vagy nemet mondani, de ta­lán egyszerűsíti és megkönnyíti a döntést, ha a megszólított (imádságos háttérből meg­szólított) megvizsgálja, hogy mit is jelent az a szolgálat, amelyre őt jelölni kívánják. Mindenkinek személy szerint Isten színe előtt kell mérlegelnie, imádságban átgon­dolnia, hogy az elkövetkező hat esztendőben képes lesz-e - Deo volente (ha Isten is úgy akarja) - „betölteni” a szolgálatot! Nem az a kérdés, hogy van-e kedvem, hanem egyedül és kizárólag az a kérdés: van-e módom a szolgálatot „betölteni’? A másik nemkívánatos helyzet, ha túl sok a jelölt. Ilyen esetekben leselkedik a kö­zösségekre a „korinthusi veszély”, hogy tudniillik csoportokra szakad a gyülekezet. Pál apostolnak a korinthusiakhoz írott első leveléből tudjuk, hogy a „pártoskodások” mennyire megviselték a gyülekezetei, de a gyülekezetalapító apostolt is! (Vö. iKor 1,10 kk.) Pál szinte felkiált, hogy „viszálykodások vannak közöttetek”. A viszálykodás azért is nagy baj, mert az ige meghallását veszélyezteti. S ha veszélybe kerül az ige meghal- lása, akkor veszélybe kerülhet a hitélet, végső soron az üdvösség. Lám, a „választás” keresztény közösségekben sem veszélytelen dolog. Lényege ab­ban a kísértésben van, hogy ki-ki esetleg több akar lenni, és ezért nem alázattal, ha­nem indulattal vesz részt a folyamatban. Nagyon megszívlelendő tehát az, amit Pál apostol a filippibelieknek ír: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alá­zattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem min­denki a másokét is." (Fii 2,3-4) Végezetül még egy fontos megjegyzés. Ha már úgy alakult egyházi életünk, hogy ná­lunk is a „demokrácia jogi kerete” adatott (azaz mindent a többség dönt el), akkor ne a közgyűlések után - az utcán, távoztunkban - zsörtölődjünk, morogjunk, hanem a vok­solást megelőzően legyen bátorságunk - imádkozó hitből fakadó lelki meggyőződéssel - a közösség előtt nyíltan elmondani a véleményünket. S mivel ez a demokratikus jogi keret adatott, alázatosan el kell tudnunk fogadni, ha a többség másképpen gondolkodik, mint mi. A választás iskolája az alázat iskolája is - Jézus Krisztus által és segítségével. ■ Ribár JÁNOS MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Technikai szám: 0035 www.evangelikus.hu % I 0-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents